kkbk.blog.hu

Kultúra, poetapolitika, vers, vita, igazság, szociális érzékenység, Nemzet, forradalom, meg amit akartok.

 

Sok helyről jöhetünk, de csak egyfelé tarthatunk, ha valóban értelmesek vagyunk és tisztességesek:

 

Ez az irány pedig a "nemzeti" szociáldemokrácia,
a jóléti állam, ahol minden jóravaló csoport és gondolat képviseltetheti magát, és ahol elég gazdag az alsó középosztály is, hogy vállalkozni tudjon az új ötleteivel és jó iskoláival.

Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a szegény ember gyereke is tudós lehessen; a tehetségtelen gazdagokat pedig el kell zavarni a krumpliföldekre.

Minden adófizető polgár szociáldemokráciában és jogállamban akar élni - csak nem tud róla.

Térjünk mindannyian konszenzusra.

posztos írkák

Nagyon fontos

ist


Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond:

magyar_partok333.JPG

"Füstöl a víz, lóg a káka kókkadón a pusztaságba" Holt Vidék kkbeka KáKánBéKa

Máté, 7. fejezet

15 Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket.
17 Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18 Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19 Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik

 

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Utolsó írka

információ

A bölcsesség alapja a kétkedés.
de csak a gonoszok tartanak mindenkit gonosznak.

 

A hír (a tény) szent, a vélemény szabad - Pulitzer József

Ha van egy minőségi írása közéleti témában, versmegzenésítése, jó témája, filmje, ötlete, linkje, híre, információja
küldje el nekünk, feldogozzuk egyszer talán, és le is közölhetjük
kkbkorkukacgmail.com
vagy írja be a kommentekbe, csomót nem kérünk.
az értelmes kommentekre igyekszünk válaszolni, mert fontos a párbeszéd, főként félreértések esetén.
Ezen oldal semmilyen komment- és posztíró véleményével nem azonosul,
így kívánja megőrizni saját függetlenségét, elvét, illetve a szólás- és véleményszabadságot.

Az aktaszerű posztok folyamatosan frissülhetnek, a fontos témákban frissülnek is.

codex

 

