Az eurózóna csúcson elfogadott javaslatok szerint a következőket kell teljesítenie Görögországnak ahhoz, hogy a jövőben is eurót használhassanak polgárai.

- ÁFA-emelés és az adóalap kibővítése.
- 25 milliárd eurós pénzügyi alap létrehozása, melybe a további görög privatizációs források kerülnek. Az összeg felét a bajba jutó görög bankok feltőkésítésére kell félretennie a görögöknek, a másik felét pedig fele-fele arányban adósságtörlesztésre és gazdaságélénkítésre kell fordítania Görögországnak – szól a tárgyalások egyik legneuralgikusabb pontjának feloldása.
- Nyugdíjreform és a nyugdíjkorhatár emelése.
- Az igazságügyi rendszer reformja. (?) 
- A görög statisztikai hivatal függetlenségének biztosítása.
- Automatikus megszorításokra vonatkozó törvény elfogadása, arra az esetre, ha a görög költségvetés hiányba fordulna.
- Az uniós bankszanálási szabályok alkalmazása.
- Az ország áramellátó hálózatának privatizációja.
- Számos szolgáltató szektor szabályozásának egyszerűsítése, versenyképessé tétele.

Stiglitz: Európa támadása a görög demokrácia ellen

Szerző: Joseph E. Stiglitz, a Columbia University közgazdasági Nobel-díjas professzora, emellett korábban a Világbank alelnöke és vezető közgazdásza, illetve a Gazdasági Tanácsadók Tanácsa (Council of Economic Advisers) elnökségi tagja volt, a görög népszavazás előtti írása

A trojka (az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap) által öt éve Görögországra kényszerített program súlyos következményekkel járt, az ország GDP-je 25 százalékkal csökkent, a görög fiatalok munkanélküliségi aránya meghaladja a 60 százalékot.

Elképesztő, hogy a trojka nem vállalja a felelősségét ezekért, vagy, hogy nem ismeri el, mennyire rosszak voltak az előrejelzései és modelljei. Ami még inkább meglepő, hogy az európai vezetők sem tanultak a hibákból. A trojka még mindig azt követeli, hogy Görögország 3,5 százalékos elsődleges költségvetési többletet érjen el 2018-ra.

A közgazdászok szerte a világban elismerték, hogy ez a célkitűzés büntetés, mivel annak teljesítése elkerülhetetlenül mély visszaesést okozná. Valójában, még ha a görög adósságot elképzelhetetlen mértékben át is strukturálják, akkor is súlyos válságban marad az ország, amennyiben a választópolgárok jóváhagyják a trojka elvárásait a hétvégi népszavazáson.
Kevés ország vitt véghez ahhoz hasonlót, mint amit Görögország ért el az elmúlt öt évben azzal, hogy a jelentős méretű elsődleges hiányát többletté alakította át. Bár ez az emberek jelentős szenvedésével járt, a görög kormány legutóbbi javaslata jelentősen próbált megfelelni a hitelezők követeléseinek.

Világosan kell látnunk azt, hogy a Görögországnak megítélt, jelentős összegű hitel szinte egyáltalán nem jutott el az országhoz. Azt valójában a magánhitelezők, köztük német és francia bankok kifizetésére fordították. Bár Görögország csak morzsákat kapott, azonban nagy árat fizetett az utóbbi országok bankrendszerének védelméért. Az IMF-nek és a többi "hivatalos” hitelezőnek nincs is szüksége arra a pénzre, amelyet követelnek. A business-as-usual forgatókönyv szerint a visszakapott pénzt nagy valószínűséggel ismét kihiteleznék Görögországnak.

Az egész ügy azonban nem a pénzről szól. Valójában az történik, hogy a különböző határidőkkel arra próbálják rákényszeríteni Görögországot, hogy adja be a derekát, és fogadja el az elfogadhatatlant, nemcsak a megszorító politikát, hanem más büntető intézkedéseket is.

Miért tenné ezt Európa? Miért utasítják el az EU vezetői a népszavazást, és miért nem mentek bele abba, hogy az IMF-nek történő esedékes görög kifizetés június 30-i határidejét pár nappal kitolják. Európa elvégre nem a demokráciáról szól?

