1877 – 1960

Édesapja Dohnányi Frigyes, a Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium tanára volt, de erősen érdeklődött a művészetek iránt. Tehetséges csellista volt, rendszeresen és elismerten szerepelt a pozsonyi polgárság zenei igényeit kielégítő koncerteken és házi muzsikálásban egyaránt. Még Liszt Ferenccel is játszott együtt egy pozsonyi koncert alkalmával.

A Pozsonyi Gimnáziumban ismeri meg a nála négy évvel fiatalabb Bartók Bélát.

 1895-ben írja 1. opus-számmal ellátott művét a c-moll zongoraötöst, amit Johannes Brahms is megismer és előad Bécsben, még 1895-ben. Brahms állítólag annyit fűzött hozzá a darabhoz, hogy: "Magam sem tudtam volna jobban megírni". Budapesten is egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

1903-1905-ig Bécsben, 1905-1915-ig Berlinben volt a Zeneakadémia professzora, majd 1915 végétől Budapesten működött. 1919-1944 között a Budapesti Filharmóniai Társaság elnökkarnagya, 1931-1944 között a Magyar Rádió Zenei Osztályának igazgatója, majd 1934-től a Zeneakadémia főigazgatója lett. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal is elismerték.

A 2. világháború beköszöntével élete legfordulatosabb és egyben legkeservesebb szakaszához érkezett. A sorsforduló magánéletében kezdődött: ebben az esztendőben ismerkedett meg későbbi harmadik feleségével, az akkor mindössze 27 esztendős Zachár Ilonával, akinek személye több szempontból is döntő befolyással volt a zeneszerző sorsának alakulására. Akkor is például, amikor 1944 őszén közösen úgy döntöttek, hogy Ilona gyerekeivel együtt végleg elhagyják Magyarországot. Ezt követően három éven át egy ausztriai faluban várták a háború végét és a koncertélet rendeződését – kétségbeejtő anyagi körülmények között. Innen egyéves argentínai kényszerkitérő és számtalan nehézség után 1949-ben érkezett meg a család az Egyesült Államokba, ahol a Florida State University zongora- és zeneszerzés professzori állást kínált Dohnányinak. Ő örömmel fogadta el az ajánlatot, s 1949 novemberétől haláláig, 1960-ig egy egzisztenciális aggodalmaktól ugyan nem mentes, de a háborús éveknél összehasonlíthatatlanul harmonikusabb, nyugodtabb periódust töltött Florida fővárosában, Tallahassee-ben.

Sírja Floridában

Másrészről azonban a hányattatásoknak ekkor még nem szakadt vége: művészi és anyagi érvényesülését ugyanis csaknem teljesen lehetetlenné tette az a politikai rágalomhadjárat, mely még 1945 tavaszán indult el Magyarországon, s jó tíz éven át meghatározta az életét a bolyongás évei alatt, s még Amerikában is. Mint ismeretes, Dohnányit háborús bűnösséggel vádolták meg, s annak ellenére, hogy a hivatalos minisztériumi vizsgálat minden kétséget kizáróan felmentette őt előbb Magyarországon, majd később, amikor a vizsgálat lefolytatását kérték, az Egyesül Államokban is, a vádaskodás kiirthatatlannak bizonyult. Ennek köszönhetően – bár Dohnányi mindvégig aktívan hangversenyezett országszerte kisebb városokban – az igazán jelentős kulturális központokban nem tudott érvényesülni, New Yorkban például csupán egyetlen alkalommal sikerült hangversenyt szervezni neki, így a szimbolikus rehabilitációra tulajdonképpen haláláig nem került sor. 83 éves korában halt meg New Yorkban, ahol lemezfelvételt készített. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.