Archívum

Címkék

1848 (6) 1920 (8) 1956 (41) 2006 (12) 2rule (1) 444 (1) 4k (2) 64 (1) ábrányi (2) ácsné (6) aczél (3) ádám (2) áder (2) Ady (1) ady (20) afrika (4) akác (1) ákos (1) aksi (2) aktuális (8) aláírás (1) áldozat (34) alfödi (1) alföldi (16) alkotmány (4) állam (3) állat (1) almássy (1) álmos (1) ambrus (1) amerika (1) andrás (1) andrásfalvy (1) angol (14) ángyán (29) ángyén (1) animacio (24) antal (2) antall (11) antikultura (111) apáti (3) apor (1) arab (7) arany (6) argentína (2) arisztokrácia (5) arkan (1) arnoth (1) arokaso (33) árulólapok (5) árvai (1) ascher (2) ásotthalom (1) assange (1) aszódi (2) ateizmus (2) attila (1) audi (2) autó (3) autonómia (1) autonomia (1) ávh (1) azer (3) azori (1) b (2) babarcy (1) babics (1) babits (5) bacsa (1) bagemihl (1) bagó (1) bajnai (10) bakáts (1) bakó (1) balassagyarmat (1) balaton (2) balatoni (2) balavány (1) balázs (2) balczó (10) balikó (1) bálint (1) balla (1) balog (2) balogh (2) balsai (1) bana (1) bandó (1) bándy (1) bank (70) bankrendszer (1) bara (1) baranyay (1) barcs (1) bárd (1) bárdok (1) bárdos (2) barings (1) báró (1) bartók (1) bartos (2) bartus (2) bátorfi (1) batthyány (3) bauer (3) bayer (8) bbc (1) becsó (1) bede (1) békés (1) bélaság (1) belénessy (1) belga (2) bencsik (4) béndek (1) bene (2) benedek (1) benkő (2) benzin (13) berecz (1) bereznay (1) berija (2) berkesi (1) bertalan (1) bertha (2) bertók (1) berzeviczy (1) berzsenyi (1) bessenyei (1) bethlen (1) biden (1) bige (1) bilderberg (1) bíró (4) birodalom (1) bíróság (1) biszku (18) bitay (1) bkv (1) blaskó (4) blog (3) blunt (1) bmw (1) Bochkor (1) bocskor (1) bodoky (10) bodrogi (1) bogár (6) bogdán (2) bokor (1) bokros (5) bölcskei (1) boldizsár (1) boldoghy (1) bolgár (1) bologna (1) bombagyár (1) bonafarm (1) bono (1) borkai (1) borókai (1) boros (5) boross (2) boruzs (1) bosnyák (2) bőtös (1) botul (1) brádi (1) brády (6) Bremgarten (1) brenner (1) brezovics (1) bródy (2) bubla (1) budaházy (12) budai (5) budapest (1) bugár (1) bűn (38) búr (1) burány (1) burma (1) bush (2) buza (1) buzánszky (1) carlin (1) Casablanca (2) cegléd (1) ceglédi (1) ceta (1) chaplin (1) Charlie Hebdo (1) che (2) chikán (1) chomsky (1) cia (1) Cicciolina (1) Címkék (7) ciprasz (1) citadella (1) clark (1) colbert (1) coolidge (1) corrie (1) corvinus (1) csalad (10) csángó (1) csányi (13) császár (1) csecsen (1) cseh (15) csendőrség (1) csengey (1) csepel (2) csepreghy (1) csepregi (1) cserdi (1) cserháti (1) csernus (1) csetnik (1) csiba (2) csintalan (1) csipes (1) csiszár (1) csizmadia (1) csókay (2) csonka (1) csontos (2) csoóri (5) csurka (6) cukor (1) czeglédy (1) czeizel (1) czene (1) czettler (1) czike (11) czomba (1) c kategória (63) dajcs (1) Dallaire (1) damm (1) dán (2) dancsó (2) dániel (2) dan reed (1) daróczi (3) darvas (2) debrecen (3) délvidék (2) demcsák (1) demeter (2) demján (2) demokrácia (5) demszky (12) dénes (2) dés (1) deutsch (3) devizahitelesek (10) dézsi (1) dézsy (2) dienes (2) dietmar (1) Dieudonné (1) Digest (1) diktatúra (1) dk (1) dobay (1) dobozi (2) dobrai (1) dobrev (1) dodik (1) dojcsák (1) doku (3) dombóvári (1) donáth (1) dopping (1) dörner (5) dorosz (4) dotoho (1) dózsa (3) drábik (8) draskovics (2) dr morvai krisztina (27) dudits (1) dunaszerdahely (1) dúró (4) dzsudzsák (1) eccleston (2) eger (1) egervári (1) egészség (19) Egyesült Arab Emírségek (1) egyház (2) Egyiptom (3) egyiptom (4) együtt (1) elcoteq (1) élelmiszer (1) éliás (1) elitposzt (80) elnökség (4) elvis (1) ember (14) endre (2) endrésik (1) ensz (1) eon (1) eörsi (6) eötvös (1) ép-kar (1) erdély (7) erdő (2) erdogan (2) erdős (2) erőss (1) érpatak (2) ertsey (5) erzsébet (1) ésik (1) Esperay (1) esterházy (6) eszenyi (1) eszes (1) esztergom (7) eu (50) europai (4) everest (1) evola (1) fábián (1) Fábián (2) fabricius (1) fábry (3) facebook (5) fagyálló (1) faludy (1) falusi (1) farage (4) farkas (2) fazekas (2) fehérlófia (1) fehér kenyér (1) fekete (4) feketejános (4) fekszi (1) felcsút (1) felcsuti (1) felvidék (1) fenyő (1) ferenczy (1) ferihegy (1) fico (1) ficsor (1) fidesz (372) film (107) filó (1) fischer (4) flaisz (1) fliegauf (1) flier (1) fodor (5) földes (1) földesi (1) földvári (1) forditas (1) forrai (1) francia (8) freedman (2) frész (1) freud (1) friderikusz (3) friss (1) fülkeforradalom (1) fülöp (3) g. nagy lászló (1) gábor (1) gajdics (1) gál (3) galácz (1) galambos (1) galilei (1) galkó (1) garancsi (1) garas (1) gárer (1) gaudi (7) gay (1) gazdaság (14) gdp (2) gedeon (1) gelencsér (1) gellért (4) génmódosított (3) geotermia (1) gera (1) gereben (1) gerendai (2) gerendás (1) gergényi (8) gerő (1) geszti (1) gina (1) giró (1) glattfelder (1) glutén (1) gmo (1) göd (1) gőgös (1) gój (1) gömöri (1) göncz (3) gonda (1) goodfriend (1) görgey (2) gorilla (1) görög (5) gosztonyi (2) grant (1) grass (2) gróf (1) groó (1) gulyás (2) guyana (1) guyon (1) gyárfás (3) gyöngyösi (8) gyöngyöspata (12) gyóni (1) győr (2) györgy (1) györgyey (1) györgyi (1) győri (1) győrkös (1) gyulai (1) gyurcsány (24) gyurta (1) habán (1) habony (5) habsburg (1) hack (1) hadházy (7) hagyó (4) hajdú (5) hajdu (1) hajnal (2) hajós (1) halász (3) hamvas (1) hankiss (4) harangozó (2) hargitay (1) haris (1) harrach (3) hász-fehér (1) hatvany (4) havas (1) havasi (2) havros (1) haza (1) hazugsággyár (1) heffentrager (1) hegedüs (1) hegedűs (2) heim (1) héjja (1) heller (4) hellókarácsony (1) hende (1) herceg (1) herczeg (3) herczog (1) herényi (1) hering (1) hernádi (2) hetesi (2) híd (1) himnusz (1) hitel (4) hitgyülekezete (6) hitler (4) hoffman (2) hoffmann (3) hofi (1) hök (1) hold (1) hollán (1) holland (1) holoda (1) hóman (1) homoki (1) homoszexuális (10) Hőnyi (1) horn (4) hornok (3) hornyák (1) horoszkóp (1) horthy (36) horvát (4) horváth (16) hosszú (4) hrabovzsky (1) humor (95) hunvald (2) húsvét (1) huszár (1) huszti (1) huth (5) hutteritak (1) ideologia (4) idiota (2) igazság (3) igazságszolgáltatás (1) II. Erzsébet (1) iklad (1) illés (4) illiberális (2) illyés (1) ima (1) imf (3) incze (3) index (2) indoeurópaiak (2) infláció (2) inotai (1) ipar (2) ír (2) irak (3) Irán (2) irán (5) írnok (1) ISIS (6) iskola (20) Isten (1) isten (1) iszlám (6) ivády (2) iványi (2) izabella (2) izland (1) izrael (1) jakab (3) jáksó (2) jakupcsek (1) jámbor (1) jancsó (2) janet jackson (1) janics (2) jankovics (2) jános (4) janukovics (1) jány (1) jan kuciak (1) ján kuciak (1) járai (1) jászberényi (1) jászi (2) jegybank (1) jeles (1) jensen (1) jezsuita (1) Jézus (2) Jimmy Safechuck (1) jobbik (129) jobboldali (1) jog (1) johan (1) johnperkins (2) jones (1) jordán (1) Jordie Chandler (1) josip tot (1) jövő (1) jövőkép (1) józsef (5) judaizmus (1) juhász (8) julian (1) juncker (1) junker (1) juszt (1) kabai (1) kádár (3) kadirov (1) kaffka (1) kahn (1) kajászó (1) kakas (1) kaláka (1) kalifátus (2) kálium (1) káliumsó (1) kálmán (2) kaltenbach (2) kálvinista (2) kamatozású (1) kaminski (1) kánaán (1) kanada (1) Kancsendzönga (1) kányádi (3) kapitali (1) kapitalizmus (1) kaposvár (1) kapronczay (2) kapu (1) karácsony (12) karafiáth (1) karass (1) karinthy (2) kármán (1) károli (1) károlyi (7) kárpát (1) karsai (1) kásler (5) kaslik (1) kassai (1) kassák (1) kasza (1) Katar (1) katar (2) katrein (1) kaya ibrahim (1) kazincbarcika (1) kazinczy (1) Kazinczy (1) kdnp (32) kedvenc (69) kékfrank (2) kele (1) kémrepülő (1) kende (1) kennedy (2) kepes (1) képíró (2) kerdvenc (1) kerényi (4) keres (1) keresztény (5) keresztenyseg (30) kereszténység (8) keresztes (1) keresztúri (1) kéri (2) kern (1) kertész (8) Kesznyéten (1) kétfarkú kutya (1) kilián (1) kína (5) kincses (1) király (8) királyság (1) kisgazda (2) kisgergely (1) kishantos (2) kiskunhalas (1) kiss (3) klára (1) klebelsberg (3) klein (1) klímaváltozás (1) klub (1) knézy (1) kocsis (6) kóczián (1) koeman (1) kohászat (1) kóka (6) kóla (1) kölcsey (1) kollár (2) kolompár (2) koltay (1) komlós (1) komment (1) kommentár (1) kommunista (5) kommunizmus (2) koncz (2) kondor (1) kongresszus (1) konrád (5) kónya (3) konyár (1) konzerv (4) konzervatív (4) kopátsy (2) kopp (1) koppány (1) körmend (2) kornis (3) korona (6) koronavírus (2) korondi (1) kőrösi (2) korten (1) körtvélyesi (1) kósa (1) kossuth (2) kőszeg (2) kosznovszki (1) koszorús (1) koszta (1) kosztolányi (2) kóté (1) kötvény (1) kovács (9) kovalik (2) kővári (1) kövér (14) köves (1) kozenkay (1) közgazdász (2) közgép (2) kozma (1) krassó (2) krasznahorkai (1) krasznai (1) kratochvil (1) krausz (1) Krawiec (1) krím (3) krug (1) kuba (2) kubatov (1) kukorelly (3) kulcs (2) kulka (2) kultúra (1) kultura (59) kun (3) kuncze (1) kunó (2) kunszabó (4) kuruc (2) l. (1) labanc (2) laborc (3) lackfi (1) ladik (2) lakat (1) lakatos (2) lánczi (1) lanto (1) lantos (8) lányi (2) laogai (1) lascsik (1) lászló (3) latinovits (26) lator (1) latoya jackson (1) lauda (1) lázár (17) lazáry (1) leaving neverland (1) legszebb (1) léhmann (3) leisztinger (2) lendvai (2) lengyel (5) lenhardt (4) lenkei (2) lenkey (1) lepen (1) lépold (1) letelepedési kötvény (1) lévai (1) lezsák (2) Le pen (1) líbia (1) lipták (1) liszt (1) litván (1) lmp (55) lobbi (1) lomb (1) lomnici (2) london (1) lóránt (2) lovakrul (3) lovas (1) lovasíjász (1) lukács (3) M&Ms (2) Macaulay Culkin (1) mack (1) mackensen (1) maczó (2) madách (1) madár (2) madárirtás (1) mádl (1) mága (1) mager (1) magor (1) magvasi (1) magyar (13) magyarország (126) magyarorszag (2) magyarzene (1) Magyar Hang (1) makovecz (6) mal (2) maléter (4) malév (2) malina (2) málna (1) málta (1) mandela (2) mandiner (14) mann (1) mansfeld (1) márai (1) marcell (1) marianum (2) márki (1) Marokkó (2) Marrakech (2) martinovics (1) márton (2) martonyi (7) marx (1) matolcsy (4) matovic (1) mátra (1) matyi (1) máv (1) McConnell (1) mdf (21) mécs (4) medgyaszay (1) medgyessy (4) média (8) media (6) megadja (1) megafon (1) meggyes (2) megyeri (1) mekka (1) meleg (1) merkel (6) mese (2) mesterházy (6) mészáros (8) metró (3) mezőgazdaság (12) mhm (1) michael jackson (2) mici (4) micimackó (3) microsoft (1) mihály (2) mihók (1) mikepércs (1) mikes (1) miklós (1) mindszenty (2) mirkóczki (4) miskolc (2) mítosz (4) mi hazánk (1) mma (1) mohácsi (5) Mohamed (2) Mohammed (2) mok (1) mol (2) molnár (3) momentum (1) monarchia (5) mong (2) monitor (1) monsanto (3) móra (1) morell (1) móricz (2) morszi (1) morvai (1) moszkva (1) moys (1) MP (1) msz (1) mszmp (1) mszp (165) mta (2) MTA (1) mubarak (1) mugabe (2) müller (1) multikulti (6) mundruczó (1) murányi (1) musk (1) muszty (1) művészet (1) múzeumok (2) muzorewa (1) nacl (1) nádas (2) nagy (4) nagyatády (1) nagykőrös (1) nagy gergely (1) nánási (1) narcopata (1) nav (3) navarro (1) navracsics (3) navracsis (1) negatív (1) nemes (1) német (14) németh (12) némethné (1) németország (5) nemzeti (4) neoliberalizmus (1) nép (1) népesség (1) ner (1) neverland (1) nigel (1) nobel (4) nógrádi (1) norvégia (2) nosztalgia (10) novák (13) nsa (1) nulan (1) nyáry (1) Nyékládháza (1) nyelv (3) nyelvcsalád (5) nyelvtan (5) nyemcov (2) nyerges (5) nyíri (1) nyitrai (1) nyugat (1) nyugdíj (6) obama (5) occisor! (13) ókor (1) ókovács (1) olaf (1) olaj (1) olajszőkítés (1) olajügyek (1) olasz (1) olduva (1) olduvai (1) olimpia (4) olvasó (1) onfray (1) ontológia (1) orbán (124) orbán balázs (1) orbán kormány (1) ördög (1) orgován (1) origo (1) örmény (2) orosz (19) orvos (2) őstörténet (3) ostrom (1) oszama (2) osztie (1) osztolykán (2) otp (1) paizs (1) pakisztán (3) paks (4) paksy (1) palácsik (1) palesztina (1) pálffy (6) pálinkás (2) palya (1) panama (2) pándi (1) pap (12) pápa (1) papa (1) papademosz (1) papcsák (2) papp (3) parászka (1) paraszt (1) parks (1) parlament (4) parti (1) partizán (1) pásztor (1) pásztory (1) patai (1) patkány (1) patkó (1) patonai (1) paul (1) páva (1) pavarotti (2) pázmány (6) pécs (12) pécsi (5) pegasus (1) peled (1) pénz (9) pénzrendszer (1) perczel (6) perintfalvi (1) perjés (1) perkovátz (2) perzsa (2) Perzsia (2) peták (1) péter (1) péterfalvi (1) pethő (1) pető (2) petőcz (1) petőfi (5) petri (1) petró (1) picasso (1) piketty (2) pincebörtön (1) pincebörtönök (1) pintér (10) placebo (1) placebó (1) plutokrácia (1) poetapolitika (7) pogány (2) pogátsa (4) pokorni (2) polcz (1) polgármester (3) polgárőr (1) polt (7) pongrátz (5) popper (2) portik (1) pörzse (4) pősze (2) posztkommunista (89) powell (1) pozsgai (1) pozsgay (4) pozsonyi (1) pránanadi (1) prezi (1) princz (1) prohászka (3) prolikrata (45) prolisztokrácia (34) prózavers (1) pruck (1) pszichológia (3) pszichopata (1) publicisztika (4) puch (1) puch lászló (1) puskás (2) pusztai (1) putyin (6) puzsér (14) pyatt (1) quaestor (1) rab (1) rábaközi (1) rabár (3) rachel (1) rácz (2) ráday (1) radics (1) radio (1) radnóti (2) raffael (1) raffay (5) rahimkulov (1) rainer (1) rajcsányi (3) rákay (1) rákóczi (1) rákosi (3) ranitzki (1) rap (1) raskó (3) rasszista (1) rasszizmus (1) Readers (1) reagan (1) reakció (2) rédly (1) református (1) regnum (2) reichmann (1) rejtvény (1) rendőr (7) repülő (1) réthelyi (3) retkes (1) rétvári (1) revizio (1) rezesova (1) rezi (1) rezsi (1) richárd (1) rickman (1) rijád (3) rizner (1) rmdsz (1) rockefeller (1) rogán (10) röhrig (1) román (5) románia (3) ron (1) róna (3) roosevelt (2) rothschild (1) royalista (2) rózsa (1) ruanda (1) rubint (1) rushdie (1) ruttner (2) safik (1) sajó (2) sajto (5) sajtó (3) sáling (1) sándor (1) sápi (1) sarajevo (1) sarka (2) sarkadi (1) sárossy (1) Sátoraljaújhely (1) saul (1) schamschula (2) schenk (1) schiff (3) schiffer (15) schmidt (2) schmitt (10) sebestyén (1) sebő (2) sekielski (1) selmeczi (2) semjén (3) seregi (1) seres (3) seuso (1) shaw (1) sickratman (1) siemens (1) sikér (1) síklaky (1) sikó (1) simicska (15) simon (4) simonyi (2) simor (9) siófok (2) skrabski (1) skultéty (2) smith (1) snowden (3) (1) soltész (1) sólyom (4) somogy (1) sopron (1) soros (7) spanyol (3) spiró (3) sport (2) stadler (1) staudt (1) stefán (1) stefka (2) steiner (1) stiglitz (1) Stiglitz (2) stohl (6) storcz (1) strabag (1) stumpf (6) suchman (1) süle (1) süveges (1) sváby (1) svájc (1) svéd (2) svédország (2) sz (1) szabadkőműves (18) szabadpénz (1) szabó (12) szájer (1) szajlai (1) szakács (1) szakály (1) szalai (3) szalay (2) Szalay-Bobrovniczky (1) szamosvölgyi (1) szamuely (2) számvetés (3) szaniszló (1) szanyi (7) szarvas (1) szatmári (1) szaúd (4) szaúdi királyság (3) Szaúd Arábia (3) száva (1) szávay (1) századvég (1) szcientológia (4) szdsz (53) széchenyi (6) szegedi (7) szeivolt (1) székely (8) székelyföld (2) szekeres (1) székhelyi (1) szekszárd (2) szél (4) szele (1) Szelényi (1) széles (2) szemere (1) szemerey (1) szendi (2) szendrő (1) szent (5) szentencia (1) szentendre (1) szentkorona (1) szepesi (1) szerb (3) szerbia (4) szexi kenyér (11) szijjártó (6) szíjjártó (1) szilágyi (6) szilvásvárad (1) szilvásy (4) szima (9) színház (7) Szíria (2) szíria (5) szitka (1) szlovák (11) sznob (1) szó (1) szociopata (1) szőcs (3) szodoma (1) szöllősi (2) szolnoki (1) szombathely (1) szombathelyi (1) szörényi (1) szotyori (1) szotyori-lázár (1) szovjet (2) szózat (1) szűrös (3) tab (1) takaró (2) takáts (4) tákos (1) tállai (1) tallér (1) tamás (3) tamáska (1) tanártüntetés (1) tánc (1) tánczos (3) tandori (1) tarlós (8) tárnok (1) tarr (5) társadalom (1) tarsoly (1) tasnádi (3) tasz (3) techet (1) technika (12) ted (2) téglás (1) tej (1) tejfalussy (1) tek (2) teket (1) teleki (1) telekom (1) telex (1) templom (1) tér (3) térey (1) terror (4) tesz (5) tétényi (5) tgm (2) thatcher (1) tibet (1) tikvicki (1) tímár (1) tisza (3) tiszavasvári (3) tíz (1) tmrsz (9) tóbiás (1) tőke (2) tőkés (2) tolerancia (1) toma (1) tomcat (1) torgyán (2) tormay (33) tornyospálca (1) törőcsik (1) töröcskei (1) toroczkai (10) toroczkay (3) török (5) Törökország (3) törös (1) tortenele (1) történelem (4) tortenelem (90) tóth (8) tóthkároly (2) trianon (9) trockij (1) trump (1) ttip (1) tudomany (26) tudomány (8) turbucz (1) turcsány (1) turner (2) túró (1) türr (1) tusup (1) tutsek (1) tv2 (5) ügynök (1) uj (1) ujhelyi (1) ujsagiras (2) ukrán (9) ungár (1) ungváry (4) unio (2) unvári (1) uruguay (1) usa (69) USA (5) usztics (3) Vácszentlászló (1) vadai (3) vágó (3) vajda (1) vajna (3) vajta (1) választás (1) valéria (1) vallas (16) vallás (11) valláspszichológia (2) vámos (1) vámosi (1) vámosszabadi (1) vanczák (1) vankó (1) várady (1) váralja (1) varga (9) varga-damm (1) várhelyi (1) várhidi (1) vári (2) várnai (2) várszegi (1) vásárhelyi (1) vass (4) vasút (2) vaszily (1) vatikán (1) vázsonyi (1) védegylet (3) veér (1) végh (1) vér (1) vérbíró (1) verdi (1) veres (1) verestóy (1) vers (225) vespa (1) veszprém (3) vida (2) video (37) víg (1) viktor (1) vilagrend (7) vilmos (1) vita (1) vitéz (1) vitézy (1) vizi (1) volner (11) vona (27) vona-szabó (1) vörösiszap (2) vörösmarty (1) vukics (2) Wade Robson (1) waldmann (1) walesi (1) weiszfeld (1) welsi (1) welszi (1) weöres (2) who (1) wiesel (1) wikileaks (7) wittner (5) witzmann (1) woodman (1) wtc (1) wu (1) ybl (1) zách (1) zach (1) zacher (1) zagyva (2) zaharcsenko (1) závada (1) zay (1) zeitgeist (1) zelenszkij (2) zelnik (2) zene (163) zentai (1) zétényi (3) zichy (2) Zimbabwe (1) zimbardo (1) zold (37) zoltai (2) zoroasztrianizmus (1) zsák (2) zsanett (1) zsidó (3) zsidók (3) zsóri (1) zs kategória (249) zugló (2)

