KáKánBéKa
Élhet-e békében együtt az iszlám és a Nyugat? Az iszlám tényleg el akarja-e puszítani a Nyugatot?
Egyetlen város sem kapcsolódott össze a világon annyira egy hálivúdi filmmel mint Casablanca, a város, amelyről hálivúdban egy filmet neveztek el, és amely film is ott játszódott. Sőt, maga a film a filmtörténelem egyik alapfilmjévé vált (Oscar-díjra jelölték, de nem kapta meg, viszont 3 Akadémia-díjat kapott, 1997-ben a Los Angeles Daily News olvasói a legjobb filmnek szavazták meg, Leonard Maltin's Movie Guide pedig minden idők legjobb hálivúdi filmjének tartja, 2006-ban a Writers' Guild of America a legjobban megírt és eljátszott filmnek nevezte ki): egyszerre 2. világháborús kémtörténet és romantikus szerelmi dráma Michael Curtiz (aki nem más, mint a magyar származású Kertész Mihály) rendezésében Humhprey Bogart és Ingrid Bergman főszereplésével.
Abban a korszakban játszódik a film, amikor (a nácik és fasiszták elől) fehér európaiak menekültek Marokkóba, hogy onnan Lisszabonba menjenek tovább, mert onnan indultak a repülők az USÁ-ba. Így tudták a nácik uralta területről kikerülni a nácik bábkormánya Vichy-kormány uralta Franciaországot, Franco irányította Spanyolországot és Mussolini vezette fasiszta Olaszországot.
De nemcsak Casablanca ragadta meg a 20. sz-i nyugati művészeket, hanem az ország egyik legszebb városa Marrakech is. Az 1970/80-as években diszkó bandák énekelték meg a várost a dalaikban. De más korszakok és stílusok zenészei is szívesen daloltak Marrakechről. A híres francia művész Jacques Majorelle Marrakeshbe költözik és hozza létre világhírű botanikus kertjét. Majd évtizedekkel később élete végén a híres francia divatguru Yves Saint Laurent költözik be a házába. Ma egy alapítvány tartja fent a botanikus kertet és múzeumként működteti.
Marrakech világhírű főtere szerepel Alfred Hitchcock: Az ember, aki túl sokat tudott c. filmjében. Oliver Stone: Nagy Sándor c. filmjének, Martin Scorsese: Krisztus utolsó megkísértése, illetve Steven Spielberg: Az elveszett frigyláda fosztogatói c. filmek egyes jeleneteit is itt a városban vették fel. A Led Zeppelin tagjai közül Jimi Page és Robert Plant több dalt is itt vett fel a No Quarter – Unledded c. DVD-hez.
A Cannesi Filmfesztivál afrikai változata az International Film Festival of Marrakech, ahová olyan nagy világhírű filmcsillagok szoktak ellátogatni, mint Martin Scorsese, Francis Ford Coppola, Susan Sarandon, Jeremy Irons, Roman Polanski, stb…
Marrakechben vettek házat az olyan nagy hírességek, mint a divatguru Jean-Paul Gaultier, a spanyol költő Juan Goytisolo, az amerikai magyar dalszerző Kállay Saunders-szel közös dalt készítő svéd Rebstar, a náci megszállás elől Párizsból Marrakechbe menekült énekesnő Josephine Baker, az amerikai belső építész Bill Willis, stb…
Nemcsak Casablanca és Marrakech neve fonódott össze a mozizással, hanem Ouarzazate filmstúdiói és Ait Benhaddou kasbája is, amelyek számos európai és amerikai filmnek adták a hátteret. A teljesség igénye nélkül a legsikeresebbeket említem: Trónok harca, Perzsia hercege, Arábiai Lawrence, Múmia, Gladiátor, James Bond: Halálos rémületben, A Nílus gyöngye, Az üzenet, Nagy Sándor, Mennyei Királyság és még sok más híres film.
Ha már ennyi híres film elkészítésében szerepet játszik Marokkó, akkor miért pont Jézus és a róla készült filmek maradnának ki? A Jézusról szóló filmek közül az 1977-es A názáreti Jézus, az 1988-as Krisztus utolsó megkísértése és a 2014-es Isten fia is itt lett felvéve.
