A Molly Malon egy népszerű dal, nemhivatalos himnusza Dublinnak.

így kell szívvel énekelni:

 "Molly szegény városi proletárcsaládból származott, aki édesapja és édesanyja napi betevőjét utcai hal- és kagyló-, valamint rák-árusításból befolyó szerény összeggel egészítette ki.

Ez a Molly minden nap végigkiabálta a dublini utcákat, kis kerekes kordéján tologatva tengeri élőlényeket árulva, és kiabálta a "Cockles and mussels, alive, alive oh!" (Élő kagylók!). Ez a mondat különben maga a ballada refrénje is. A dubliniak szerették és szeretik a mai napig is. Minden ír zenekar és előadóművész feldolgozta a nótát, a Chieftainstől Sinead O'Connoron át a Dublinersig, ugyanakkor számtalan ír kocsma viseli a nevét.

Lázban hunyt el. Szelleme azóta is fel-felbukkan a ködös dublini éjszakákon"

mennyire nemzeti az ír kultúra, esterházy jutott eszembe, meg a mostani értelmiség, kultúraképviselők,

az jutott eszembe: ezek az ír emberek szeretik az ír népüket

                In Dublin's Fair City

                Where the girls are so pretty

                I first set my eyes on sweet Molly Malone

                As she wheel'd her wheel barrow

                Through streets broad and narrow

                Crying cockles and mussels alive, alive o!

                Alive, alive o!, alive, alive o!

                Crying cockles and mussels alive, alive o!

                She was a fishmonger

                But sure 'twas no wonder

                For so were her father and mother before

                And they each wheel'd their barrow

                Through streets broad and narrow

                Crying cockles and mussels alive, alive o!

                She died of a fever

                And no one could save her

                And that was the end of sweet Molly Malone

                But her ghost wheels her barrow

                Through streets broad and narrow

                Crying cockles and mussels alive, alive o!