nagyít: katt a képre

A közelmúltban bekövetkezett események (a német kancellár amerikai lehallgatása) rávilágítottak, kihangsúlyozták és felhívták a figyelmet az Egyesült Államok mindenkire kiterjedő felügyeleti tevékenységére, ami azokat a külföldieket érinti -- legyenek gyanús személyek vagy ártatlanok -- , akik adatai keresztülhaladnak amerikai területen. Ez annyit jelent, hogy lényegében az internet összes nemzetközi felhasználóját megfigyelik, állítja Mikko Hypponen, a kiberbűnözés szakértője

A felháborodás követelés formájában fogalmazódik meg: találjunk alternatív megoldást az amerikai vállalatok helyett a világ információszükségleteinek kielégítésére!

és mit adnak el a nagy nyugati internetes multicégek a diktatórikus országoknak? vagy a baráti, szövetséges országoknak, mint például: Magyarország?:

három fajta online támadás van az adataink és a magánéletünk ellen -- és csak kettőt tekintenek bűnnek. "Vakon megbízunk-e bármilyen jövőbeli kormányban? Mert minden jogunk amiről lemondunk örökre elvész."

Christopher Soghoian adatvédelmi kutató úgy látja, a kormányzati megfigyelés felségterülete eléri otthonainkat, amint egy iparág fejlődik ki a megfigyelési programok támogatására. Magánvállalatokon keresztül, mint mondja, a kormányok olyan technológiát vásárolnak, amely lehetővé teszi a számítógépekbe történő behatolást, dokumentumok ellopását, tevékenység megfigyelését webkamerával - észrevétlenül. Ez a TED Fellow-előadás aggasztó képet fest a várható jövőről:

2013. 10. 31

világszerte tovább gyűrűzik az NSA lehallgatási botránya: Németország, azaz az Egyesült Államok legfontosabb európai szövetségese csak kis hal az amerikai hírszerzés hálójában – írja a New York Times. „Óriási folyamatról van szó, ezer és ezer egyedi megfigyelési célponttal″ – mondta James R. Clapper, az amerikai hírszerzés feje a kongresszusi meghallgatásán kedden.

Az NSA 2002-ben kezdte lehallgatni Merkel magántelefonját, amikor még egyáltalán nem lehettek benne biztosak elvileg, hogy az egyre népszerűbb politikus kancellár lesz. Nem ismert, hogy pontosan mit tudott meg a titkosszolgálat Merkel hívásaiból, de senki meg sem próbálta tagadni, hogy megfigyelték. Clapper elmondta: az NSA azért hallgat le külföldi vezetőket, hogy „kiderüljön, hogy amit mondanak, összepasszol-e azzal, ami valójában történik."

Németország közben azt próbálja elérni, hogy szorosabb hírszerzés-megosztó rendszert építsenek ki Amerikával, és az USA hagyjon fel a német vezetők lehallgatásával. „A Merkel-epizód felveti a kérdést, hogy vajon a szövetségesek megfigyelésének nagyobb haszna van-e, mint a kár, amit okoz, ha kiderül″ – írja a New York Times.

Egy korábbi amerikai hírszerző elmondta: az alacsony prioritású célpontokat is megfigyelhetik, ha „könnyű megcsinálni″.



Finnországban is kémkedési botrány tört ki csütörtökön: a külügyminiszter bejelentette, hogy hackerek törtek be a kormányzati kommunikációs rendszerbe. Erkki Tuomioja nem mondta meg, hogy ki kémkedett, de a hírt elsőként publikáló finn MTV3 magántelevízió szerint Oroszországot és Kínát gyanúsítják.

„Megerősíthetem, hogy komoly, hosszú ideig tartó kémkedés történt a minisztérium adathálózatában″ – jelentette ki Tuomioja, de azt mondta, hogy a legfontosabb információkhoz nem fértek hozzá az adatkalózok, mert azokat nem ott tárolták.

Közben csütörtökön arról cikkezett az El País, hogy a spanyol titkosszolgálatok rendszeresen nagy mennyiségű hívásinformációt adtak át az amerikai hírszerző ügynökségeknek. A lap szerint a spanyol Nemzeti Hírszerző Központ (CNI) gyakorlatilag minden nagy európai ország titkosszolgálatához hasonlóan rendszeresen nagy mennyiségű személyes adatot szolgáltatott az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökségnek.

Keith Alexander, az NSA igazgatója korábban hamisnak nevezte a francia, spanyol és olasz lapokban megjelent állításokat, amelyek szerint az ügynökség mindhárom országban több tízmillió telefonbeszélgetést hallgatott le. Alexander azt állította, hogy a lehallgatásokat a partner hírszerzések végezték, és az adatokat ők adták át az illetékes amerikai hatóságnak. Szavait most az El País megerősítette.

(a facebooknak több a haszna, mint a kára egy átlagembernél)