kkbk.blog.hu

Kultúra, poetapolitika, vers, vita, igazság, szociális érzékenység, Nemzet, forradalom, meg amit akartok.


Térjünk mindannyian konszenzusra.

Az aktaszerű posztok folyamatosan frissülhetnek, a fontos témákban frissülnek is.

posztos írkák

istCsend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond:http://m.cdn.blog.hu/kk/kkbk/image/000/magyar%20partok333.JPG

"Füstöl a víz, lóg a káka kókkadón a pusztaságba" Holt Vidék kkbeka KáKánBéKa

Máté, 7. fejezet

15 Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket.
17 Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18 Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19 Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik

 

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Utolsó írka

  • rdos: Trianon - a wilsoni elvek, a népek önrendelkezési joga mintha nem azonos lett volna a Monarchia mindegyik nemzetiségére az I.vh. után. :-( Biztosan csak véletlen. Mondjuk nem hiszek a véletlenekben. :-( soo.gd/U01R A többi száz éve tartó mismásolás. Csak közben fogyunk ezerrel. :-( E... (2018.11.14. 20:18) Válasz Bőtös Botondnak, a csehszlovák fasisztának
  • tesz-vesz: a kaliforniai lövöldözés, David Long: "Aztán idén áprilisban a szomszédok hívták ki a rendőrséget a viselkedése miatt. A járőrök megállapították, hogy a férfi zavart és ideges, ezért egy szakértői csapatot rendeltek ki hozzá, amely megállapította, lehetséges, hogy poszttraumás stresszbe... (2018.11.10. 22:23) Az elmebeteg gyilkosokról
  • Utolsó 20

információ

A bölcsesség alapja a kétkedés.


Ha van egy minőségi írása közéleti témában, versmegzenésítése, jó témája, filmje, ötlete, linkje, híre, információja
küldje el nekünk, feldogozzuk egyszer talán, és le is közölhetjük
kkbkorkukacgmail.com
vagy írja be a kommentekbe, csomót nem kérünk.
az értelmes kommentekre igyekszünk válaszolni, mert fontos a párbeszéd, főként félreértések esetén.
Ezen oldal semmilyen komment- és posztíró véleményével nem azonosul,
így kívánja megőrizni saját függetlenségét, elvét, illetve a szólás- és véleményszabadságot.

Az aktaszerű posztok folyamatosan frissülhetnek, a fontos témákban frissülnek is.

codex

 

