PÉCSI SÁNDOR:
MILYEN SZÖRNY RAGADJA EL A GYEREKKORT?

A gyermekek és az ifjúság megrontásának ipari módszereiről beszélnünk kell: Barby babától a drog-diszkóig, a kortárs gyermek és ifjúsági tömegkultúra képtelen jelenségeiről. Punk, black metal, gangster rap, hard core, techno...és hasonló „zenei” irányzatok káros viselkedésmintákat, járványos lelki megbetegedéseket terjesztenek. Rock-rajongók és „erkölcscsőszök” egy nagy emberkísérletben alanyok vagyunk. A kis fehér egér az életéért fut, meg kell fejtenie a labirintus logikáját.

A fiatal a kortárs csoport elvárásainak kíván megfelelni, a család védőernyője megszűnik, s e külső elvárások —vegyük észre--programutasítások. Sajnos ez nem új, már a hetvenes években is így volt. Emlékszem a zuglói jó társaságban, csupa Lewis farmeres kádercsemete között, a bulikon szinte félve mertem kimondani: a Rolling Stones zenéje ronda, én Bachot és Mozartot szeretem. Mozartért kiröhögés járt. Olyan nyomást éreztem, mintha az ötvenes években lekispolgároztak volna. Meg voltunk bűvölve a nyugattól, főleg Amerikától és Angliától. Akkor még, tizenhét évesen nem érthettem: amit ez a világ „szabadságnak” hív, tulajdonképpen engedelmesség a butaság diktatúrájában; áramlás a legkisebb ellenállás irányában.

A mai konzervatív forradalmár nagyon nehéz feladat előtt áll: szalonképes „polkorrekt” szóhasználattal nem lehet beszélni a cinizmus butaságkultúrájáról, gyakran a tárgyilagos kritika is gyűlöletbélyeget kap. Egy pozitív, az évezredes erkölcsi normákat betartó szórakoztató ipar már nem képes az ingerküszöböt átütni.
Szükség van ismét egy ilyen szórakoztató ipar megjelenésére; régen voltak emberi léptékű gyermek és ifjúsági filmek: Mek mester, Manócska, Vízipók, Tüskevár...

„Megőrült a sátán” írja József Attila. Óvodás kortól mesterséges hangok és képek közt, inger-terrorban nőnek fel nemzedékek. Őrült sátán őrültsége kibogozhatatlan, de a mentális géprendszerek működési elvei megérthetőek, mint egy óraszerkezet, tehát a túlélésért meg kell értenünk őket. Keressük meg a rendszer Akhilleusz-sarkát!
A modern, múlt századi diktatúrák elsősorban a külső megfélemlítés módszerét használták embertömegek mozgatásához, totális engedelmesség kiszorításához. A marxizmus tévtana, ahová befészkelhette magát, néhány éven belül a teljes lakosság átlag tíz százalékát likvidálta, és a maradék tömegek életét életalatti vegetációra kényszerítette, komor félelembe bénította. Kínzás, kivégzés, éheztetés, besúgó háló, táborok...Ezt az ásatag vadember-időkből örökölt módszert egy új típusú, nyugati eredetű, belülről kontrollált irányítási rendszer váltja föl a XX. Század második felétől. Nincs diktátor, nem tudom, kitől félek, mégis automatikusan végrehajtom a programot, s ezt közben szabadságnak, gyakran lázadásnak hiszem. A külső megfélemlítés alacsony hatásfokú és meghagyja a belső rezisztencia lehetőségét, hiszen az „én” én-tudatát képtelen elvenni, még kínvallatással sem!

A modern „jobb és baloldali” diktatúrák a kor csúcstechnológiáit a húszas évektől ügyesen használják. A mozifilmet, a rádiót, ez elektromos térhangosítást, mely lehetővé tette a diktátor-szupersztár százezres tömegeknek bemutatott show-műsorát. Elektromos és mentális térerő-fluxus hatására az én kagylóhéját leveti, fény- és hangmámorban lebeg; a „mi” eggyé lészen az „ő”-vel, a szupersztárral.

A térhangosítással és villogó fényözönnel elérhető tömegpszichózis a hatvanas évektől átszivárog a politikából a szórakoztató iparba, a könnyűzenébe és az ifjúság „nevelésének” egyik legfontosabb eszközévé válik. A nagy üzlet mögött mindig nagypolitika áll: a láthatatlan hatalom hosszú távú terveit, mint mátrix játékot kell megfejteni. Közben ketyeg az óra, szalad a kis fehér egér a labirintusban...

Olcsó pénzen vett ingerboldogság robottá tesz; rossz gyerekek mérgezett paradicsomában a bűn fogalma nem létezik. Ezt a háború utáni jelenséget, az új nihilizmust, fedezi fel és ábrázolja Gépnarancs című, 1962-ben megjelent könyvében Anthony Burgess. A könyvből Stanley Kubrick kitűnő filmet készített 1970-ben: Mechanikus narancs. Miről szól? Felnőtt egy nemzedék, mely képtelen felnőtté válni, mert egyszerűen nem tud az életével mit kezdeni. A film erénye, hogy nem a hatvanas évek toposzaként, a „lázadó fiatalokat” állítja be pozitívnak, hanem pont a „maradi öregekkel” Alex huligánbandájának áldozataival érez együtt. A főhős Alexnek mindene megvan, unatkozik, és értelmetlen rémtettekkel visz izgalmat életébe. A börtönben, a szabadulás reményében önként, aláveti magát egy tudományos emberkísérletnek, melynek célja az agy programozása. A nagy kérdés: lehet-e az erkölcsi normákat, a bűn elkerülését kívülről az emberbe ültetni? Már az ötvenes években hatalmas tudományos programok futottak az emberi agy programozására, a titkos szolgálatok megbízásából. Drábik János Tudatmódosítás című könyvében CIA és KGB keretén belüli kísérletekről olvashatunk dokumentált rémtörténeteket, melyek igen hasonlítanak Kubrick filmjéhez! A titkosszolgálati kísérlek célja a tökéletes ügynök, szuperkém, ölőgép megalkotása drogok, traumák, elektrosokk, hipnózis segítségével; az erkölcsi gátlások megszüntetése, és a személyiség multiplikációja. A tudatmódosítást az ÁVH is használta: e sorok írójának szeretett nagyapját 1950-ben az Andrássy út 60. pincéjében vallatták a hírhedt Siemens per vádlottjaként. Azt kellett volna bevallania Nagypapának, hogy angol kém.

A fogdában tejet kapott, ezt gyanúsnak érezte és kiöntötte a lefolyóba. Akik megitták „bevallották”, hogy kémek, és fölakasztották szegényeket. A híres szovjet „igazságszérum” valami barbiturát készítmény lehetett, de a vasfüggöny túloldalán a CIA már az LSD alkalmazásával kísérletezik. Az ötvenes évek agyprogramozási kísérletei még igen kezdetlegesek voltak. A leggyakoribb módszer volt, hogy valamilyen nagyon erős traumatikus élményhez–fájdalom, alvásmegvonás, megfélemlítés, drogbefolyásoltság-- kapcsoltak a kísérleti alanyban egy információsort, vagy utasítást, melyet erős fényhatásokkal kísérve, nagy hangerővel ismételgettek sokáig. Érdekes egyezés: a rock dalok lényege a refrén, melyet egy karizmatikus előadóművész ismétel nagyon sokszor; hangerősítés, villogó fények. A refrén mindig valami felszólítás, mely bevésődik a kísérleti alany, rajongó tömegbe.

