KáKánBéKa
A Carl Lutz Alapítvány kezdeményezte, hogy emléktáblát állítsanak a svájci diplomata volt lakóhelyén, az 1940-es években brit követségként működő Táncsics Mihály u. 1. számú ház falán. Az ilyen kéréseket egy eseti bizottság minősíti, melyet a főépítész hív össze, és ezután kerülnek a képviselő-testület elé. Az Alapítvány kérése szerint a tábla szövege a következő lett volna:
„A brit követség egykori épülete. Itt élt 1942-45 között Carl Lutz (1895-1975) svájci alkonzul, az Egyesült Királyság képviselője, sok ezer zsidó megmentője”.
Az Aczél Péter főépítész által készített, és a polgármester által aláírt előterjesztés [1] ebben a szövegben cserélte volna a zsidó szót arra, hogy üldözött. A szöveg angol nyelvű változatában is ridden került volna a jews helyére.
Az eseti bizottság azt sem támogatta, hogy feltüntethessék a táblaállítók nevét, az előterjesztés szerint azzal az érvvel, hogy nem az emlékükre készül a tábla. Az előterjesztésben nincs szó arról, mi indokolná a zsidó szó lecserélését.
„Nem tudni, hogy mi késztette ilyen cselekedetre az urakat. Ha azért tették, mert szégyellik azt, amit 68 évvel ezelőtt magyarok műveltek magyar honfitársaikkal, akkor nagy hibát követtek el. A bűn takargatása ugyanis nem szünteti meg a szégyent, éppenséggel, hogy fenntartja bűntudatot. A bűntől való megszabadulás első lépése ugyanis a szembenézés tetteinkkel. Beismerés nélkül nincsen feloldozás” – áll az LMP-s Kaltenbach Jenő frakcióvezető és Váradiné Naszályi Márta helyi képviselő által jegyzett közleményében.
Hibáztak, maradhat
Nézzünk szembe a múltunkkal! Kérjünk bocsánatot! Most!
Ha hozunk egy döntést, akkor azt meg is kell tudnunk indokolnunk, s ha már meghoztuk (azt a döntést), akkor ki is kell tudnunk állni mellette.
Egy önkormányzat nyugodt szívvel és tiszta lelkiismerettel dönthet úgy, hogy a területén felállítandó emléktábla milyen szöveget tartalmazzon....
Ivády az LMP-ről
Nagy elvtárs ez a Kaltenbach Jenő Ádám, kutatási területe a közigazgatási jog, ezen belül az önkormányzatok és azok felügyelete, valamint a kisebbségi jog. 1995 és 2007 a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, majd 2008 és 2010 között a Független Rendészeti Panasztestület elnöke. 2010-től a Fővárosi Közgyűlés képviselője. 1975-ben szerzett jogi doktorátust. Diplomájának megszerzését követően a tiszafüredi tanács csoportvezetője lett. 1977 és 1982 között a JATE JTK közigazgatási jogi tanszékén dolgozott előbb tanársegédként, majd 1982 és 1990 között adjunktusként. 1990-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi értekezését és kapta meg egyetemi docensi, 1993-ban a közigazgatási jogi és pénzügyi jogi tanszék vezetői kinevezését. Ezenkívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán is oktat egyetemi docensi beosztásban. 1989-ben az NSZK-ban kutatott Friedrich Ebert-ösztöndíjjal.
"Nyugat-Berlinben, naná, Kelet-Berlinben nem volt olyan jó az ájer"
"Egyetemi oktatói pályafutása mellett 1990 és 1994 között előbb az Alkotmánybíróság tanácsosa, majd főtanácsosa volt. 1994-ben a Magyar Közigazgatási Intézet főigazgató-helyettesévé nevezték, 1995-ben megbízott főigazgatója volt.
1995-ben az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke lett, de ugyanabban az évben az Országgyűlés megválasztotta a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosává. Utóbbi tisztségében 2001-ben megerősítették, amelyet 2007-ig töltött be. Ezt követően a Magyarországi Németek Szövetségi Ellenőrző Bizottsága elnöke lett, illetve 2005 és 2007 között az Európai Ombudsman Intézet alelnöke volt. 2008-ben szintén az Országgyűlés a Független Rendészeti Panasztestület elnökévé választotta, a második Orbán-kormány megalakulása után, 2010. július 1-jén lemondott erről a tisztségéről. A 2010-es magyarországi önkormányzati választásokon a Lehet Más a Politika fővárosi listájának második helyezettje volt, a választás után a Fővárosi Közgyűlés tagja és korelnöke, valamint az LMP frakcióvezetője lett.
Utolsó írka