Januárban a görög polgárok egy olyan kormányra szavaztak, amely azt ígérte, hogy véget vet a megszorításoknak. Ha a kormány egyszerűen csak betartaná a választási kampányban tett ígéretét, akkor már elutasította volna a hitelezők javaslatát. Ehelyett esélyt adott a görögöknek, hogy mérlegeljék ezt az ország jövője szempontjából létfontosságú kérdést.

A legitimációval kapcsolatos szempontok összeegyeztethetetlenek az eurózóna politikájával, amely sosem volt egy nagyon demokratikus projekt. A legtöbb tagállam kormánya nem kérte ki a lakosság jóváhagyását arra vonatkozóan, hogy a monetáris szuverenitás átkerül az EKB-hoz (Európai Központi Bank ). Amikor Svédország így tett, a svédek nemet mondtak. Megértették, hogy a munkanélküliség mértéke emelkedne, ha az ország monetáris politikáját egy olyan központi bank határozná meg, amely kizárólag csak egyetlen célt, az inflációs politikát tartja szeme előtt. A svédek megértették, hogy a gazdaságuk pedig kárát látta volna a monetáris szuverenitás EKB-hoz történő áthelyezésének, mert az eurózóna alapját jelentő gazdasági modellről előzetesen azt jelezték előre, hogy az a hatalmi erőviszonyok terén a munkavállalókat hátrányos helyzetbe hozza.

És valóban, a demokrácia antitézise az, amit most, 16 évvel azután, hogy az eurózóna intézményesítette ezeket a viszonyokat, tapasztalunk: sok európai vezető szeretné látni Alekszisz Ciprasz kormányfő baloldali kabinetjének bukását. Elvégre is, az igen kellemetlen, hogy Görögországban egy olyan kormány van hatalmon, amely ennyire ellenzi azokat az intézkedéseket, amelyek olyan sokat tettek az egyenlőtlenség növekedéséért sok fejlett országban, és amely annyira elkötelezett a vagyon megzabolázatlan hatalmának megfékezéséért. Úgy tűnik, azt gondolják, hogy végül meg tudják buktatni a görög kormányt azzal, hogy egy olyan megállapodás elfogadását kényszerítik rá, amely szembemegy a felhatalmazásával.

Stiglitz egyik fő témája kutatásaiban a társadalmi egyenlőtlenség. Egyik művében az Egyesült Államok gazdasági válságának fő okát abban látja, hogy a leggazdagabb egy százalék érdekében kormányoznak, miközben az egyenlőtlenséget mutató Gini-index az országban az extrém magas értékhez közelít.

A Világbank alelnökeként jó rálátása volt a globalizációs, nemzetközi fejlesztési folyamatokra, ezek hibáit, korrupciós eseteket, rosszul sikerült fejlesztési kezdeményezéseket ír le A globalizáció és visszásságai című munkájában.

lásd még : David C. Korten: Élet a tõke uralma után

 

Nehéz tanácsot adni arra vonatkozóan, hogy miként szavazzanak a görögök július 5-én. Sem a trojka feltételeinek jóváhagyása, sem annak elutasítása nem lenne egyszerű, és mindkettő hatalmas kockázattal jár. Az igen szavazatok győzelem szinte egy vég nélküli gazdasági hanyatlást eredményezne. Talán egy kivéreztetett országnak, amely eladta összes vagyonát, és amelynek fiataljai emigráltak, végül elengednék az adósságait. Vagy talán egy közepes jövedelmű gazdasággá silányított Görögország végül a Világbanktól kaphatna segítséget. Ezek a következő évtizedben valósulhatnának meg, vagy talán az azt követő évtizedben.

Ezzel szemben a nem szavazatok győzelme legalább megadná a lehetőséget Görögországnak arra, hogy az erős demokratikus hagyományai révén saját kezébe vehesse a sorsát. A görögök így talán megkaphatnák a lehetőséget arra, hogy egy olyan jövőt építhessenek, amely talán a régmúlthoz képest nem lesz olyan prosperáló, de jóval reménytelibb a jelenlegi gyötrelmes időszaknál. Én tudom, miként szavaznék.

