Ahol már mindenbe beletörődtek…

A napokban az alábbi kis hír zaklatta fel amúgy sem túl nyugodt kedélyemet. A saját kedélyem az én bajom, de talán másokat se hagy teljesen hidegen a rövid hírecske.

Olvassátok ti is:

Cigányul tanulnak a magyarok, hogy ne zárják be az iskolát
Egyetlen cigány sincs a faluban, mégis minden gyermeknek cigány nemzetiségi oktatásban kell részesülnie.
2010/01/23 - 20:40 Szent Korona Rádió

Egyetlen cigány sincs a faluban, mégis minden gyermeknek cigány nemzetiségi oktatásban kell részesülnie azért, hogy az iskola megmaradhasson. Így lett a sündisznópörköltből és a Dózsa György izzó koronáját készítő kovácsból tananyag.

A Zala megyei Pusztaederics gyermekeinek cigányul kell tanulnia. Mindenki tudta, hogy ez az ára: cigány kultúrát tanulnak a gyermekeink, vagy megszűnik az iskola - meséli Gál Lászlóné, Pusztaederics polgármestere. A 190 lelkes, Zalaegerszeg és Lenti között fekvő kis zalai falunak valójában már a hetvenes évek óta nincs iskolája, a gyerekek egy másik község lakóival együtt a szomszédos Tófejre járnak át. 2007-ben aztán kiderült, hogy ez sem elég: 120 gyerek kellett volna az iskola megmaradásához, de csak 91 volt.

Ha pedig Pusztaederics, a dimbekdombok között meghúzódó falucska ízesen beszélő nyolc gyereke zalaegerszegi tanuló lesz, akkor hiába a kastélynak hívott, gyönyörűen felújított polgármesteri hivatal; hiába jut minden helyi fiatalra széles sávú internet és számítógép; hiába lóg szociális kolbász a hivatal kamrájában; hiába kezdi meg működését a falu panziója tavasszal; kész, vége, elveszítik a fiataljaikat - olvasható az FS portálon.

Ekkor jött az ötlet: alakuljanak át cigány nemzetiségi iskolává. Cigány ugyan egy sem él Pusztaedericsen, ám Tófejen és Baktüttösön van néhány család. Igaz, nem jut a gyerekeikből minden osztályba, de nemzetiségi iskolaként 15 diák helyett nyolc is elég évfolyamonként. Pusztaedericsen az összes szülő aláírta a beleegyező nyilatkozatot, és megszerezték a falu alatt fekvő gáztároló "gazdájának", az E.ON-nak a 90 millió forintos támogatását az iskola felújításához. Lett új ablak, fűtés, még napkollektor is. A tanárok pedig összeállították a tananyagot. A gyermekek így a cigány temetésekről tanulnak, magyar népi dalok helyett cigány dalokat énekelnek, néptánc órán a cigány csárdásra ropják...

Komoly problémák vannak ebben a liberális oktatási rendszerben, amelyeket minél hamarabb nemzeti oktatáspolitikával kell megoldani...

(Szent Korona Rádió)

Eddig a hír.

Ha igazat közöl a hírmondó, ilyennek mutat egy tükör, amibe nézzünk csak bele, milyen szülők, polgármesterek, emberek is vagyunk valójában. Nos, ilyenek: beletörődünk restségből, tespedtségből abba, hogy saját gyermekeink nem vállalhatják a saját, szülők által hagyományozott identitásukat. Identitást kell váltaniuk szülőföldjükön, szülőhazájukban. Én szülőként nem éreznék ehhez se jogot, se felhatalmazást az Úristentől, hogy megtagadjam gyermekemtől anyanyelvét, kultúráját és egy számára idegen identitásra kényszerítsem, ami nem ő. Mit nem bírunk még elvenni gyermekeinktől, unokáinktól? Van még számunkra valami szent, fontos, életbevágó? Vagy csak a kényelem, a szélessávú internet? Egy székely anyuka, apuka eladná gyermeke identitását egy szélessávú internetért? Mi lenne az ára gyermeke identitásának, vagyis annak, hogy ha a gyermekemnek felteszik a kérdést, ki vagy, mi vagy, azt mondhassa: Székely Domokos vagyok, magyar az anyanyelvem, Székelyföld a szülőhazám, mely Romániához tartozik. De én magyar vagyok.

Nem tudom, csak nekem tűnik ez valami kaffkainál is rémesebb rémálomnak, amit mi elfogadunk és amibe beletörődünk, hogy hiszen úgyse lehet másképp. Ha beletörődünk, nem is fog lehetni másképp – ezt bízvást higgyük el.