Orson Welles rendezte és főszerepet és játszó Othello c. film egyes jeleneteit Essaouirában vették fel. Jimi Handrix, Cat Stevens és a hippie korszak más sztrája is sok időt töltött el a városban. Míg Ouazazate filmstúdiói inkább a hálivúdi filmeseket szolgálják ki, addig a franciák inkább Agadirban szokták a filmjeiket forgatni. De nemcsak hálivúdi mozifilmek helyszíne az ország, hanem az underground filmek közül kultikussá vált Bab Azizt is itt vették fel.
Számos nyugati filmrendező, színész és zeneszerző született Marokkóban. Sőt, nemcsak a művészek, hanem a nyugati politikusok között is vannak marokkói származásúak. Közülük a legismertebbek: Jean Reno filmcsillag, Jean-Charles de Castelbajac divattervező, Maurice Ohana és Alain Souchon francia zeneszerzők Casablancában születtek. Antoine de Saint-Exupéry egy ideig a casablancai francia 37. Légi Ezrednél szolgált. Jacques Bensimon Agadírban született. A kanadai TV-s és rádiós személyiség Raphael "Ralph" Benmergui, a német zeneszerző Heinz Tietjen, a portugál zongorista Alexandre Rey Colaço, a francia filmkritikus Claude-Jean Philippe, illetve Jean-Luc Mélenchon volt francia parlamenti képviselő, vagy Virginia állam 18. sz-i kormányzója Alexander Spotswood pedig Tangerben születtek. Az amerikai író Paul Frederic Bowles pedig 5 évig élt Tangerben. Az amerikai divattervező Paul Marciano Debdouban született. Franciaország legfiatalabb oktatási minisztere, aki egy muszlim nő, Najat Vallaud-Belkacem, valamint Rotterdam polgármestere, a szintén muszlim Ahmed Aboutaleb is a marokkói Rif-hegység egyik falujában születtek. A 19. sz-ban az amerikai rabszolgaság eltörléséért küzdő (a Pennsylvania Anti-Slavery Society elnöke) Robert Purvis marokkói zsidó család sarja. A The Guardian, Financial Times, Newsweek újságírója és Barack Obama amerikai elnökről könyveket író Richard L. Wolffe szintén marokkói zsidó család sarja. A Gypsy Kings egyik alapítója Jalloul "Chico" Bouchikhi is marokkói (és algír) család sarja. Ausztrália egyik leghírsebb rappere DJ Izm (Tarik Ejjamai) is marokkói család sarja. De még Franciaország ikonjának számító Edith Piaf énekesnő is anyai ágon marokkói (anyja Essaouirában született) származású.
Vagyis Marokkó nemcsak a történelem révén kapcsolódik össze a Nyugattal, hanem napjainkban is a művészeteknek köszönhetően.
Hogyan lehetséges, hogy a világ számos országában ilyen sok híres ember származik vagy kapcsolódik Marokkóhoz? Ehhez meg kell ismerni az ország történelmét, és máris választ kapunk a kérdésre. Ezért térjünk vissza az ország történelmének a bemutatásához, és folytassuk ott, ahol az 1. résznél abbahagytuk:
Európa elfelejtett történelme: amikor Délnyugat-Európa és Észak-Afrika egy birodalomba tortozott
Marokkó igazi története, hogy nagyhatalommá váljon isz. 788-ban kezdődik, amikor Idrisz ibn Adballah omajjád herceg, és egyben Mohamed próféta vejének, Alinak az ükunokája, a bagdadi abbaszidák elől Marokkó területére menekült és megalapította a saját dinasztiáját az Idriszid dinasztiát. A legnagyobb területüket a mórok azonban az isz. 11-13. sz. között az Almoravida és az Almohád dinasztiák alatt (mindkettő berber dinasztia) érték el, amikor a területük É-D irányban a mai Spanyolország közepétől a mai Malit magában fogalta, K-Ny irányban pedig az Atlanti-óceántól a mai Líbiát magában foglalta a birodalmuk. Az Almoravidák tették meg a korábbi Fez helyett Marrakest a fővárosuknak, és a város latinosított nevéből (Marruecos) származik a Marokkó elnevezés (egyéb európaiasított változatok: Marrocos, Maroc, Marokko, Morocco). Az Almoravidák óta hívják Marokkót Marokkónak (perzsa és urdu nyelveken a mai napig az eredeti Marrakes néven hívják az országot, ugyanúgy mint magát a várost). A jelenlegi főváros Rabat, ami először az Almohádok alatt vált fővárossá, majd legutóbb 1955-ben, Marokkó gyarmaturalom alóli függetlenedésekor tette meg V. Mohamed fővárosnak. A jelenlegi Alavita dinasztia (17. sz-óta uralja az országot) az Idrisz és Szádi dinasztiákhoz hasonlóan szintén Mohamed próféta leszármazottja: a próféta lányának Fatimának és férjének Alinak a vérvonala. A jelenlegi uralkodónak, VI. Mohamed királynak nemzetközileg a The Marrakesh Declaration (Marrakesi Nyilatkozat) a legjelentősebb eredménye, amely a Mohamed próféta által létrehozott Medinai Alkotmányhoz nyúlik vissza, és a muszlim országokat a (vallási és etnikai) kisebbségeik jogainak védelmére kéri.