Copyright: Project Syndicate, 2015.

http://www.vg.hu/gazdasag/stiglitz-europa-tamadasa-a-gorog-demokracia-ellen-452877

Ciprasz egész Európának megmutatta – mit is?

bakó.bea írásának értelmes része:

„Egész Európának megmutattuk, hogyan kell harcolni a demokráciáért”, mert legalább nem harc nélkül fogadtuk el a hitelezők akaratát! – hősködött Alekszisz Ciprasz szerda éjjel a görög parlamentben, mielőtt elfogadták volna az újabb mentőcsomag feltételéül szabott brutális megszorításokat. Nos, ha Ciprasz attól érzi magát demokratának, hogy csak „harcok árán” hajlandó visszafizetni a felvett hitelt, akkor elég nagyot fordult a világ Görögországban, az európai demokrácia szülőhazájában.

Ez a cikk nem arról szól, hogy jobb lett volna-e, ha kilép az eurózónából Görögország, vagy hogy a hitelezők által követelt megszorító intézkedések jók-e vagy sem. Inkább azokra a nagyívű kinyilatkoztatásokra és jóslatokra szeretnék itt reagálni, amelyek az európai demokráciára vonatkozóan vonnak le messzemenő következtetéseket a görög ügy kapcsán.

Első helyen a megszorításokról tartott népszavazást kell megemlíteni, amit a népszerű narratívákkal ellentétben két okból sem lehet a demokrácia fényes győzelmeként értékelni. Egyrészt nyilvánvalóan nemet mondtak a görög választók egy megszorító csomagra, utána pedig sokkal szigorúbb intézkedéseket kényszerült elfogadni az elméletileg az enyhébb verziót is ellenző „népet” képviselő parlament. Nem túl elegáns húzás: megkérdezzük mit (nem) akartok, aztán tíz napra rá elfogadunk egy még rosszabb verziót. Persze értem én, hogy ez szükséghelyzet, csak akkor talán nem kellett volna a beleszólás lehetőségével vakítani az embereket, meg – főleg egy csőd szélén lévő országban – egy csomó pénzt elkölteni a népszavazásra. Ciprasz ráadásul minden felelősséget elhárít magáról és a hitelezők „bosszúvágyának” tudja be a második csomag szigorúságát.

http://mandiner.blog.hu/2015/07/17/ciprasz_egesz_europanak_megmutatta_mit_is#comments

A görög válság és a magyar sajtó

Írta pogatsazoltan, közgazdász

Az angol nyelvben elterjedt kifejezés a gamechanger, ami olyan fejleményekre utal, amely teljesen megváltoztatja egy folyamat megítélését. A görög válság elmúlt fél éves történetében ilyen gamechanger volt az, amikor a résztvevők és az elemzők számára világossá vált a EU-IMF oldal inkompetenciája és valódi politikai motivációi.

A nemzetközi sajtót és közvéleményt sokkolta, amikor az eurozóna elismert és pártatlan szakértői letették a garast amellett, hogy az Európai Központi Bank politikai nyomásgyakorlást fejtett ki egy tagállamára. Ezek valóban olyan állásfoglalások, amelyek gyökeresen megváltoztatják a kérdés megítélését, hiszen Varufakisz görög pénzügyminiszter többször is kifejtette azon véléményét, hogy az Eurogroup pénzügyminisztereinek ez a célja. Nyilvánvalóan óriási horderejű kérdés, ha Európa vezető akadémiai szaktekintélyei ebben igazat adnak neki. Olyan fajsúlyú fejlemény ez, amelyről egy uniós tagország üzleti sajtójának akkor is be kell számolnia, ha amúgy nem szimpatizál az új görög kormány gazdasági filozófiájával.

1.) Charles Wyplosz a Genfben székelő International Centre for Money and Banking Studies igazgatója, a Center for European Policy Research kutatója. Dolgozott a Harvardon, tanácsadója az IMF-nek, a Világbanknak, az Európai Bizottságnak, a francia Becsületrend tulajdonosa. Nehezen lehetne azzal vádolni, hogy valami Ciprász hívő fanatikus lenne. Aki ismeri az eurozóna közgazdaságtudományi kutatását, az tudja, hogy könyvei és tanulmányai meghatározóak ezen a területen, a világ egyetemein használják őket.

Milyen állásfoglalást tett Wyplosz? Ide kattintva elolvashatja az angol eredetit.

