A kormány miatt lemondott vidékfejlesztési államtitkár az Ökopolisz Alapítvány rendezvényén mondott beszédet, ahova meghívták José Bové francia parasztvezért és Szabó Rebekát, az LMP képviselőjét. Ángyán elmagyarázta, miért nem mindegy, hogy a nagytőkések vagy a helyben lakó családok kapják meg a földeket, és mi köze mindennek az EU szent teheneihez.

Tisztességtelenebb a mostani helyzet, mint a szocialisták alatt, ők legalább nem is ígérték, hogy a kis és közepes gazdaságokat támogatják.

“Azért jöttem el, hogy megszorítsam annak az embernek a kezét, aki elindította a mozgalmat, amit nagyon tisztelek”

Ángyán most a Budapestre érkezett José Bovéról beszélt, aki ma már leginkább békés EP-képviselő és az élelmiszer-önrendelkezés szószólója, de a legtöbben mégis arról ismerik, hogy társaival 1999-ben nekiállt lebontani [2] egy McDonalds-éttermet. Ángyán tanár úr [3] pedig egyáltalán nem nyúlt kesztyűs kézzel a témához, kifejezett tisztelettel emlegette ezt az akciót is, mint példát arra, hogyan lehet kiállni paraszti egyenességgel a saját ügyünkért.

A hangulatot Ángyán mai Népszabadság-interjúja (ld. lent) alapozta meg, amiben többek között arról beszélt, már kiadták rá a kilövési engedélyt, a párt pedig biztosan nem számol vele 2014-ben, de a kormány egyébként is elbukhat vidéken a földügyek miatt. Arra a felvetésre pedig, hogy miért nem alapít pártot, így válaszolt:  “sokan kerestek. Voltak polgármesterek, akik azzal hívtak fel, hogy az egész falut hozzák a választásokon. De ne szaladjunk ennyire előre”.

Ángyán szerint előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz egy paraszti mozgalom elindulása (a Bové-féle Via Campesina [5] mintájára) - ezen a ponton mégsem egyenesítette ki ott helyben a kaszáját, hanem azt mondta, egyelőre folytatja a próbálkozást párttársai meggyőzésével [6].

A volt államtitkár szerint öngyilkosság, hogy az állami földterületek nagy részét tőkés társaságok szerzik meg spekulatív céllal, miközben rengeteg embernek biztosíthatnának megélhetést. Ezt először a falu érzi meg, de a munka nélkül maradó tömegek hamarosan a városokat is elérik. Ángyán szerint annál, hogy hazudtak, még nagyobb baj, hogy a csőd felé visszik ezzel a vidéket. Példaként említette Mészáros Lőrincet, Felcsút polgármesterét, aki különböző érdekeltségein keresztül több mint 1300 hektár földet szerzett meg.

Ángyán szerint még nincs minden veszve, a pályázatok felülvizsgálatával (például azzal, hogy százból ne érjen negyven pontot a pályázatok szubjektív bírálata), még meg lehet állítani a folyamatot. Ha azonban az nem jár sikerrel, könnyen lehet, hogy látjuk még az egykori államtitkárt, amint egy új parasztmozgalom élén éppen lebont valamit.

Ángyán József: Nem fogom abbahagyni

Ángyán József, a visszás földügyeket feltáró fideszes politikus úgy érzi, hogy frakciójában egyre hidegebbé válik körülötte a levegő, mert sokak egzisztenciáját veszélyezteti. Az utóbbi hetek nemtelen sajtótámadásai miatt pedig arra következtet, hogy felsőbb körökben megadták rá a „kilövési engedélyt”.

– Hogyan fogadták a Fidesz-frakcióban a földügyekről szóló legújabb összesítését?

