"A megállapodás szerint még a tavaszi első szabad választások előtt, 1990. január 7-én megtartották volna a közvetlen elnökválasztást. Ezt a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) és a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elfogadta, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) és a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) nem, mert (?) a közvetlen elnökválasztáson nagy valószínűséggel az akkor rendkívül népszerű Pozsgay Imre államminiszter, a népi baloldalhoz tartozó kommunista politikus győzött volna."

Pozsgay Imre: "Nem voltam kommunista 80-ban sem" 

2009: 
- Hogyan jutott el az MSZMP-ből a mai Fideszbe?

Pozsgay: "Nem én mentem át a Fideszbe, hanem a Fidesz jött át hozzám. Én ugyanaz a nemzeti érdekeket képviselő, balközép beállítottságú ember vagyok, aki nem talált ehhez pártot."

 

 A 2010-es országgyűlési választás után Orbán Viktor többek között Pozsgayt is felkérte az Magyarország alaptörvényének kidolgozására, amely szabályozza Magyarország jogrendjét.

2003-ban a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója egyetemi tanári beosztásban,  2003-ban Magyar Örökség díjat kapott, amit Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre javaslatára a Magyarországért Alapítvány kuratóriuma hozta létre 1995-ben 

2016.-ban kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Balog Zoltán kultuszminiszter, Lezsák Sándor író, politikus és Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság volt elnöke búcsúzott tőle a ravatalnál. A temetésen megjelent többek között Áder János köztársasági elnök.

 

"Ezzel meghiúsult a tervezett közvetlen köztársasági elnök-választás. Az SZDSZ és a Fidesz jelentősen növelte ismertségét és népszerűségét, ami hozzájárult sikeres tavaszi választási szereplésükhöz. Az első szabad parlamenti választások után, 1990-ben az MDF-SZDSZ paktum révén azután Göncz Árpád lett az államfő, akit az Országgyűlés választott meg. Pozsgay Imre ugyan MSZP-s képviselő lett, de később fokozatosan kiszorult a politikai színtérről.

Arról, hogy a köztársasági elnököt a parlament válassza vagy közvetlenül a nép, még 1990 nyarán kiírtak egy másik népszavazást, de az érvénytelen lett. (A résztvevők elsöprő, 86 százalékos többsége a közvetlen elnökválasztás mellett voksolt, de ennek nem volt semmilyen közjogi következménye.) A köztársasági elnök megválasztásának módja azóta is vitatott."

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ஜ۩۞۩ஜ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

De mi lenne, ha az orvosok választanának egy egészségügyi minisztert is, (aki egész minisztériumát összeállítja), nemcsak az Orvosi Kamarában szavaznának, vagy a tanárok választanák az oktatási minisztert? Az orvosi kamaránál látszik, hogy hiába kaptak jelentős fizetésemelést, az orvosok többségét nem lehet megvenni, és fontos számukra a betegek érdeke, a választásokon ugyanúgy megválaszthatják a miniszterelnököt, csak pár szakmai minisztert nem az elnök jelölne ki a kormányában. A köztársasági elnököt is nyilván megválaszthatják közvetlenül (eltérő időközben mint a pártválasztásokon a kormányfőt).

És az milyen lenne, ha a rendőrök választanák meg demokratikusan a soros belügyminisztert? És pl a jogászok és jogász köztisztviselők választanák meg a mindenkori igazságügyi minisztert, meg a főügyészt? Így az esetleges korrupt kormányoktól függetlenebb lehetne a hatalmi ágak összessége - mindenkor. Szakmai szervezeknél miért számítson a politikai ideológia? A törvények nagyrészét ugyanúgy hozhatja az országgyűlés. És a legfontosabb ágazatot: a gazdaságot is ugyanúgy  a kormány irányítja és alakítja. 

De a kormány például a belső ellenőrzést vezethetné a rendőrségen, kinevezhetné ezt teljesen külön szervezetként is. Az nem baj, ha az állam munkahelyeket teremt. És erre azért elég pár tucat jólképzett ember.

A kormányfő kormányt alakít, a gazdaság a legfontosabb, azt írányítja, Csak a szakmai szervezeteknek felesleges ideológia. Egy államtitkárt legalább jelölhetne a szakma, de egy ember könnyebben korrumpálható, mint egy egész minisztérium.

