A mai napon véget ér a római vizes VB. Olyan világbajnokság ez, amelyre sokáig emlékezni fogunk, és amelyet számtalan alkalommal elemezgetnek majd a „szakértők”. Ennyi fantasztikus világcsúcs! Ki nem hagynám egyetlen percét sem az adásidőnek. Egyébként is sportbuzi vagyok, de az úszás a kedvenceim egyike. A záró napon 7 döntő lesz, tehát könnyen előfordulhat, hogy 45 világcsúcsnak örülhetünk, 45 alkalommal csodálhatjuk ezeket az ifjú embereket, aki ezeket az emberfeletti teljesítményeket produkálják. Milliók éreznek hozzám hasonlóan, de vannak szkeptikusok, akik a csúcsteljesítményt különböző, ma még kimutathatatlan doppingszereknek, illetve a szuperdresszeknek tulajdonítják. Ezeknek az embereknek egy része az abszolút laikus kategóriájába sorolható, olyanok ők, aki életükben nem fordítottak nagyobb energiát a sportba, mint hogy néhány sör mellett torinóztak a strandon. Egy másik része ennek a díszes társaságnak „szakértő”. A genetikailag determináltan élsportellenesek véleményét könnyebb megemészteni, mint a „szakértők” egyes nyilatkozatait.  Az előbbire egyszerűen annyit mondok, hogy ökör, de az utóbbi rendesen kiveri a biztosítékot. Különösen, ha ez a „szakértő” korábban élsportoló, sőt, a kritizált sport egykori élsportolója volt.

Így vagyok most Zubor Attila egykori kiváló(?) úszónkkal. Én magam mindig is huszadrangú úszócskának tartottam, de mégiscsak a legendás Széchy Tamás tanítványa volt, még ha eredményei nem is nyűgöznek le minket. Nyilván vagy nem fektetett elég energiát az élsportba, vagy egyszerűen tehetségtelen volt. Most mégis ő kritizálja élesen ezeket a szupertehetséges fiatalokat. Természetesen mindent a ma használatos csodadresszeknek tulajdonít, és lefitymáló mosollyal adja elő, hogy ezek a fiúk és lányok a ruha nélkül sehol nem lennének.

Kedves Zubor Attila!

Ön bizonyára a cseh kettőt nézi. Először is vannak a mostani világcsúcshalmozók  között olyan úszók is, akik a ruhakorszak előtt is világcsúcsokat szerettek úszni, de nem is ez a lényeg. Ugyan nézze már meg ezeket a srácokat figyelmesebben! Csodálatosan kidolgozott izomzattal megáldott, atlétatermetű titán valamennyi. Emlékszik Ön még a csodálatos Egerszegi Krisztinára, és az utolérhetetlen Darnyi Tamásra, vagy hogy ne csak magyarokat mondjak, Michael Gross-ra, Franziska van Almsick-ra, hiszen legtöbbjükkel együtt úszhatott. Hasonlítsa össze a régiek izomzatát az újakéval, és megláthatja a szembetűnő különbséget. Bizony a korábbi világnagyságok kevésbé voltak atletikus termetűek. Hiába csodáltuk az Albatrosz (Gross) hátát egykor, meg sem közelíti például honfitársa, az éppen 200 gyorson fantasztikus világcsúcsot úszó Paul Biedermann lepkéit, és bármennyire imádtuk is Egerszegi Krisztina sportosan nőies vonalait, csak egy kislánynak tűnne Federica Pellegrini mellett, hogy Theresa Alshammart már ne is említsem. Tudja, kedves Zubor Attila, az élsport folyamatosan fejlődik. Az edzésmódszerek, a táplálkozási előírások és a szükséges vitaminok. Ugyanakkor egyetértek Amaury Leveaux-val, aki szerint a csodadresszek betiltása baromság. Hajós Alfréd még klott gatyában úszott, és lett olimpiai bajnok, ahhoz képest a szinte azonnal száradó fecske nadrágok csodadressznek minősültek. Akkor Önök a fecskével technikai sporttá degradálták az úszást, ahogy Ön szeret fogalmazni? Vagy egyszerűen arról van szó, hogy minden sportág fejlődik. Ön szerint Jelena Iszinbajeva és Szergej Bubka teljesítménye sem ér semmit, mert nem bambusznád rúddal ugranak? Futásnál a szuperkönnyű, testhez simuló dry-fit dresszek csökkentik Usian Bolt emberfeletti teljesítményét?  