Archívum

Címkék

1848 (6) 1920 (8) 1956 (40) 2006 (12) 2rule (1) 4k (2) 64 (1) ábrányi (2) ácsné (6) aczél (3) ádám (2) áder (2) ady (20) afrika (3) akác (1) ákos (1) aktuális (8) aláírás (1) áldozat (34) alfödi (1) alföldi (15) alkotmány (4) állam (3) állat (1) almássy (1) ambrus (1) amerika (1) andrás (1) andrásfalvy (1) angol (13) ángyán (29) ángyén (1) animacio (24) antal (2) antall (9) antikultura (110) apáti (3) apor (1) arab (6) arany (6) argentína (2) arisztokrácia (5) arkan (1) arnoth (1) arokaso (33) árulólapok (5) árvai (1) ascher (2) ásotthalom (1) assange (1) aszódi (1) attila (1) audi (2) autó (3) autonómia (1) autonomia (1) ávh (1) azer (2) azori (1) b (2) babarcy (1) babics (1) babits (5) bacsa (1) bagemihl (1) bagó (1) bajnai (9) bakáts (1) bakó (1) balassagyarmat (1) balaton (1) balatoni (2) balavány (1) balázs (2) balczó (9) balikó (1) bálint (1) balla (1) balog (1) balogh (1) balsai (1) bandó (1) bándy (1) bank (68) bankrendszer (1) bara (1) baranyay (1) barcs (1) bárd (1) bárdok (1) bárdos (2) barings (1) báró (1) bartók (1) bartos (2) bartus (2) bátorfi (1) batthyány (3) bauer (3) bayer (6) bbc (1) bede (1) bélaság (1) belénessy (1) belga (2) bencsik (4) béndek (1) bene (2) benedek (1) benkő (2) benzin (13) berecz (1) bereznay (1) berija (2) berkesi (1) bertalan (1) bertha (2) bertók (1) berzeviczy (1) berzsenyi (1) bessenyei (1) bethlen (1) biden (1) bilderberg (1) bíró (4) birodalom (1) bíróság (1) biszku (18) bitay (1) bkv (1) blaskó (4) blog (3) blunt (1) bmw (1) Bochkor (1) bocskor (1) bodoky (10) bodrogi (1) bogár (6) bogdán (2) bokor (1) bokros (5) bölcskei (1) boldizsár (1) boldoghy (1) bolgár (1) bombagyár (1) bonafarm (1) bono (1) borókai (1) boros (5) boross (2) boruzs (1) bosnyák (1) bőtös (1) botul (1) brádi (1) brády (6) Bremgarten (1) brenner (1) brezovics (1) bródy (2) bubla (1) budaházy (11) budai (5) budapest (1) bugár (1) bűn (38) búr (1) burány (1) burma (1) bush (1) buza (1) buzánszky (1) Casablanca (2) cegléd (1) ceglédi (1) ceta (1) chaplin (1) Charlie Hebdo (1) che (2) chikán (1) chomsky (1) cia (1) Cicciolina (1) Címkék (7) ciprasz (1) citadella (1) clark (1) colbert (1) coolidge (1) corrie (1) corvinus (1) csalad (10) csángó (1) csányi (12) császár (1) csecsen (1) cseh (15) csendőrség (1) csengey (1) csepel (2) csepreghy (1) csepregi (1) cserdi (1) cserháti (1) csernus (1) csetnik (1) csiba (2) csintalan (1) csipes (1) csizmadia (1) csókay (2) csonka (1) csontos (2) csoóri (5) csurka (6) cukor (1) czeglédy (1) czeizel (1) czene (1) czettler (1) czike (11) czomba (1) c kategória (61) dajcs (1) Dallaire (1) damm (1) dán (2) dancsó (2) dániel (2) daróczi (3) darvas (2) debrecen (2) délvidék (2) demcsák (1) demeter (2) demján (2) demokrácia (4) demszky (12) dénes (2) dés (1) deutsch (3) devizahitelesek (10) dézsi (1) dézsy (2) dienes (2) dietmar (1) Dieudonné (1) Digest (1) dobay (1) dobozi (2) dobrai (1) doku (2) dombóvári (1) donáth (1) dopping (1) dörner (5) dorosz (4) dotoho (1) dózsa (3) drábik (8) draskovics (2) dr morvai krisztina (27) dudits (1) dunaszerdahely (1) dúró (3) dzsudzsák (1) eccleston (2) eger (1) egervári (1) egészség (18) Egyesült Arab Emírségek (1) egyház (2) Egyiptom (3) egyiptom (4) együtt (1) elcoteq (1) élelmiszer (1) éliás (1) elitposzt (75) elnökség (4) elvis (1) ember (14) endre (2) endrésik (1) ensz (1) eörsi (6) eötvös (1) ép-kar (1) erdély (7) erdő (2) erdogan (1) erdős (2) erőss (1) érpatak (2) ertsey (5) erzsébet (1) Esperay (1) esterházy (5) eszenyi (1) eszes (1) esztergom (7) eu (49) europai (4) everest (1) evola (1) fabricius (1) fábry (3) facebook (5) fagyálló (1) faludy (1) falusi (1) farage (4) farkas (2) fazekas (2) fehérlófia (1) fehér kenyér (1) fekete (4) feketejános (4) fekszi (1) felcsút (1) felcsuti (1) felvidék (1) fenyő (1) ferenczy (1) ferihegy (1) ficsor (1) fidesz (350) film (104) filó (1) fischer (4) flaisz (1) fliegauf (1) flier (1) fodor (4) földes (1) földesi (1) földvári (1) forditas (1) forrai (1) francia (7) freedman (1) freud (1) friderikusz (3) friss (1) fülkeforradalom (1) fülöp (3) gábor (1) gajdics (1) gál (3) galácz (1) galambos (1) galilei (1) galkó (1) garancsi (1) garas (1) gárer (1) gaudi (7) gay (1) gazdaság (14) gdp (2) gedeon (1) gellért (4) génmódosított (3) gera (1) gereben (1) gerendai (2) gerendás (1) gergényi (7) gerő (1) geszti (1) gina (1) giró (1) glattfelder (1) glutén (1) gmo (1) gőgös (1) gój (1) gömöri (1) göncz (3) gonda (1) goodfriend (1) görgey (2) gorilla (1) görög (5) gosztonyi (2) grant (1) grass (2) gróf (1) groó (1) gulyás (1) guyana (1) guyon (1) gyárfás (3) gyöngyösi (8) gyöngyöspata (12) győr (1) györgy (1) györgyey (1) györgyi (1) győri (1) győrkös (1) gyulai (1) gyurcsány (20) gyurta (1) habán (1) habony (4) habsburg (1) hack (1) hadházy (4) hagyó (4) hajdu (1) hajdú (5) hajnal (2) hajós (1) halász (3) hamvas (1) hankiss (4) harangozó (1) hargitay (1) haris (1) harrach (3) hász-fehér (1) hatvany (4) havas (1) havasi (2) havros (1) haza (1) hazugsággyár (1) heffentrager (1) hegedűs (2) hegedüs (1) heim (1) héjja (1) heller (4) hellókarácsony (1) hende (1) herceg (1) herczeg (3) herczog (1) herényi (1) hering (1) hernádi (2) hetesi (2) híd (1) himnusz (1) hitel (4) hitgyülekezete (6) hitler (4) hoffman (2) hoffmann (3) hofi (1) hök (1) hold (1) hollán (1) holland (1) hóman (1) homoki (1) homoszexuális (9) horn (4) hornok (3) hornyák (1) horthy (36) horvát (4) horváth (16) hosszú (4) hrabovzsky (1) humor (88) hunvald (2) húsvét (1) huszár (1) huszti (1) huth (4) hutteritak (1) ideologia (2) idiota (2) igazság (3) igazságszolgáltatás (1) iklad (1) illés (4) illiberális (2) illyés (1) imf (3) incze (3) index (1) indoeurópaiak (2) infláció (2) ipar (2) ír (2) irak (3) Irán (2) irán (5) írnok (1) ISIS (6) iskola (20) iszlám (6) ivády (2) iványi (2) izabella (2) izland (1) izrael (1) jakab (1) jáksó (2) jakupcsek (1) jancsó (2) janics (2) jankovics (2) jános (4) janukovics (1) jány (1) járai (1) jászberényi (1) jászi (2) jeles (1) jensen (1) jezsuita (1) Jézus (2) jobbik (125) jobboldali (1) jog (1) johan (1) johnperkins (2) jones (1) josip tot (1) jövő (1) jövőkép (1) józsef (5) judaizmus (1) juhász (8) julian (1) juncker (1) junker (1) juszt (1) kabai (1) kádár (3) kadirov (1) kaffka (1) kahn (1) kajászó (1) kakas (1) kaláka (1) kalifátus (2) kálium (1) káliumsó (1) kálmán (2) kaltenbach (2) kamatozású (1) kaminski (1) kánaán (1) kanada (1) Kancsendzönga (1) kányádi (3) kapitalizmus (1) kaposvár (1) kapronczay (2) kapu (1) karácsony (10) karafiáth (1) karass (1) karinthy (2) kármán (1) károli (1) károlyi (7) kárpát (1) karsai (1) kásler (3) kaslik (1) kassák (1) kasza (1) Katar (1) katar (2) katrein (1) kaya ibrahim (1) kazincbarcika (1) kazinczy (1) kdnp (32) kedvenc (65) kékfrank (2) kele (1) kémrepülő (1) kende (1) kennedy (2) kepes (1) képíró (2) kerdvenc (1) kerényi (4) keres (1) keresztény (5) keresztenyseg (30) kereszténység (8) keresztes (1) keresztúri (1) kéri (2) kern (1) kertész (7) Kesznyéten (1) kilián (1) kína (4) király (8) királyság (1) kisgazda (2) kisgergely (1) kishantos (2) kiskunhalas (1) kiss (3) klára (1) klebelsberg (3) klein (1) klímaváltozás (1) klub (1) knézy (1) kocsis (6) koeman (1) kohászat (1) kóka (6) kóla (1) kölcsey (1) kollár (2) kolompár (2) koltay (1) komlós (1) kommunista (5) kommunizmus (1) koncz (2) kondor (1) kongresszus (1) konrád (5) kónya (3) konyár (1) konzerv (4) konzervatív (4) kopátsy (2) kopp (1) koppány (1) körmend (2) kornis (3) korona (5) korondi (1) kőrösi (2) korten (1) körtvélyesi (1) kósa (1) kossuth (2) kőszeg (2) kosznovszki (1) koszorús (1) koszta (1) kosztolányi (2) kovács (8) kovalik (2) kővári (1) kövér (14) köves (1) kozenkay (1) közgazdász (2) közgép (2) kozma (1) krassó (2) krasznahorkai (1) krasznai (1) kratochvil (1) krausz (1) Krawiec (1) krím (3) krug (1) kuba (2) kukorelly (3) kulcs (2) kulka (2) kultura (59) kun (3) kuncze (1) kunó (2) kunszabó (4) kuruc (2) l. (1) labanc (2) laborc (3) lackfi (1) ladik (2) lakat (1) lakatos (2) lánczi (1) lanto (1) lantos (6) lányi (2) laogai (1) lascsik (1) lászló (3) latinovits (26) lator (1) lauda (1) lázár (17) lazáry (1) legszebb (1) léhmann (3) leisztinger (2) lendvai (2) lengyel (4) lenhardt (4) lenkei (2) lenkey (1) lepen (1) lépold (1) lévai (1) lezsák (2) líbia (1) lipták (1) liszt (1) litván (1) lmp (55) lobbi (1) lomb (1) lomnici (2) london (1) lóránt (2) lovakrul (3) lukács (3) M&Ms (1) mack (1) mackensen (1) maczó (2) madách (1) madár (2) madárirtás (1) mádl (1) mága (1) magvasi (1) magyar (13) magyarország (126) magyarorszag (2) magyarzene (1) makovecz (5) mal (2) maléter (3) malév (2) malina (2) málna (1) málta (1) mandela (2) mandiner (13) mann (1) mansfeld (1) márai (1) marcell (1) marianum (2) Marokkó (2) Marrakech (2) martinovics (1) márton (2) martonyi (7) marx (1) matolcsy (4) matovic (1) matyi (1) máv (1) mdf (20) mécs (4) medgyaszay (1) medgyessy (4) média (8) media (6) meggyes (2) megyeri (1) mekka (1) meleg (1) merkel (6) mese (2) mesterházy (6) mészáros (7) metró (2) mezőgazdaság (12) mhm (1) mici (4) micimackó (3) microsoft (1) mihály (2) mihók (1) mikes (1) miklós (1) mindszenty (2) mirkóczki (4) miskolc (2) mítosz (4) mma (1) mohácsi (5) Mohamed (2) Mohammed (2) mol (1) molnár (3) monarchia (5) mong (2) monitor (1) monsanto (3) móra (1) morell (1) móricz (2) morszi (1) morvai (1) moszkva (1) moys (1) msz (1) mszmp (1) mszp (161) mta (2) mubarak (1) mugabe (1) müller (1) multikulti (6) mundruczó (1) murányi (1) musk (1) muszty (1) művészet (1) múzeumok (2) muzorewa (1) nacl (1) nádas (1) nagy (3) nagyatády (1) nagykőrös (1) nánási (1) nav (3) navarro (1) navracsics (3) navracsis (1) negatív (1) nemes (1) német (14) németh (11) némethné (1) németország (5) nemzeti (4) nép (1) népesség (1) ner (1) nigel (1) nobel (4) nógrádi (1) norvégia (1) nosztalgia (10) novák (12) nsa (1) nulan (1) nyáry (1) Nyékládháza (1) nyelv (3) nyelvcsalád (5) nyelvtan (4) nyemcov (2) nyerges (5) nyíri (1) nyitrai (1) nyugat (1) nyugdíj (6) obama (5) occisor! (13) ókor (1) ókovács (1) olaf (1) olaj (1) olajszőkítés (1) olajügyek (1) olasz (1) olduva (1) olduvai (1) olimpia (4) olvasó (1) onfray (1) ontológia (1) orbán (112) orbán kormány (1) ördög (1) orgován (1) origo (1) örmény (1) orosz (17) orvos (2) őstörténet (3) ostrom (1) oszama (2) osztie (1) osztolykán (2) paizs (1) pakisztán (3) paks (3) paksy (1) palácsik (1) palesztina (1) pálffy (6) pálinkás (1) palya (1) panama (1) pándi (1) pap (12) papa (1) pápa (1) papademosz (1) papcsák (2) papp (3) parászka (1) paraszt (1) parks (1) parlament (4) parti (1) pásztor (1) pásztory (1) patai (1) patkány (1) patkó (1) patonai (1) paul (1) páva (1) pavarotti (2) pázmány (6) pécs (12) pécsi (5) peled (1) pénz (9) pénzrendszer (1) perczel (6) perjés (1) perkovátz (2) perzsa (2) Perzsia (2) peták (1) péter (1) péterfalvi (1) pethő (1) pető (1) petőcz (1) petőfi (4) petri (1) petró (1) picasso (1) pincebörtön (1) pincebörtönök (1) pintér (10) poetapolitika (7) pogány (2) pogátsa (3) pokorni (2) polcz (1) polgármester (3) polgárőr (1) polt (6) pongrátz (5) popper (1) portik (1) pörzse (4) pősze (2) posztkommunista (89) powell (1) pozsgai (1) pozsgay (3) pozsonyi (1) prezi (1) princz (1) prohászka (3) prolikrata (45) prolisztokrácia (34) prózavers (1) pruck (1) pszichológia (2) publicisztika (4) puch (1) puch lászló (1) puskás (1) pusztai (1) putyin (5) puzsér (11) pyatt (1) quaestor (1) rab (1) rábaközi (1) rabár (3) rachel (1) rácz (2) ráday (1) radics (1) radio (1) radnóti (2) raffael (1) raffay (5) rainer (1) rajcsányi (3) rákóczi (1) rákosi (2) rap (1) raskó (2) rasszista (1) rasszizmus (1) Readers (1) reagan (1) reakció (2) rédly (1) református (1) regnum (2) rejtvény (1) rendőr (7) repülő (1) réthelyi (3) retkes (1) rétvári (1) revizio (1) rezesova (1) rezi (1) rezsi (1) rickman (1) rijád (3) rizner (1) rmdsz (1) rockefeller (1) rogán (10) röhrig (1) román (4) románia (3) ron (1) róna (2) roosevelt (2) rothschild (1) royalista (2) rózsa (1) ruanda (1) rubint (1) rushdie (1) ruttner (2) safik (1) sajtó (3) sajto (5) sáling (1) sándor (1) sarajevo (1) sarka (2) sárossy (1) Sátoraljaújhely (1) saul (1) schamschula (2) schenk (1) schiff (3) schiffer (15) schmidt (2) schmitt (10) sebestyén (1) sebő (2) selmeczi (2) semjén (3) seregi (1) seres (3) seuso (1) shaw (1) sickratman (1) siemens (1) sikér (1) síklaky (1) sikó (1) simicska (15) simon (4) simonyi (2) simor (9) siófok (2) skrabski (1) skultéty (2) smith (1) snowden (2) (1) soltész (1) sólyom (4) somogy (1) sopron (1) soros (6) spanyol (3) spiró (3) sport (2) stadler (1) staudt (1) stefán (1) stefka (2) steiner (1) Stiglitz (1) stohl (6) storcz (1) strabag (1) stumpf (6) suchman (1) süveges (1) sváby (1) svájc (1) svédország (1) sz (1) szabadkőműves (18) szabadpénz (1) szabó (12) szajlai (1) szakály (1) szalai (1) szalay (2) szamosvölgyi (1) szamuely (2) számvetés (3) szaniszló (1) szanyi (7) szarvas (1) szatmári (1) szaúd (3) szaúdi királyság (3) Szaúd Arábia (3) száva (1) szávay (1) századvég (1) szcientológia (4) szdsz (53) széchenyi (6) szegedi (7) szeivolt (1) székely (8) székelyföld (2) szekeres (1) székhelyi (1) szekszárd (2) szél (4) Szelényi (1) széles (2) szemere (1) szemerey (1) szendi (2) szendrő (1) szent (5) szentencia (1) szentendre (1) szentkorona (1) szepesi (1) szerb (2) szerbia (4) szíjjártó (1) szijjártó (4) szilágyi (6) szilvásvárad (1) szilvásy (4) szima (9) színház (7) szíria (5) Szíria (2) szitka (1) szlovák (10) sznob (1) szó (1) szőcs (3) szodoma (1) szöllősi (1) szolnoki (1) szombathely (1) szombathelyi (1) szörényi (1) szotyori (1) szotyori-lázár (1) szovjet (2) szózat (1) szűrös (3) tab (1) takaró (1) takáts (4) tákos (1) tállai (1) tallér (1) tamás (3) tamáska (1) tánc (1) tánczos (3) tandori (1) tarlós (7) tárnok (1) tarr (5) társadalom (1) tarsoly (1) tasnádi (3) tasz (3) techet (1) technika (12) ted (2) téglás (1) tej (1) tejfalussy (1) tek (2) teket (1) teleki (1) telekom (1) templom (1) tér (3) térey (1) terror (4) tesz (5) tétényi (5) tgm (1) tibet (1) tímár (1) tisza (3) tiszavasvári (3) tíz (1) tmrsz (9) tóbiás (1) tőke (2) tőkés (2) tolerancia (1) toma (1) tomcat (1) torgyán (2) tormay (33) tornyospálca (1) törőcsik (1) töröcskei (1) toroczkai (9) toroczkay (2) török (5) Törökország (3) törös (1) tortenele (1) történelem (4) tortenelem (90) tóth (7) tóthkároly (2) trianon (9) trockij (1) ttip (1) tudomany (25) tudomány (5) turbucz (1) turcsány (1) turner (2) túró (1) türr (1) tusup (1) tutsek (1) tv2 (5) ügynök (1) ujhelyi (1) ujsagiras (2) ukrán (7) ungváry (4) unio (2) unvári (1) uruguay (1) USA (4) usa (66) usztics (3) Vácszentlászló (1) vadai (3) vágó (3) vajda (1) vajna (3) vajta (1) választás (1) valéria (1) vallás (9) vallas (15) vámos (1) vámosi (1) vámosszabadi (1) vanczák (1) vankó (1) várady (1) váralja (1) varga (9) varga-damm (1) várhelyi (1) várhidi (1) vári (2) várnai (1) várszegi (1) vásárhelyi (1) vass (4) vasút (1) vaszily (1) vatikán (1) vázsonyi (1) védegylet (3) veér (1) végh (1) vér (1) vérbíró (1) verdi (1) veres (1) verestóy (1) vers (221) vespa (1) veszprém (3) vida (2) video (37) víg (1) viktor (1) vilagrend (7) vilmos (1) vita (1) vitéz (1) vitézy (1) vizi (1) volner (11) vona (26) vona-szabó (1) vörösiszap (2) vörösmarty (1) vukics (2) walesi (1) weiszfeld (1) welsi (1) welszi (1) weöres (2) wiesel (1) wikileaks (7) wittner (5) witzmann (1) woodman (1) wtc (1) wu (1) ybl (1) zách (1) zach (1) zacher (1) zagyva (2) zaharcsenko (1) závada (1) zay (1) zeitgeist (1) zelnik (2) zene (162) zétényi (3) zichy (2) zimbardo (1) zold (37) zoltai (2) zoroasztrianizmus (1) zsák (2) zsanett (1) zsidó (3) zsidók (3) zs kategória (248) zugló (2)

