Szakács Árpád, a MediaWorks Hungary Zrt. központi nyomtatott szerkesztőségének főszerkesztője kapta a Lovas István Társaság által megalapított, első alkalommal kiosztott Lovas István-sajtódíjat a budai Szent Margit Gimnázium dísztermében.



ez a nevenincs senki szakácsárpádocska hogy nácizza meg komcsizza a másikat, miközben maga sem különb elfogult ostobaságban.

hihetetlenül ostoba szegény, de legalább szorgalmas. szerintem IQ-ja a 80-at nem haladja meg, rajongóié bizonyosan nem több. egy az, hogy értelmes ember alapból nem vallásos, mert az csak egy pótcselekvés, amit a primitív ember talált ki. tudományos gondolkodás öntudatot is ad, és nem kell képzeletbeli barát. persze a keresztény tanítások azért nem helyből elvetendők. de ezt már kifejtettem.

a másik, ezt a szervilis ostoba barmot, azt hiszi magáról hogy ő egy Szabó Dezső? hogy lennének a mai liberálisok, ballibsik rosszabbak mint a lenin-fiúk vagy rákosi?! hogy lennének ugyanazok? úgy mondja ugyanazok, sőt rosszabbak. tehát van kollektív bűnösség te primitív b*rom szakácsárpád?!

 konkrét válaszokat nem ad ez az degenerált, mit kéne tenni ami annyira lényeges lenne? fontosabb az identitás mint a kenyér? az identitás ad kenyere? nem, a pék ad kenyeret és tökmindegy az identitása, csak a keze legyen tiszta. éhes hassal nem lehet himnuszt énekelni, inkább ezt hajtogatta volna ez a retardált,

Mária Nanincs, 3 napja: 

 

- Tökéletes szöveg!!

- kedves Marika, mit szól hozzá, hogy tavaly több ember halt meg kórházi fertőzésekben, mint autóbalesetben, és ami a legdurvább, ezt a közérdekű adatot nem adták ki a kórházak. nem olyan rákosista gyakorlat ez a hatalomtól? perek során adhatták csak ki az újságíróknak. sokkal többen fertőzödtek meg, mint amennyien meghaltak, és mivel a kórházak erősen manipulálják ezt a statisztikát is, az áldozatok száma is sokkal nagyobb lehet, nincs pénz sterilizálni a műtőt Marika, most mondja meg, mit szól ehhez kedves Marika? nincs szakember aki sterilizálja, és nincs pénz megfelelően sterilizálni se, nincs elég sterilizáló anyag, így a műtött seb elfertőzödik, és a kedves beteg elhalálozik, mint Semmelweis előtt, aki 1865-ben halt meg, csak azért mert a stadion és a lopás, a primitív hazudozás fontosabb mint a magyarok, a Magyarok (!) egészsége, kedves Marika. erről beszél ez a s*ggnyaló szakács árpádocska? mert akkor tökéletesebb lehetne ez a szöveg nemdebár?

 

de ki is ez a Lovas István és miért mondják rá hogy köztörvényes?


Kenedi János írta, az igaz, de nincs okunk kételekedni benne, mert senki nem nyert pert ellene:

A szavahihetõség és Lovas István

Fiatal korában köztörvényes bűntettek és politikai ügyek miatt is összeütközésbe került a hatóságokkal. 1962-ben Budapesten a bíróság bűnösnek mondta ki a fiatalkorú Lovast „erőszakos nemi közösülés bűntettében mint bűnsegédet”, továbbá bűnösnek találta lopás, orgazdaság és tiltott határátlépés kíséretének bűntettében is

1962. április 25-én délután M. Mária a balatonalmádi vasútállomás padján ült és olvasott. A fõiskolás lány, vizsgájára készülve, egy napot töltött a Balatonnál, várta a Budapestre tartó vonatot. Egyszeriben három fiú lépett hozzá és megszólították. "Mûegyetemi hallgatónak" hazudták magukat, jóllehet mindhárman segédmunkások voltak. K. János csupán férfias megjelenésével feszített a színen, R. Tibor és Lovas István viszont duetteztek: csábító áriába kezdtek. "Csoportosan jöttek le a Balatonhoz fürödni, estére tábortüzet terveznek, szalonnát sütnek és az éjszaka folyamán a Balatonban fürödni fognak (...), társaságukban lányok is vannak" - hazudtak újra, lányok ugyanis nem voltak velük, amint ez tényként állapítható meg a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1962. július 18. és 28. napján tartott tárgyalásának elsõ fokú ítéletébõl.