Nem jártam a fenti faluban. A helyzetet máshonnan ismerem. Onnan, hogy egy vidéki nagyvárosban a fiam iskoláját is 1996-ban be akarták zárni, mert az osztálylétszám 20 körül mozgott (az iskolát, mi, szülők, megvédtük. Abból az általános iskolai osztályból a gyerekek majdnem 80%-a valamiféle felsőfokú iskolába jutott a majdani gimnáziumok valamelyikéből vagy szakképző iskolákból – ami éppen a bezárásra ítélt iskola, osztály hatékonyságát példázza). Akkor is felvetődött az a dilemma, legyen mondjuk horvát nemzetiségi iskola az addig magyar iskolából, mert akkor simán „megússzuk”. Nem volt a szülők közül senki, aki ne amellett küzdött volna, hogy az iskolának jogában áll annak megmaradnia, ahova a szülők anno beíratták gyermekeiket. Pedig horvátul tanulni praktikus tudás lett volna, de aki nem horvát az miért vallaná magát horvátnak? Ezen nem volt vita egy szál se, akkor még evidencia volt, hogy magyar iskolába írattuk a gyermekeinket, elvárjuk az önkormányzattól, államtól, hogy a befizetett adónkból a mi gyermekein számára is tartsanak fenn egy iskolát. Attól még lehet horvát, cigány, bármilyen iskola a városban, mindenki odaíratja a gyermekét, ahova a szíve viszi.

De mit kezdenek a cigány kultúrával majd azon magyar gyerekek, akik ma azt sem tudják, mi történik a fejük felett? Vajon lelki gondozói szakember szemében ez nem problémás a gyerekek fejlődése szempontjából? Hisz egy hazugsággal indul az iskolatáskájába pakolva, alig botladozik még az a kisiskolás, gyenge vállára mit nem raknak még?

Nem szeretnék ítélkezni, de mégis, hadd mondjam el a saját véleményem: a szülők és az önkormányzat eladják a gyermekek identitását és azért kapnak cserébe egy idegen nyelvet, gúnyát, és viselik, ha már ilyen a világ. Mi lesz, ha majd egyszer a gyermekek közül az okosabbja felteszi szüleinek a kérdést: mit tettél velem, értem vagy ellenem apám, anyám? Az identitás ezek szerint árutermelési szférába sorolandó, ha nincs másik a piacon, akkor ez is megfelel? Milyen tartást ad majd ez az iskola ezeknek a lurkóknak, hisz máris hazugságon kezdi el működését? Hazudik a szülő, hazudik a pedagógus. Milyen mintát követ a gyerek? Milyen mintát adnak neki: a hazugság és a megalkuvás, az igénytelenség mintáját.

Mi tehettek volna a szülők és a polgármester, az önkormányzat? Nos, nekem lett volna egy-két tippem: például bemegyek a polgármester fogadóórájára és követelem, menjen el egyenesen az ombudsmanig, de akár az atyaistenig is, mert különben mi, szülők, rokonok, nagybácsik, nagynénik egyemberként megfogadjuk, soha többet meg nem választjuk, mert nem végzi dolgát. Ugyanúgy nem végzi dolgát az önkormányzati testület sem. Ez eszükbe se jutott a szülőknek?

Mi lesz a faluban most születő gyermekekkel: máris állítja ki a szülő saját sarjáról, hogy nem magyar, ő cigány?

Én azt is javasolnám, egy percre nagyon mélyen gondolkodjunk el valahányan, miképpen van az, hogy a Felvidéken minden erejükkel küzdenek a magyar óvodák, iskolák, egyetemek meglétéért, ugyanúgy Erdélyben, a háború-sújtotta Szerbiához tartozó Vajdaságban. Ott vajon milyen emberek élnek? Nekik vajon könnyebb???

Keserű a szám, de legyen az az én bajom. Fő, hogy Pusztaedericsen magyar gyerekek, szüleik nyomására, megtagadni kényszerülnek egyik elvitathatatlan születési jogukat: az identitásukat. Amit alkotmányunk biztosít számukra, azt szüleik restségből, tespedtségből, mérhetetlen ostobaságból feladják.

Javasolnám a falu vezetésének, lakosainak, utazzanak egy kis kirándulásra, mondjuk a Székelyföldre. Készüljenek fel a legrosszabbra: magyar iskolában magyar gyermekek magyarul tanulnak. Furcsa világ van arrafelé, nem?