KKBK

Kultúra, poetapolitika, vers, vita, igazság, szociális érzékenység, Nemzet, forradalom, meg amit akartok. Térjünk mindannyian konszenzusra.

Kornis Mihály; Kádár; Bayer Zsolt akta

2009.06.23. 13:54 | tesz-vesz | 7 komment

Címkék: zs kategória arokaso

Kornis Mihály. Ez a feje.

De nem szemétkedek (főleg az alant található vers, és pletyka miatt nem; előre mondom: a cikk írása közben "megfordult valami a levegőben"), nézzük inkább a tényeket, kezdetnek egy szenzáció írás az árokásóról:

"Kornis Mihály íróról sok mindent lehet tudni. Amit ő maga tart fontosnak elmondani saját magáról, az ott van a honlapján, amit pedig valami oknál fogva nem (vagy kevésbé) tart fontosnak közölni olvasóival, az némi guglizással könnyen megtalálható.

Kornis gyakran idézett pièce de résistance-a, a "mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket". De van ennél sokkal jobb is. Az alábbi szöveg a Magyar Narancs 1996. október 17-i számában jelent meg.

Íme hát maga a mester, in his own words (kommentáromat lásd a szögletes zárójeles jegyzetekben):

Naplórészlet [1]

 

1993. szeptember 14. kedd [2]

 

Ma, a Kádárban Sándor Gyuri [3]. Nagyjelenet [4]. Bejőve látom, hogy ott ül, többekkel. Nincs lelkierőm kifordulni az Étkezdéből, de iszonyodom [5] a lehetőségtől, hogy "szervusz, kérlek, hogy vagy", vagy ilyesmi, ezért neki háttal ülök le [6], és az újságomba mélyedek. Már majdnem el is feledkeztem a jelenlétéről, az ebéd közepén tartok, amikor felharsan, "szervusz Kornis Mihály, ez egy híres író, satöbbi", és csak mondja-mondja, csinálja a műsort, a szokásos hangerővel, mint egy takarítógép [7], torkomon akad a falat [8]. Ilyenkor szoktam hibázni, dadogni vagy kiabálni, de most nem, fel se emelem a fejem az újságból, "ne köszöngessél, Gyurika, már nem vagyunk olyanba" [9], mondom, csaknem halkan, és ennék tovább, de ezt nem bírja ki, feláll, odajön, azt játssza, hogy majom [10], lógatja a karját, "akkor személyesen teszem tiszteletemet!", a tányér és a szájam közé hajol [11], "akarod, hogy megalázkodjam" [12], satöbbi, próbálok nem törődni vele, nem nézek rá, "hagyjál békén Sándor György, nincs beszélgetés, menj innen" [13], de nem tud leállni, azt is tudom, miért, fél [14], "mondd, te halhatatlan ember, mit csináljak, hogy visszaköszönj nekem, kezet csókoljak?" [15], felnézek, ebben a pillanatban halálos csend lesz a Kádárban, még mindig nem vesztem el a fejemet, "menj ki, és csókold meg a Klauzál téri öreg zsidó néniknek a kezét, tőlük kérjél bocsánatot" [16], talált, süllyed, "úgy van, igaza van, végre valaki megmondta neki" [17], mekegi mögöttünk egy nagyon öreg hang [18], ami S. Gy.-t összecsapott ripacskodásra készteti, erőszakosan megcsókolja a kezemet, méltatlankodik, ököllel csapkodja az asztal sarkát, mindenki minket néz, izzad a feje [19], megsajnálom, átölelem, "menj már ki", súgom a nyakába [20], lázasan szidni kezdi az SZDSZ-t [21], hát ezzel itt nincs túl nagy sikere, "te bármit csinálhatsz, akkor is szeretlek, viszont az Esterházynak sose fogok megbocsátani", "hogy jössz te ahhoz, hogy haragudjál az Esterházyra, hát ő a te keresztanyád vagy mid, Gyuri" [22], és már nevet az étterem, még csak nem is ellenségesen, szeretik itt a Sándor Gyurit, mint az elkódorgott mihasznát a bolond szülők, biztatnak minket, fogjunk kezet, kezet fogunk [23], de amikor kimegy, egy nyolcvan-százéves vendég szenilis-józanul azt mondja, "úgy kell neki" [24]; egy öreg fotós pedig mesélni kezdi, hogy ezt a Gyurit kicsi gyerekként, ’44-ben a Duna-partra kísérték a nyilasok, és akkor ijedt meg, azért dadog, azért törleszkedik az Antall-huszárokhoz… [25] Kihűlt a kajám, de legalább jó napjuk volt az öregembereknek, pont a legigazibb törzsközönség van itt, csupa olyan, aki már a háború előtt itt evett állítólag [26]. Ma újra félnek: ülnek borzasan a pléhkanaluk mellett, egész nap azon filóznak, hogy bevagonírozhatják-e őket újra, vagy az kizárt. [27] Mégis, szégyellem magam a jelenet miatt. Jobb lett volna, ha nincs. [28]

Jegyzetek:

[1] Avagy ki a náci és mitől az? Ad notam "a szembenállás, az acsarkodás, a láger-morál máig a lételemünk". K. szeret naplót írni. Az általa 1977 őszén elindított szamizdat napló (lásd A Napló, 1977–1982: Válogatás, Budapest: Minerva Kft., 1990) kötelező olvasmány mindazoknak, akik meg akarják ismerni az ún. demokratikus ellenzék mindennapjait és kíváncsiak az árokásók (köztük Ungváry Rudolf vagy Tamás Gáspár Miklós) előéletére.

[2] A dátum fontos: a „mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket” és a naplórészlet kb. egy időben született. Hogy K. miért 1996-ban, azaz három évvel az események után tartotta fontosnak közölni 1993-ban írt sorait? Nem tudom.

[3] Google is your friend. Útbaigazításképpen: S. katolizált zsidó, az 1990–1994 közötti működő konzervatív kormány támogatója. Épeszű ember természetesen nem foglalkozik mások származásával, K. szemében azonban ennek az életrajzi elemnek jelentősége van.

[4] Mint egy Shakespeare-darabban, csak ott nem szólnak előre.

[5] Figyeljünk az erős indulati töltésű szavakra itt és a következőkben!

[6] Azaz K. nonverbális eszközökkel is kifejezi S. iránti megvetését és iszonyatát.

[7] Stilisztikai megoldás; értsd: "nem ember”. Meghülyült a kommentátor? Nem. Vö. pl. Kövér László ún. köteles beszédének vagy Orbán Viktor "genetikai determinációt” felvető tusványosi szavainak balliberális értelmezésével.

[8] Nem mondja meg, mit evett. Ennek K.-nál esztétikai jelentősége van: "Írni lehet úgy is, hogy az ember saját magát világosítja fel, világítja meg, teszi egésszé. A naplóírás ennek a kitüntetett módja. Az a jó napló, ami merő tudatosítás. Nem arról szól, mit ettem ebédre, hanem arról, hogy milyen gondolatok, képek, felismerések futottak át bennem, látszólag érthetetlenül, mivel látszólag ez nem kapcsolódott a napom történéseihez. A napló által bensővé tehetjük a külsőt. Ez önmagában hallatlanul értékes, világot teremt". Ja, hogyne.

[9] K. úri nonchalance-szal rázza le S.-t. Helyesen: "olyan viszonyban". De miért a nyelvi igénytelenség? K. egyfelől így érzékelteti az olvasóval személyes coolságát (az angol szó mindkét eredeti jelentésében), másfelől oly mértékben megveti S.-t, hogy nem méltatja értelmiségitől elvárható kommunikációra.

[10] Ügyes! A szerző nem majmozza le S.-t, mert annak hátrányos jogi következményei lehetnének számára. Az "azt játssza, hogy majom” fordulat a már említett ([7] jegyzet) dehumanizálás nyelvi eszköze.

[11] Nehéz elképzelni a jelenetet. K. nem magas ember, a szája és a tányér között S. feje nehezen férne el. De akkor miről van szó? Az ellenfél/ellenség fizikai lekicsinyítése stíluseszköz. K. túl jó író ahhoz, hogy egy ilyen elemet ne tudatosan épített volna be a narratívájába. Vagyis arról van szó, hogy S. olyan mélyen hatol be K. személyes terébe, amit az emberek többsége már inzultusnak és viszolyogtatónak tart. Ezt az érzést akarja K. felpiszkálni.

[12] Ha az értelmes olvasó nem kérdőjelezi meg eleve a jelenet igazságtartalmát, itt kell rájönnie először, hogy S. (K.-t kigúnyolva) alkalmi performance-ba kezd. K. azonban ezt jól láthatóan nem érzékeli sem ekkor, sem a továbbiakban. Lásd [15] jegyzet.

[13] Az ellenfél/ellenség teljes nevének tegezéssel kombinált használata szándékosan sértő; vö. "Te egy f*sz vagy" és "Ön egy f*sz".

[14] Elegáns összekacsintás az t. olvasóval; tkp. ezt mondja: "Fél. És mi tudjuk, hogy aki fél, az nem demokrata". K. itt még nem fejti ki, hogy S. ugyan mitől félhetne 1993-ban egy étteremben. A MaNcs olvasói azonban tudják, hogy miről van szó; a gyengébbek és az utókor kedvéért pedig K. alább ki is bontja narratívájának ezt a szálát. Lásd [21], [25] és [27] jegyzetek.