– Változóan. Az első, a Fejér megyei földekről szóló jelentés elkészítése után még éreztem egyfajta meghökkenést és általános, csendes várakozást. Aztán a borsodi földügyek kiterítésekor már hidegebbé vált a légkör, mára pedig valószínűleg megértették, hogy nem fogom abbahagyni. Akik úgy érzik, hogy ezzel veszélyeztetem az egzisztenciájukat, már kifejezetten ellenségként tekintenek rám. Ha ugyanis nem a Fidesz nyerne a következő választásokon, akkor a remélt pozíciók is elveszhetnek. Mások viszont, akik maguk is egyre inkább szembesülnek a botrányos földügyekkel a saját választókerületükben, és felfogták ennek messze ható következményeit, egyre kétségbeesettebben és mind gyakrabban panaszolják el nekem is a saját hasonló történeteiket. Ők már – remélem, nem tévedek nagyot – egyre inkább érzik ennek erkölcsi súlyát, s hogy ez okozhatja a Fidesz bukását, nem pedig az, aki erről beszél. Egyre inkább érzik, hogy növeli, ki – önvizsgálat helyett – elfedi a bajt.

– Ezek szerint úgy véli, a földügyekbe akár bele is bukhat a kormány?

– Vidéken mindenképpen, de lassan a várost is megérinti az ügy. A gazdaember bizalmatlan, gyanakodva figyeli a politikát. Jó oka van rá, hiszen a magyar parasztság és falu története a sorozatos megcsalatások története. A vidéki, helyi közösségek egyebek mellett azért szavaztak 2010-ben a Fideszre, mert félretették magukban ezt a gyanakvást, és – mások mellett nekem is – elhitték, hogy visszaállítjuk az erkölcsi normák és az adott szó becsületét. Ezért aztán még mélyebb a csalódásuk, és még fájdalmasabb a kijózanodás.

– Ahhoz, hogy a gazdák higgyenek egy új vidékstratégiában, az ön arca is kellett...

– Talán nem veszik szerénytelenségnek, de valószínűleg így volt. Én soha nem csaptam be őket, és nehéz helyzetekben is mindig kiálltam értük. Ezt az emberek pontosan érzik. Ez ad egyfajta erkölcsi tőkét, amely számomra minden vagyonnál többet ér. Amikor Orbán Viktor felkért a vidékfejlesztési minisztérium államtitkári posztjára, mindezt bizonyára ő is felmérte. Én akkor egy kész „nép-párti” programot tettem elé, a „kottámat”, ahogyan fogalmaztam. Ezt hosszú évekig készítettem, helyi gazdákkal, vidéki és városi közösségekkel, valamint szakmai műhelyekkel egyeztetve, a helyi kezdeményezésekre alapozva. Ebben például szerepelt, hogy a földeket helyben lakó, gazdálkodó családoknak, kis és közepes gazdaságoknak fogjuk odaadni, mert így lesz a föld eltartó képessége a legnagyobb. Így tud erősödni a helyi gazdaság, és ezzel a helyi közösség, a föld és a befektetett munka haszna helyben, a faluban marad, és sok családnak ad generációkon keresztül tisztes jövedelmet, megélhetést. A bérmunkásokat foglalkoztató tőkés nagybirtok egyetlen vezérelve a profitmaximalizálás, a tevékenység hasznait kiveszi, környezeti, foglakoztatási, szociális kárainak elhárítását, annak költségeit pedig ráhagyja a társadalomra. Termelési költséget minimalizál úgy, hogy közben a társadalmi költségeket maximalizálja. Egy hazai foglalkoztatási példával élve: 2011-ben a kis, közepes egyéni gazdaságokban a föld – önfoglalkoztatást és bérmunkát is figyelembe vevő – foglalkoztatási kapacitása négyszerese volt annak, mint amit a tőkés társaságok produkáltak. Utóbbiak a 430 ezer fős jelenlegi mezőgazdasági foglalkoztatásból a terület felén csupán 83 ezer bérmunkásnak adtak megélhetést. Én nem ehhez a dél-amerikai modellhez szegődtem. Egy valódi néppárti vidékprogramot adtam oda az elnök úrnak azzal, hogy ha erről lehet szó, akkor ehhez szívesen adom a nevem, a munkám, a hitelem. Én erre komoly ígéretet kaptam. Máig őrzöm a visszakapott „kottámat” Orbán Viktor bejegyzéseivel.

– Csakhogy azóta már egy másik muzsikát játszik a zenekar, láthatóan más kotta alapján.