Azt állítja, hogy 2010 májusában az IMF, mivel tudta pontosan, hogy a görög adósságállomány nem fenntartható, kitalált egy új jogcímet, amin új hiteleket erőltethet az országra: rendszerszintű kockázatot jelent a világgazdaságra. Wyplos nem akarja eldönteni, hogy ez az álláspont megalapozott volt-e, azonban leszögezi: a fent részletezett önvédelem érdekében Görögországot “feláldozták“. A görög kormányra “ráerőszakolták” azt a hatalmas adóssághegyet, ami 2010 után, a megszorítások időszakában 108%/GDP-ről 177%-ra emelte a görög adósságállományt, egyben kezelhetetlenné téve azt. (Mindkét idézőjeles kifejezés Wyplos-é.)

Wyplos azonban még ennél is tovább megy. Egy hagyományos IMF hitelnyújtási tárgyaláson a jegybank egy oldalon ül a meghitelezett tagállam kormányával. A görög esetben azonban az EKB a hitelezők oldalán foglalt helyet, mintha az euró Görögországban külföldi valuta lenne. Részt vett a megszorító politika kikényszerítésében és számonkérésében, azaz olyan funkciókat látott el, amelyet meg nem választott jegybank sehol a világon nem végezhet demokratikusan megválasztott kormánnyal szemben!
(de azt azért tudhadtuk eddig is, hogy szinte minden országban ez a funkciója, és simor és matolcsi az ajánlásait nem véletlenül veszi parancsnak. ők csak kollaboráns helytartók.)

A gyenge minőségű szakpolitika pedig mély recesszióhoz vezetett, azaz az EKB-na osztoznia kell a felelősségben a görög válság előidézésében.

De Wyplosz még ennél is tovább megy. Szerinte a likviditási hitelvonal elzárásával, azaz a bankbezárások kikényszerítésével az elmúlt hetekben az Európai Központi Bank a politikai beavatkozás minden eddiginél durvább formáját választotta: gyakorlatilag kilök egy tagállamot az eurozónából. Görögország nem az egyetlen áldozat. Szétesett az eurozóna kormányzása, és drámaian megrendült az Európai Unióba vetett hit.

Wyplosz gamechanger jelentőségű állásfoglalásáról egyetlen cikk nem jelent meg sem a Portfolio.hu-n, sem a HVG.hu-n…

2.) Paul de Grauwe, a London School of Economics professzora, az IMF és az Európai Központi Bank volt munkatársa, a College of Europe és számtalan neves egyetem professzora. (Érdemes megnézni a róla szóló wiki bejegyzést, elképesztő.) Ismét csak nem egy motorbiciklin száguldozó forrófejű marxista forradalmárról van szó, de Grauwe szülőhazájában, Belgiumban LIBERÁLIS párt színeiben futott be kisebb politikai karriert. Gyakorlatilag az eurozóna kutatásának első számú nemzetközi szakértőjéről beszélünk.

Mit állít Paul de Grauwe? (Eredeti angol cikk ide kattintva.)

Nem kevesebbet, mint hogy a.) A további megszorítás egész biztosan nem a megfelelő válasz a görög válságra  b.)  Az Európai Központi Bank kárt okoz azzal, hogy a januárban meghírdetett kötvényvásárlási programját nem terjeszti ki Görögországra, egyedüliként az Eurozónában. Ha megtenné, a görög állam olcsó forrásokhoz jutna. c.) Az Európai Központi Bank szintén kárt okoz azzal, hogy nem fogadja el a görög bankok által birtokolt görög állampapírokat likviditási fedezetként. Gyakorlatilag ezen hozzáállása miatt kellett bezárni a görög bankokat, ezért nem jutnak hozzá a görög polgárok a saját megtakarításaikhoz, és még az sem lehetetlen, hogy bennragadt pénzük jelentős részét elvesztik majd.

Mindezt összefoglalva: az Európai Unió igen jelentős károkat okoz Görögországnak, gyakorlatilag csődbe vitte azt, és egyben veszélyezteti az Eurozóna jövöjét is.

Végezetül de Grauwe utolsó mondata intelmül: fel kell hagyni azzal a vággyal, hogy komplett nemzeteket akarunk megbüntetni!

Talán egyetért a Kedves Olvasó, ezek igen súlyos szavak egy ilyen tekintélyes és pártatlan szakértőtől. Minden valószínűség szerint érdekelhetné a magyar olvasót. Ehhet képest ismét csak: egyetlen sor nem jelent meg erről a cikkről sem a Portfolion, sem a hvg.hu-n….