Példa, 1976-ban a Rolling Stones azt énekelte: „Tattoo You” Tetováld magad! Egy nyári napon menjünk ki az utcára, bármely európai vagy amerikai városban: nem lett meg az eredménye? Működik az emberkísérlet.
Az entrópia kozmikus elve szerint minden a nagyobb rendezetlenség felé, a legkisebb ellenállás irányában halad. Társadalom entrópiája a korrupció, az egyéné a bűn. Ezért sokkal könnyebb a megrontást, mint a megjavulást kívülről az emberbe programozni. Szuperkém-homunculust tudat-sokszorozással könnyebb készíteni, mint becsületes embert egy bűnözőből. Ez, ha lehetséges volna, nem lenne szükség börtönökre. Csak az Egyesült Államokban több, mint kétmillió(!) ember él börtönben.

Évezredek óta minden magas kultúra szigorú viselkedési szabályokat épített föl. Az illemszabályok az erkölcsi rendet fejezik ki: érezhetjük az erkölcsi rend valamilyen kapcsolatban áll a mindenség harmóniájával. Nem lehet relatív, kultúrafüggő. Nincs magyar erkölcs vagy német erkölcs, ahogy nincs francia matematika sem. Konfuciusz aranyszabálya mind az öt világvallásban szó szerint megfogalmazódik.
Ezt az érzést legszebben Immanuel Kant híres mondása fejezi ki: „Két dolog van, ami csodálatba ejt: a csillagos ég felettem, és az erkölcsi törvény bennem.”

A hatvanas évektől hatalmas forradalmi változások indultak világunk viselkedéskultúrájában. Soha nem tapasztalt új, bizarr jelenségek, melyeket a média az új generáció őszinte lázadásának mutatott be nyugaton és keleten is. Kultuszfilmek, és kultuszdalok egy új életformát hirdettek, melyről azóta százszor kiderült, hogy egy élhetetlen, boldogtalan, drága és kényelmetlen életvilágba vezettek. „Mindig a fiatalok csinálják a forradalmat.”-- szól a közhely, de ezt az új viselkedésforradalmat biztos , hogy nem a fiatalok találták ki! A klasszikus európai viselkedési kód, az illemszabályok hirtelen, kvantumugrásszerű megszűnése, lehetett véletlen? Eltűnik a tisztelet, a szemérem, a diszkréció. Nemzedéki háború, szexuális forradalom; ennyi mindent a tizenévesek-- saját maguktól---ki tudtak találni? Akkor nagyon okosak lehettek! A ’68-as diákmozgalmakhoz a marxista Frankfurti Iskola és J. P. Sartre szállította a dogmatikát. Fantáziátlan tévtanaikat a szórakoztató iparnak kellett emészthetővé tenni az ifjú forradalmárok számára, Marcuse Egydimenziós embere a polcon maradt volna a láthatatlan Nagymester vezénylő keze nélkül.

A nagy nyugati kulturális forradalom időben párhuzamosan zajlott a nagy kínai kulturális forradalommal. Mi a közös pont? A hagyományirtás. Mao elnök példaképe az a Csing császár volt, aki vérfürdőt rendezett a konfuciánus mandarinok között. A kulturális forradalom is Konfuciusz tanítását üldözte legerősebben. A mester úgy tanította, az égi utat, a Tao törvényeit, itt a földön a tisztelet, az illemszabályok, a segítés és engedelmesség fejezik ki. Ezeket a szabályokat még az uralkodónak is be kell tartani; tehát a hatalmat a törvény alá rendelte és nem fordítva, mint a totális diktatúrákban.

Immáron ötven esztendeje futtatják le rajtunk ezt a nagy, szórakoztató iparnak álcázott emberkísérleti programot, melynek a kára nagyságrendekkel nagyobb, mint a haszna volt. Mert volt haszna is, nem tagadható: nemek, osztályok, fajok között a feszültségek csökkentek, megjelent egy új közvetlenség, de a veszteség sokkal nagyobb; elveszett a tisztelet, a szemérem, a jó modor, és a tekintély, mely nem más, mint ősbizalom az ősök szellemében. Emlékszem, a hetvenes évek úgynevezett házibulijain szinte kötelező volt saját szüleinket gyalázni, vádolni és a családi élet részleteit kibeszélni. Ez elképzelhetetlen lett volna a háború előtt: íme, az illemszabályok megszűnése.

Ezt az új háború utáni popkultúrát dialektikusan kell szemlélnünk, a jót elismerve. A klasszikus, dallamos rockzenének igen komoly zenei, költői értékei vannak. Ezeknél a zenekaroknál nincs semmi destruktív szándék, épp ellenkezőleg: léleképítő erkölcsi üzenet. Egy verssor a Deep Purple 1973-as, Gyermek az időben című dalából:

„Egy napon meg kell lásd, van éles határvonal, mely elválasztja a jót és a rosszat!”
Az úgynevezett progresszív beatzene kifejezetten spirituális irányzat volt.
A léleképítés és ösztönfölszabadítás kultúrája két külön világ, más célközönség.

A tömegszórakoztatásnak már a Circus Maximus idejében is hatalmi szándéka volt, ingyen cirkusz-ingyen kenyér soha nem volt ingyen! Cinizmus azt mondani: „Buta a tömeg, ha ez kell néki, kapja ezt a szellemi moslékot a pénzéért. Nem kötelező megvenni a Sziget fesztiválra a húsz ezer forintos napi belépő karszalagot.” Egy gyerek-kamasz tudja-e egyáltalán, hogy neki mi a jó? Az ultra liberális Hollandia már ott tart, az általános iskolás gyerekek úgy válogathatnak a tantárgyak között, mint az édességboltban. „Nem kell keserű csokoládé, nem akarok matematikát tanulni! „Vissza szeretnénk adni a szörny karmaiból a gyerekkort a gyerekeknek, de gyakran szakemberek is a minél korábbi felnőtté válást gondolják jónak. A gyerekkor valami kék zóna, egy tartalmas, mélyen átélt gyerekkor legyen egy értelmes emberélet talapzata. A gyerekkor expozíció a fotólemezre: egész életünk ezt a képet hívja elő a felnőttkor sötétkamrájában. Van itt egy paradoxon. A Kubrick film is arra hívja föl a figyelmet, hogy egy új generáció nem képes felnőtté válni, közben a média és divatnyomás a nemi érés és a függetlenné válás korhatárát egyre lejjebb viszi. A Kossuth rádióban ( nem kereskedelmi csatornán) egy pszichológus nő beszél: „Azt tudomásul kell venni, hogy a mai fiatalok átlagosan tizenhárom évesen kezdik a nemi életet, és ez jó (!), mert a szexualitás örömforrás és, minél korábban jó elkezdeni.” Azt hittem nem jól hallok. Tizenhárom? Az már fiatal, nem gyerek? A szörny öt évet kiharapott a szent időzónából. Ez sajnos nem vicc: Gabriele Kuby Globális, szexuális forradalom című könyvéből megtudhatjuk: a mai Németországban ez már hivatalos oktatási politika. A hagyományos etikai szemléletű szülők tehetetlenek, akkor is részt kell venni a kilenc éves gyerekeiknek az „előadásokon” ha a szülők nem értenek egyet erkölcsi tartalmukkal. Ezek a „felvilágosítások” nem egészségtani, vagy biológia órák, hanem élettanácsadás. A hűséges házasság évezredes eszménye a népmesékkel együtt a Néprajzi Múzeumba kerüljön, a pápua zsugorított fejek mellé? Ez a tolerancia? Nem megalázó dolog egy embertársunkat hivatalos eszközzel arra kényszeríteni, amivel világnézete nem ért egyet? Mind az öt világvallás évezredek óta azt tanítja, a nemiség valami szent-tiszta dolog, amit nem szabad csak testi szükségletnek tekinteni.