[15] K. még mindig nem veszi észre, hogy nem S. foglal helyet a (sit venia verbo) szopott f*sz kellemesebbik végén. Vö. [12] jegyzet.

[16] Elhangzik a varázsszó ("zsidó"), megérkeztünk. Erre a pillanatra készítette fel K. az olvasót az eddigiekben. A takarítógép-hangerejű, félős, a másik ember személyes terébe otrombán behatoló kvázi-majomnak bocsánatot kell kérnie közelebbről nem részletezett bűnéért. Lásd [25] jegyzet.

[17] Touché – legalábbis K. szerint, a "nagyjelenet" közönsége pedig meg is erősíti ebben a hitében.

[18] K. nincs nagy véleménnyel a vendégekről. A "mekegi" ige az alacsony tömeghez képest horatiusi magasságokba emeli K.-t. És ez a cél.

[19] A "ripacskodás" említésével K. a szöveg negatív hősének elevenébe vág. Kevés szó van, amellyel jobban meg lehetne alázni a humoralista S.-t. A mondat folytatásában K. (hite szerint) végleg megsemmisíti S.-t. Fokozható-e még jobban a szöveg intenzitása? Fokozható.

[20] Az ölelés a pozitív hős K. leereszkedő, egyben önfényező gesztusa, a "nyakbasúgás" gyengéd közvetlensége pedig ex post facto emeli ki a K. szája és tányérja közé furakodó (vö. [11] jegyzet) S. otrombaságát.

[21] Ha az olvasó nem tudta volna, ez S. egyik bűne. Vö. [14], [25] és [27] jegyzet.

[22] S. (K.-val ellentétben) nem tagja a langymeleg (pun not intended) ballib körnek. Az Esterházy "keresztanyaságára" történő hivatkozás különösen aljas stilisztikai megoldás a katolizált zsidó (vö. [3] jegyzet) S. személyével kapcsolatban. A kontextust figyelembe véve tehát kétsége sem lehet az olvasónak, hogy itt nem valami kedves, a tékozló fiúnak megbocsátó gesztus leírását olvassa.

[23] Kézfogás és "nem ellenséges" nevetés? Hát mégis van megbocsátás? – kérdezheti az olvasó. Látni fogjuk, hogy nincsen. A leírtak a szöveg következő csúcspontját (vö. [25] jegyzet) készítik elő. Negatív főszereplő el, pozitív főszereplő és közönsége a színen.

[24] Kezdődik. Hiába hát az ölelés, a már-már homoerotikus "nyakbasúgás" és közönség "megbocsátó" nevetése – S. távollétében fog megsemmisülni.

[25] A narratíva második csúcspontja, amelyben az eddig elmondottak értelmet nyernek. Végre a beavatatlanok számára is fény derül S. zsidóságára: S. bűne megbocsáthatatlan, mert annak ellenére, hogy majdnem a nyilas terror áldozata lett, kilépett övéi köréből és átállt az ellenséghez. A gyermekkorban elszenvedett traumából levezetett félelem (vö. [14] jegyzet) – amely, mint majd kiderül, nem csupán S.-t jellemzi (lásd [27] jegyzet) – vitte arra a negatív hőst, hogy elárulja sajátjait. Bónusz: K. másutt elhangzott szavai ("Én pedig alkatilag képtelen vagyok a tapintatra") új értelmet nyernek. Olvassuk el többször is ezt a részt, ízlelgessük kevéssé kifinomult aljasságát!

[26] A mű (szinte) kész, s az alkotó – aki közönsége kedvéért az ebédet is hagyta kihűlni – megpihen. Győzött. Az ellenség megsemmisült. Vagy mégsem?

[27] A történet tanulságaként K. felmutat egy másik fajta (vö. [14] jegyzet) félelmet is. Ez a félelem azonban – és ezt különösebb részletezés nélkül is éreznie és tudnia kell az olvasónak – morálisan S. félelme fölött áll. Ez a félelem a "körön belüli" öregemberek, a meg nem alkuvó, a nem "törleszkedő" túlélők félelme. Ez az a félelem, amelyet K. és a hozzá hasonló árokásók máig instrumentalizálnak, ha politikai céljaik eléréséről van szó.

[28] Nuff said. És jobb lett volna, ha a jelenet K.-féle leírása sem jelenik meg soha. A szerző esetleg megfogadhatta volna másoknak adott kéretlen tanácsát: "Jól írni annyi, mint azt tudni, hogy miről és hogyan érdemes hallgatni". Ezzel az írással mindenesetre sikerült megcáfolni saját magát, írói hitvallását is: "Írni szerintem az emberi intelligencia megnyilatkozásának egyik csúcsa, agyunk egyik legmagasabb szintű funkciója, melynek a jelentőségét csak a zenéléssel, vagy a matematikával való foglalatossággal tudnám összemérni". Hát nem. Ez az írás nem az írói intelligencia csúcsa, hanem az árokásás és a politikai túloldallal szemben táplált irracionális gyűlölet szomorú (bár briliánsan megírt) dokumentuma.

Hiszterométer: 9/10 "


rekvirálva innen: http://arokaso.blog.hu/2008/07/12/kornis_mihaly#more565005

 

Kornis nagy kádárbarátként tetszeleg, csinált róla egy doku-t is. Kádár János utolsó beszéde (2005) címmel, amiben próbálja nekünk elmagyarázni, hogy Kádár megbánta a tetteit (és egy igazi hazafi volt, de ezt már csak biztos gondolja; van aki ki is meri mondani, (nabeis linkelem, ne kelljen annyit kattingatni)):

 

de libberális barátaink körében ez már rég nem divat). Mintha mosdatná Kádárt Kornis elvtárs. Itt Kornis beszél zsidóságáról Vári Györgynek (Nagy Levin).

Behívta, beengedte, kiszolgálta az idegen haderőt az országba Kádár, a sajátjaival szembe helyezkedett. Ez hazaárulás. Ez tény.

Kivégezte Nagy Imrét, aki a nép mellé állt, és kivégzett még sokakat, akik saját  magukért és saját országukért harcoltak a saját országukban (ezt nem gyözzük hangsúlyozni). Kivégezte. Ez hazaárulás. Ez tény. (Főleg ha idevesszük azt is, hogy az oroszok nem is akarták kivélgezni Nagyot, ha jól emlékszem, de Kádárt ez nem hatotta meg.)

Kornis filmet csinált belőle, hatásosat (lehet hogy igaz is);

 

Bayer Zsolt, Fidesz alapító tag (echo tv, magyar hírlap, tán magyar nemzet), 90-es évek elején még a Népszabadságban dolgozott, akkor amikor még a Fidesz ún. baloldali volt, nagyon érdekes dolgokat szokott mesélni Kornisról, ez a most következő igazi móriczos, ösztönös, barbár cikk ... naturalista - na, ezt a szót kerestem - is nagyon érdekes lesz.   Úgy gondolom ezen cikk jelentős alkotás a magyar sajtótörténetben, és erről még sokat fognak mesélni az utókorban (és remélem nem "ki így, ki úgy" módon, hanem akkor már egyesül az intellektuális polgárháborúban kettészelt Magyarország - ehhez kell nyílt és őszinte beszéd, ami ezen az oldalon is van):

A medence és környéke

Tíz éve is van már, vagy még annál is több.
A Lukács uszodában történt. Egy nagy magyar író úszott ott éppen, majd megpihent a medence szélén. És pihenés közben orrát a vízbe fújta. Nem olyasféle csalafinta módon, ahogyan mások teszik talán, sunyin, észrevétlenül, víz alatt – nem. Ez a mi nagy magyar írónk büszkén és nyíltan fútta taknyát a vízbe, lássa ország-világ, hogy élnek még itt bátrak is ám!
Akkor egy másik fürdőző, odaérvén nagy magyar író mellé, rászólt nagy magyar íróra, hogy lekötelezné, amennyiben nem a vízbe fújná bele a rohadt taknyát. Nagy magyar író, akitől tudjuk, hogy ők sokkal jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket, csak azt nem lehet tudni azóta sem egészen pontosan, hogy kicsoda a "mi", és kicsoda az "ők", szóval nagy magyar író ekkor kiugrott a vízből, és körberohangálván a medencét, azt ordítozta, hogy "itt inzultálják a zsidókat!"… Megőrzendő, emblematikus pillanat volt az, olyan pillanat, amelybe bele van sűrítve a mi egész életünk.

Mindez pedig azért jutott eszembe, mert a minap, egészen pontosan hétfőn, március 17-én este, az ATV-n, Friderikusz Sándor műsorában egyszerre hárman fútták taknyukat a medencébe. Az ország medencéjébe. Ő maga, a nagy Friderikusz, a pompásan kihízott fejével, valamint Csillag István és Ungváry Rudolf. Mi most utóbbira, Ungváry Rudolfra koncentrálunk, szem előtt tartva Murphy törvényét, miszerint "az emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfelül". Ungváry a következőket mondta: a Fidesz és hívei a házmesterek Magyarországának követői, akiknek elődei zsidókat lőttek a Dunába. S még olyasmit is mondott, hogy Orbán valami fundamentalista, sámánkodó, vajákos szöveget nyom, ami ellentmond a zsidó-keresztény kultúrának. Miközben ezeket mondta, Friderikusz Sándor erőteljesen bólogatott, és adta alá a lovat.

És mindezt természetesen a népszavazás okán. Pedig tudhatjuk: a Magyar Köztársaság Alkotmánya (1989. évi XXXI. törvény) a 2. § (2) bekezdésében kijelenti: A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. A közvetlen hatalomgyakorlás egyik legfontosabb formája a népszavazás. Ezt tudhatjuk, valamint azt, hogy hárommillió-háromszázezer magyar választópolgár úgy döntött, eltörli a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat. Ungváry Rudolf beteg agyában pedig máris összeállt a kép hárommillió-háromszázezer házmesterről, akik hamarosan zsidókat fognak lőni a Dunába.

Először Gyurcsány vizelt a medencénkbe az őszödi beszéddel, méghozzá a trambulinról. Hamar mellé állt vizelni a mainstream értelmiség. Aztán most még beléfújja orrát a medencénkbe Ungváry meg a többi, és eközben persze versenyt futnak immár nagy magyar íróval a medence körül, azt sikítozva, hogy "itt inzultálják a zsidókat!". "Nézd legott / Komédiának s múlattatni fog." Ez a jó tanács ilyenkor. De azért nehéz. S ha az ember még Avar Jánost, Bolgár Györgyöt, Mészáros Tamást és Dési Jánost is megnézi, nos, akkor Karinthy Cini naplóját felüti ennél az 1967-ben írt résznél: "Külön tanulmány a pesti zsidó újságírók, akiknek ugyan mindnek van rokona Tel-Avivban, de most olyan kéjjel gyalázzák Izraelt és a zsidókat, mint az őseredeti nyilasok. Ja persze, ha lehet, a Párt mögé bújva! Ilyenkor én is antiszemita leszek, de nem az izraeli mesterkedésektől, hanem ezektől a pesti firkászoktól, akik mindig túlnyalnak." 1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink – értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust… És csak ülünk a medencénk szélén, és nem is értjük már a versenyfutást a parton.