      M. Mária elfogadta a meghívást. Csatlakozott a három fiúhoz, akik hamarosan négyen lettek. Amikor ugyanis elhagyták az indóházat, a már nem fiatalkorú R. Károly is csatlakozott hozzájuk. R. Tibor elvezette a diáklányt ahhoz a víkendházhoz, amelyet Lovas István öt napra, április 23-tól 27-ig vett bérbe R. Lajos nevû ismerõsétõl, a többiek pedig vásárolni mentek.

      (Az elsõ fokú ítélet indokolása az eseményeknek ezen a pontján úgy fogalmaz, hogy a férfitársaság zöme "élelmiszervásárlás ürügye alatt eltávozott. Az eredeti okuk pedig az volt, hogy R.-t egyedül hagyják a sértettel". Ezt a formulát óvatos forráskritikai távolságtartással kell kezelnünk. A 60-as évek elején ugyanis meganynyi ifjúságpolitikai párthatározat, legfelsõbb bírósági és ügyészségi állásfoglalás szõtte át a jogszolgáltatás intézményrendszereit, amelyek a szándékok és tények közötti kauzális viszonyokat egységes politikai koncepcióba sûrítették, hogy a pártállami tömegszervezeteken kívül élõ ifjúsági szubkultúrák tagjait elrettentõ bûncselekményekkel ijesszék el szabadon választott életformájuktól. Például egy házibuli résztvevõinek közös szándékából kezdeményezett csoportszexet erõszakos nemi bûncselekménynek állították be. Továbbá azért sem hagyatkozhatunk erre a megfogalmazásra, mert a vádhatóság elmulasztotta a perirathoz csatolni a nyomozati eredményt, miszerint a kérdéses idõpontban Lovasék vásároltak-e élelmiszert, vagy csak ürügyet kerestek, hogy R. Tibor kezdje a csoportosan elkövetett nemi erõszakot M. Márián.)

      Az ítélet indokolásának következõ bekezdései - melyekkel kapcsolatban a fentiekhez hasonló vagy másmilyen forráskritikai aggály nem merül fel - így festenek: "A víkendházban a sértett egy dívány-félén helyet foglalt és beszélgetett R.-rel, a beszélgetés közben R. Tibor kérte a sértettet, hogy közösüljenek. A sértett azonban R. Tibor kérésének nem tett eleget, holott R. Tibor most már tettlegesen is kezdeményezte a közösülést [sic!], közben elõvette a hímvesszejét is. Miután a közösülés, amely a sértett ellenállása folytán nem történt meg, hosszabb idõt vett igénybe, odaérkezett a víkendházhoz Lovas István, valamint K. János és a felnõtt korú R. Károly is. A becsukott víkendház ajtaján bekopogtak, ezt meghallván a sértett most már semmiképpen sem mutatott hajlandóságot R.-rel való közösülésre. R. Tibor is ideges lett, hogy a "csaj" nem akar, mármint közösülni. Várjanak még egy kicsit. Ezután mindannyian beléptek a víkendház szobájába, és ott R. felszólította a sértettet, hogy vele közösüljön, mert ellenkezõ esetben erõszakot fognak alkalmazni. R. Tibor fenyegetését a többiek helyeselték, és ennek fejbólintással és integetéssel adtak kifejezést. Ezt követõen Lovas István és K. János a helyiséget elhagyták, és annak ajtaját bezárták, illetõleg lereteszelték. Ezt követõen R. Tibor a sértettel erõszakoskodni kezdett, a sértett látván, hogy túlerõvel szemben áll, közösült R. Tiborral. A közösülés után R. Tibor az ajtón kilépve felszólította társait, hogy jöhetnek. Ezután Lovas István II. rendû vádlott lépett be a szobába, a sértett tiltakozott, mire Lovas szóbelileg megfenyegette a sértettet, az[t] pedig olyan formában, hogyha nem hagyja magát, a többiek lefogják. Ezek után M. Mária sértett hajlandóságot mutatott Lovas Istvánnal való közösülésre, azonban Lovas István közösülés nélkül elhagyta a helyiséget.