Rakjuk össze, mi számít manapság normális viselkedésnek? Egy toleráns-elfogadó szülőnek illendő megfinanszírozni a tizenhárom éves kislányának belépőjét a Sziget fesztiválra: mindegy; milyen sátorban, kivel fekszik össze, mit szív, mit szúrnak belé, mit iszik, milyen „zenét” hallgat? A belépőhöz nem kell nagykorúság és semmilyen szülői felügyelet. Itt bizony nagyon lényeges biztonsági kérdések hivatalos szabályozásáról megfeledkeztek az illetékesek! Hány évet harapott ki a szörny a gyerekkorból? Nem kis hatalommal állunk szemben: majdnem ötszázezer látogató, csak a belépőkből tízmilliárd a bevétel évente.

Most a Bibliából idézek:

„ Lehetetlen, hogy botránkozás ne essék; de jaj annak, aki által esik. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába és a tengerbe dobják, minthogy egyet is bűnre csábítson e kicsinyek közül.” Lukács 17. 1. 2.
A megbotránkoztatás megrontás. A megbotránkoztatásnak két vektoriránya van: az egyik a konzervatív öregek kicsúfolása, a másik –most erről írunk–az erőszakos behatolás a még gyermek lelkébe. Van egy kritikus életszakasz tizenkettő és tizenhat éves kor között, ebben az időszakban a legfogékonyabb és legsebezhetőbb az ifjú lélek. Ha kívülről, a médiából, szórakoztató iparból olyan ideákat és elvárásokat kap, melyek mások, mint a hagyományos család életében megszokottak, akkor kész a nemzedéki feszültség. A családok integritása megtörhető, a társadalom alakítható kívülről.

Az elvek és azokat megjelenítő toposzok a popkultúrában immár ötven esztendeje így szólnak:
1. Hagyományellenesség: A régi erkölcs elavult, a vallás kiröhögendő képmutatás. Ne folytasd, amit elődeidtől láttál.
2. Generációs feszültség: A fiatal az öreg fölött áll, mert az öregek nem értik a mai világot és a „mai fiatalságot”. „Remélem, meghalok, mielőtt megöregszem” énekelte a The Who. Másik nagy slágerük így szólt: „Let's talk about our generation” Mintha csak a fiatalok lennének a fontosak.
3. Elszakadás a konvencióktól és engedelmesség a divat hatalmával kierőszakolt új konvencióknak. Ami ma hetyke kihívás, holnap kötelezővé válik. A viselkedési forradalom legnagyobb utcai harcosa a Rolling Stones volt. A világ most a híres angol jó modor, a gentleman like manner után megismeri az angol rossz modort. Mick Jagger nyeglesége, flegma tekintete, utálatos grimaszai és pózolása milliók számára új viselkedési minta.
4. Lázadás a tekintély és a patriarchális család ellen: Szakadj ki a családodból, élj a kortárs csoportok alkalmi közösségeiben.
5. Szexuális forradalom: A tested a tiéd, a tulajdonod, azt csinálsz vele, amit akarsz: átalakíthatod. A hatvanas évek elején még új jelenség volt az alkalmi partnerváltogatás, mert erkölcsi tabukba ütközött; a konzervatív iskolarendszer a monogám, hűséges házasságot és bensőséges családot tanította az egyetlen lehetséges életútnak. Freud frusztráció-libidó elméletét most a nagy kísérlet során védtelen, ifjú tömegeken lehetett kipróbálni. Freud írásaiban a család valami fenyegető, vérfertőző, bűnös titokkatlan, mintha nem létezne a meghittség. Az apa egy sötét árny.A tabudöntögetés, kőtábla-döntögetés: az új parancsolatok így szólnak: „ Ne tiszteld anyádat, s apádat! Paráználkodj!” És ezek tényleg parancsolatok, a hangszórókból dübörgő, refrének nem ismerik a „legyen szívest”. Íme, mennyivel hatékonyabb az új típusú, nyugati irányítási rendszer. A keleti, bürokratikus kényszerparancsokat a nép megpróbálja kijátszani, de a nyugati, fejlett tudatipari technológiával elhelyezett parancsoknak boldogan engedelmeskedik.

A messzi múltban is léteztek radikális csoportok, melyek hirtelen társadalmi változásokat akartak előidézni, és az elektronikus távközlési eszközök felfedezése előtt már igen hatékony nemzetközi hálózatot tudtak kiépíteni. Nesta Webster Titkos társaságok és felforgató mozgalmak című könyvében ismerteti az 1776. május 1-jén, Bajorországban, Adam Weishaupt által alapított Illuminátusok Titkos Társaságának világtörténelmet formáló történetét. A Nagymester talán a történelemben először érti meg: a legfontosabb hatalom nem az arany, a fegyver, a föld, hanem az információ. Az illuminátusok célja a Novus Ordo, Új Világrend megteremtése volt. E rendben nem lesz vallás, nem lesznek kormányok, nem lesznek nemzetállamok, felbomlik a patriarchális család, megszűnik a magántulajdon és örökösödési jog. Szervezkedésükhöz frankfurti bankházak adták meg a hátteret, meglátván a felforgató eszmékben a lehetőséget. Paradoxon: miért akarták a milliárdosok a magántulajdon intézményét eltörölni? Érthetetlen. Szabadság, Egyenlőség, Testvériség illuminátus jelszó volt. Alexandre Dumas az Egy orvos feljegyzései című, lebilincselően izgalmas regényében ábrázolja a nagy forradalom előszelét, hogyan tudta az illuminátus ármány az udvart behálózni?