Megértenünk. Ugyanis teljesen felesleges, fárasztó és lélekölő időtöltés ezeket megérteni. Annyi a dolgunk csupán, hogy ne engedjük őket az ország medencéjébe vizelni és orrot fújni. Mondjuk úgy: határozottan ne engedjük. Azon túl nézzük derűsen, ahogy rohangálnak a parton. Egy rakás szerencsétlen beteg. El fognak fáradni.


Bayer Zsolt főmunkatárs

ebből nagy-nagy botrány lett, gyűjtőgették az aláírást, Széles Gábornak, a magyar hírlap tulajdonosának: "Bayert ki kell rúgni!", stb. Még Dávid Ibolya is megfeledkezett magáról (és úgy gondolom nem szubjektv azt mondani, hogy a józan észről is, immár sokadszorra), és beszállt a nagy "antiszemitázásba". Ezért Bayer kénytelen volt írni egy újabb cikket:

Még egyszer a medencéről


Mottó: "Ha zsidók írnak zsidókról, akkor olyat is megengedhetnek maguknak, amit a keresztények nem. Amikor én, aki annyit szenvedtem életem során, barbárnak nevezem ezt az asszonyt arab szomszédjával szemben elkövetett tetteiért, akkor semmi kétség, hogy ezt humanista szempontból teszem. Ha egy nem zsidó mondja azt, hogy az a nő barbár, akkor az még úgy is antiszemita-gyanús, ha az ő szempontja szintén csak a humanizmus. Nekem ezért is van bajom azzal, hogy maguk a szólásszabadságot odáig vitték, hogy annak ernyője alatt a legszörnyűbb nyilas propaganda folyik Magyarországon." (Tomi Lapid, Izrael volt miniszterelnök-helyettese a Magyar Nemzet március 1-jei számában)

Erre a mottóul választott idézetre majd még visszatérünk. Most először arról, ami lesz.

Hadjárat lesz. Már összeült a "kivégzőosztag", hogy eldöntse sorsomat. Lesz tiltakozás, aláírásgyűjtés, sok-sok cikk, lesz felszólítás, hogy főnököm rúgjon ki, a Fidesz és a barátaim és a családom határolódjon el tőlem – mert Európában olyat nem lehet írni, amit én írtam. Ez lesz. (Máris van!) Egyrészt azért, mert ez ilyenkor része a "kanonizált" cselekvéssornak (lásd a Semjén Zsolt barátom elleni hadjárat részleteit a "szakállas bácsi" után), másrészt ez most amúgy is jól jön, addig sem kell beszélni az államháztartás helyzetéről, a népszavazás eredményéről és következményeiről, az SZDSZ és az MSZP állapotáról és Gyurcsány jövőjéről. Mindebből persze az is következik, hogy a szigorú politikai logika és taktika alapján nyilván hibáztam, amiért éppen most írtam, amit írtam, hiszen taktikusabb lett volna hallgatni, és nem adni muníciót a mellébeszélésnek, a műbalhénak, vagyis a kormánypártok és értelmiségük legeslegutolsó fegyverének. Soha nem voltam jó taktikus. Sajnos. Ezért írtam meg. Ezért, és mert nem bírom elviselni, ha "lenyilasházmesterezik" a fél országot.

És nem először teszik. Emlékeznek még erre a mondatra: "a polgári köröknek lelki igénye van a fasizmusra".

Ezzel az egyetlen mondattal sok százezer magyar embert lefastisztáztak néhány évvel ezelőtt. (Köztük sok polgári körös zsidó honfitársunkat, persze…) És nem volt tiltakozás, aláírásgyűjtés – semmi sem volt "arról az oldalról". Ahogy a mostani lenyilasházmesterezésünk sem szúrt szemet senkinek. Elhangzott, és kész. A lenyilasozottak dörmögtek, a "másik oldal" valószínűleg egyetértően bólogatott.

És erre emlékeznek még? "Mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket!" Ezt Kornis Mihály írta az Élet és Irodalom hasábjain. Nagyon régen. Még nem volt Magyar Gárda, még semmi sem volt. És nem magyarázta meg soha, kicsoda a "benneteket" és kicsoda a "mi". Mert nem kellett megmagyaráznia. Mert nem gyűjtöttek aláírásokat, hogy magyarázza meg. 2003-ban amúgy ezt írtam a Magyar Nemzetben: "Mindent lehet. A társadalom immunrendszere elsorvadt, önbecsülése eltűnt. Eltűnt már akkor, amikor a rendszerváltás hajnalán eltűrtük Spiró György ezen mondatát: »Jönnek a mélymagyarok, jönnek a szarból megint…«; mikor eltűrtük Kornis Mihály ezen mondatát: »Mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket«; mikor eltűrtük az Eörsi-klán összes megdöbbentő gyalázkodását." És egy jottányit sem változott a véleményem azóta. Talán csak annyi történt, hogy ismét levettem Illyést a polcról: "Eltölthettél tíz évet, vagy akár egy életet azzal, hogy a magyarságot, akár nép, akár fajta mivoltában hibáiért ostoroztad, sértegetted, átkoztad, mindez csipetnyi jogot sem ad arra, hogy a zsidóság esetleges fogyatékosságaira csak távolról is célozhass. A láthatatlan tömeg, amelyről azt hitted, már szétfolyt az ország testében, egyszerre eleven egységbe ugrik s minden egyede úgy feszül feléd, mint a tüskésdisznó lándzsái." (Illyés Gyula írása Pap Károly Zsidó sebek és bűnök című könyvéről, Nyugat, 1935. 7. sz.)

Illyés Gyula szavai ezek a harmincas évekből. Ha ma írja le őket, aláírásokat gyűjtenének ellene. Mert ma már – és most érünk vissza a mottónkhoz! – Tomi Lapid nyíltan kimondja a lényeget: ha nem zsidóként bírálsz zsidót, antiszemita vagy, még akkor is, ha igazad van. Ez pedig a véglegesen torz formát öltött zsidó–magyar viszony egyik tragédiája. Még egyszer mondom: ha nem lehet nyílt és értelmes párbeszédet folytatni erről a viszonyról, az tragédia. Ha mindezt azzal söpörjük a szőnyeg alá, hogy "nincs is ilyen viszony, hiszen zsidók nincsenek is" – az is tragédia. Mindannyiunk tragédiája. Amúgy pedig, akinek van hozzá kedve és ideje, járjon utána, vajon az általam idézett Karinthy Ferenc igazat írt-e 1967-ben, amikor a "pesti zsidó újságírók" elvakult Izrael-ellenességéről értekezett. Érdekes olvasmány lesz, és egyben tanulságos is. Nekem se időm, se energiám. Emlékeim viszont vannak. Kicsit későbbről, de vannak. Mert ez az Izrael-ellenesség a hetvenes években sem változott. És különösen izgalmas ennek fényében olvasgatni ugyanezen szerzők mai megnyilvánulásait például Izraelről és az arabokról. Vagy elolvasni azt, hogy aki ma Izraelt bírálja, az bizony antiszemita – pedig nagy irodalma van ám ennek is!

Végezetül még két megjegyzés. Először: kíváncsian várom, vajon elő mer-e állni az az ember, aki nekem annak idején a Lukács uszodában történteket elmesélte? Már csak a fene nagy becsület és európaiság nevében… Elő mer-e állni, vagy csak aláírja majd az ellenem megfogalmazott tiltakozást? Ez a kérdés jelenleg csak kettőnknek érdekes, hiszen csak mi ketten tudjuk, ki is ő. De a hallgatása (is) és az esetleges nyílt vállalása (is) nagyon tanulságos lesz.

Másodszor: az ellenem most elinduló hadjárat logikája alapján bizony kezdeményezni kell Karinthy Ferenc, Illyés Gyula, Herczeg Ferenc, Németh László vagy például Tzvetan Todorov betiltását is. És még százakét. Akik szólni merészeltek erről az eltorzult viszonyról. Tényleg, adok egy házi feladatot: olvassák el Tzvetan Todorov Az új moralizmus című tanulmányát (Lettre, 1999, tél). Abban benne van, hogyan és miért kezdődnek az ilyesféle hadjáratok. Az is tanulságos lesz ám! Amúgy pedig: jó gyűlölködést…


Bayer Zsolt, főmunkatárs

namost, Andrassew (aki debil egyébként) azt állítja - nyilván Kornis mondta neki - hogy a medencében valójában még Kornist zsidózták le, mert ő kikérte magának, hogy ott lefröcskölték, v vmi ilyesmi. (a zsidóságról, szdszről már írtam én is Petrinél. a már sokszor idézett Theo Waigel mondatot pedig akkor beírom ide: " a szélsőjobboldali jelenségek mindig a balodalt erősítik", remélem most már leesik a tantusz kedves balliberális olvasóimnál is, hogy miért van itt annyi holokauszt-megemlékezés, majd az antiszemitizmust is kitárgyalom, de az szakdolgozat szintű lesz, kezdetnek ez jó lehet, mint témaindító).
Jó lenne tudni mi az igazság a medencés sztoriban, de lényegen nem változtat: ezek tényleg azt csinálják, amit a kornis-szerú ember a Bayer-történetben a medencében, oktalanul antiszemitáznak politikai előnyhöz jutattva ezzel magukat.
Szerintem Kornist, Andressew Ivánt is, Bayert, meg a forrását is rá kéne kötni a poligráfra aztán az igazság ténylegesen, véglegesen kiderülne. Személyszerint: ha azt mondják holokauszt, már nekem sem emberek szenvedése jut az eszembe, hanem egy undorító politikai bunkósbot...

Nem nézem ki Bayerből, hogy hazudozna (Balaványból kinézem), de semmi racionális okom nincs rá, egyszerű megérzés, tán emberismeret.

 

Már kinézem, nemhogy kinézem, de rengeteget hazudott Bayer. ténylegesen!