1492 világtörténelmi fordulópont: Kolombusz felfedezi Amerikát (amit 1777-ben elsőként Marokkó ismer el független országnak), létrejön az egységes Spanyol Királyság, és 8 évszázad után megszűnik az utolsó emirátus Európában. De ez nem Marokkó és a Nyugat kapcsolatának a végét jelenti, hanem új kapcsolatok kezdetét.
Később, az újkorban (15-16. századtól) fordult a helyzet és a keresztény portugálok, spanyolok és franciák uralták a gyarmatosítás idején Marokkót (vagyis akkor is egy birodalomba tartoztak, csak már nem a marokkóiak uralták az európaiakat, hanem az európaiak a marokkóiakat). Sőt 17 évig még a britek is uraltak egy területet Marokkóból (Tanger nászajándékként került a brit korona tulajdonába, csak aztán 2 évtizedig sem tudták megtartani; ezzel szemben Gibraltár mai napig a brit korona alá tartozik). A brit I. Erzsébet királynő idejében Marokkó Anglia szövetségese volt a francia és spanyol terjeszkedés ellen. Ha nem lett volna elég a portugálok, spanyolok, franciák és britek gyarmatosítása, akkor ott van Németország is, mert még II. Vilmos császár is bejelentkezett, hogy ő meg Tangierre tartott igényt (de megszereznie végül nem sikerült). Franciaországgal és Portugáliával ellentétben Spanyolország a mai napig megtartott két marokkói várost gyarmatként: Ceulla és Melilla.
(csak zárójelben jegyzem meg, ha már úgyis szó volt mozifilmekről a posztban, hogy az Assasin's Creed mozifilm múltbeli jelenetei pont 1492-ben, Granada bukásának évében játszódnak Spanyolországban: egy régi korszak lezárása és egy újnak a kezdete; amikor a régi még nem tűnt el teljesen, és így mind a kettő civilizáció egyszerre megtalálható)
Marokkó volt a világon az első ország, amely elismerte az USA függetlenségét 1777-ben. És jelenleg is az USA egyik legfőbb nem NATO tag szövetségese. 1943. január 14-én Casablancában találkozott Winston Churchill, Franklin D Roosevelt és Charles de Gaulle a 2. világháború végének lezárását megbeszélni (Casablanca Conference). Ez volt az első alkalom, amikor amerikai elnök repülővel ment külföldre (Marokkó ismerte el először az USA függetlenségét, és az első amerikai elnöki repülőút Marokkóba vezetett). A sors iróniája, hogy a 2. világháborús kémdráma és szerelmi történet Casablanca c. film egyik főszereplője, Humphry Bogart 14 évvel később ugyanezen a napon (1957. január 14.) halt meg. 2004-ben aláírták az USA-Marokkó szabadkereskedelmi egyezményt.
Ennek ellenére a külföldi tőkebefektetések több mint 70%-a az EU-ból jön. Afrikai ország létére Marokkó 2x is részt vett az Eurovíziós Dalfesztiválon (Eurovision Song Contest) 1980-ban és 2004-ben. Sőt, Marokkó az egyetlen afrikai ország, amely nem tagja az Afrikai Uniónak. Marokkó 1987-ben beadta a csatlakozási kérelmét az Európai Közösséghez (az EU elődje), de elutasították mivel másik kontinensen fekszik. Habár a csatlakozás el lett utasítva, de számos kereskedelmi és gazdasági egyezmény született az EU és Marokkó között. A francia gyarmati örökségnek köszönhetően a lakosság jelentős része az arab mellett franciát második anyanyelvként beszéli.