Zubor Attila, vegye tudomásul, hogy nem a dry-fit dressz fut, nem a szénszálas rúd ugrik, és nem a poliuretán dressz úszik. Éppen ezért az Ön, és az Önhöz hasonló „szakértők” vádja egyszerűen ostobaság. Önből nyilván az irigység is beszél, hiszen Ön soha nem ért el semmilyen kimagasló eredményt, annak ellenére, hogy korának legnagyobb termetű (190cm) és izomzatú (90kg) úszója volt. Mégsem volt képes a tökéletes mozgáskoordinációra, noha biztos vagyok benne, hogy a kor legjobb edzésmódszerével edzett, az akkori táplálkozási előírásokat betartotta, és szedte a spéci vitaminokat, nem utolsósorban pedig a legjobb fecskét viselte.

Hát persze, - mondhatnák sokan, "szakértők" és laikusok – biztos a korszerű edzésmódszerek, a táplálkozási előírások és a vitaminok segítettek titánokká nőni ezeknek a fiataloknak. A sporthoz egyáltalán nem értők vesszőparipája ugyanis a dopping. „Biztos mind doppingol”- mondják ezek a szerencsétlen hülyék. Nem baj, hagy mondják csak! Az már nagyobb baj, amikor egyik élsportoló mondja a másikra. Sosem volt szimpatikus Carl Lewis és Linford Christie, amikor a lebukott Ben Johnson-t fitymálták. Én mindenképpen megkérdeztem volna Christie-t, hogy „és öreg, neked mitől nőtt 52-es bicepszed? Attól, hogy a tested mellett kalimpálsz vele?”. Nyilván nem.

Nem is szeretném azt taglalni, hogy ki és hogyan doppingol, legyen elég annyi, hogy minden élsportoló használ olyan szereket, amelyek elmaszkírozzák a szteroidok, HGH és egyéb vérdopping jeleit. A sakkozótól kezdve, a sportlövészen át a súlyemelőkkel befejezőleg mindenki. Erről nem szeret senki beszélni, mert a laikusokban felülírja a befektetett munka gigászi méreteit. Inkább arról beszélnék, hogy mitől emelkednek ki ebből a mezőnyből az amerikai sportolók. Maradjunk az úszásnál. Hogyan lehetséges, hogy Michael Phelps úgy teljesít, mint egy gép? Hogyan lehetséges az, hogy azokban az úszásnemekben, ahol az idén nem indul, van helyette egy másik amerikai, aki korábban mindig mögötte végzett, és most simán hozza elődje teljesítményét. Tuti, hogy sokkal jobb cuccot szednek, mint a többiek! – bökik rá sokan azonnal. Bizonyára van ebben is igazság, alighanem a legmodernebb vitaminok állnak a rendelkezésükre. Ne erre koncentráljunk! Inkább elemezzük Phleps reakcióját arra, hogy a német Biedermann leiskolázta őt. Nem fogott kezet a győztessel, mogorva lett, össze-visszanyilatkozott, zavarodott volt. Másnap és harmadnap dühből úszott világcsúcsokat, s befutója után üvöltözött, mint egy állat, püfölte a vizet és a levegőt. Klasszikus kondicionálás. Persze, nem feltétlenül a pavlovi módszerekkel, hanem inkább úgy, ahogy a Dűne című, korszakalkotó sci-fiben olvashattuk. Emlékezzünk Dr. Yueh birodalmi kondicionálására. Nem elég ma már az élsportban, hogy fizikai értelemben vett gépet építsenek fel, mentálisan kell tudni a uralni a géptestet. Erre kondicionálni kell a sportolókat. Az USA ebben tud valami olyat, amit a többiek nem bírnak lekövetni, és inkább durvább vitaminkúrát építenek bele a felkészülésbe. A tudatmódosító szerek jelentős része nem ismert a nagyközönség előtt, hatóanyagaik nem szerepelnek a dopping-listán. Az elmére ható biokémiai csúcskészítmények előállítása és kipróbálása régóta részei az amerikai katonai titkos kísérleteknek. Ebben ők mindig a világ előtt jártak. Ezek a szerek teszik lehetővé, hogy a személycserék ne tépázzák meg az amerikai renomét egy-egy versenyszámban. Ennek esett áldozatául Cseh Laci 200 vegyesen. Tavaly, az olimpián még legyőzte Lochte-t, az idén viszont, Phelps távolmaradása ellenére sem volt képes megszorítani a gyengébbnek tartott amerikait. Senki nem számolt azzal, hogy Phelps után most Lochte-t kondicionálták erre a számra.