Miért kell ennyire védeni a miniszterelnök jogköreit és kormányalakítását? Az a cél, hogy hosszútávon stabil legyen a demokratikusság. Meg az is cél lehet, hogy legyen egy tisztességes politikusi életpálya modell, hogy a korrupció ne történjen azért, mert nincs kiszámítható jövedelme, és kiszámítható jövőképe miközben tisztességesen dolgozik. Bár ezt egy tisztességes választáson tisztességes országban talán konpenzálni lehet.

Hosszútávon a demokráciák mindig könnyebben buknak el.

(Hosszútávon a diktatúráknak csak ártalmas hatásai vannak, társadalmi és gazdasági öngyilkosság, ezt jól tudták már az ókor bizonyos szakaszaiban is, emberi generációk tapasztalatai alapján fejlődtek, a Közlegelők tragédiájára már rájöttek, csak sose tanul az emberiség nagy része semmiből.

 Tévhit, hogy az autokráciák hatékonyak, a szabadságjogok korlátozása kimutathatóan árt a gazdaságnak -  Bertelsmann Alapítvány )

Ha szakmai szervezetek erősek, azok ellenállhatnak. Nem a polgári oligachák állnak ellen, ahogy a félhülyék és hazug korruptak képzelték 1990-ben, hanem a polgári társadalmi-állami szervezetek. Polgár, akinek van szakmája, amihez tartja magát, van becsülete, erkölcse, gerince, amihez szintén tartja magát, akármilyen nyomás is van rajta.

 

Jelenleg a parlament dísznek van. Könnyen kiüresíthető a szerepe még rendeleti kormányzás njélkül is, ez látható volt 2016 előtt is. Hiába vannak jelenleg szakmai kamarák, hogy kényszeríted rá a közösködésre a pártos minisztériumokat akkor, amikor egy hitvány bűnöző vezeti az országot? A jogszabályokat felülírja, átírja. hisz törvényhozó.

Az erőszakszervezeteknél is előírható akár alkotmányban is, hogy aki korlátozza a jogszabályaikat az letartoztatható, ha nem a kormány választja a belügyminiszert, és a főügyészt, akkor azok bármikor felléphetnek a korrupció ellen, tehát aki pl. csorbítja a főügyész vizsgálóbizottságának jogait, az olyat sért, amiért le lehet tartoztatni.

Ha az egész parlament sérti, akkor a rendőrök által megválasztott, a korrupt kormányból kilógó belügyminiszter és egész minisztériuma,  nagyobb eséllyel lép fel ellene, mintha a kormány jelölte volna ki a belügyminisztert, először van letartóztatás, utána van bírósági eljárás természetes, amikor egy másik hatalmi ág, megvizsgálja hogy jogos volt-e letartóztani a diktátor aspiránst.

Mikor van ennek nagyobb esélye, ha a kormány nevezte ki a belügyminisztert, és az igazságügyi minisztert, vagy a főügyész ellen fellépő szervezet vagy ha a szakma?

Nem nagyon élhetne vissza vele, mert csak efelett őrködik, meg ellátja a belügyminiszteri, igazságügyminiszteri feladatait. A demokráciát leépíteni és spin diktatúrát csinálni miért nem bűncselekmény? Alkotmányba is írhatjuk a főügyész munkásságát vizsgáló és szankcionáló szervezet jogköreit és működését saját kis erőszakszervezetével, hisz minél több csoport működik, annál nagyobb az esély, hogy az egyik csoport (belügy, igazságügy) fellép a rendellenesség ellen, az internetet ezért hozták létre, ha egy központ megsemmisül, a másik a hálózatban még ugyanúgy el tudja látni a feladatát.

A kérdés hogy kivel és hogy töltik fel ezt a szervezetet? A jogász szakma, jogász köztisztviselők esélyesebben lépnek fel, mint a kormány, ami ellen intézkedni kéne. Lehet nem kell új intézmény kiadhatjuk az OB-nek az ügyész vizsgálatát, szankionálását, vagy alkotmánybíróságnak is felőlem, de hogy a vizsgálónak és eljárónak, végrehajtó választójának nem ugyanannak kell lennie, mint akit vizsgálni kéne, az holtbiztos. Ez a hatalmi ágak szétválasztása a gyakorlatban.

