A Jobbik közleménye után (melyben felszólította az Akadémiát a magyarság finnugor származáselméletének tudományos bírálatára), egész pályás letámadás indult a neopogányság ellen (számomra kissé meglepő módon) a „mérsékelt/liberális jobboldal” részéről. Szeptember 20.-án kezdődött a Magyar Püspöki Konferencia körlevelével (talán nem haragszik meg senki, amiért a katolikus egyházat Fidesz közelinek tartom), majd a Heti Válasz vette át a stafétabotot, A táltosok már a spájzban vannak című cikkükkel és az óriási közfelháborodást látva elkészült a folytatás is, hogy végül összeérjen, ami összetartozik, legújabb számuk címlapján Jelenits atya látható, ugyanis egy interjút készítettek vele Bálványrombolás címmel. Bár ezen sorozat legutóbbi állomását sajnos még nem állt módomban elolvasni, de mivel hallgattam már Jelenits atyától a témában néhány előadást és cikkeihez is volt már szerencsém hasonló kérdéskörben, ezért nem tartom valószínűnek, hogy újdonsággal szolgálna számomra mondanivalója. Módszere teljesen egyezik a Heti Válaszéval, a jogos észrevételeket, logikus kritikákat és tudományos ellenvéleményeket elhallgatva lejárató propagandát folytat mindenki ellen, aki a finnugrisztika (vagy a katolikus egyház) tanítását meg meri kérdőjelezni.
Minderre azért van lehetőségük, mert az alternatív őstörténeti oldal eddig gyakorlatilag képtelen volt arra, hogy kitermeljen egy olyan történészt, aki tudományos érvekkel, kíméletlen logikával és független eszmeiséggel szállhatna harcba az MTA képviselőivel – amennyiben azok hajlandóak lennének vitába szállni vele. Amint valaki rájön, hogy valami nem stimmel a tankönyvekben leírt származtatással, azonnal beszippantja a sámánok és táltosok varázsereje, melyek bűvköréből szinte lehetetlen szabadulni.
Az 20. században az első komoly szaktekintély, aki a kizárólagos finnugor rokonság mellé más eredetet is elképzelhetőnek tartott Hóman Bálint volt, de mielőtt tovább tudta volna fejleszteni téziseit a kommunisták börtönében éhen halt. A következő jeles tudós László Gyula, ő a híres kettős honfoglalás elméletének kidolgozója, mellyel elkezdte ásni a hivatalos történettudományi álláspont sírját, bár ezt senki nem mondta ki soha hivatalosan. Ha ugyanis igaz László Gyula elképzelése, akkor a szláv jövevényszavak, a vándorlás a pusztán, a magyar nép és a magyar nyelv kialakulásának eddigi elképzelései mind „átgondolásra” szorulnak és feltételezni ildomos bizonyos fokú magyar-avar rokonságot, amitől már csak egy lépés a hun-magyar rokonság gondolata.
Jelenleg is élő, említésre érdemes történész Bakay Kornél, akit a Heti Válasz cikkben is megemlítenek, mint „az akadémiai világ perifériájára szorult tudóst”, ami igaz, csak azt felejtik el megemlíteni, hogy többek közt azért szorult az akadémiai világ perifériájára, mert meg merte kérdőjelezni a finnugrista dogmákat és más irányokba is elkezdett kutakodni. Jelenleg talán ő a legjelentősebb képviselője az alternatív oldalnak, bár velük is állandó vitában áll.
Természetesen még sokakat lehetne említeni, akik munkásságukkal aláásták a finnugrisztika védvonalait, de nem szeretnék most elveszni a részletekben. Akikről mindenképpen említést kell tenni még, azok a külföldi kutatók, kik hatalmas szögeket vertek a hanyatló elmélet koporsójába. Ők azért rendkívül fontosak számunkra, mert eddig, ha valaki kétségbe merte vonni a finnugor (nyelv)rokonságot azzal támadták, hogy nem tetszik neki a „halzsíros atyafiság” és dicsőbb ősöket szeretne a magyarságnak. Ezzel a váddal külföldi kutatókat nehéz illetni, nem is nagyon tud mit kezdeni velük az MTA.
A legfontosabbak talán a finn kutatók, aki régészetileg (Milton Nuňez) és nyelvészetileg (Kalevi Wiik) is alapjaiban rengették meg az eddigi elképzeléseket az úgynevezett finnugor népek eredetére vonatkozólag. Kutatásaik szerint a finnek ősei legalább 10.000 éve őshonosak jelenlegi lakóhelyükön (finnugor őshaza és a magyarság vándorlása alapjaiban dőlt meg), a jégkorszak elmúltával a jégtakaró visszahúzódását követve kerültek a mai Finnország területére. Nyelvi vonalról egy hasonló gyomrost kaptak a magyarországi finnugristák finn kollégáiktól, ugyanis idézem „az indoeurópai alapnyelvből az ősgermán alapnyelv éppen a finnugor szubsztrátum jelentős nyelvi hatására jött létre”. Ezekből kifolyólag a finnek egy új őstörténeti elméletet dolgoztak ki (Kyösti Julku), ugyanis „a balti-finn csoportok kelet felől nyugatra irányuló vándorlását történelmileg bizonyíthatatlannak tartja, mivel nem lehet meghatározni a feltételezett vándorlás okát, kiindulópontját és útvonalát”. (A kérdés tehát: akkor honnan jöttek a magyarok?!)
A finneken kívül más népek tudósai is egyre jelentősebb kritikával illetik a megkövesedett magyarországi kutatók elméleteit, kik közül a legaktívabbak az olaszok (gondoljunk csak az etruszk-magyar rokonságot feltételező Mario Alineire, vagy Angelo Marcantoniora, aki most Rómában a finnugor oktatás vezetője és az Oxford kiadó gondozásában megjelent könyvében a finnugor dogmákat kérdőjelezi meg), de más népek kutatói is egyre növekvő gyanakvással kezelik a finnugrisztika eredményeit s merészkednek Magyarországon eretneknek tartott gondolatok publikálására.
De mi is a baj a finnugriszikával, tehetik fel sokan a kérdést? Sajnos nem csak egy hiteles történésszel, hanem (ez okból kifolyólag) egy hiteles tudományos munkával is adós maradt az alternatív oldal, így a cikk második részében, a történelem forrásain végighaladva megpróbálom a vázlatát összeállítani egy ilyen műnek, hátha elkészíti egyszer valaki, útmutatóként használva bejegyzésemet.
2. rész
Utolsó írka