"Annyira gyönyörű szám! Sose tudom megunni! Teljesen átérzem a dalt, és erőt nyerek belőle. Ez lehetne egy figyelmeztető dal a Magyaroknak. Nincs helye itt az országban lopásnak, külföldi nagyhatalmak s*ggnyalásának. A magyar embereknek szabadságot, egyenlőséget, élhető országot kéne megalkotni. Küzdeni kell az álomért!"
30 iskolába 600 tanár jelentkezetett a szerdai tüntetésre.
Polgári engedetlenséggel tiltakoznak Dunakeszin és a budapesti Szent István Gimnáziumban is.
Az első két órában számos tanár megtagadta a munkát, és mások is feketébe öltöztek a kölcseys tanárok kirúgása miatt.
kattintva nagyítható, jobb klikkel meg még nagyobbra
"Felnőtt férfiként megkönnyezem ezt is, annyi, de annyi tartalom van benne, valódi igazi értékekről, az összetartásról, hitről, hazáról, szeretetről… pedig milyen kis egyszerű nóta. Minden dallam helyén van, a videó is"
ugyanígy gondolom, egyszerű, de nagyon sok benne a tartalom, kézzelfogható hazaszeretet.
És a PDSZ is feldolgozta:
- Szinte nincs olyan közoktatási tüntetés, ahol ne szólalna meg a Mi vagyunk a grund című dal.
A Mi vagyunk a grund azóta gyakorlatilag a közoktatásban zajló tiltakozási hullám hivatalos himnuszává vált, elhangzik minden tüntetésen, minden virrasztáson
Mi vagyunk a Grund! / Fogadalmi dal
"Csakis akkor lesz eredmény ha a tanárok egyszerre mozdulnak, egyszerre hagyják abba a tanítást és addig míg Orbán térdre nem kényszerül. Gördülő sztrájkon Orbán csak röhög, ha 1-2 helyen kiesik a tanítás az nem rengeti meg a rendszert, az csak időpocsékolás.
Nem volt 1990-ben rendszerváltás és ennek isszuk a levét azóta, sőt mára már az a rendszer van megint amit akkor le se váltottunk. Csak az oroszok nem állomásoznak még itt 40 évig ideiglenesen, de ha Putyin győz a szomszédban akkor az is meg lesz, mert Orbán behíja őket.
A rendszer az, akik a politikát csinálják és kik csinálták a politikát 1990 előtt? Az MSZMP kommunista párt, aminek a volt párttagjai azóta is a politikában vannak és 1990 óta a Fideszbe az MSZP-be majd a DK-ba szóródtak szét. Miattuk lett megint az országból szovjet diktatúra, egy párt van szinte kizárólagos hatalmon, a "másik oldalon" is többségében az elvtársak ülnek, és a főtitkár (Orbán) 3. éve uralkodik rendkívüli felhatalmazással a parlament fölött is, Kádárnak is ilyen hatalma volt 1 személyben.
Ideje van egy igazi rendszerváltásnak, mert a régi elvtársak az elmúlt 32 évben teljesen a fejünkre nőttek, visszahozták a korrupt kommunista szovjet rendszerüket, ma ők a jobboldal ők a baloldal, csak demokratikus oldal nincs jelenleg.
Látjuk is ennek a következményét: megint szinte csak állami vállalatok vannak vagy a rezsimet kiszolgáló cégek, megszűnt a piacgazdaság, nincs verseny, nem a legjobb győz a tendereken hanem a rezsimhez lojális cég, a hatalom 35 évre koncessziókat ad magának, amivel kizárja a versenyt, csak egy cég építhet autópályát vagy mást 35 évig amire Orbán kiosztja a szerepet, lényegében egypártrendszer van, nincsenek szabad választások, semmit nem ér a szavazatunk, csalnak és a jobb és bal oldal is az ő oldaluk.
Pár kis párt van, ami tényleg ellenzéki (tényleg?), de ezek nem határolódtak el az álellenzéki DK-tól MSZP-től, Gyurcsánytól, Tóthtól, Horváthtól, akikkel Orbán mindenkit összemos, és ez a két párt a Fidesznek segít hatalomban maradni 12 éve, és tovább, ha hagyjuk nekik.
