„Folyamatosan hadakoztunk, hogy az újságosok ne az Ufó Magazin mellé rakjanak minket” – kezdi az indokokkal a névváltoztatást firtató kérdésünkre Balogh Ákos Gergely, az UFi című lap főszerkesztő-helyettese. Persze nem ennyire egyszerű a helyzet: azon túl, hogy a cím összetéveszthető az Ufó szóval, és a szerkesztők infantilisnek érzik, a tapasztalataik szerint aki ismerte az eredeti címet – Utolsó Figyelmeztetés –, de az újságot soha nem olvasta, leginkább azt képzelte, hogy az Ufi egy szélsőjobboldali revolverlap. „Volt olyan is, aki azt hitte, hogy egy jehovista szekta lapja. Egyszóval nem azt tükrözi, amit mi szeretnénk” – mondja Balogh. Ráadásul az új tulajdonos, Nobilis Kristóf is feltételül szabta a névváltoztatást.

Szétvált, ami nem nőtt össze

Az Utolsó Figyelmeztetés a Fidelitas korábbi Hírlevelét váltotta fel 1999-ben. Kezdetben csak néhány fénymásolt A4-es lapon jelent meg, és kizárólag a politikai szervezet híreivel foglalkozott. Bár azóta többen csatlakoztak, a szerkesztőség magja is ezekben az években alakult ki. Az autodidakta újságírók idővel a Fidelitasos hírek mellett elkezdtek „magazinos” cikkeket is írni. Az ingyenes lap akkor még csak az ifjúsági pártszervezet tagjaihoz jutott el – a szerkesztők azonban egy idő után úgy gondolták, másokat is érdekelhetnek az írásaik. „2002-ben döntöttünk úgy, hogy függetlenítjük magunkat, és csak a magazinos részt csináljuk tovább. A Fidelitas-szal foglalkozó rész már nem kötött le minket” – mondja a főszerkesztő-helyettes.

A 2003 ősze óta újságosstandokon is kapható lap jelentős változásokon ment át. Nemcsak a dizájnt cserélték le többször, de az írások hangvétele is változott: a legfrissebb számokban nem egy olyan cikk van, ami egy Fidelitasos kiadványban biztosan nem jelenhetne meg. „Nem tudom megmondani, hogy ki távolodott kitől. Az ideáljaink és az elképzeléseink hasonlóak, de eltávolodtunk egymástól” – mondja Balogh, majd hozzáteszi, hogy a személyes kapcsolatok azért megmaradtak. „Van olyan országgyűlési képviselő, aki annak idején adminisztratív feladatokat látott el az újságunknál, konkrétan ő vette fel a telefonokat” – mondja nevetve. „Ez vicces. Bár nem annyira, minthogy annak idején Kövér László a Magyar Narancs felelős kiadója volt” – teszi hozzá.

Egy családban az Index-szel

A 2004 májusa óta teljesen színes, havonta 40 oldalon megjelenő folyóirat átlagosan négyezer példányban kel el – a vásárlók kétharmada előfizető. „Az eladásokból és különféle támogatásokból annyi bevételünk volt, hogy a nyomdát és a grafikust ki tudtuk fizetni. Egy félállású alkalmazottunk volt, a szerkesztőségi titkár, a többiek lelkesedésből dolgoztak az UFinak. Ha tudtunk, fizettünk flekkdíjat, de leginkább nem tudtunk” – meséli a főszerkesztő-helyettes.

Tavaly nyáron már látszott, hogy ez kevés lesz. Balogh szerint ők ugyan célzottan nem kerestek befektetőket, de ismerőseiknek elmondták, hogy eladó lesz az UFi. Három komoly ajánlatot kaptak, végül Nobilis Kristófét választották. „Az ő ajánlata volt a legjobb, másrészt úgy éreztük, hogy lehetőségünk lesz megvalósítani azt a régi tervünket, hogy az online változatunkat izgalmassá tegyük” – indokolja Balogh a döntésüket, hozzátéve, hogy ők egyébként is egy nagy médiabirodalomba szerettek volna betagozódni, hogy a tulajdonos segíteni tudja őket a lapigazgatásban és a hirdetésszervezésben. Ráadásul, mint mondja, Nobilis legnagyobb médiaérdekeltségével, az Index-szel – „szimpátia alapján” – egy ideje már barterkapcsolatban állnak.

A négy hónapos szünet után megjelent júniusi számot már a Szindbád Szindikátus Kft. adta ki. A nemrég bejegyzett, 3 millió forint törzstőkéjű Kft. 76 százaléka a Közép-európai Média és Kiadó Zrt.-é, a két kisebbségi tulajdonos az UFi két vezetője, Ablonczy Bálint főszerkesztő és Balogh Ákos Gergely.