 

emellett még jó ez is:

Kornis legendás "5000 értelmiségije"
Bayer Zsolt cikke

"- ... Mikor a novelláskötetem megjelent (1995-ben) Kornis Mihályt kértem fel, hogy jöjjön el a Litea könyvesházba, mutassa be, mondjon róla pár méltató szót...
Még lenyomatban elolvasta, tetszett neki, elvállalta, eljött. Elmondta, amit elmondott, dumáltunk... stb. Eltelt egy év, ritkán találkoztunk, olyankor mindig őrjöngött velem, hogy "szemét FIDESZ, ezek antiszemiták, ezek alig várják... (- szó szerint idézem!) ha az Orbán meg a Kövér hatalomra kerül, akkor engem megint a Dunába lőnek...!"
Hosszú ideig hallgattam..., végighallgattam, de nem vitatkoztam, azt mondtam, én nem vagyok hajlandó... Történt, úgy féléve, hogy Mityu barátom a Magyar Narancsba írt egy szösszenetet hátul a vélemény rovatba, amely cikknek az volt a lényege, hogy "ezek a fideszesek (- ez le van írva!), ezek geci, antiszemita, náci csöcselék, és hogy ö nem érti: (- így szól a mondat): Mondsza fiam, Deutsch! Te, aki zsidó vagy, mit keresel ezek között?"
- Na, másfél év hallgatás után "eldölt bennem a borjú" és írtam egy keresetlen választ... Elfaxoltam az én Vágvölgyi B. András barátomnak,
néhány kis mondat kíséretében, hogy "Vagesz! Kérlek, (olvastam Mityut) zsigereimben föl vagyok háborodva, én ezt a választ gondoltam, kéretik betenni a lapba!" Tán csütörtök volt. Péntek este csörög a telefon, feleségem fölveszi: - "Kornis Mihály keres!"... Másfél éve nem keresett telefonon.
- "Szevasz Mityukám, parancsolj!" Üvöltött a vonal másik végén, a következöket: "Szemét állat! Azok után, hogy én bemutattam a novelláskötetedet... hogy képzeled, hogy vitacikket írsz az én cikkemröl?!..." A dolog két szempontból is érdekes:
1. V.B.A. elfaxolja K.M.-nek a nekiírt válaszcikket,
2. Mint utóbb kiderült, megkérdezte a Mityutól, hogy megjelentetheti-e. (Ennyit a független magyar sajtóról, meg a kurva bátor Magyar Narancsról.) (- a válaszcikk máig nem jelent meg - Cs. K.)
És K.M. folytatta, hogy vegyem tudomásul, hogy aki vele ebben a témában vitatkozni mer, ha akarja ha nem, ott találja magát a nácik között.
És, hogy egy életre tönkreteszem magam egzisztenciálisan, és hogy engem itt mindenki ki fog csinálni...
Üvöltöztünk egymással másfél órát telefonon, ami végül is lecsengett egy olyan dologban, hogy mégis csak európai emberek vagyunk, üljünk le és beszéljük meg a dolgot... Másnap a Klauzál téren összejöttünk Mityuval, ahol már nem üvöltve, hanem atyai jó tanácsként, kezeit a vállamra téve azt mondta: -"Zsolt, vedd tudomásul, hogy népi-urbánus vitában állást kell foglalni. Nincs olyan, vedd észre, nem lehet kívül maradni. Magyarország erröl szól. És - tette hozzá - ha nem ezen az oldalon foglalsz állást, ahol mi vagyunk, akkor Te náci vagy. Más választásod nincs, vagy náci vagy, vagy igazat adsz nekem, illetve nekünk. És azt is vedd tudomásul, hogy él ebben az országban ötezer értelmiségi, akiknek a véleményével szemben nem lehet politikát csinálni. És ez vagy tetszik nektek, vagy nem tetszik, ez így van." Na most egyfelöl ebben Neki mélyen igaza volt, másfelől pedig menjenek a kurva anyjukba..."

és most hogy már túl vagyunk a kulmináción, levezetésként egy pihentető írást ajánlok Zsoltunktól: ...  Majd!

Most még: Maga Kornis ezt írja (ami arra kényszerített, hogy felülbíráljam a fenti mondataimat ("kádárbarát") és felvegyem vele a kapcsolatot, megtudakolván, mégis mi az igazság a sok-sok hazugság (féligazság, teljes igazság) tengerében):

Köszönöm Andrassew Ivánnak


neked, csak távolról ismert, mégis közeli barátom, amit értem s mindazok védelmében teszel, akiket aljas támadás ér. Néhány hete higgadtan szembesítetted B.Zs. urat ellenem folytatott több évtizedes uszítgatásainak mocskos okaival. Ugyan nem szorulok védelemre, mert szavam és könyveim õrködnek felettem, de azért nagyon jólesett, hogy te vetted a fáradtságot és elmondtad neki, amit én már egyébként egyszerûen elfelejtettem: hogy miért is kell nekem minden Orbán-hatalomátvétel környékén elviselnem, hogy õ szavakkal megpróbáljon leköpni. Kitüntetésként fogom fel különben ezt a pogány rituálét, az Egy Igaz Isten tudja, hogy miért. Te pedig Iván, nagyszerû ember vagy, bátor és talpig férfi. De meg kell értened, hogy én nem csak antifasiszta vagyok, hanem antikádárista is. Tudod, én írtam a Kádár-könyvet. Torkig vagyok már a szellemi utódaival a magyar baloldalon éppúgy, mint a jobboldalon. Példaképem Angyal István, a Tüzoltó utcai felkelõk parancsnoka, akinek nõvérét az auschwitzi tábor szeme láttára akasztották fel a náci pribékek, õt magát pedig 1958 végén Kádár János pribékjei. Nem tüntetek együtt a náciveszély ellen a Kádár rezsím szolgalelkû tollnokaival. Nem tüntetek együtt egyik csahos falkával a másik ellen. Ezért nem leszek ott az általad szervezett, keddi demonstráción. Téged hõsnek tekintlek továbbra is, de már megtévesztett embernek – akit az MSZP propagandistái praktikusan felhasználnak, cinikusan és könyörtelenül. Alig várom, hogy egy, a mai vezetõik nélkül felálló politikai mezõny végre rendbetegye az ország dolgait és megszüntesse a felülrõl szított polgárháborús hangulatot.

Szeretettel üdvözöl,
Kornis Mihály

Pest, 2008. április 27.

ezek után nem tudom, hogy Kornis is hazudott volna, a Bayer-forrás a megoldás kulcsa.

Ne felejtsük el, hogy maga Kornis is átmehetett egy jellemfejlődésen, ahogy énnekem is  megváltozott a véleményem róla. A Kádárban szokott ebédelni, csupa filokriptokomcsi izraelitával, azóta öregebb lett, bizonyára sokat olvasott, sok történetet hallott, a zsidóölő oroszokról, tán tudja azt is, hogy mikor bejöttek az oroszok - állítólag - ugyanúgy deportálták tovább a zsidókat, mint a németek. Magát Péter Gábort, az ÁVH vezetőjét is azért börtönözték be, mert az egyik felmenője zsidó volt. (ezt egy történész mondta, a hitelességért majd utánanéztek).

íme a pihentető írás Zsoltunktól:

Naivan, őszintén, reménytelenül


Mondják, Karinthy Micimackó-fordítása jobb, mint az eredeti mű. Biztosan így is van. Mindenesetre minálunk nagy Micimackó-kultusz lett valahogyan, még a gimnáziumban, s leginkább Fülest szerettük rajongásig. Tőle idézgettük a legtöbb mondatot, leginkább, amikor behavazva áll a mezőn, s a hogyléte felől érdeklődő Micimackónak ezt mondja:

"Nincs is ám annyira meleg hajnali háromnegyed négykor kint a mezőn…"

Ez a "nincs is ám" szállóige lett minekünk. S később is, például a katonaságnál. "Nincs is ám annyira meleg hajnali háromnegyed négykor kint az őrtoronyban" – mondtuk rezignáltan 1984 karácsony éjjelén. És tényleg nem volt annyira meleg.

Ennyiből talán érthető lesz a következő alaptétel, a maga igazságával, iróniájával és öniróniájával együtt.

Nem is olyan nagyon jó ám ez az antiszemita bélyeg, amit viselnem kell, most már úgy tűnik, örökre. De viselnem kell, mert ahhoz, hogy ne viseljem többé, teljes önfeladásra lenne szükség, amire negyvenöt évesen már nem vagyok sem képes, sem hajlandó. Nem mintha antiszemitának tartanám magam, csak, sajnos, ennek megítélése a legkevésbé sem múlik rajtam s azokon, akik ugyanezt a bélyeget viselik. Az önfeladás abban az értelemben használatos itt, hogy gondolataimat, olvasmányaimat, így-úgy megszerzett tudásomat, továbbá naivságomat és őszinteségemet kellene feladnom. És azokhoz kellene dörgölőznöm, azok előtt kellene hosszú, nyilvános és önmarcangoló bűnbánatot tartanom, akik előtt erre képtelen lennék. S olyasmiket kellene nyilvánosan hirdetnem, amelyek elborzasztanak. Végül pedig, soha többé nem gondolkodhatnék szabadon. Ezek mindegyike egymagában is elég ahhoz, hogy az ember tudathasadásos legyen, és megbetegedjen a lelke.

S hogy mi járna mindezért cserébe? Nos, sajnos azt is tudom. Mert nem volt mindig így, ahogy most van…



A beavatottak megvetése

Amikor nekimentem Csoóri Sándornak a Nappali Hold című írása miatt, azonnal megtudtam, mit kaphatok cserébe. Pedig nem azért mentem neki. Hanem azért, mert akkor egy másik ember voltam. (Ez persze, tudom én jól, nem érdem. Itt csak mások lehettek más emberek, mások válhattak Saulusból Paulusszá. Mások büszkélkedhetnek "szellemi fejlődéssel" – minekünk úgy kellett kipattanunk a világra, mint Pallas Athénének Zeusz fejéből: teljes szellemi vértezetben. De mondhatnám úgy is, hogy mifelénk csak egy útja van a "szellemi fejlődésnek": gyilkos kommunistából bárki lehet modern szociáldemokrata vagy liberális. De liberális nem lehet jobboldali konzervatív, mert az önmagában gyanús…)

De azért még tény, ami tény: amikor nekimentem Csoórinak, még egy másik ember voltam. Egy állandóan túlkompenzáló, nem létező bűnöket is szégyellő, meghurcolt svábivadék, aki nagyjából húszéves koráig nem is hallotta otthon azt a szót, hogy zsidó. S amikor nekimentem Csoórinak, huszonéves taknyosként, azonnal kitárult előttem a világ. Mindjárt nagyon tehetséges és imádni való fiatal szerző lett belőlem. S hogy mindenki értse, mit is jelentett ez akkoriban: maga Ungvári Tamás hívott fel harmadnap, egy fölleges estén, s kérdezte: hová szeretnék kimenni ösztöndíjjal pár évre, Japánba-e vagy inkább az Egyesült Államokba?

Higgyék el nekem, jobb egy kicsit ezen a kérdésen töprengeni, mintsem azon, hogy miképpen lettem őszerintük antiszemita. S majdnem semmi sem mentett meg attól, hogy úgy maradjak. Mert úgy maradni könnyű. Úgy maradni ösztöndíj, kiváltság, tehetség, felvétel a kánonba, fő hely a Libri polcain, sikerlista, karrier, sok-sok zsíros megbízatás, s a megmondóemberség kényelmes vazallussága. Talán elhiszik nekem, ismerem a közeget. S tudom, hogy ennyi talentumocskával, amennyi nekem adatott, nagyon jól ellennék közöttük.

Nem így lett.

S ez roppant büszkévé tesz.

De ettől még nem is olyan nagyon jó ám ez az antiszemita bélyeg, amit viselnem kell, most már úgy tűnik, örökre.