- Amikor felajánlottam a lemondásomat, azt gondoltam: megkérdi a kormányfő, mi volt a döntésem oka, vajon mi nem tetszik, mivel nem értek egyet? Nem kérdezte meg, azóta sem. Ma már a földügyek ismeretében érteni vélem, miért. Ő pontosan tudja, mi az én problémám. Az utóbbi napok sajtóbeli nemtelen támadásiból az is kiderült számomra, hogy kiadhatták rám a „kilövési engedélyt”: a nyári MTI-akciót követően a Magyar Hírlap minapi véleménycikkei, Bayer Zsolt „szösszenetei” ennek biztos jelei voltak számomra. Anélkül, hogy a tényszerű állításaimat cáfolnák, igyekeznek hiteltelenné tenni, és hazug árulónak beállítani, hiszen lám-lám, az ellenzéki médiában jelennek meg a tanulmányaim. De hát mit tehetnék, ha a „kormánypárti” médiumok mélyen hallgatnak a földügyi botrányokról?

– Nem érzi úgy, hogy szélmalomharcot vív?

- Lehet, hogy mindez kívülről így látszik. Meg kell mondjam, emberileg nem könnyű ez a helyzet. Hisz miközben az igazságtalanságokat teszem szóvá, a saját frakciómmal kerülök szembe. Pedig csak egy dolgot teszek: a programunkat kérem számon a kormányon és a frakciómon. Azt, amivel elnyertük a választóink bizalmát, ami őket is a parlamentbe juttatta. Ez nekem egyúttal lelkiismereti kötelességem is azokkal az emberekkel, helyi közösségekkel szemben, akik megtiszteltek bizalmukkal, akikért, és akikkel ott tüntettem 2005-ben az akkori „kormányzati rablóbandák” ellen a Kossuth téren. Értem a szavukat, tisztában vagyok a gondjaikkal, és határozott elképzeléseim vannak arról, hogyan lehet segíteni.

– Ha szétosztják az állami földeket, és azok zöme egy-egy jól kirajzolható, spekuláns nagytőkés érdekcsoporthoz kerül, mennyi esély marad arra, hogy a korábbi vidékfejlesztési stratégiát megvalósíthassák? Hisz nem lesz már föld, amit valóban a helyben élő családok között oszthatnak szét.

– Húsz évre megkötött hosszú távú állami földhaszonbérleti szerződéseket nem lesz egyszerű felbontani, de meg kell találni a módját az igazságtalanság orvoslásának. Ráadásul az állami földek túlnyomó többsége még ezután kerül új bérlőkhöz. Meg kell tehát változtatni a bérbeadás rendszerét. Nagy veszélyt érzek abban, hogy a földtörvény lehetőséget biztosít az állami földek eladására, s ez esetben a jelenlegi bérlők elővásárlási joggal rendelkeznek. Ez is szembemenne persze azzal, amiben a miniszterelnök úrral korábban megállapodtunk, vagyis hogy földet nem eladunk, hanem ha lehet, veszünk, és helyben lakó, gazdálkodó családoknak, valamint fiataloknak adjuk. De sajnos úgy tűnik, bizonyos gazdasági érdekkörök mohósága nem ismer határokat. Mindent vinni akarnak. És ez a mohó önzés könnyen a bukáshoz vezethet. Számomra ez érthetetlen! Miért kell minden? Miért kell a százharminchatodik milliárd forint után a százharminchetedik is? Abból még több öltönyt lehet venni? Vagy kilöveti magát a Holdra? Olyan hatalmas az ország földvagyona, hogy jutna mindenkinek. Ha mindent visznek, akkor nem marad más, mint az összeomlás: dél-amerikai struktúra, ahol a néhány tucat dúsgazdagot kamerák, kutyás, fegyveres őrök vigyázzák, a másik oldalon pedig ott a mélyszegénység, és elkerülhetetlen lesz a robbanás.

– Azt ígérte, negyedévente nyilvánosságra hozza jelentéseit. Melyik lesz a következő megye?