Az bűncselekmény hogy hanyagul kezeli a főügyész a pártos ügyeket? Nem látom hogy bárki fellépne ellene most hatékonyan. Tehát valami nem jó, és ha most jó ember is kerülne a főügyész székébe, ez nincs garantálva hogy legközelebb is így lesz, hiszen a demokráciák könnyebben buknak el.

A demokrácia törékeny, míg a diktatúra könnyen kialakul. Rombolni könnyebb, mint építkezni

Nem garancia ez sem, de esélyesebb, és itt esélyekről beszélgetünk

Nyilván lennének viták, szakmai beszélgetések a szakmai választások előtt. A Partizán is csinált ellenzéki vitákat, a youtube ingyen van. a köztévé sem dísznek kéne hogy legyen.

Fontos, hogy minimalizáljuk a kötlségeket, mert ha sok pénz kell a választásokhoz, akkor a demokrácia megint korcsosul plutokráciává: a gazdagok diktatúrájává.

.

Abba most ne menjünk bele mélyen, hogy kell megreformálni a mostani kapitalizmust, de tervezek erről részletesebben, tudományosabban is írni.

 

A neoliberalizmus valójában plutokrácia.

 

A kapitalizmusnak sok fajtája van. Jelenleg nincs igazán szabad piac a szupergazdagok konglomerátuma miatt inkább egyfajta kapitalista feudalizmus is van globálisan (hát még itthon milyen belterjes a posztkommunista feudalizmus), ahol a vagyonok öröklődnek, és nem a siker a kifizetődő (jó)pár kivételtől eltekintve.

Minden adófizető polgár szeretne látni a befizetett adójából valamit. Szeretné látni ha az érdekei valahol érvényesülnek és nemcsak hazug szavakat hall vissza. Ezért a politikára rátelepedő nagytőkét kell visszaszorítani.

Hisz néhány demokráciának kikiáltott rezsimben (USA, Magyarország) a legfontosabb kérdésbe nem szólhatnak bele a választók: a gazdaságba. Itthon még a nemzeti konzultáció sem mérvadó így az aggyal rendelkező fideszes szavazók számára is egyértelmű kéne hogy legyen, hogy nekik sincs semmibe se beleszólásuk, a választások illúziója nem demokrácia. És nem féloldalas a demokrácia van novákkati lemondása kapcsán, hisz a sakktábláról csak a töltőtollat vették le.

A gazdaságban újat már nagyon nem lehet kitalálni. Nem kell hosszútávon életképtelennek tűnő hadigazdaságos kommunizmus a globális éghajlatváltozás elején, a kapitalizmus marad, csak a keynesi, neokeynesi vagy marxistább, gazdagokat adóztató nézőpontokat kell elővenni most már környezetvédelmi és demokratikusabb okok miatt is, ne a nagytőke uralkodjon a gazdaság irányításakor, de egy olyan politikai rendszerben, ami a kampányokban milliárdokat éget el, már eleve kötött, és legkevésbé sem szabad a választás, a költséges kampányokat meg  kell szüntetni (nyilván nagyon megalapozott azoknak a döntése, akik plakátok és videószpotok alapján szavaznak...), ha kell, legyen újra cserépszavazás, a valódi és független választást kellene szem előtt tartani. Bizonyos emberek arra szavaznak, akit minél többször reklámoznak.

Stigliz is korporatizmusról beszél az amerikai plutokrácia kapcsán, de szerintem tévesen. Köze nincs a valóságnak Mussolini hülyesége, a korporatizmus nemcsak cégek békés kartellezése, hanem alá van rendelve az államnak. Nem pedig foglyul ejtve a nagytőke által. A korporatizmus alapgondolata az, hogy egy ország valamennyi lakosa - függetlenül attól, mely társadalmi réteghez vagy osztályhoz tartozik - közös érdekkel rendelkezik és emiatt az osztályharc maga, valamint a társadalom felosztása munkaadói táborra, ill. munkavállalói táborra az egész társadalom jólétére káros.

Márpedig érdekellentét van a tulajdonos, a cég vezetése, meg a munkavállaló között folyamatosan. A skandináv szociáldeokráciákban évente békésen rendezik a szakszervezetek a béreket, (és milliós büntetéseket osztanak milliárdos gyorshajtóknak, könnyen belátható arányos pedagógiai okok miatt) mégse korporatizmus az.