Viszont – s ezt a mai világot szemlélve és elszenvedve – egyre határozottabban állíthatom, csak kitagadva és megbélyegezve van esély némi önálló gondolatra, s csak innét nézvést lehet még talán néhány releváns kérdést feltenni a világ állapotáról. Az összes többi: rémületes sivárság és gondolattalanság. Az összes többi olyan éppen, mint egy KISZ-délután annak idején. Undorítócska is, visszataszító is, megalázó is, s mindenki tudja ezt, de úgy tesz, mintha nem tudná. S akik kiözönlöttek azokról a KISZ-délutánokról, úgy tettek mind, mintha beavatottak lennének, s nagyon lenéztek bennünket, akik nem voltunk ott a KISZ-délutánokon, hanem csajoztunk, piáltunk és Hamvas Bélát olvastunk helyette. S mert tudták, hogy kiröhögjük és megvetjük őket, hát olyan engesztelhetetlenül gyűlöltek minket, mintha megöltük volna az anyjukat. Mulatságos volt. És persze szánalmas. És úgy maradt minden…



Lehetetlen az értelmes beszéd

Amikor először antiszemitának bélyegzik az embert, nem érti. Körülnéz hirtelen kicsike kis életében, a semmi kis múltjában. Sorba rendezgeti a gondolatait, az érzéseit, s némi sértettséggel és rosszallással a hangjában arra a következtetésre jut, hogy ő még életében nem gyűlölt, vetett meg, utált valakit csak azért, mert zsidó. Gyűlölt ő, mert gyarló, persze, hogy gyűlölt. S meg is vetett és utált is embereket, csak hát soha a büdös életben nem tudta róluk, hogy zsidók-e vagy sem. A gyűlölet, megvetés és utálat szempontjai között ez nem szerepelt. S tovább kutat az ember a semmi kis múltjában, s egyszer csak így kiált fel önigazolásképpen: hát hogyan lehetnék én antiszemita, amikor a legjobb barátom éppen zsidó!

S akkor a falka boldogan, nyáltól és habtól csatakosan felüvölt: "Aha! Most elárulta magát! Hiszen az antiszemitizmus legbiztosabb jele, ha valaki számon tartja barátai, ismerősei származását!"

S olyankor rémülten néz körül az antiszemitának kikiáltott vad a semmi kis múltjával, és nem érti. Hiszen ő meg volt róla győződve, hogy nem lehet antiszemita az, aki élete legnagyobb, legszentebb barátságában, ami még kamaszkorban köttetett, s ami, tudjuk, Szerb Antal óta legalább, fontosabb és meghatározóbb, mint az első szerelem, egy zsidó fiút választott magának, és viszont. Nem érti szegény azt sem, hogy miért tartja ő számon mások származását, amikor soha életében nem tartott számon ilyesmit. Viszont legjobb barátja 1977-ben, amikor gimnáziumba mentek, s amikor ez még nem volt divat, hangsúlyos méretű Dávid-csillagot hordott a nyakában. Akkorát, amekkorát nem lehetett nem észrevenni. S egy este, a Duna-parton – ó, micsoda szimbolikus tér! –, szokásos esti sétáik és beszélgetéseik alkalmával megkérdezte barátját:

– Karcsi, te zsidó vagy?

– Igen – hangzott a rövid felelet, és a fiút megszállta valami nagyon nagy boldogság ettől a hírtől, és büszke volt nagyon, hogy őneki zsidó barátja van, s attól fogva még igazabbak, még őszintébbek lettek az Utas és holdvilág-játékok odafent, a budai várban. Mert a fiú Mihályságához semmi kétség sem fért soha, de nagyszerű és utolérhetetlen felfedezés volt, hogy van végre egy igazi és kétségbevonhatatlan Ervin is a játékban. S csak nagy sokára tűnt fel a fiúnak, hogy barátja állandó vendég őnáluk, de ő nem mehet fel hozzájuk. S amikor egyszer rákérdezett ennek okára, azt a választ kapta, hogy sváb lévén nem mehet oda, mert a mama nem látná szívesen.

És a fiú akkor, kamaszként, semmiféle következtetést nem volt le az esetből a beteg zsidó paranoiára, hanem egyszerűen csak nem értette a dolgot. S utóbb aztán, amikor majd minden estét ott töltött, ott aludt Karcsi kicsike szobájában, és éjjel, amikor hazakeveredtek valahonnét, és lábosból, állva zabálták Éva néni remek főztjét, halványan gondolt is rá, mennyire jó, hogy nem sértődött meg, hanem kivárta a maga idejét, és megismerhette a világ egyik legtündéribb zsidó asszonyát, aki attól fogva direkt kettejükre, hármójukra főzött, és akit nagyon szeretett átölelni… Utóbb, már valamikor 2000 táján, hárman ültek fent törzshelyükön, a várban, a Café Pierrot-ban. A fiú s a két barátja. A beszélgetés a politikára fordult, s egy pillanatban Karcsi előhúzta az inge alól a nyakláncát, amin nem volt ott a hangsúlyos méretű Dávid-csillag. Előhúzta, és azt mondta: nehogy azt higgyétek, hogy azért vettem le, mert félek. Azért vettem le, mert nekem ezekhez semmi közöm…



Hazugság a "kódolt zsidózás" is

A mai szellemi közeget ismerve ebből az egy mondatból most le kellene vezetnem, hogy az én barátom az úgynevezett "öngyűlölő zsidó". De én tudom, hogy az én barátom nem az. Az én barátom elvett feleségül egy tőrőlmetszett parasztlányt, s decemberben megünneplik a hanukát is és a karácsonyt is, és gyönyörű, ahogy mindezt teszik. Gyönyörű és természetes. És az én barátom akkor lett nekem a legigazibb zsidó fiú, amikor megmutatta az üres nyakláncát, és a legszükségesebbnél egyetlen szóval sem fűzött hozzá több magyarázatot. S énnekem most már ő az igazodási pont, örökre. S amikor majd ő azt mondja nekem, hogy antiszemita vagyok, akkor elgondolkodom, és elszégyellem magam. De addig nem…

Addig leszögezem első pontként, hogy az értelmes beszéd lehetetlenségét mutatja, ha az ember nem mondhatja, hogy zsidó barátja van, mert akkor bizonyítja az antiszemitizmusát. S mivel ez kőbe van vésve, az emberek már el sem töprengenek rajta. Pedig el kell töprengeni. Mert tele vagyunk olyan hazugságokkal, amelyeket addig ismételgettek nekünk, hogy igazságoknak tűnnek.

Ilyen hazugság a "kódolt zsidózás" fogalma is. Ez már korlátlanul ráhúzható mindenre és mindenkire – a beszélő szándékától, akaratától teljesen függetlenül. Akik pedig ráhúzzák mindenre és mindenkire, azokat leginkább politikai szándékok hajtják, ritkább és jobb esetben pedig paranoiák. S ez utóbbi legalább érthető. Ahogy Karcsi barátom édesanyjának velem szemben táplált előítéleteit is megértettem. Persze a politikai szándék is érthető. De az erkölcstelen és elviselhetetlen. S éppen az a legnagyobb bűn benne, hogy meghurcolt, a halál küszöbéről visszatért, családi tragédiákat viselő zsidó honfitársaink érzékenységét használja ki aljasul csak azért, hogy egy primer politikai érdek szolgálatába állítsa őket. Hogy elhitesse velük, nekik nincs más mentsváruk, mint a baloldal és a liberálisok, mert a másik tábor kódoltan vagy nyíltan vagy valahogyan – de mindenképpen antiszemita.



Filoszemitából antiszemita

A nyolcvanas évek közepén történelem szakos hallgatókként nyári gyakorlat címén elvittek bennünket a Somogy megyei Babócsára, ahol régészeti ásatások zajlottak. Az volt a dolgunk, hogy kubikosként eltalicskázzuk a sok felesleges földet a Basa-kertbéli nárciszosban, aztán jöttek a régészek, és elpepecseltek a leletekkel. S akkor kijött hozzánk valami megyei főelvtárs, kicsit ivott is, aztán ő mesélte el azt az ominózus viccet a kommunizmus és a kapitalizmus különbségéről.

Megdöbbentő volt szembesülni azzal a sunyi, önfelmentő, önigazoló antiszemitizmussal, amely ezen a tényleg antiszemita viccen keresztül kereste az összekacsintást mivelünk, eleve gyanúsnak tartott "egyetemistákkal". S utóbb még sokszor hallottam ezt, s mindig abból a közegből. S mindig éreztem az enyhe undort amiatt, hogy "azok" azt gondolják, ez lenne az út s a közös nevező, amellyel áthidalható a köztünk lévő szakadék. S éppen ezért egy kicsit sem lepett meg az a két vagy három évvel ezelőtti tanulmány, amely ugyan nem kapott nagy publicitást – érthető okokból –, de mégis rögzített egy tényt: a baloldali szavazók között lényegesen nagyobb az antiszemiták aránya, mint a jobboldaliak között. Tudtam én ezt mindig, csak az értelmes beszéd lehetőségét megöli a politikai hazugság, amely a magyar jobboldalt állítja ellenségképként a hazai zsidóság elé. S az újabb botrányt kiváltó minapi cikkemben épen azért idéztem ezt a viccet, s mondtam el, hogy kiktől hallottam annak idején, hogy ezt a tényt világossá tegyem. De hát, hiába. Nincsen lehetőség az értelmes beszédre…

Lassan tíz éve is lesz már, hogy Martin Walzer, a németországi zsidók legnagyobb szószólója, egy igazi filoszemita és "öngyűlölő német" le merte írni abbéli véleményét, amely szerint nem tartja szerencsésnek, hogy az újra egyesült Németország fővárosának legszimbolikusabb terén, a Brandenburgi kapunál gigantikus holokauszt-emlékművet emeljenek. Azt mondta Walzer, ez szerinte ellenérzést szül a németekben. Martin Walzerből, a filoszemitából huszonnégy óra alatt lett félelmetes antiszemita. Ignatz Bubis berlini főrabbi hosszú cikkekben és beszédekben esett neki Walzernak, akinek esélye sem maradt a védekezésre. Nem tudom, érthető-e ebből a történetből, mit nevezek én az értelmes beszéd lehetetlenségének.



Megalázó a védekezés

Mert hát van erre példa bőven itthon is. Amikor Semjén Zsolt barátom – ő is mellettem ült a gimnáziumban – a homoszexuális házasság kapcsán a szakállas bácsikat emlegette, másnap kiderült róla, hogy súlyosan antiszemita. Mert a szakállas bácsi a zsidó kódolt neve egyesek szerint.

Mit számít, hogy a homoszexualitás kapcsán még formál logikailag sem vezethető le és értelmezhető a szakállas bácsi és a zsidó összefüggése – egyesek azt akarták, hogy ez így legyen. És így lett. Politikai okokból, persze. S ezzel mindjárt elejét vették az értelmes beszéd lehetőségének.

Amikor Orbán Viktor Erdélyben azt találta mondani, hogy a baloldal genetikailag kódoltan ráront néha a nemzetére, akkor minden normális ember arra gondolt elsőre, amire gondolni lehet: hogy a baloldalnak a "zsigereiben, a vérében van", hogy ezt időnként megtegye. Az értelmes beszéd talaján állva lehet erről vitatkozni. Ám másnap kiderült, hogy a "genetikailag kódolt" kifejezés nem azt jelenti, amit az értelmes beszéd hívei hittek, hanem az bizony kódolt zsidózás. Így aztán pedig már nincsen miről beszélni, marad az értelmetlen, megalázó védekezés és magyarázkodás, háttérben a nyilvánvaló és aljas politikai szándékkal.