Sőt, a franciák nemcsak a nyelvben hagyták Marokkón a kéznyomukat, hanem a közigazgatásban és az építészetben is. Az európai gyarmatbirodalmak hódításaik során számos civilizációt elpusztítottak, tönkretettek vagy legyengítettek. Marokkó ez alól kivétel, mert a franciáknak annyira megtetszett a mór stílus, hogy saját építészetükben is előszeretettel használták (még a párizsi obszervatóriumot is mór stílusban építették), másrészt emiatt a marokkói városok régi negyedeit teljesen érintetlenül hagyták, és az új francia negyedeket direkt attól külön építették, hogy ezzel is óvják a régit. (szemben a spanyolokkal és portugálokkal, akik az andalúziai civilizációt szinte teljesen lerombolták, és alig néhány épület maradt csak meg abból a korszakból) A marokkóiaknak pedig a modern francia városépítészet nyerte el a tetszésüket: széles fás sugárutak és búlvárok, szökőkutas körforgalmak, Art Deco/Art Nouveau stílusú épületek. Így a 2 civilizáció városépítészete egyesült, és a függetlenség óta a mór és a francia stílusok keverékében épülnek az új városnegyedek. Ezért hasonlítanak annyira egymáshoz a francia és a marokkói modern nagyvárosok. Ezért is érzi egy kicsit úgy magát az ember Marokkóban, mintha Franciaországban lenne.
Manapság már a korabeli elnevezések új jelentést kaptak: a mai Mauritánia nem azonos az ókori Mauretaniával. Amit manapság Mauritánia néven nevezünk országot, az a francia gyarmaturalom alatt kapta az elnevezését. Az igaz, hogy egykoron ezt a területet is a mórok uralták, és a mai lakosság 70%-a berber, de ez mindig is csak periféria volt számukra (több marokkói dinasztia területe is kiterjedt egészen Maliig). A mórok központi területe mindig is a mai Marokkó, vagyis az ókori Mauretania volt. A másik ilyen megtévesztő elnevezés a spanyolországi Andalúzia, amely ma egy tartomány neve. De a mór időszakban a teljes Ibériai-félszigetet értették alatta (aztán ahogy szorultak ki a mórok onnan, úgy egyre inkább leszűkölt a mór uralom alatti területekre, de a mórok kiűzése után az egyik spanyol tartomány a mai napig megtartotta az elnevezést).
A mórok építészeti hatása a világban
A marokkói építészet egész Európában érezteti hatását. Amikor egy épületre vagy díszítésre azt mondjuk, hogy mór stílusú, vagy mór elemeket tartalmaz, akkor az a középkori marokkói stílust jelenti. Itt nálunk Magyarországon a legjelentősebb mór stílusú épület a budapesti Dohány utcai Nagy Zsinagóga (de az ország legtöbb zsinagógája mór stílusban épült, vagy legalábbis nagyon sok mór építészeti elemet tartalmaz). Visszafelé is igaz az építészeti hatás, mert a római kori építészet (azoknak már csak a romjai vannak meg) vagy a gyarmati időkben az Art Deco, vagy az elmúlt évtizedekben a modern építészet Európából került be Marokkóba.
A következő országokban találhatóak mór (eredetileg a mórok által épített épületek) illetve neomór (későbbi korokban mór stílusban, de már nem a mórok által épített épületek) stílusú épületek: Spanyolország, Portugália, Gibraltár, Brazília, Magyarország, Olaszország, Ukrajna, Szenegál, Németország, USA, Anglia, Franciaország, Grúzia, Chile, Malajzia, India, Románia, Oroszország, Mauritánia, Szaúd Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Algéria, Tunézia, Marokkó.
És, ha már a zsinagógák révén a zsidók szóba kerültek, akkor meg kell említeni azt is, hogy a szefárd zsidók Izrael állam 1948-as megalapításáig a Maghrebban, valamint a 16. sz-ig Andalúziában laktak (a katolikus spanyol uralom üldözte el őket, és a többségük a Maghrebba költözött vissza, más részük pedig az Oszmán Birodalomba). Marokkóban most is láthatóak és messziről felismerhetőek a zsidó negyedek (a mellahok) az eltérő építészetük miatt: míg az arabok lakásai befelé fordulóak voltak, kívül kicsi ablakokkal, belül viszont udvarokkal, addig a zsidó lakóépületek kifelé néztek nagy ablakokkal és erkélyekkel. A zsidó negyedeket nem zsidó megyednek hívják Marokkóban, hanem Mellahnak, vagyis "só"-nak. Azért, mert a zsidó kereskedők bonyolították le a fekete-Afrika és Európai közti sókereskedelmet, amely gazdaságilag olyan nagy mértéket és fontosságot öltött, hogy az ország összes zsidó negyede róluk lett elnevezve (volt olyan időszak, amikor 1 kg = 1 kg arany volt). A zsidó negyedeket, a mellahokat a királyi városokban közvetlenül a királyi palota szomszédságába építették.