Az egyes politikai érdekcsoportok (korporációk) egymással szemben nem ellenségesen állnak, nem szrájkokkal és osztályharccal terhes viszonyban vannak, hanem a munkabért és a munkafeltételeket békés egyetértésben rendezik. Korporatizmusban az állam irányít, nem az egymással valamilyen viszonyban lévő cégek.

A gazdaságban nem lehet már újat kitalálni. de nem azt jelenti hogy ne versenyezzenek a cégek, mint a korporatizmusban. szerintem komolyan meg kéne vizsgálni a bankszektort is, de ne úgy, hogy az adókat áttestálják az ügyfelekre, persze a bankárok visítanának, miközben az állam új bevételekre tehet szert, amit a lakosokra fordíthatna.

Ha nem segíti ki az állam ki a csődbekerült idióta cégeket, bankokat, kisegítése kapitalizmus ellenes a szabad piacon, mégis lazán hagyatkoznak rá pont azok, akik állami deregulációban hisznek. Alan Greenspannak FED-elnöknek volt a híres kihallgatása, ahol megtört a neoliberális tolvaj, a Lehmann Brothers kisegítése kapcsán.

Az államnak nem feltétlen gazdagnak kell lennie hanem erősnek, bár relatív, mert ha sok adót beszed, de ki is löki a jóléti államban a lakosokra akkor nincs pénze, mégis bizonyos szektorokban magas az adóbefizetés, tehát sok pénz ment át rajta.

Gazdag az az ember, akinek magas a fizetése, de mindet a szegényekre (a társadalomra) költi?


Hogyha magas az adó egyesek számára (milliárdos cégek) és szigorú környezetvédelmi előírások vannak az még kapitalizmus, sőt esetlegesen még bankok, bankpiacon egyes cégek, bankok "államosítása" sem feltétlen kapitalizmus ellenes. például a fent említett Lehman Brotherst nyilvánvalóan államosítani kellett volna, ha már kisegítette az állam a csődjét. Ezekután a bevétele az államnak folyna be.

A kapitalizmus lényege a szabad piac, és hogy magántulajdonban van a tőkés társaságok nagy része. a szabad vállalkozás is a kapitalizmus alapelve.

Az nem kapitalizmus ellenes, ha egy közösség (az állam) mint a haszonállatot, megsarcolja a saját céljai érdekében a szupergazdag vállalatokat.

Nem kell leváltani a kapitalizmust a szociáldemokráciához, Keynes, Káldor Miklós. Hicks és Marx szolidabb ötletei kellenek inkább ide. Még a bankok államosítása se ellentétes feltétetlen a kapitalizmussal, hiszen a kapitalizmusban a TERMELŐeszközök nagyrésze van csak magántulajdonban. A bank pedig csak hitelezi a cégeket abból a hitelből is, amit a jegybank utal át a számára. Na most a láncolatban keletkező profit nagyrésze ugyanúgy mehet a kincstárba és tisztességes szociális kiadásokra, és ha több állami tulajdonú kereskedelmi bank még versenyzik egymással is közben a szabad piacon, akkor megelőzhetik valamennyivel a korrupciót is, de ez csak egy régi ötlet, nem szentírás. Kínában vannak állami tulajdonú kereskedelmi bankok.

Innentől fogva hagyjuk a süket rizsát, hogy meghaladott a kapitalizmus. Mivel nem hadigazdaságban vagyunk és mivel önmagában a szabad piac kis vagy nagy állami kontrollal működőképes, így felesleges megszüntetni.

A kapitalizmus elketyeg akkor is ha nincs expanzió. Visszafogják a nagy cégeket, hogy ne pazaroljanak környezetvédelmi okokból, pl betétdíjas üvegek lesznek visszaváltással. A tőzsdét is felügyelni és irányítania kell az államnak, ez se kapitalizmus ellenes, hanem szükségszerű a közösségek érdekében. Az erőforrások valóban problémák, de a cégek növekedési kényszerét lehet korlátozni. Attól még a piac szabad, ha a cégeket rákényszeríted a spórolásra egységesen.

Ha a gazdagot éri sérelem a szegény javára, az tisztességesebb, mintha fordítva történnék.

Az orbáni orosz bábkormány

 

Novák Katalin és a diktatúra demokrácia látszatában

 

Pár kérdés a fideszesekhez

 

Levél fideszes barátnémnak