Az emberi teljesítőképesség határainak feszegetése veszélyes kísérletek sorozatát foglalja magában. Mindig lesznek ellenzői, de lesznek vállalkozó szellemű tudósok, akik technikákat és készítményeket fejlesztenek ki, valamint lesznek szűnni nem akaró győzni vágyással rendelkező ifjú sportolók. Szerencsére lesznek. Az ember, amióta kiemelkedett az állatvilágból, és elhagyta a nyirkos falú barlangokat, folyamatosan egyre kevesebb energiát fektet fizikai tevékenységbe. Még egy élsportoló is csak szervezete energiájának mintegy 57-65%-át használja fel, amely jócskán elmarad az állatvilágra jellemző 85-94%-os mutatóval szemben. Arról nem is beszélve, hogy agyunk kapacitásának kihasználásával sem rengetjük meg az eget, de legalább az állatokat felülmúljuk. Lehetne arról vitatkozni, hogy a szervezetünk kizsigerelése hasznára lehet-e az emberiség túlélésének biztosítása érdekében. Egyesek szerint túl sok sportoló hal meg gyanús körülmények között. Az viszont ezeknek nem gyanús, hogy a sportolók általában sokkal tovább élnek kiváló mentális és fizikai kondícióban, mint a nem sportolók. Bennem az a kérdés is megfogalmazódott, vajon nem kéne-e kezünkbe venni saját evolúciónk irányítását hathatósabb eszközökkel. Éppen az élsportban használt titkos készítmények segítségével. Gondolok itt annak az orvosilag is alátámasztott ténynek a kiküszöbölésére, hogy az emberi izomszövet táplálkozási szokásaink helytelensége okán folyamatosan veszít tartósságából. Tápon nevelt állatokból és génkezeléssel rostgyengített gabonából készített ételt eszünk. Alig negyedszázada a marhahús elkészítése órákat vett igénybe. Ma már, - és ezt gyakorlott szakácsként is mondom – a sertés és marhahús egyenlő idő alatt fő vagy sül meg. Ennek legfőbb oka, hogy a tápon nevelt marha izomszövete, az izomrostok szerkezete gyengébb. A különböző gyorsbüfék szemét termékeit hagy ne taglaljam! A tartósítókkal vegyített silány izomszövetű állat, és silány rostminőségű gabona fogyasztása elsősorban a szívizom tartósságát veszélyezteti. A szívizom egy olyan izomcsoport része, amely egész életünkön át munkát végez, tehát tartósságához komoly érdekünk fűződne. Az orvos-biológusok és biokémikusok által kifejlesztett és ellenőrzött körülmények között tesztelt készítmények segítenének az emberiségnek felkészülni arra, ami vélhetően vár ránk száz éven belül. Ugyanis elkerülhetetlen, hogy meghódítsuk a világűrt, és távoli világokat fedezzünk fel. Odakinn az életkörülmények nem felelnek meg az ember számára. Az űrutazások kapcsán az ember számtalan viszontagságnak van kitéve. Többek között a gyors csontritkulásnak. Egy mai ember a mai űrjárművel nem tudná megtenni a Mars utat oda-vissza anélkül, hogy ne szenvedne maradandó károsodást a csontváza.

Amikor a fantasztikus eredményeket elérő sportolókat nézem, én mindig az emberiség jövőjére gondolok. Változnunk és fejlődnünk kell, ha fajunk fennmaradását fontosnak tartjuk.