Ez ellen kell sztrájkolni meg megmozdulni végre, ha nem akarunk a Szovjet Unióhoz visszacsatlakozni újabb 40 évre. EU-tag létünkre 12 éve nem élünk demokráciában, ez meddig jó nekünk? (előtte se volt olyan tökéletes a rendszer, pl a közt. elnök választás se szabad stb, de mindenképp demokratiku volt, az igaz) Ők nem fognak maguktól elmenni, és az általuk hozott szabályok szerinti választásokon már le se tudjuk győzni őket.
Kell végre egy demokratikus valódi ellenzéki oldal, akik látványosan szétválnak Gyurcsánytól és a szociktól, hogy őket a Fidesz többet Gyurcsányozni, kommunistázni meg baloldalizni ne tudja, akkor nekik lesz hitelük és mögéjük be lehet állni a népnek, mert ők se Orbánhoz se Gyurcsányhoz nem fognak tartozni. Ezzel Orbán és Gyurcsány meg a szocik végre egy oldalra kerülnek a nyilvánosság előtt is ahol eddig is voltak csak másnak hazudták magukat, pedig ők elvtársak.
És új rendszert régi elvtársakkal csinálni nem lehet. Ezt megtanulhattuk 32 év alatt."
Nagy a világ, az égig ér,
De van ez a föld, ami kezünkbe fér.
Itt nevet a nap sugara ránk,
Rajzol egy pályát a deszkapalánk,,
És a tér, és a nyár, és a fák, az akác,
És a kert, és a ház, és a házból a srác.
Te meg én, ugye szét soha nem szakadunk?
Gyere, mondd, hogy a grund mi vagyunk!
Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el,
Legyen szabad a grund!
Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk!
Nagy a világ, és rá se ránt,
Hogy errefelé a követ ki veti ránk.
Ha közel a vész, nem remeg a szánk,
Le fogjuk győzni, nekünk ez a hazánk:
Ez a pad, ez a fal, ez a pár farakás,
Ez a dal, ahogy nő ez a szívdobogás.
Ez a jel, innen el soha nem szaladunk,
Gyere, mondd, hogy a grund mi vagyunk!
Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el,
Legyen szabad a grund!
Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely,
Vagy egyszer belehalunk!
M’ért félnénk? M’ért élnénk, ha nem egy álomért?
Pintér Béla beszéde tanárok előtt 2023. január 31-én a Tanítanék Mozgalom Gálaestjén:
"Napló-bejegyzés
Ma, 2043. január 31-én eszembe jutott egy napra pontosan húsz éve történt gálaest Budapesten, még az emigráció előtti évekből. Ötvenkét éves voltam, és akkoriban havonta nyolcezer ember járt a darabjaimra minden hónapban.
Az Orbán-rendszer túl volt a negyedik kétharmadán, úgyhogy a legnaivabbak sem tápláltak már reményeket arról, hogy a rezsim valaha is leváltható lesz. De akkor még járhattak szabad színházakba a budapestiek, hogy ott a propagandamentes művészet megríkassa, megnevettesse őket, hogy sírhassanak a helyzet kilátástalanságán, vagy éppen kiröhöghessék a hatalom arrogáns zsarnokait. Ebben a látszólagos, és már akkor is korlátozott szabadságban zajlottak az utolsó tanártüntetések is. Orbán - a jogban jártas ravasz gazda - ahelyett, hogy érdemben reagált volna a pedagógusok problémáira, nyakukba ültette a belügy rendőrminiszterét, aki azonnal el is kezdte könyörtelenül kirugdosni azokat a tanárokat, akik szerinte nem tartották be a ravasz gazda által hozott törvényeket. Megfélemlítő intézkedések, rendeletek és törvények születtek, továbbá tizenkét év kormányzás után azt szajkózta minden kormány potentát, hogy „Lesz fizetésemelés, ha megkapjuk az EU-s pénzeket.” Ebben a légkörben tüntettek egymás kezét fogva pedagógusok, diákok és szülők, hol dühösen, hol zokogva. Azon a bizonyos január 31-én mondtam én is egy beszédet a Trafóban, mivel mélységesen elszomorított, hogy a hatalom propagandistái a tüntetőket hol a baloldal szekértolóinak, hol egyszerűen koszos csürhének nevezték.