3.) Barry Eichengreen, a University of California, Berkeley professzora, a globális monetáris rendszer abszolút vezető autoritása, szinte mindenki ismeri a nevét. Ismét csak világszerte tanítanak a könyveiből, nem a Sziriza pireuszi párttitkára…

Mit állít Eichengreen (aki egyébként ebben az angol nyelvű cikkében kifejezetten kritikus a Sziriza népszavazási ötletével kapcsolatosan)?

Idézem: “A görög vezetés imkompetenciája elhalványul az Európai Bizottsághoz, az EKB-hoz és az IMF-hez képest. Elutasították az adósság részleges leírását 2010-ben, amikor az még kezelhető lett volna, illetve 2015 elején is. Ehelyett a kiadások csökkentését és az adók emelését eröltették a görög kormányra, amivel egyre mélyülő recesszióra kárhoztatták azt az országot.”

Meglehetősen kemény és egyértelmű szavak a világ egyik vezető közgazdászától. Azt gondolná az ember, hogy a véleményformáló magyar üzleti sajtó figyelmét nem kerülheti el, hiszen világszerte óriás viszhangot keltett. De sajnos elkerülte. Se a Portfolio, se a hvg.hu archívumában egy mukk nincs róla…

______________

Ennyi talán elég illusztrációként. Hosszan sorolhatnám még a meghatározó szerzőket a görög válsággal kapcsolatos nemzetközi vitákból, akiknek a véleményét a magyar gazdasági sajtó nem fordította le az angolul alig beszélő magyar közönség számára. Nagy kár. Magukat az újságírókat kérdezve nem kaptam választ, hogy miért történt mindez így.

Nem megyek bele annak részletezésébe, hogy ezeken az oldalakon ezzel egy időben a görögökkel szembeni etnikai alapú sztereotipizálásnak olyan áradata folyt, amelynek nagyon káros következményei lesznek a magyar politikai kultúrára hosszabb távon. A címadások, a témaválasztások, a képek heteken keresztül erősítették a magyar közvélemény (inklúzíve liberális és baloldali szavazók) nagy részében amúgy is erős etnikai előítéletességre való hajlamot. Ennek ára lesz.

Nem vagyok semmifajta konspirációelmélet híve. Nyílvánvalóan nem hiszem, hogy a világot vagy a médiát a zsidók, melegek, a nyugat, a háttérhatalmak vagy ufók irányítanák. Abban sem hiszek, hogy a nagytőke, a kapitalisták, a gonosz multik vagy az IMF odaszólna magyar ujságíróknak, hogy ezt írjátok meg, ezt viszont ne. (Ilyen típusú kommenteket törölni is fogok a blogbejegyzés alatt.) Egyszerűen arról van szó, hogy mindenki a saját ideológiai rostáján keresztül látja a világot (én magam is), és ez alapján dönti el, hogy mit közvetít és mit nem. Illuzió azt gondolni, hogy valaki ideológiától mentes technokrata, szakértő csak azért, mert egy üzleti lapnak ír, másoknak viszont vannak ideológia torzításaik, “osztályharcos” vagy más megközelítéseik.

Természetesen mindenkinek joga van a saját ideológiai értékválasztásaihoz. Társadalmi szinten azonban óriási baj, ha a gazdasági sajtó meghatározó portáljai szelektíven tájákoztatnak, illetve nem számolnak be olyan gamechanger jelentőségű fejleményekről, amelyek egy kardinális kérdésben meghatározóan befolyásolnák a hazai közgondolkodást.

Nem frocliból mondom. Kimaradunk a világ főáramából…

http://pogiblog.atlatszo.hu/2015/07/14/a-gorog-valsag-es-a-magyar-sajto/

transformer:

- Ilyen témában és általában a közgazdaságtanban nincs ideológiamentes szakmai cikk, ezt kár reklamálni, az a természettudományok privilégiuma (bár még ott sem sikerül mindig...). Amint Slavoj Zizeknek a népszavazás másnapján írt cikke is utal rá, külön bírálva ezért az Eurocsoport holland elnökét. Bár én is inkább a viccet idézem a cikkből, mert nagyon érdekes az analógia, és amint Zizek írja, a vicc új változata terjeng Athénben:

In my work I often use the well-known joke from the last decade of the Soviet Union about Rabinovitch, a Jew who wants to emigrate. The bureaucrat at the emigration office asks him why, and Rabinovitch answers: “There are two reasons why. The first is that I’m afraid that
in the Soviet Union the Communists will lose power, and the new power will put all the blame for the Communist crimes on us, Jews – there will again be anti-Jewish pogroms . . .”
“But,” the bureaucrat interrupts him, “this is pure nonsense. Nothing can change in the Soviet Union! The power of the Communists will last for ever!”
“Well,” responds Rabinovitch calmly, “that’s my second reason.”