      Ezután K. János fiatalkorú vádlott ment be a helyiségbe, ugyancsak megfenyegette az elõbbi módon a sértettet, melynek megtörténte után K. János kétszer közösült a sértettel. Amikor K. a közösülést befejezte, kiment a helyiségbõl, s mindhárman eltávoztak a helyszínrõl. Ezután R. Károly felnõtt korú ment be a sértetthez.
      Amikor a fiatalkorú vádlottak a közösülést elvégezték, a többiek az ajtó elõtt egy pár lépésre tartózkodtak azzal a szándékkal, hogy ha a sértett nem hajlandó közösülni velük, úgy valóra váltják fenyegetésüket. A késõbbiek során a fiatalkorú vádlottak visszatértek és kérleléssel akadályozták a sértettet abban, hogy az esti vonattal visszatérjen a Fõvárosba. Tették ezt pedig azért, hogy ne legyen alkalma a sértettnek azonnal ellenük feljelentést a helybeli rendõrségen tenni."

M. Mária megerõszakolása 1962. április 25-én késõ délután, kora este történt. Lovasnak és barátainak azonban még volt másfél elõre kifizetett napjuk a bérelt víkendházban. De a pénzük elfogyott.

      A február és április közötti idõszakban R. Tibor, K. János és Lovas István közös anyagi helyzete hozzávetõlegesen megbecsülhetõ. Az Építésügyi Minisztérium Mélyépítési Tervezõ Vállalatánál mint figuránsok havi 1000-1000 forintot kerestek mindhárman (bár Lovas a többieknél rövidebb ideje - 1962 márciusától - dolgozott ott, korábban a Ganz Villamossági Vállalat alkalmazásában állt "ideiglenesen, fokozott felügyelet mellett", mivel a vállalat "megbízhatatlannak tartotta" õt, õ viszont a munkát "nehéznek találta"5). A pénzük többnyire hamar elfogyhatott. R. Tibor és K. János még február végén meglátogatták egy közös budapesti barátnõjüket, B. Juditot. R. Tibor pénzt és mikrobarázdás lemezeket kért kölcsön. "A lakásban való tartózkodás közben R. Tibor egy õrizetlen pillanatban a lakószoba egyik asztalán lévõ 675 forint értékû aranykarkötõt - úgynevezett római karkötõt - ellopta."6 A kölcsönkapott 300 forint értékû lemezeket ugyanúgy eladta, mint a lopott karkötõt (400 forintért).

      Elegendõ italra sem futotta a pénzükbõl. Április 23-án éjszaka például, még a balatoni kirándulás elõtt, hárman együtt söröztek a Béka Klubban, majd miután eljöttek onnan, addig kóvályogtak a fõvárosban, mígnem a Wesselényi utca és Akácfa utca sarkán, a Marcipán eszpresszó kirakatában megpillantottak egy üveg vermutot. Tanakodtak egy darabig, melyikük törje be az üveget, végül R. Tibor rúgta be, majd, mivel kicsire sikerült a rés, még egy téglát is hozzácsapott a kirakathoz. (Lovast alighanem árnyaltan jellemzi, hogy betörés felelõsségvállalásáról zajló vita közben elsompolygott egy szomszédos utcába, ahol kivárta, hogy a csörömpölés után felhangzik-e a rendõrautó szirénahangja, majd visszatért meghúzni a vermutosüveget.)