A szolidaritás napján tartott gálaest címe ez volt: „A holnap ma kezdődik.” Istenem! Milyen torokszorító ez a cím húsz év távlatából. Mert bizony ezek a sztrájkok és tüntetések sok embert megmozgattak, részt vett bennük több mint ezer tanár, de akkor Magyarországon százezer pedagógus tanított, és bizony kilencven-valahányezren otthon maradtak és hallgattak. De vajon miért hallgattak? Azért, mert egyetértettek ugyan a sztrájkok és tüntetések céljaival, de a ravasz gazda iránt érzett szeretetük felülírta lelkükben a hivatásuk szeretetét? Vagy egyszerűen csak azért, mert féltek? Ma sem tudjuk a pontos választ, mindenesetre hallgattak és sajnos nem változott semmi sem. A rendőrminiszter rendet vágott az elégedetlenkedők között. A ravasz gazdának továbbra is szállította a kétharmadokat az ellenzék túlmozgásos pojácája. Így aztán, aki tudott, elmenekült az országból, akik pedig maradtak, fejet hajtottak a hatalom előtt. Előbb vagy utóbb. Így vagy úgy. Többé vagy kevésbé. És hogy van-e oktatás ma, 2043-ban Magyarországon? Ó, hogyne volna. Csak abban különbözik a húsz évvel ezelőttitől, hogy a diákok már nem tüntetnek a tanáraikért, hanem feljelentik őket. A múlt héten olvastam ugyanis, hogy budapesti gimnazisták feljelentették a történelemtanárukat, mert az az órán úgy fogalmazott, hogy vitatható a tankönyv állítása, mely szerint 2022-ben Ukrajna támadta meg Oroszországot. A tanárt bíróság elé állították, a srácokat pedig a nemzet ifjú hőseiként ünneplik a médiában. Úgy látszik, ezek a gyerekek megfogadták a néhai bugris parvenü bíztatását: „Legyetek bátorak!”
Óvó tekintettel figyeli, ápolgatja az ifjúságot továbbá az idős, oktatásért felelős államtitkár, a kétszeres Kossuth-díjas Vitéz Rákay Philip, akit ma már senki sem merne kiröhögni, és senki sem merné tökkelütött fércműnek nevezni filmkölteményeit. Rajongva tisztelik őt a diákok, akikből kemény, öntudatos magyar férfiak, asszonyok lesznek, és derekasan helytállnak majd az ország összeszerelő üzemeiben, de a főszolgabírói, alispáni, főispáni székekben is, ahol arról ábrándoznak, hogy egyszer talán kezet foghatnak a Budai Várban országló főméltóságú úrral, aki már nem a jogban jártas ravasz gazda, hanem az ő egykorvolt izgága külügyi kakaduja. Istenem! De jó lenne most újra ott lenni húsz év előtt a Trafóban és elmondani azoknak a nagyszerű embereknek: „Ti bátor magyar pedagógusok! Ti tüzes szívkohók! És ti! Ti nemes, küzdő, szabadlelkű diákok! Ti voltatok az utolsók ebben az országban, akik ki mertek állni a jogaikért, az igazságukért és a szellem szabadságáért, és ezért az Isten áldjon meg benneteket!”
Jó lenne újra ott lenni, és persze jó lenne, ha húsz évvel fiatalabb lehetnék, de nem panaszkodom! Hálát adok a sorsnak, hogy megértem a hetvenkettedik születésnapomat is, és olyan jó erőben vagyok még, hogy ki tudom hordani az újságot havonta nyolcezer embernek, itt, Karlsruhe-ban, ahol tizenöt éve élek.
Szóval nincs bennem harag. Jó éjszakát Karlsruhe! Jó éjszakát Magyarország! És jó éjszakát kívánok a néhai Márai Sándornak is, aki előtt e rövid naplóbejegyzésben meghajtottam ősz fejem."
Utolsó írka