A nagymama félt, hogy nem engedélyezik

Bár a tranzakció után a sajtóban többen felidézték, hogy Nobilis Kristófot egy, a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikában azzal vádolták, hogy Schmidt Máriával együtt részt vesz egy Orbán-ellenes politikai erő szervezésében, és többen feltételezték, hogy politikai megfontosából vásárolta meg az UFit, az érintetettek ezt cáfolják. „Tartalmi dolgokban teljes függetlenséget kaptunk, azóta sem fordult elő, hogy kértek volna valamit” – mondja Balogh. A tárgyalásokon csak egy üzleti tervet kértek tőlük, és azt, hogy készítsenek egy online koncepciót. „Azt mondták, hogy jó az, amit írunk és ahogy írjuk” – idézi fel a főszerkesztő-helyettes, hozzátéve: az új tulajdonos egyetlen kérése – a névváltoztatás – egybeesett a szerkesztőség elképzeléseivel.

A névválasztást másfél hónapos küzdelem előzte meg, de azóta konszenzus van róla a szerkesztőségben. Az új cím elsőre az olvasókat is megosztotta, a főszerkesztő-helyettes nagymamája sem volt boldog tőle. „Amikor elmondtam neki, hogy Reakció lesz az újság címe, láttam a kétségbeesést a szemében, majd azt mondta, hogy ezt nem fogják engedélyezni” – meséli nevetve.

Úgy érzik, a sok ötlet közül a legjobb nevet választották. „A reakció a haladó baloldal rémálma. A szocializmus idején mindig is a sötétben ólálkodó reakciós volt a fő ellenség. Persze ebben van egy jó adag önirónia is” – mondja. Előnynek érezték, hogy a rendszerváltás óta nem használták ezt a fogalmat, így egyetlen közéleti csoporthoz sem köthető, ráadásul a reakció szó annak is érthető, aki nem ismeri ezt a jelentését.

Írtak egy fiktív kormányprogramot

A magát konzervatív-liberálisnak nevező lap „irányvonala” – ígérik – nem fog változni. „A magyar médiában nagyon sokan próbálják magukat objektív újságírónak láttatni, több-kevesebb sikerrel. Szerintünk tisztességesebb, ha mi eleve megmondjuk, hogy nem vagyunk függetlenek. Kritikusan gondolkodunk, ugyanakkor van elképzelésünk arról, hogy mi a jó és a rossz. Nem hiszünk abban, hogy minden relatív” – mondja Balogh.

Objektívnek kell lenni abból a szempontból, hogy mindent azonos mércével kell megítélni – vallják. „Sok újságíró van, aki nem tag egyetlen pártban sem, mégis teljesen elkötelezett valamelyik mellett – ez hazug függetlenség” – mondja a főszerkesztő-helyettes, aki szerint az ilyen újságírók nemcsak magukat, de az olvasókat is becsapják.

Fontos értéknek tartják a nemzetet, a család intézményét, a szabadságot és az emberi jogok érvényesülését, de az ideálokon túl egészen konkrét elképzelésük van arról, hogy hogyan működhetne jobban ez az ország. „A szeptemberi számunkba írtunk is egy fiktív kormányprogramot” – mondja Balogh, aki kérdésünkre, miszerint kit tartanának ennek megvalósításához a legmegfelelőbb embernek, vidáman annyit mond: „nekünk bárki jó, aki megvalósítja, amit szeretnénk”.

Az újság alcímét – A polgári underground lapja – megtartják. „Ez egy erősen ellentmondásos kifejezés. Egy szerencsés történetű országban a polgári réteg és az underground világ messze esik egymástól. De érezzük, hogy mi sok szempontból nem úgy gondolkodunk, mint a polgári tábor mainstreamje, ezért esetünkben van jelentése, van értelme. Elég jól leírja, hogy kik vagyunk, mik vagyunk” – magyarázza Balogh.

Írás – több fronton

Az újságot most már hárman főállásban, néhányan pedig félállásban készítik. A lap szeptembertől a korábbi negyven helyett hatvan oldalon jelenik meg, a reményeik – és az üzleti terv – szerint egy év alatt tízezerre tudják növelni a példányszámot. A szerkesztők az újság mellett egy blogot is írnak, amit naponta körülbelül 1500 egyedi látogató keres fel, és az egyelőre régi formában működő online változatot is többen olvassák már, mint a nyomtatott lapot.

Októberben-novemberben elindul a megújult, a jelenleginél sokkal gazdagabb és interaktívabb site is. Arra a kérdésünkre, hogy ennyi online fórum mellett miért ragaszkodtak a print kiadáshoz is, Balogh annyit mondott: „ez is egyfajta konzervativizmus részünkről. Bár én sem olvasok már napilapokat, és hetilapokat is egyre kevésbé, azért a papírkiadás mégis egész más és több, mint az online”.