Kérdésem van: a szinte kortárs Dumas, aki a forradalom után csak néhány esztendővel született, nyilván első kézből kapta az információkat; ő is „paranoiás összeesküvés-elméletgyártó” volt? Nem lehet, hogy térben, időben, nyelvben közelebb volt az események epicentrumához, és tényleg tudott valamit? Weishaupt a szabadkőműves páholyokba építette az illuminátus összeesküvését: mint egy kúszó növény ráfonódván kihasználta a szabadkőművesség nemzetközi hálózatát. A szabadkőművesség eredetileg minden bizonnyal egy humanista, jó szándékú, ember- és társadalom-nemesítő mozgalom volt. A skót rítusú szabadkőművesek a Bibliára esküdtek. Elképzelhető egyáltalán, hogy egy Kazinczy, Goethe, vagy Mozart intrikus, szellemi bűnözők közé keveredjék, és azonosuljon világuralmi tervekkel? Lehet, hogy a szabadkőművesség évszázados korrupciója az illuminátus beolvadás eredménye. Ha a valódi hatalom az információ birtoklása-- fegyver, pénz, föld csak manifesztációi a hatalomnak--akkor már érthető a rejtőzködés és mániákus titkolózás. Ez a hatalom nem csak a pénzrendszert, a stratégiai iparágakat, a politikát, de legfőképpen a kultúrát kontrollálja. A kultúra építi fel bennünk a valóságot. Mint a vasreszelék Faraday mágnes-kísérletében, a láthatatlan erővonalak mentén rendeződik a tömeg. Martin Walser Egy kritikus halála című regénye vérfagyasztó szatíra erről a véleménydiktatúráról: az erővonalak, hogyan alakítják a közvéleményt? A szépirodalomban korrupció és nyomás van, mennyivel erősebb lehet ez a popkultúrában, ahol sokkal nagyobbak a pénzmozgások?

Lemásolok ide egy nagyon híres dalt 1970-ből, szóról szóra az illuminátus alapelvek:
Imagine

Imagine there's no Heaven
It's easy if you try
No hell below us
Above us only sky
Imagine all the people
Living for today

Imagine there's no contries
It isn' hard to do
Nothing to kill or die for
And no religion too
Imagine all the people
Living life in peace

You may say that i'm a dreamer
But I'm not the only one
I hope someday you'll join us
And the world will be as one

Imagine no possessions
I wonder if you can
No need for greed or hunger
A brotherhood of man
Imagine all the people
Sharing all the world

You may say that I'm a dreamer
But I'm not the only one
I hope someday you'll join us
And the world will live as one

Művészileg nagyon szép dal, melankolikus zongoraakkordok, elkap egy korhangulatot, de vessük össze, mit nyernénk és veszítenénk, ha megvalósulna John Lennon álma?

Már az első sor hatalmas veszteség ( -1) „ Képzeld, hogy nincs Mennyország” Az ember szívesen oda dobja az életét-- ezt a pillanatot-- valami nagy hőstettért, de az örökkévalóságot, mely minden ősi szent könyv nagy titokígérete, jó lenne elveszíteni? A harmadik sorból megtudhatjuk, hogy az új világrendben nem lesz pokol. Erre adhatnánk plusz egy pontot, de szerintem mégsem jár. A pokoltól sajnos pont azok nem félnek, akiknek kellene: pszichopatáknak nincsen bűntudata. A pokol eltörlése nem sokat fog javítani a bűnözési statisztikákon; Chapman, aki lelőtte szegény Lennont, talán félt a pokoltól? (0) Tovább is van: „Képzeld, hogy az emberek, csak a mának élnek” Veszteség (-1), jobb húzni a követ a templom-piramis építésén, adni valamit az utánunk következő emberiségnek, mint Eldorádó jelenben élni a mának. Tovább is van: „Képzeld, hogy nincsenek országok... nincs miért ölni és meghalni” Csúsztatás: a háborúkat nem a nemzetállamok léte okozza, hanem a határokon átnyúló hatalmi struktúrák, melyeket az országhatárok eltörlésével nem lehet leváltani. (0) A nemzetállamok egy sok évezredes organikus szellemi, történeti folyamat eredményei, kulturális képződmények. A Soros-féle „nyitott társadalom” illuminátus erőltetése durva beavatkozás a népek magánéletébe. Sajnos ez most nagyon aktuális. (-1) „És nincsen vallás sem” (-1) Veszteség, hatalmas. A vallások és a művészetek az emberi szellem legnagyobb eredményei. Minden népnek , a legegyszerűbbnek is van művészete és vallása, az-az elképzelése az elképzelhetetlenről. A vallás Freud szerint „kollektív neurózis” de tanítványa Gustav Jung bebizonyította, hogy a lelki egészség számára nincs hasznosabb, mint a vallás. A vallások szerint a halál csak egy kapu egy másik valóságba. A vallás oldja a haláltudattól való szorongást, mely talán még inkább felelős a neurózisokért, mint a szexuális elfojtás, a frusztráció. Azóta számos független kísérlet bizonyította az imádkozás és a meditáció lelki és fiziológiai hasznosságát. A gyónás pszichoterápiás gyakorlatként megszabadít a bűntudat súlyától. Ez a sor tetszik: „Képzeld, hogy az emberek békében élnek” Nyereség (+1) A világbéke lehetséges reálutópia, a nukleáris leszerelés megvalósítható volna, de csak abban az esetben, ha a fejlett világ konszolidálja az elmaradott világot. Ez nagyságrendekkel többe kerülne, mint a fegyverkezés, mégis megérné befektetni az emberiség jövőjébe. Ha ez nem fog megtörténni egy új népvándorlás kora várható. Kiszámíthatatlan kaotikus folyamatok. Százmilliós tömegek indulhatnak meg „jobb élet reményében”. A nóta: „Képzeld, hogy nincs magántulajdon” Erre se pluszt, se mínuszt nem tudok adni. (0) A kommunizmus megpróbálta ezt az illuminátus elvet bevezetni és nem lett jobb. Az, hogy az ember a saját életével rendelkezhet-e, sokkal fontosabb, mint kinek, mekkora a vagyona? A milliárdos vagyonokat sokan nem tartjuk már reálisnak, mert kicsúsznak a társadalom ellenőrzése alól. Egy túl nagy vagyon olyan, mint egy komor, idegen birodalom: Kékszakállú herceg vára. Tovább is van a nóta: „Nincs szenvedés, a kapzsiság és éhség miatt...Képzeld, az emberek megosztják egymással a világot” Nyereség (+1) Az eredmény: (-2) Kimutatásunk szerint ez a mai, keserves világ is két ponttal élhetőbb, mint John Lennon álma. Nem hiszem, hogy Lennon illuminátus lett volna. Régi vágású sztár volt, egy szerethető személyiség, a londoni diákkocsmák jó humorú bohém figurája. Ez a dalszöveg talán csak egybeesés. 2000-ben a XX. Század legjobb dalává választották, ez már nem lehet véletlen. Lennon sajnos mégis belekeveredett valamibe, amibe nem kellett volna. Több dalában is reklámot csinált a hallucinogén drogoknak. ( Lucy in the Sky with Diamonds (LSD), Strawberry fields forever, Magical mystery tour…) Ez már szörnyharapás: rajongótáboruk többsége tizenéves volt. Drábik János Tudatmódosítás című könyvében azt állítja, hogy a londoni székhelyű, Tavistock Institute, mely tudatmódosítási, és viselkedésbefolyásolási kísérletekkel foglalkozik a hatalom megbízásából, kapcsolatban állt a The Beatles-el. Lennon egyszer viccelődve megjegyezte a hatvanas évek elején egy riporternek: „Biztos, hogy világhírűek leszünk, mert eladtuk a lelkünket az ördögnek.”

