"Ő volt a lelke az ozorai polgárőrségnek. Amióta ő itt van, sokat javult a falu biztonsága."

"Ez egy elkeseredett ember utolsó videóüzenete, akit a nagy magyar igazságszolgáltatás nem éppen jó döntése arra késztetett,hogy inkább az életét dobja el,mint hogy behódoljon és igazságtalanul meghozott "bölcs" ítéletnek.
Nézőpontja szerint nem lehet az,hogy egy ember épp aktuális szimpátiájának,avagy jó kedvének van kitéve egy másik ember élete! 
Az hogy egy telefonálásért elveszünk 3 évet egy ember életéből,úgy,hogy 5 éven keresztül bebizonyította,hogy melyik oldalon áll.
Sajnos ez az országunk!
HÁT Ő NEM ÁLLT BE A BIRKÁK (azaz közénk) A SORBA! 
Reméljük,ahova a lelke került,ott több a béke,szeretet,és igazság!"

Viktória T.

Ötperces videót hagyott hátra búcsúüzenetként Gárer János, ozorai polgárőr, akinek öt évre börtönbe kellett volna vonulnia május 5-én. De végzett magával. A telefonnal készített videót Gárer egy memóriakártyán odaadta a feleségének, azzal a felszólítással, hogy azt csak később nézheti meg, majd tegye fel a netre. Miután értesítették a férje haláláról, a felesége eleget tett a kérésnek, és kirakta a Youtube-ra az üzenetet.

A Népszabadság megkereste az asszonyt. A cikkben és a videón elhangzottak alapján a következő történet állt össze.

Az idegenlégiót is megjárt, autószerelő Gárer Jánost 2010-ben megkereste egy ismerőse, hogy segítsen, mert egy uzsorás szorongatja, 400 ezres kölcsönre 800 ezret kell visszafizetnie. Gárer telefonon többször is felhívta az uzsorást, és megzsarolta, hogy fizessen félmilliót, vagy feljelenti a barátjának írt fenyegető levelek miatt.

Az uzsorás a rendőrökhöz fordult, így Gárer utolsó fenyegető hívását már lehallgatták. A férfit a Szervezett Bűnözés Elleni Osztály el is vitte.

Első fokon három évre ítélte a bíróság Gárert, idén februárban ezt másodfokon is megerősítették. Mivel 2007-ben csalásért már másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, így az is letöltendővé vált. A férfi perújrafelvételt kezdeményezett, kegyelmet kért az államfőtől is. Arra hivatkozott, hogy megbánta amit tett, a büntetést eltúlzottnak érzi, ráadásul idő közben megváltozott. Feleségével és a nő gyerekével Ozorára költöztek, ahol polgárőr lett. 

Gárer tavaly megkapta az év polgárőre kitüntetést, miután egy lefülelt drogfutár késsel megsebesítette. Az árvízben és a hóhelyzetben végzett munkájáért megkapta a Polgárőr Érdemkereszt Aranyfokozatát. A felesége szerint mindezt nem a kegyelemért tette, hanem azért, mert valóban gyűlölte a bűnt, mindig is polgárőrnek érezte magát, ezért állandóan terepszínű egyenruhában járt.

Amikor megkapta az értesítést, hogy börtönbe kell vonulnia, összeomlott. Hogy pontosan mi volt a kifogása az ítélettel szemben, az nem derült ki. A videón arról panaszkodik, hogy a bíró letegezte őt, az egész tárgyaláson a felesége mellét nézte és nem vették figyelembe, hogy mindent megtett azért, hogy bizonyítsa, nem veszélyes a társadalomra, sőt.

A fenyegetést a videó elején ő maga is elismeri, de szerinte olyan dolgokkal vádolták meg, amit nem követett el és nem tudja elfogadni az ítéletet. Egy erdőben végzett magával.

Inkább a halál, mint a börtön – mondta a kitüntetett polgárőr

– Kedélyes volt. Izmos, jó megjelenésű.
– Nem látszott rajta semmi furcsa. Nem látszott öngyilkosjelöltnek.
– Ő volt a lelke az ozorai polgárőrségnek. Amióta ő itt van, sokat javult a falu biztonsága.
– Amikor a Dunán árvíz volt, oda is elvitte a csapatát. Többször kitüntették. Itt mindenki szerette.

Így beszélnek Ozorán a helybéliek Gárer Jánosról. Valamennyiüket megdöbbentette, hogy a férfi végzett magával. Az egyikük meg is mondja, hol lakott Gárer:

– Pincehely irányába.

Otthon találom Gárer János özvegyét, Viktóriát. A vékony, szőke asszony beinvitál a házba, és minden kérdésemre készségesen válaszol. Megtudom, hogy a férfi autószerelőnek tanult, aztán 2001-ben belépett az idegenlégióba. 2004-ben Dzsibutiban meglőtték, ezért otthagyta a légiót, és újra szerelő lett. Viktóriával 2008-ban, Csepelen ismerkedett meg. A nő akkor a fiával János nővérénél lakott albérletben. Jánosnak is volt egy házasságon kívül született fia, őt a fiú anyja nevelte, Budapesten. 2010-ben Viktória és János összeházasodott.