– Győr-Moson-Sopronból sokan keresnek azzal az információval, hogy – miként Fejérben a Csákvári Mg. Zrt. – itt a Nyerges-érdekeltségek, például a Lajta-Hansági Zrt. nyerheti majd el a földek nagy részét, itt is kihúzva azt a helyi gazdák alól. De Somogyból is hallok hasonló disznóságokról, s úgy hírlik, hogy Hajdú-Bihar, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megyében is kirajzolódik egyfajta oligarcha-kör. Valószínűleg ezek következnek. A „Kielegyenafold.hu” honlapon minden jelentésemet továbbra is a nyilvánosság elé tárom.

– Mi a véleménye arról, hogy Budai Gyula egyik rokona saját és családtagjai cégei révén több mint hétszáz hektárnyi földet kapott Borsodban, és kijelentései szerint továbbiakra is pályázik?

– A tényfeltáró cikkben szereplő cégek az én legutóbbi jelentésemben is szerepelnek az „olimpiai bajnokok”, a gyanús nyertesek között. Ezek is ahhoz a 25 nagy érdekeltséghez tartoznak, amelyek a három általam vizsgált megye bérbe adott területeinek 80 százalékát elvitték a helyi családi gazdálkodók elől. Az azonban számomra is új információ, hogy ezek egy érdekkörhöz tartoznak. Ezek szerint tehát 25-nél is kevesebb érdekeltségről van szó. Viszont szomorúan azt kell mondanom, hogy a dolog beleillik abba az összképbe, amivel a földbérleti pályázatok eredményeinek elemzése során kényszerűen szembesültem. Számomra ez is abba a „jogszerű”, de erkölcstelen kategóriába tartozik, amelynek igen sok szomorú példájába ütköztem. És ha a jog az erkölcstől, a rendszabály az értékektől így elválik, akkor nincs felemelkedés a magyarság számára!

– Nem keresték meg azzal, hogy alapítson új pártot? Vidéken azt hallani, hogy sokan egy modern kisgazdapárt megalapításán gondolkodnak, s ön lehetne ennek egyik vezéralakja.

– De igen, sokan kerestek. Voltak polgármesterek, akik azzal hívtak fel, hogy az egész falut hozzák a választásokon. De ne szaladjunk ennyire előre!

– Ezek szerint – hadd legyek naiv – a Fidesz nem tart igényt a munkájára a következő ciklusban.

– Nem. Ma egyáltalán nem úgy néz ki a helyzet

– Csoda, hogy még nem zárták ki.       

– Ahogy hallom, a vezetésben ez is komolyan felvetődött, de azt hiszem, úgy ítélték meg, hogy ennek tán még nagyobb lenne a politikai kockázata, mint hogyha maradok a Fidesz-frakcióban.

– Miért nem lép ki, s ül át a függetlenekhez?

– Miért kellene ezt tennem? Nem én követtem el hibát, nem én játszom tisztességtelen eszközökkel. Én – egyfajta élő lelkiismeretként – csak a saját meghirdetett programunkat kérem számon a saját kormányomon és frakciómon.

– A családja hogy viseli a „tényfeltáró” munkájával járó feszültséget?

– Az enyéim jól ismernek engem. Tudják, ha feladnám ezt a harcot, akkor abba pusztulnék bele, hogy nem tettem meg mindent az igazságért. Öt gyermekünk  van, fiatal felnőttek, s a maguk bőrén tapasztalják, milyen ez a világ. Az egyik lányom nyáron végzett kertészmérnökként, s hiába keres, nem talál magának munkát. Hajdani egyetemi társai közül is többen ebben a cipőben járnak, legfeljebb az én gyermekemet most külön „átokként” még a neve is sújtja. Hát miattuk, a jövő generációkért is meg kell tennem mindazt, amit lehet, és amit a lelkiismeretem diktál. Én hitem szerint egy teljesen új világ első kormányához szegődtem, és nem szeretném az életemet egy spekuláns tőke-érdekeltségek által dirigált, összeomlásra ítélt régi világ utolsó kormányához kötötten befejezni. Érzem ebben, egy értékalapú új világ megteremtésében a Gondviselő jelenlétét és az emberek támogatását.  

Dózsa György unokája vagyok én