Lennon élete, rossz házassága és értelmetlen erőszakos halála a bizonyíték: nem érdemes sztárnak lenni; a sztár csak egy információ-hordozó felület, nem a saját életét éli. A legegyszerűbb, hétköznapi élet is tartalmasabb és boldogabb lehet, de ezt eltitkolja a nagy varázsló. Fiatalok tízezrei jelentkeznek a sztárcsináló tehetségkutató versenyekre (X-Faktor, Megasztár, Csillag születik) De hát nincs szükség ennyi sztárra! A villanyszereléstől a genetikáig, minden foglalkozás nagyon szép és érdekes, miért akarnak annyian sztárrá lenni?
Cristopher Lash amerikai szociológus Culture of Narcissizm című, 1978-ban megjelent könyvében a régi, amerikai, puritán erkölcsöket veszi védelmébe és ezt írja: „Ma az emberek olyan elismerésre vágynak, mely nem tetteiknek, hanem személyes tulajdonságaiknak szól. Voltaképpen nem a megbecsülést kívánják, inkább azt, hogy körülrajongják őket. Nem dicsőségre vágynak, hanem a hírnév csillogására, izgalmára. Inkább irigyeljék, semmint tiszteljék őket.” Testkultusz, egészségmánia és szépítkezési mánia, sztárok istenítése, fiatalság kultusz, body building, szélsőséges táplálkozási szokások; ezek mind a háború utáni új önimádat kóros jelenségei. A viselkedési minták a médiából, reklámokból zúdulnak a társadalomra. Már egy óvodás kislány találkozik az önimádat kultúrájával, mikor megkapja a Barby babát. Barby nem igazi gyerekjáték kis baba, hanem egy felnőtt testarányú, manöken, akit fésülgetni, cicomázni kell. A szegény kislány gombszemű rongybabája igazi gyerekjáték volt még a háború előtt. Julcsa babának nem volt tudatformáló szándéka, de alakja emlékeztetett egy babára, és a kisleány bele tudta álmodni magát az asszonyi szerepbe. Barby baba áldozatai hasonlítani akarnak a vékony szőke manökenre, ha felnőnek, egész nap a tükör előtt kenik magukat. Bob Larson, amerikai, protestáns lelkész, felfigyelt egy aggasztó jelenségre: a gonosz princípiumának térnyerésére a könnyűzenében. A popipar tulajdonképpen propagandaipar, mely életmintákat reklámoz. Minden ipart nagyon szigorú szabványok szabályoznak, például az autóiparban első a fogyasztó biztonsága. De milyen szabványok szabályozzák a film-, a reklám- és a popipar tartalmait? Nem kis gazdasági szektorról van szó. Olvastam, hogy a brit popipar bevétele nagyobb, mint az ország autóiparáé. Hihetetlennek tűnik, de a profit biztosan nagyobb, hiszen a szórakoztatóipar nagyobb haszonkulccsal dolgozik. A gyártók bűnös módon visszaélnek a nyugati sajtó- és szólásszabadsággal. Olyan ez, mintha a törvény nem szabályozná egy autó CO2 kibocsájtását. Bármely lélekmérget az éterbe ki lehet sugározni, és a gyártók nem tartoznak felelősséget vállalni a sztárok őrültségeiért. Olyan ez, mintha egy autógyár vezetősége nem lenne felelős a munkások munkájáért. Larson--magát modern ördögűzőnek nevezi—Sátánizmus, az ifjúság megrontása című könyvében foglalkozik könnyűzenei szubkultúrákban terjedő véres kultuszokkal, a show-k rituális és szimbolikus elemeivel. A sátánisták számát Amerikában több százezerre becsüli. Véres állatáldozatokat és néha emberáldozatokat is elkövetnek. Néhány kedves ifjúságnevelő popszemélyiséget ízelítőül megemlíthetek? Valaha
szélsőségesnek számítottak volna, de ma már ez a fősodor.

Slayer (Gyilkos) Koncertjeik sátánista rituálék. Az úgynevezett „trash metal” (hulladék fém) zenét játsszák 1981-óta a finom modorú, Los Angeles-i öreglegények. Repentless (Megátalkodottak) című nótájuk videóját érdemes megnézni a youtube-on! Egy börtönlázadás, nyak-elvágásokkal vértengerrel. A zenéjük gyakorlatilag hallgathatatlan dübörgés, dallamtalan hörgés. Magyarországon is jártak, a soproni Volt Fesztiválon. Szövegeik, melyeket nem lehet kihallani a dübörgésből, a bűnöző szubkultúra együgyű mondókái, és fekete okkultizmus, célkeresztben a kereszténység. Az Újvilágban van még mit támadni, Amerikában sokkal többen járnak templomba, mint Európában. A kis, vidéki protestáns gyülekezetek egyfajta vasárnapi klubjai a jóindulatú embereknek és nagyon jól helyettesítik az USA-ban hiányzó szociális védőhálót. Aki csatlakozik egy templomi közösséghez, annak előbb-utóbb lesz munkája, mert megbíznak benne. Ezt a finom bizalomhálót, mely minden működőképes társadalom legfontosabb természetes szerveződése, tépné szét a sötét oldal. Itt nem egyszerűen divatjelenségről van szó. Egy Slayer rajongó már nem fog templomi orgonazenét hallgatni, de így fog viselkedni, kinek jó így? Ez háború. Tudatipari csúcstechnológiákkal előállított tudatfegyverekkel vívják. Egy új viselkedésminta, gondolatséma bevezetése mögött hatalmas kutatásfejlesztések vannak; neuron-fiziológia, pszichológia, elektronika, kvantumtechnológia; amiről mi civilek tudomást szerezhetünk, az már régen elavult. Ledőltek a tabu-kőtáblák, de nem kéne őket újra fölállítani?