      1962. április 27-én, két nappal M. Mária megerõszakolása után, gyomorkorgásra ébredtek a fiúk Balatonalmádiban. Miután konstatálták, hogy megint pénzszûkében vannak - a Marcipán presszó kirakatából a vermuttal egy idõben elemelt tangóharmonikázó porcelánszobrocskát a balatoni utazásig nem értékesítették -, de éhesek, "elhatározták, hogy [R. Lajos sértett] víkendház[a] mellett lévõ (...) lakóházában keresnek élelmet. A verandán lévõ asztal fiókjában egy kulcsot találtak, a kulcsot megpróbálták a házban lévõ zárban. A kulcs valóban nyitotta a zárat. Bemenni azonban nem mertek, mert féltek a következményektõl. Ekkor elhatározták, hogy sorsot húznak, éspedig abban a vonatkozásban, hogy ki menjen be a helyiségbe. A sorshúzás folytán R. Tibor fiatalkorúra esett az a szerepkör, hogy õ nem megy be a házba, csak kint figyel. Lovas István és K. János a kulcs segítségével bement a házba, keresni, kutatni kezdtek élelem után, az egyik fiókban Lovas István egy vaskazettát talált és az abban lévõ egy darab arany karikagyûrût, egy darab négyszögletes rubinköves aranygyûrût, egy darab régi nõi aranyórát, két darab szemfogkoronát (arany) magához vett, ezen kívül magukhoz vették a ház padlásán talált egy doboz cigarettát és egy doboz gyufát. (...) A házból való lejövetel után a vádlottak elhatározták, hogy az ingóságokat eladják. (...)

      Másnap, megbeszélésük értelmében, R. Tibor két darab aranyszemfogat, az arany karikagyûrût a Bajcsy-Zsilinszky úton lévõ Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalatnál 120 forintért értékesítette. A pénzt egymás között szétosztották, majd együttesen elmentek az étterembe és ott bõséges ebédet fogyasztottak. Evés közben megállapodtak abban, hogy a lopásból származó még meglévõ ingóságokat is értékesítik. Lovas István és K. János, félvén a felelõsségrevonástól, elhatározták, hogy az ország területét tiltott módon elhagyják és Csehszlovákián keresztül Lengyelországba szöknek. R. Tibortól elkérték a még nem értékesített, R. Lajos sértettõl [Lovas István jó ismerõsétõl, a víkendház bérbeadójától - K. J.] ellopott ingóságokat, és ezek közül a rubinköves gyûrût április 29-én a Ferenc körúton lévõ Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalatnál 272 forintért eladták. Ugyanakkor eladta Lovas István a ballonkabátját is 100 forintért. Április 30-án autóbuszon Szentlõrinc Pusztára utaztak, majd onnan Balassagyarmat felé indultak gyalogosan, közben a határõrök õket igazoltatták, s így cselekményüket végrehajtani nem tudták." 

      1962. május 8-án Balassagyarmat körzetében a határõrök õrizetbe vették Lovas Istvánt, és átadták az ORFK Nógrád megyei közbiztonsági nyomozóinak. Anélkül, hogy az állambiztonsági szolgálat - magyarul: a politikai rendõrség - közbeavatkozott volna, gyanúsítottból rutinosan terheltté nyilvánították õt, és elsõ-, majd másodfokon elmarasztaló bírósági ítéletben részesítették (R. Tiborral és K. Jánossal együtt). Mi sem bizonyítja jobban, hogy politikai koncepciótól mentes, valamennyi civilizált országban közbûntényesnek számító cselekedeteiért rótták ki Lovas István (elsõ) börtönbüntetését, mint hogy az állambiztonsági szolgálat csak két évvel késõbb, 1964. április 10-én vette õt "alapnyilvántartásba". Ezen a napon állították ki ugyanis a III. (állambiztonsági) Fõcsoportfõnökség Gyorskocsi utcai Vizsgálati Osztályán - közelebbrõl: III/1-C alosztályon - Lovas priuszkartonját, de akkor már egy egészen más és valóban politikai természetû ügyben.

      A csoportos nemi erõszak és lopott kulcs használatával elkövetett csoportos rablás históriájának Lovas nem hagyta írásbeli nyomát se hazai cikkeiben, önéletrajzi vonatkozású interjúiban, se külföldi álláskeresõ folyamodványaiban, köz- és magánalapítványi ösztöndíjkérelmeiben, felsõfokú oktatási intézmények számára fogalmazott curriculum vitae-iben, állampolgársági és útlevélkérelmeiben. Hogy életrajzának közbûntényes eseménysoráról elterelje a figyelmet, Lovas az évszámok és a helyszínek manipulálásához folyamodott. Különösen 1976. július 16. után, amikor "családegyesítés" jogcímen Kanadába érkezett.


Ha kisslászlóról nem lehet uszoda elnevezve, lovasról miért lehet pártdíj?