Annak az évnek a szeptemberében János egyik, szigethalmi barátja elpanaszolta, hogy zsarolja őt egy nagytétényi uzsorás: 400 ezret kért kölcsön és 800-at kell visszafizetni. János úgy gondolta, megleckézteti az uzsorást. Felhívta telefonon nyolcszor, s azzal fenyegette, hogy ha nem fizet félmilliót, akkor a kölcsönlevelek alapján feljelenti. – Csúnyán beszélt vele – ismeri el Viktória –, volt, hogy azzal fenyegette, ha nem fizet, a felesége rúdon fog táncolni olaszban.

Az uzsorásnak volt egy rendőr haverja, és az elintézte, hogy lehallgassák az utolsó beszélgetéseket. Ezek alapján Gárert megvádolták zsarolási kísérlettel. Zsarolással nem lehetett, mert a kitett pénzért nem ment el,

ő csak azt akarta, hangsúlyozza Viktória, hogy az uzsorás is élje át azt a félelmet, amit a barátja és a többi kölcsönt felvevő szerencsétlen.

Ennek ellenére első fokon 3 évre ítélte férjét a XXII. kerületi bíróság. Gárer fellebbezett, ám a másodfokú bíróság idén februárban helybenhagyta a verdiktet. Gárernek május 5-én délben kellett volna bevonulni a pálházai börtönbe. A bajt tetézte, hogy még 2007-ben összeveszett főnökével, aki feljelentette őt csalásért, s amiatt másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Hogy újra vétett, a másfél évet is „hozzácsapták” a háromhoz.

A férfi – eljárási hibákra hivatkozva – perújrafelvételt kezdeményezett, és kegyelmet kért az államfőtől. Arra hivatkozott, hogy megbánta bűnét, és a büntetést eltúlzottnak érzi, különösen annak fényében, hogy ő megváltozott. Feleségével és az asszony gyermekével Ozorára költözött, ahol polgárőrként sokat tett a faluért. Volt, hogy egy héten át minden éjjel járőrözött, társadalmi munkában, miközben nappal egy szervizben dolgozott a 25 kilométerre lévő Dégen.

– Nem a kegyelemért tette – érvel az asszony –, neki ez életforma volt. Hogy segítsen másoknak. Gyűlölte a bűnt. Ő mindig polgárőrnek érezte magát, más ruhában nem is járt, csak a terepszínű, katonai szerkójában.

Egy alkalommal lebuktatott egy drogszállítót, aki megszúrta őt, ezért megkapta a legmagasabb polgárőr-kitüntetést. 2014-ben az év polgárőrévé választották. Gárer kegyelmi kérvényét a polgárőrség megyei parancsnoka is támogatta, állítja a feleség, és több rendőri vezető is szólt érte. Hiába: megjött a papír, hogy vonuljon börtönbe, a kegyelmi kérvényről és a perújrafelvételről pedig nem született döntés. Ahogy közeledett május 5-e, egyre többször mondta, hogy ő nem bírja ki a börtönt. Félt a bezártságtól, de még jobban azoktól, akikhez hasonlókat eddig ő juttatott börtönbe.

– Általában nem látszott rajta semmi, aztán egyszer csak elkezdett sírni – mondja az asszony.

– Sírni? – hitetlenkedek.

– Zokogni – bólint rá Viktória. – Hogy ő nem bírja ki. Május 4-én éjjel itt volt a helyi rendőrparancsnok, neki is ezt mondta. Ő nyugtatta, hogy nem lesz baj. Ezt mondta minden barátja. Nem hitt nekik. Másnap reggel kilenckor adott egy memóriakártyát, hogy készített egy filmet, de most ne nézzem meg, csak később, és tegyem fel a netre. Tíz óra húsz perckor azt mondta: neki senki sem veheti el a szabadságát, és inkább a halál, mint a börtön. Majd azt kérdezte, hogy ugye, megértem a döntését, bárhogy is dönt. Azt feleltem, igen. Akkor autóba ült, és elment.

Az asszony elhallgat, kérdéssel töröm meg a csendet:

– Nem érezte, hogy mire készül?
– Éreztem, de nem hittem el.
– Szerették maguk egymást?
– Nagyon. Nem volt a szerelmünk csendes, mind a ketten kemény akaratúak voltunk, viharos szerelem volt ez.

Szerdán fél tizenegykor a helyi rendőr felhívta Viktóriát, hogy János telefonált neki, és elmondta, végez magával. A rendőr kérdezte az asszonyt, hol keresse. Viktória két helyet mondott, ahol János szeretett időzni. Az egyik Ozora és Fürged között egy erdő volt. Ott találták meg öt órakor. Fejbe lőtte magát. Volt egy lőképtelen, színházi pisztolya, amit visszaélesített. Azzal.

– Házkutatást tartottak nálunk, kihallgattak, éjjel háromkor értem haza – mondja Viktória. – Akkor megnéztem a filmet és feltettem a netre. Ha megnézem ezt a filmet hamarabb, akkor se állítom meg. Ez volt az ő akarata. Nem kényszeríthetem, hogy oda menjen, ahová ő nem akar. Tisztelnem kell az ő akaratát.

Terepszínű ruhában ölte meg magát a polgárőr

 Az ozorai Gárer János teljes védőfelszerelést öltött, sáncot ásott, térdre ereszkedett, majd golyót röpített a fejébe. Felesége azt mondja, férje nem viselte el, hogy megvádolták: a börtön helyett választotta a halált.