Lady Gaga: az ifjúság példaképe. Divatdiktátor, opinion leader (vélemény irányító) A New York-i Forbes magazin beválasztotta Amerika száz „top smart” (legokosabb) személyisége közé! Michio Kaku a világhírű fizikus szerény japán humorával jegyezte meg egy előadásán, hogy sikerült, olyan illusztris személyiségek társaságába „Amerika legokosabb emberei” közé fölkerülnie, mint Madonna és Lady Gaga. A hatalmas nevetés jelezte, vannak még józan emberek a világon; humor a lélek rugalmassága, jelenlét az objektív valóságban. Kötelező ezeket az önimádó, pszichopata sztárokat komolyan venni? Nézzünk rá, íme kislányaink példaképe! Ül a vécén, összevagdalta magát üvegszilánkkal, be van drogozva, látszik a szemén, teste összetetoválva, éktelenül kimázolt szájában cigaretta! A Billboard könnyűzenei magazin 2015-ben az Év nőjévé választotta! Nagy „meleg-jogi” aktivista, az esőerdők védelmezője. Magyarországot elítéli, mert intoleráns az alkotmányunk „meleg ügyben”. 146 millió eladott lemez. Pornográf, közönséges, unalmas, de ő Lady Gaga! A szupersztár-műember csak propagandaügynök a politika kezében, ahogy a politikus is csak egy hivatalnok, engedelmeskedik egy nagyobb hatalomnak, melyre a társadalomnak már semmilyen ellenőrzése nincs.

Marilyn Manson Első nagy lemez-sikerének címe: Antikrisztus szupersztár. Anton LaVey (1930-1997) A sátáni Biblia című könyv szerzője, a Sátán Egyházának alapítója Mansont a sátán papjává avatta, híres találkozásuk alkalmával 1994-ben. Manson művészi aprólékossággal megalkotott show-i pornográf Drakula filmek. A Pszichiátriai Lexikonban fellapozható összes aberrációt fennen hirdeti és gyakorolja a színpadon és videóin. A „fekete gótika mestere” néhány esztendeje Magyarországon is járt, a soproni Volt Fesztiválon, az egyházak és a jóérzésű szülők tiltakozása ellenére. Manson példaképének, LaVey-nek tanítása: „az Emberben lakozó démont nem kiűzni, hanem a rituális gyűlölet medrében kell terelni.” Manson így értelmezi a sátánizmust: „A valódi sátánizmusnak köze nincs az ördöghöz. Lényege, hogy rá kell jönnöd, te vagy önmagad Istene, éppen ezért nem is vallásnak nevezném, hanem egy nagyon önző, én-központú filozófiának.” Manson a horror-piperkőc, az „önimádat kultúrájának” végterméke. „Koncertjei” ellen Amerikában is nagyon nagy a tiltakozás, de sajnos a popiparban, akár a kortárs művészetben; a botrány ingyen-reklám. Ezt nagyon egyszerűen meg lehetne oldani: hogyha a popzenei tartalmakat a törvény ipari termékeknek és nem művészi alkotásnak tekintené, akkor a szigorú biztonsági szabványelőírások betartásának ellenőrzését nem lehetne cenzúrának nevezni. Mert az tarthatatlan, hogy a lelki környezetszennyezés nincsen törvényesen szabályozva a fejlett nyugati világban. Ez a szöveg tizenévesek számára lélekméreg:

Hé, Beteg Sztár úr ,
Meg akarok betegeni tőled
Hé, Bukott Sztár úr,
Hát nem tudod, hogy bálványozlak?
Hé, hé, Nagy Rocksztár úr,
Pont olyannak akarok felnőni, mint te
Tudom, hogy beindítalak titeket
Azt kívánom, bárcsak kikapcsolhatnálak
Soha nem akartam ezt
Hé, Szupergyűlölet úr,
Csak szeretni akarlak
Hé, Szuperbaszás úr,
Lejjebb akarok menni rajtad
Hé, Szuperisten úr,
Válaszolsz-e imáimra?
Hé, Superman úr,
Én akarok lenni a te kicsi lányod
Tudom, hogy beindítalak titeket
Azt kívánom, bárcsak kikapcsolhatnálak
Soha nem akartam ezt.
Tudom, hogy beindítalak titeket
Azt kívánom, bárcsak kikapcsolhatnálak
Soha nem akartam ezt.
Tudom, hogy beindítalak titeket
Azt kívánom, bárcsak kikapcsolhatnálak
Soha, soha, soha, soha, soha, soha nem akartam ezt.
Megölnéd-e magad a TV-ben
(Bárcsak halott lennék)
Azt kívánom, öld meg magad a TV-ben?
(Bárcsak halott lennék)
Ugye megölöd magad a TV-ben?
(Bárcsak halott lennék)
Holtan szeretnénk téged látni.
(Bárcsak halott lennék)
Nem szeretem a drogokat, de a drogok szeretnek engem
Te meg én dózishiányosak vagyunk, és készen állunk a zuhanásra
Hülyének nevelve, arra tanítva, hogy semmik se legyünk
Nem szeretem a drogokat, de a drogok szeretnek engem
Nem szeretem a drogokat, de a drogok szeretnek engem

Ez nem vers, költői értéke nincs, csak egy selejtes ipari termék. Egy gyerekcsúszda görbületét milliméterre előírja az EU szabvány, de ezt a szöveget az éterbe ki szabad sugározni?
A művelt nyugatnak nem működik az immunrendszere, ha egy Manson koncertjére tizenhárom éves gyerekek bemehetnek és a szörny ifjú tömegeket ronthat meg.
A konzervatív forradalom nem „jobboldali fordulat” hanem kijózanodás. Vissza a normális életbe. Száz esztendővel ezelőtt e korcsoport nyári cserkésztáborba ment a Volt Fesztivál helyett, sátrat vert, tábortűz körül nótázott népdalokat, a szegényebbje a grundon rúgta a rongylabdát, két ujjal tudott fütyülni, még igazi gyerekkoruk volt. Milyen szörny ragadja el a gyerekkort?
Ez a betlehemi csillag, Dávid csillag, a hindu mandalák leggyakoribb jele, szemléltesse a konzervatív, spirituális forradalom eszméjét:

Évszázadok óta két értékrend létezik. Egy jobboldali, fölfelé mutató vektorirányú: ISTEN, HAZA, CSALÁD, és egy baloldali, lefelé mutató vektorirányú: SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG Az Én és a Mi számára mind a hat entitás egyformán fontos, az egészséges társadalomban a csillagnak szimmetrikusnak kell lennie, mert a hat erő egymást kölcsönösen egyensúlyban tartja. Az erők egymással komplementer viszonyban állnak, de ez a komplementaritás elv nagyon különös valami: bármelyik erő, ha teljhatalomra jut, saját magát is kioltja. A Szabadság rabszolgasággá válik, Isten bálvánnyá.

A szörny bármelyik erőt megragadja és elkezdi maga felé húzni, a csillagunk deformálódik, Én és Mi között zavar támad. Az éber Én egyensúlyban akarja tartani a csillagot, de a konzervatív forradalom mindig az egyensúlyt akarja konzerválni. A tökéletes egyensúly lehetetlen, a csillagrendszerünk oszcillál, mint a részecskék.
A szörny most déli irányban, a Szabadság felé rángatja a gyerekkort. A csillag aránytalanul deformálódik, eltűnik a kötelesség, a rend, a fegyelem, felbomlik a Család. A Szabadság magányos, állandó döntéskényszer, mely felnőtt személyiséget kíván. A kísérleti alany, fehér egér képtelen felnőtté válni: nem tudja, hol van, nem tudja, mi történik vele? Fut, fut a labirintusban. Nem tudja, hová tartozik? HAZA Kihez tartozik? CSALÁD Nem érzi a teljességet. ISTEN Nem tanult meg együttműködni. TESTVÉRISÉG Nem tudja önmagáról, hogy ki ő? EGYENLŐSÉG

És a szörny csak húzza, húzza lefelé a csillagot. SZABADSÁG A hatágú csillag egy lefelé mutató háromszöggé válik. A kis egér most azt csinál, amit akar, de nem csinál semmit, mert nem tudja, mit akar; tanácstalan, kiszolgáltatott.