Amikor az 1940-es években Hitler a zsidók deportálását kérte Marokkótól (Marokkó akkor francia gyarmat volt, és Franciaországot akkoriban a náci bábkormány Vichy-kormány irányította), akkor V. Mohamed marokkói király megtagadta a Vichy-kormány és a nácik kérését, és azt üzente Hitlernek: "Nem értem uram a kérését, itt csak marokkóiak laknak". Ezzel 1/4 millió zsidó életét mentette meg. Valamint menedéket nyújtott a fasizmus és a nácizmus elől menekülő európaiaknak is.
Vagyis Marokkó nemcsak egy afrikai ország, nemcsak egy muszlim ország, nemcsak egy arab ország, hanem a saját európai történelmünknek és művészetünknek és ezek megértésének fontos pontja, amely nélkül az európai történelem és művészetek máshogyan alakultak volna. És ugyan kisebb mértékben mint 1000 évvel ezelőtt, de azért még a jelenben is érezteti Marokkó a hatását, amikor nyugati művészek tucatjait ihletik meg a marokkói városok. épületek, díszítések.
Habár Marokkót nagyon sok történelmi, kulturális és gazdasági szál kapcsolja össze a Nyugattal, sőt az arab neve is Nyugatot jelent, mégsem Nyugat-i ország. De nem is az igazi Kelet-i abban az értelemben, ahogyan a Kelet-re gondolunk. És ugyan Afrikában van, de nem is afrikai abban az értelemben, mint amilyen kép Afrikáról bennünk él. Ha valamihez hasonlítani kell, akkor az 2 másik maghrebi ország: Algéria és Tunézia. Hiszen a középkorban évszázadokon keresztül egy birodalomba tartoztak, és a mai Marokkó területe volt a politikai központ. Az építészetben, képzőművészetben, (a tradicionális) öltözködésben is a mai napig érezhető a közös múlt. Sem az Oszmán Birodalom, sem az európai gyarmatosítók nem tudták ezt a közös múltat és tradíciókat nemcsak elfelejtetni, de még csak gyengíteni sem. Amikor Marokkóba vagy a másik 2 maghrebi országba látogatunk mi európaiak, akkor a régi óvárosaikban a saját kontinensünk déli részének sok évszázados, már-már elfeljetett és elpusztított, lerombolt múltját látjuk: azt látjuk milyen volt Spanyolország déli része, Portugália, Gibraltár és Szicília évszázadokon keresztül, amíg a keresztény hódítások nevében le nem romboltuk. Egy utazás Délnyugat-Európa „elfelejtett” múltjába. (azért idézőjel, mert valójában nincsen elfelejtve csak kevesen ismerik. A valóságban elég gazdag a szakirodalma, és számos dokumentum film is készült róla, és a megmaradt épületek ma műemléki védettséget élveznek – csupán kevés európai ismeri, mert a mainstreamen kívül esik, szakirodalmat meg kevesen olvasnak)
Dalok Casablancáról és Marrakechről:
Bertie Higgins - Casablanca
Ugyanez a szám dalszöveggel:
Bertie Higgins - Casablanca (Lyrics)
És ugyanennek a számnak a modern feldolgozása (Jessica Jay: Casablanca), a videón pedig a modern Casablancán utazunk keresztül:
Ez szintén ugyanennek a számnak egy ázsiai feldolgozása (Tracy: Casablanca)
Casablanca - [Low Deep T] with lyrics
Low Deep T - Casablanca (Official Video HD)
alabina - casablanca (ishtar ft los niños de sarah)
Goombay Dance Band - Marrakesh
Capuccino Marrakesh
BZN - Marrakesh
Crosby, Stills & Nash - Marrakesh Express
Loreena McKennitt Marrakesh Night Market
Marracash - Niente Canzoni D'Amore ft. Federica Abbate
Last night in Marrakech (Original mix)
O.B - This Is Marrakesh (Original Mix)
<a href="https://www.youtube.com/watch
Utolsó írka