I was informed that a new version of this joke is now circulating in Athens. A young Greek man visits the Australian consulate in Athens and asks for a work visa. “Why do you want to leave Greece?” asks the official.
“For two reasons,” replies the Greek. “First, I am worried that Greece will leave the EU, which will lead to new poverty and chaos in the country . . .”
“But,” interrupts the official, “this is pure nonsense: Greece will remain in the EU and submit to financial discipline!”
“Well,” responds the Greek calmly, “this is my second reason.”

A népszavazás előtt és után történtekről a Varufakisz-interjú mond a legtöbbet

 

 -
görög válság: Brüsszel végzetes terápiája

- Az ideológiamentesség hiánya nem ad jogot a hamis adatok közlésére és téves oksági láncolatokból levont következtetésekre. Pogátsa Zoltán blogja és rádióinterjúi ezt teszik egyfolytában.

 transformer:

- Ezt legalább ilyen mértékben űzi a Pogátsa által kritizált média és "szakértői", amely viszont azt a hazugságot is próbálja magáról terjeszteni, hogy "ideológiamentes".
A görög ügyben egyszerűen annyi történt, hogy az erős pozícióban levő uniós tagállamok nem voltak hajlandók tárgyalni, hanem ráerőszakolták akaratukat a görög kormányra. Mindezt szemét módon úgy, hogy más országok hasonló pártjait is presszionálják.
Ez egyszerű gyarmatosító magatartás. Ráadásul elősegíti a fasiszta, rassziszta csoportok és ideológia megerősödését, vagyis a piaci fundamentalizmus előkészíti a talajt a szélsőjobboldali reakciónak. Így az Európai Unió nem működhet, mert a nemzeti önzés és a globalista multiknak kedvező szabályozás szép lassan szét fogja rohasztani.

de ebben az ügyben az igazi hamisítás az, hogy a problémát mint "görögök" versus "hitelezők" tárgyalják. Ha ugyanis ebben a mederben marad a diskurzus, akkor a két oldal közül valamelyik mellé oda kell állni, és azt a látszatot kelteni, hogy egy alapvetően politikai kérdés "szakmai".
Arról a nem lényegtelen kérdésről sem esik szó, hogy az eurót hogyan konstruálták meg. Németország nélkül ugyanis nem nagyon lett volna értelme a megvalósításnak, ők viszont ragaszkodtak a márkához hasonló stabilitású euróhoz. Ezzel azonban a dél-európai országok versenyképessége viszonylag gyorsan romlott (az eleve leggyengébb láncszem görögöké a leggyorsabban), ezt egy darabig adósságból lehetett finanszírozni, de a válsággal ez a lehetőség is megszűnt. Ez nemcsak görög probléma, az egész dél-európai övezetet, de még a mintagyerek Írországot, sőt Franciaországot is érinti. Írországban pl. a megszorítások után a korábbi eggyel szemben 4 baloldali képviselőt választottak az EP-be a 11-ből ! Ez nagyobb arány, mint a Syriza EP-képviselőié Görögországban.

A tőkés médiának primitív előítéletek terjesztésére van szüksége, hogy a saját hazugságait el tudja hitetni. Erre a "lusta görög" megfelelő sztereotípia, de ezzel szemben nem a "szegény áldozat görög" (úgy általában) a megfelelő válasz, hanem annak leleplezése, hogy a "mentőakciók" a felelőtlen hitelezőket mentik és nem nyúlnak hozzá a görög felelősökhöz. Ezek viszont nem a Syriza politikusai, hanem azok a politikusok, akikkel a korábbi "mentőakciók" során a hitelezők együttműködtek.

...