A megoldás: húzzuk vissza csillaggá a lefelé mutató háromszöget! Ragadjuk vissza a szörnytől a gyerekkort! Most Európa egy lefelé mutató háromszög. A harc egyáltalán nem reménytelen. A szörny Akhilleusz sarka: nagyon bonyolult, drága, körülményes ipari rendszert kell fenntartania és az „élet” amit kínál kényelmetlen, drága, unalmas, természetellenes, egészségtelen és boldogtalan. Boldogtalanságot a refrének tanítják, de a boldogság is megtanulható; az egyszerű, vidéki élet divatba hozható, van recept. A boldogság olcsó, a tücskök ingyen hegedülnek. A lényeg a valóság átélése, az éber jelenlét. A derű mindenütt jelen van az univerzumban. A népzene nem szebb, mint a heavy metal? A táncház nem emberibb, mint a diszkó? Diszkóban, rock koncerten a hangerő miatt nem lehet ismerkedni, barátkozni, az ifjúság tömegben magányos. Hangverseny a Zeneakadémián olcsóbb is, kellemesebb is, mint állva „csápolni” tömegben, ahol egymás zsebébe hánynak. A szülő vigye el gyerekét operába, múzeumba és el ne engedje a kislányát diszkóba! A legegyszerűbb tibeti teherhordó is boldogabbnak tűnik, mint a dekadens, nyugati, jóléti társadalmak állandóan csak szórakozni kívánó fiatal tömegei. A legfejlettebb tudatipari technológiák is egy nagyon egyszerű jelenségre építenek: az ember igazodási hajlamára. Thomas Mann ezt a József és testvéreiben az „önalávetési vágy hatalmának” nevezi. A szörny észrevette a divat fontosságát. A keleti blokk talán azért veszítette el a hidegháborút, mert a tudatháborút veszítette el az angolszász világgal szemben. A filmiparban Hollywoodnak, a könnyűzenében Londonnak az egész Földön monopóliuma van. Itt készülnek a viselkedési minták, a Novus Ordo új emberét itt tervezik. Gender ideológia, fordított nemi szerepek...a boldogtalanság-gyár ömleszti a butaságokat.

„Vágd le a hidra fejét, újra kinő” Énekli varjúkárogás-szerű hangján Manson az Antikrisztus szupersztár című dalában. Héraklész megoldja: levágja a hidrafejeket és a nyakcsonkokat fáklyával kiégeti, nehogy újra kinőjenek. A hetvenes években a Rajna fölött nem lehetett hídon gyalog átmenni; a bűzös, mérgező kipárolgástól rosszul lettek az emberek. Ma pisztrángok úszkálnak a folyóban. A hetvenes években, Amerikában hatvan százalék fölött volt a dohányosok aránya, ma alig látni az utcán cigarettázó embert. Latin mondás: ”A rossz törvényt nem szereti az Idő.” Értelmes törvények megalkotásával–erre való a parlament--levághatjuk a hidra fejét! A reklámok, tv show-k, popzenék tartalmait is--ne csak a hordozó felületet–ipari terméknek tekintse a törvény, melyekre szigorú biztonsági szabványelőírások vonatkozzanak, mint minden más iparágban. Az okosan megfogalmazott paragrafusok nem sérthetik az alkotmányos jogot a szólásszabadsághoz. A mentális környezetszennyezés tényállását pontosan, a jog műnyelvén meg kell határozni. A bűnöző életmód reklámozása példa rá; lélekszennyezés az úgynevezett rap zenében.

Ganxta Döglégy Zoli egy „dalának” refrénjét idézem: „Pénz, fegyver, drogok, na meg a bulák! Pénz, fegyver...etc.” A rap zene célközönsége elsősorban a hátrányos helyzetű ifjúság, kiknek a bűnöző életforma tűnik a legrövidebb útnak „fölemelkedni” az önimádat társadalmába. A bűnöző társadalom ősvilági vadon, szigorú törzsi rangsor, vérbosszú, belterjes klánok örök harca területért, uralomért. A rapperek baseball-sapkás, kigyúrt, tetovált, marcona alakok; az aszfalt ördögei, az utca királyai. A gangster rap mitológia szerint csak a törvényen kívül vezet út „fölfelé” és a „kirekesztett társadalmi csoportok, hátrányos helyzetű gyermekének” természeti joga harcolni az életben maradásért a többségi társadalom ellen. A nyomor a polgári többség bűne, mert nem ad eleget, ezért „jogod van erőszakkal elvenni azt, ami neked is jár”. Repeljünk vissza: Hazugság, ha-ha-ha-ha-ha-hazugság, itt a fejlett, let-let-lett nyugati világban és Magyarországon is po-po-po-po-po pozitív diszkrimináció van! A szörny eltitkolja ezt a tényt. A nyomor elsősorban kulturális nyomor, és szellemi nyomor. A szörny a legostobább életreceptet ajánlja: „Törj ki, harcolj az ellenséges társadalommal!” A nagy emberkísérlet itt a láncreakcióval játszik, társadalmi robbanással. Az „ellenséges társadalom” a valóságban segítőkész és hatalmas áldozatot hoz a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásáért, de segélyek, előnyök és ösztöndíjak nem adnak belső motivációt. Engedelmességgel, szorgalommal, tanulással, munkával, együttműködéssel, és alázattal valóban ki lehet törni a gettóból. Egy tisztességes szórakoztató ipar erkölcsös viselkedésmintákat hirdethetne. A hollywoodi karriertörténetek mintájára jelenjen meg filmjeinkben egy új toposz; a hétköznapi hősök hasznos, fáradságos, de boldog élete legyen a példakép! A „kisebbségvédők” mindig csak jogokról és esélyegyenlőségről beszélnek. Eltitkolják védenceik előtt a kötelességeiket és azt, hogy az illemszabályok, az emberi, együttélési normák megtartása az egyetlen út a kiegyezéshez.

„Hass, alkoss, gyarapíts” A tanyasi tanító úr a kis mezítlábas nebulóknak valaha meg tudta magyarázni, mit jelent a költemény? „A Haza fényre derül” a te életed derül fényre; helyed és dolgod van a világban, a hazádban, a családodban, első a kötelesség, utána jön a jog.