Legutóbb Lánczi Andrásról derült ki, hogy antiszemita. Sőt, "rosszabb annál", ahogy a 168 Órá-ban Ungvári Tamás írta, két kolumnán át. Ha pedig Ungvári Tamás a 168 Órában két kolumnát szán egy ember leantiszemitázására, az komoly dolog. S hogy mi volt Lánczi bűne? Az, hogy elmesélte egy tévéműsorban a bostoni egyetemen szerzett élményeit, amelyek szerint találkozott ott antiszemita oktatókkal, sőt még azzal is, hogy német származású oktatókat lenéztek a származásuk miatt.

Az értelmes beszéd naivjai soha nem értenék meg, soha nem jutna eszükbe, hogy ez antiszemitizmus, de mindig akadnak, akik elmagyarázzák, mi mit jelent valójában. S amikor ők elmagyarázzák, akkor nincsen többé értelmes beszéd, csak megalázó magyarázkodás és védekezés és bűntudat.

(folytatjuk)
Bayer Zsolt

És itt a vers, amit ígértem az első sorban (csak hogy árnyaljuk egy kicsit a képet). Fogadjuk be ezt a (z úgy tűnik nagyon is őszinte) verset, ennek a pletykának a tudatával:

"Amúgy privát kulturális emlékezetem egyik korai epizódja volt, amikor Spiró György és Kornis Mihály (akkor mindketten a Katona József Szinház munkatársai - kb. 1991-et írunk) egymást zsidózva és köpködve egymásnak estek a szinház aulájában. A konfliktus (egyik) oka Spiró sokszor irritálóan nyegle és gyakran bántóan arrogáns hozzáállása a zsidó és keresztény identitásokhoz.'

Kornis Mihály: József


Minden létnek, minden fénynek kincse
te vagy szívemben egyedül, Mária.
Isten Anyja, légy velem, ha félek,
Piros ruhában jöjjön a virradat.

Dicsőséges társam a rettegésben,
Lábad elé borul most Betlehem.
Remélő árnyak a mélyülő sötétben,
Pásztorkirályok és más jó emberek.

Heródes király országában
Hasadoz a hajnal, fényes nap jön,
Heródes király országában
Bárány baktat le az égből...

Alhat a csöppség, alhat az anyja,
Boldogságos szűz Mária:
Őrzi az álmuk bölcsességgel
Asztalos-ács szent József.

Szent Karácsonynak éjszakáján
Vigadozzunk és örvendezzünk!
Szent Karácsonynak éjszakáján
Csöndeskedve éljünk...

A napkeleti csillag fent az égen
Tüzével köszönti alvó kisfiad.
Velem ujjong a teremtés ma éjjel,
Könnyek fürösztik fáradt arcomat.

Dávid házából József, aki lettem,
Koldusszegény ács, de kiválasztatott.
Hogy Máriámat egy életen át szeressem,
Az ember módján, mint megírattatott.

Heródes király országában
Hasadoz a hajnal, fényes nap jön,
Heródes király országában
Bárány baktat le az égből...

Alhat a csöppség, alhat az anyja,
Boldogságos szűz Mária:
Őrzi az álmuk bölcsességgel
Asztalos-ács szent József.

Szent Karácsonynak éjszakáján
Vigadozzunk és örvendezzünk!
Szent Karácsonynak éjszakáján
Csöndeskedve éljünk...

Kornis Mihály (eredetileg Kertész Mihály) (Budapest, 1949. május 10.-): író, drámaíró, tanár.

Életpályája

Az irodalom már egészen fiatal korában jelen volt az életében, mintegy jelezve, hogy később ez lesz az igazi hivatása. Gimnazista korában Országos Tanulmányi versenyen vett részt, Sarkadi Imre drámáiból írta a pályázatát. 1967-ben érettségizett Budapesten az Eötvös József Gimnáziumban. A Tanulmányi versenyt megnyerte, de mégsem vették fel az egyetemre kultúrpolitikai döntések miatt. Kötelezték egy nyelv megtanulására, ezt teljesítette is, 1968-ban orosz nyelvvizsgát tett, ám akkor bevezették azt a rendeletet, hogy az egyetem előtt egy év katonai szolgálatot kell teljesíteni. Színész szeretett volna lenni, és a Színművészeti Főiskolára jelentkezett. mert ide nem kellett a katonai szolgálat. A sors különös fintora folytán azonban ekkor újabb rendeletet hoztak és itt is be kellett volna vonulnia katonának. Végül egy év halasztást kapott és elkezdhette az iskolát, ahol aztán a színészet helyett színházrendezést tanult, az 1968-1973-as években. 1972 és 1973 között a Kaposvári Csiky Gergely Színházban tevékenykedett. Első rendezői munkája harmadéves korában 1971-ben Kaposvárott, (a betegeskedő Komor István helyett ugrott be) Jean Giraudoux, Trójában nem lesz háború című darabja volt. Másodikként Jevgenyij Svarc, Hókirálynő című darabját rendezte. A művet Romhányi József tréfás-kínrímes gyermekeknek szóló átiratában ismerte meg a magyar közönség, de ő, az eredeti kézirat alapján dolgozta fel. A Hókirálynő ősbemutatóján Lukáts Andor, Koltai Róbert, Vajda László, Verebes István játszott. A díszleteket és jelmezeket Pauer Gyula tervei alapján készítették. Harmadik rendezése, mely egyben a vizsgarendezés is volt, 1973-ban Moliere, Tartuffe című darabja. Tartuffe-ot Verebes István játszotta, Dorine-t a szolgálót Molnár Piroska, Orgont Kun Vilmos, Elmirát Olsavszky Éva. A diploma megszerzése után azonban, miután politikai felügyeletet óhatottak gyakorolni színházrendezői tevékenysége felett, felhagyott a rendezői pályával. Szerződést bontott a szolnoki és kaposvári színházzal. Úgy döntött írni fog, a költő Petri György volt a mestere. Olyan szabadon és politikailag függetlenül akart élni, mint ő. Petri Györgyön keresztül kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel. Saját útját járva, magánlakásokon tartott felolvasásokat műveiből 1973 és 1976 között. A leggyakrabban Kenedi János bocsátotta rendelkezésére cenzúrázatlan és ezért veszélyes felolv

A bejegyzés trackback címe:

https://kkbk.blog.hu/api/trackback/id/tr731203288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alfőmérnök 2009.06.23. 15:15:22

Ez a Moldova sztem megbuggyant.
Nem vagyok nagy Bayer Zsoca fan, bár a kimagyarázós cikkei szeritem jobbak, mint az eredeti botránytkeltőek.

Az általa ajánlott Todorov írás egyébként tényleg jó, érdemes elolvasni:

www.c3.hu/scripta/lettre/lettre35/09todor.htm

Alfőmérnök 2009.06.23. 15:29:02

Az Bayer által hivatkozott ATV műsort én élőben láttam, jól fel is basztam magam rajta, aztán még a botrány kirobbanása előtt olvastam a medencés cikket, és már akkor is az volt a fő kifogásom ellene, hogy Bayer is CSÚSZTAT, tartalmilag sem pontosan idéz.(Nem a Fideszre és követőire mondta UR, hogy a házmesterek követői.)
Egyébként egy Babar Eszeterrel folytatott dialógusomban a Reakción megtudtam, hogy Ungváry "Rudi" nem is zsidó és mellesleg a történész Ungváry apja.
Az viszont már teljesen nevetséges, hogy a teljesen konszolidált Elek Istvánt Gábor György leantiszemitázta, csak mert NEM ÚGY volt kifogása Bayer cikke ellen, ahogy egy igazi liberálisnak kéne, és nem is írta alá a tiltakozó nyilatkozatot.

Az árokásós Kornis-elemzés nagyon találó. Ki írta?

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2009.06.23. 15:47:35

@Alfőmérnök: Olvasd el a József Attila: Szabados dal bejegyzést, Moldova nem hülye, csak nem tud igazodni már a libberális tendenciához.
Ő még a kun bélás, szamuelyi, rákosi, kádári komcsi (ne legyünk naivak, ilyen kornis is, csak ő finomodott, vagy csak ő nem mondja már ki, h szívesen felkötné az ellenoldalt, míg Moldova igen).
Őszintén, hát tegyük a szívünkre a kezünket: mi nem kötöttük volna fel a rákosit? hát dehogynem, van is egy vers ezekről az oldalakról, az a címe hogy A forradalmár. most az ugrott be. igazi mszp-s komcsi moldova, mára biztos munkáspárti, mert ő elvbéli kommunista.
őt nem bántja az 56-ok áldozatai, Moldova ott volt Horn gyula mellett (lélekben legalábbis mindenképp) 56-ban, az oroszok oldalán harcolt, ő elvi hazaáruló. simán fölkötné aki az oroszok ellen megy.
nem hülye, csak a másik oldalon van. azon az oldalon, ahol szembe van mindennel. és hát ha napkeltánek havas szófi nem is veri ki a biztosítékát (pedig ugyanolyan ő is), de itt már nem hagyhatják, túlságosan kilógna a lóláb. (term ők is finomodtak a korhoz.)
Bayernek meg vannak jó napjai, én szeretem, szerintem úgy tid írni, h kétlábon a földön van a talpa, és nem száll el a józan észtől, de néha túlsokat zsidózik indokolatlanul, mondjuk ezt én is értzem mert amikor rájön az ember, hoyg az antiszemitáknak sok igazságuk van, akkor az a reveláció érzésével tölti el, úgy érzi becsapták, ezért a lendületet ezekután kiéli kis rendszeres zsidózásban.
normális esetben egyébként úgy tartom, hogy az antiszemitizmus és a filoszemitizmus objektív szemmel ugyanakkora bűn. de ez nem jelenti azt hogy ne lehetne jó érveket és igazságokat találni mindkét oldalon.
akkor jobb most túlesni ezen, felrakok egy verset, az blog kezdeti sötét korszakában.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2009.06.23. 15:54:22

@Alfőmérnök: én megnéztem a videót, az atv-set régebben, és mintha a fidesz szavazóira mondta volna, a lényeg a csúsztatás nem tűnt fel, direkt ellenőriztem ezt.
hogyha ungváry nem zsidó akkor miért retteg annyira a fasisztáktól, de,de volt a rokonai között zsidó, szinte száz. (persze az is lehet, h gyerekként nagyon beleélte magát a zsidóságba, mert olyan volt akörnyezete, olvasott egy könyvet stb).

syr wullam írta, nem tudom az eredeti nevét, szerintem újságíró.
jó lenne megtudni, nem kéne elvesznie a net névtelenségében.

Syr Wullam 2009.06.28. 10:40:13

Hehe, nem vagyok újságíró, csak -olvasó, ezért jól elvagyok a névtelenségben.

És köszi a méltatást! :-)

bunko_jobbos 2009.12.19. 23:40:32

Ennek a Zsóti gyereknek olvastam irodalmi műveit is, és elég jók. Tud írni.

keptelen kepkeret 2012.08.02. 19:12:20

B.Zsolt irasait szeretem, es egyetertek vele. Ez ma M.orszagon egyenlo az antiszemitizmussal, de szerencsere Europaban ezt velemenynek hivjak.