A közgazdaság nem természettudomány ! Ezért a "mi vezetett ide" kérdésére még valamelyest talán képes választ adni ("túlköltekezés"), de a megoldás egyáltalán nem "szakmai" kérdés, amire egyetlen helyes válasz van. Ezt a mostani "görög megoldás" mindennél jobban bizonyítja, azok sem hisznek benne, akik aláírták. Megfelelő politikai akarat esetén lehetett volna olyan megoldást találni, amely csökkenti azoknak a görögöknek a terheit, akiket legjobban sújtottak a megszorítások, ugyanekkor nem csupán növeli a másik csoport terheit, de a felelősöket, a "feneketlen hordóból" a pénz lenyúló oligarchákat büntetőjogilag is felelősségre vonja. A német kormány által irányított hitelezői csoportnak azonban semmiféle valódi megegyezési szándéka nem volt. Ezt nem számadatok, táblázatok igazolják, hanem a tárgyalások menetének alakulása. Még az IMF kiszivárgott jelentése sem érdekelte őket.

Minden ideologizálás nélkül megállapítható, hogy az Európai Unió óriásit bukott emiatt a tárgyalási mód miatt. Normális kormánynak ezek után mi érdeke lenne egy olyan eurozónába belépni, ami csak "fegyelmezni" tud, de se szakmai kompetenciája, sem szolidaritási minimuma nincs, sőt, amint Varufakisz interjújából kiderül, az Eurocsoportnak még a megfelelő jogi háttere sincs definiálva, és senkinek nem tartozik felelősséggel. Ami a tágabb uniót illeti, a (kisebb) tagállamok választásait gyakorlatilag semmibe veheti, az unión belül valós mobilitás a félperifériáról a centrum felé nincs, az egész politikai felépítménye illegitim és antidemokratikus.
A görög ügynek ugyanis ez a valódi tétje, nem a "szakértők" írásai. Lehetett ilyen "megoldást" is találni, ez minősíti azokat, akik kierőszakolták. És lehetett volna egészen mást is, ugyanabból az előzményből kiindulva. A Syrizának ez volt a célja, de beleütközött a falba. Ennek az oldalnak egyszerűen nagyobb lehetőségei vannak arra, hogy a médiában hamisítson, elhallgasson lényeges információkat, mint Pogátsa Zoltánnak.

 

az europrobléma a maastricht-i szerződésben már "kódolva" volt. A szerződést ugyanis a kelet-európai rendszerváltások után kreálták, amikor a "történelem vége" és hasonló baromságok voltak divatban, éppen nem volt válság, tehát a kritériumokat is egy ilyen helyzetre szabták.
A másik probléma (erről Andor László már nem EU-biztosként is írt), hogy az EU féloldalas. Van egy "szabadsági" oldala, amely abszolutizálja a versenyt és ennek megvannak a jogi garanciái, és van egy "szolidaritási" oldala, amelyhez elfelejtették megteremteni a garanciákat - ezért Andor Jacquest Delors-t is felelősnek tartja, annak ellenére, hogy őt minősíti az eddigi legjobb EB-elnöknek (persze Barroso-féle nullák és Juncker-féle maffia-cinkosok mellett ez nem is olyan nehéz...)
Ami az eurót illeti, ennyire különböző gazdasági erő és színvonal mellett, ha a feltételeit a német márkáéhoz igazítják, azon a többség veszít, Németország nyer. Ezt is előre lehetett látni, de mivel a németek nélkül nem lett volna értelme, ők meg ragaszkodtak hozzá, a többi belement (jellemző, hogy a skandinávok kimaradtak, a britek más dolog, azok szerelmesek a fontjukba). A görögök még hamisítottak is az ügy érdekében (a Goldman Sachs segítségével), meg azt hitték, hogy az olimpián keresni fognak, helyette buktak - és a magyar elit is ugyanilyen hülyének látszik.

miért nem akarják a görög oligarchákat és a korrupt politikusokat már elkapni a szirizában? vagy sose volt cél igazán vajon? pedig az egyik mostani aláírt egyezmény EU-s feltétele: "Az igazságügyi rendszer reformja" :)
lehet hogy az EU bevédte a görög megbízható "embereit"? megvédi a bűnösöket, és megzsarolta cipraszékat?

"Normális kormánynak ezek után mi érdeke lenne egy olyan eurozónába belépni, ami csak "fegyelmezni" tud,"

lefizetik őket, ahogy eddig, ez lesz az érdekük.