Spiró György Feleségverseny című regényében cigány-magyar polgárháborút jósol 2020-ra. Jó ötletei vannak a szörnynek! Muszlim-keresztény polgárháború, generációs háború, nemek forradalma, agresszív feminizmus...a boldogtalanság-gyárból. Problémák, sebek, melyek egy kis napsütéstől magától meggyógyulnának, de ha elvakarjuk, elrákosodhat! Húzzuk vissza a csillagot a középpont felé, különben fölrobban a társadalmunk!
A pszichológus kasztról is szóljunk. A hatvanas évektől a régi életrend visszaszorulásával, új papi rend; tv-sztár pszichológusok terelik a nyájat. Őszinteség, közvetlenség, felszabadult lazaság: új tömjénillat úszik a hullámhosszokon. Tv csatornák, rádióadók bibliai vándorprófétái hirdetik az új életmódot, szakemberek, kik megértik, a „mai fiatalság” szenvedéseit a patriarchális család és iskolarendszer börtönében. A valóság: soha, a világtörténelemben nem élt a nyugati hippi nemzedéknél elkényeztetettebb fiatal generáció. A háború előtt a négyéves parasztkislány már libát őrzött, édesanyjának segített kenyértésztát gyúrni. Az új varázsszó: önmegvalósítás „Self-actualization” Abraham Maslow „emberi szükségletek piramisának” csúcsa, a földi boldogság, az élet célja. Maslow az Amerikai Pszichológiai Társaság elnöke volt, tanai erős hatást tettek a hetvenes évek New Age mozgalmaira. A New Age végtelen; akár a rockzenéről, vagy a szabadkőművességről, egységes ítéletet nem mondhatunk róla, annyi irányzata, ága-boga van. Szerintem értékei is vannak, mint a rockzenének: kulturpesszimizmus, misztika, elvágyódás a múltba. Hibáit jól ismerjük: az üzlet, az UFO Magazin fogalomkészletével nem lehet a buddhista filozófiát megérteni.

Az ifjúság megrontásában üzleten, politikán kívül a tudománynak, a pszichológiának kulcsszerepe van.
Az igazi tudós érzi a nyomtatott, a mikrofonba és kamerába mondott szó súlyát, de most új sarlatánok, csodadoktorok szállják meg a képernyőt. Egy „meg nem gondolt gondolat”kiagyalója rajongótábort gyűjthet, tudományos képzettséggel, akár a tudomány felszámolását is hirdetheti. A tudomány korrupciója ez. Egy magyar példa: Feldmár András pszichológus, Ronald David Laing (1927-1989) az „anti-pszichiátria” megalkotójának tanítványa. Laing szörnykapcsolatai vitathatatlanok: 1965-ig a londoni Tavistock Intézet munkatársa volt. A pszichológus Feldmár Van élet a halál előtt? című könyvében egy hatalmas tudományágat, a pszichiátriát fekete mágiának minősít. Jól működő szervezetük a Feldmár Intézet hazánkban a Szcientológia Egyházhoz hasonlóan, az „anti-pszichiátria” tanítása alapján középkori vérvádakat terjeszt a modern orvostudományról, mely óriási lépéseket tesz, hogy megfejtse az univerzum egyik legnagyobb talányának, az emberi agynak a működését. Súlyos mentális betegségben szenvedő embereket sikerült már eltéríteniük a gyógyszeres kezeléstől, életüket veszélyeztetve. Feldmár szerint a szkizofrénia nem létezik! Nem az agy megbetegedése, hanem a társadalom bűne! Ezt a lelkes rajongók számára nem kell tudományos bizonyítékokkal alátámasztani, és „az orvosok a gyógyszeripar ügynökei”. Antidepresszánsok és antipszichotikumok használata ellen érvel, de az LSD és más hallucinogének használatát, kipróbálását javasolja. Ezért már meggyűlt a baja a hatóságokkal, a kanadai állampolgárságú „tudóst” felforgatónak minősített könyvei miatt nem engedték beutazni az USA-ba.

Az igazi tudós—egy Bagdy Emőke pszichológus, Michio Kaku fizikus--ismeretterjesztő munkájával hidat épít a tudomány idegen világa és a „hétköznapi emberek” közé. Sokan, főleg az idősebbek, félnek a tudománytól, mert nem értik a gépeket. A sarlatán erre a félelemre játszik: szakadékot mélyít, gyanakvást szít, vádaskodik, pánikot kelt, világvégét vár, harminc fokos globális felmelegedést jósol holnap utánra, és rögtön fölírja a biztos megoldás receptjét. A tudomány szerény közkatonáiból nem könnyen lesz tv-sztár, megéri sarlatánnak lenni. Veszélyes játék, álljon itt néhány sor a hippi-filozófia kései prófétájától, intézetalapító Feldmár könyvéből: „Az egész teória, hogy a függőségtől meg kell szabadulni, hülyeség. Attól kell megszabadulnunk, hogy megengedjük másoknak, hogy elvegyék a szabadságunkat. Nem szabad megengedni, hogy bárki, bármikor uraljon minket.”A gyerekkor-rabló szörny átnyújtja a szabadságot a kis, tanácstalan, kísérleti alany fehér egérnek. De a szenvedélybetegség a legnagyobb rabság! Uralom: egy értelmes rendszerben együttműködve engedelmeskedni jó.
A legsürgősebb teendő: Mit jelent a „legkisebb atyámfiaink” megbotránkoztatása, bűnre csábítása? A mentális környezetszennyezés fogalmát pontosan meg kell határozni! Írók, művészek, pszichiáterek, pszichológusok, pedagógusok egy szimpózium keretében megalkothatnának egy törvényjavaslatot, melyet a média jelenlétében át kell adni a politikusoknak, alkossanak törvényt. A cél: legyen elképzelhetetlen, hogy Magyarországra egy Mansont, vagy Slayert meghívjanak. Hasonlatos lenne ez ahhoz, hogy a mi Alaptörvényünk tiltja a génmódosítást, vagy az azonos neműek házasságát. A reklám és szórakoztató iparban használt burkolt manipulációs technikákat fel kell tárni, nyilvánosságra hozni.

Ne féljünk a lernéi hidrától, nem legyőzhetetlen.
Merjük vállalni régimódiságunkat, esendőségünket, előítéleteinket, mert az őszinteségben erő van, de a „politikailag korrekt” rokokó finomkodás hazug és elidegenítő. A konzervatív forradalom visszatérés az élhető élethez, ez az igazi szabadság.

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Drábik János: Tudatmódosítás Budapest 2004 Gold Book
2. Bob Larson: Sátánizmus, az ifjúság megrontása Budapest 1997 Előszó
3. Alexandre Dumas: Egy orvos feljegyzései Budapest 1999 Európa
4. Nesta Webster: Secret Sociaties and Subversive Movements London 1924 Boswell
5. Christopher Lash: Culture of Narcissizm London 1978 Norton
6. Gabriele Kuby: Globális szexuális forradalom Budapest 2013 Kairosz
7. Bánfalvi Ákos: Marilyn és én Budapest 1999 Fülöp (ezt nem érdemes elolvasni)
9. Anthony Burgess: Gépnarancs Budapest 1989 Európa
10. Spiró György : Feleségverseny Budapest 2009 Magvető
11. Feldmár András: Van élet a halál előtt? Budapest 2008 Jaffa