először talán furcsa lesz az énekhang... először nekem is az volt... de a közepére már látszik a minőség

Istenes versek
A halál állandó közelsége vezette el a költőt az Istennel való találkozásig. 1906 után betegsége súlyosabbra fordult. Ekkor már több időt töltött otthon, Érmindszenten. Az otthoni vallásos környezetben előjöttek gyermekkori emlékei. A költő belső békére, nyugalomra vágyott.

Az istenes versek az Illés szekerén, című kötetben jelentek meg. Ady nem volt vallásos, vagyis nem élt az egyház szolgálataival. De lelke mélyén vallásos volt. Adynál az isteni fogalom szimbólum. Az istene többféle alakot ölthet.
1907-ben írta az Imádság háború után. Ebben a versben a háborúból jön „térdig gázoltam a vérben”, és Istenhez fohászkodik.

Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

Nézd: tüzes daganat a szivem
S nincs ami nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szivemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.

Lecsukódtak bús, nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látni valójuk,
Csak Téged, Téged látnak.

Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben
S most nézd, Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem.

Nem harcolok és nem csókolok,
Elszáradt már az ajkam,
S száraz karó a két karom már,
Uram, nézz végig rajtam.

Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

A szélsőségek összeérnek, mondta valaki, és igaz ez az ősmagyar dózsaimádó Adyra is, aki urbánus, kommunista társaságba került.