KKBK

Kultúra, poetapolitika, vers, vita, igazság, szociális érzékenység, Nemzet, forradalom, meg amit akartok. Térjünk mindannyian konszenzusra.

Dabóczi Kálmán: A mérhető balgaság - GDP

2013.04.15. 01:56 | Alfőmérnök | 13 komment

Címkék: gazdaság gdp tudomany

 

Amennyiben nem vagyunk hajlandók őszintén szembesülni a közgazdaságtan, illetve módszertana korlátaival és jelenlegi hibáival, akkor a valós világ megragadása és leírása helyett csak nevetségessé válunk.

 

A tapasztalt és az újdondász közgazdász sétálgatnak. Egyszer csak találnak egy rohadt almát. A tapasztalt közgazdász így szól:
- Ha megeszed a rohadt almát, kapsz húszezer dollárt.
Az újdondász közgazdász gyorsan lefuttatja magában egyéni haszonmaximalizálási programját, s rájön, hogy az ügylet igen jelentős profittal kecsegtet. Meg is eszi a rohadt almát, s elteszi a pénzt. Amint továbbhaladnak, hamarosan újabb rohadt almára bukkannak. Az újdondász közgazdász odaszól a társához:
- No, ha most te eszed meg a rohadt almát, akkor én fizetek neked húszezer dollárt!
A tapasztalt közgazdász gondosan mérlegeli az ajánlatot, s végül elfogadja azt; megeszi az almát, megkapja a pénzt, s tovább sétálnak.
Kis idő múlva az újdondász közgazdász gondolkodni kezd, s így szól:
- Nézd, most ugyanannyi pénzünk van, mint amikor elindultunk, ám mindkettőnknek meg kellett ennie egy gusztustalan, rohadt almát. Nem érzem, hogy sokat nyerünk volna a dolgon.
Mire a tapasztalt közgazdász:
- Hát, ebben van valami, azonban kihagytad a számításból, hogy közben negyvenezer dolláros forgalmat bonyolítottunk le!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dabóczi Kálmán

A mérhető balgaság, avagy miért nincs olaj a közgazdaságtan lámpásában? *

"Az istenek fiai mégis
A legvakabbak. Ismeri jól itt az ember
A házát, s az állat is érzi
Hol rakjon fészket, de jaj, amazoknak
Lelkében nem vettetett el az ősi tudás
S nem tudja egy se, hová?"(1)
Hölderlin

 

 

Választási kampányokban a pártok különös versengésbe kezdenek. Hirdetik a gazdaság felvirágoztatását, s egymást túllicitálva ígérnek egyre nagyobb és nagyobb gazdasági növekedést. Ez a bruttó hazai termék (Gross Domestic Product, a továbbiakban GDP) növekedésével egyenértékű, ugyanis a gazdaságpolitikusok ebben a mutatóban vélik a gazdasági haladást megtestesülni. Az 1998-as parlamenti választások alkalmával a Fidesz - Magyar Polgári Párt merte megtenni a legnagyobb ilyen jellegű "tétet", ugyanis - más pártok által arcátlanul magasnak és irreálisnak tartott - évi 7%-os gazdasági növekedést ígért. A politikai élet többi szereplője szolidabb volt, s 4-5%-kal is beérték. A megcélzott folyamat logikája elvileg egyszerű: ha a GDP nő, akkor egészséges a gazdaság, bővül a piaci forgalom, miáltal a jövedelmek is emelkednek. A jövedelem növekedése pedig a jólét emelkedésével egyenértékű. Az ígéretesen hangzó gondolatmenet egyetlen szépséghibája azonban az, hogy hamis!

Vajon mit jelent ez a licitálós játék, s mit tud ez a gazdasági csodamutató, aminek növekedésétől - az ígéretek szerint - a társadalom minden tagjának sokkal jobb lesz? A válasz keresése során a matematikai modellekhez szokott közgazdászok számára alighanem idegenül hat majd a tanulmány által alkalmazott okfejtési módszer (anekdoták, analógiák, hasonlatok), mellyel a fenti logikai lánc hibáit boncolgatom. Azonban tudatosan választottam ezt a stratégiát. Hiszem, hogy ha a közgazdászok méltók szeretnének lenni a nevükre és valóban a "köz" érdekében kívánnak gazdálkodni, akkor az alkalmazott modelleket és elméleteket olyan nyelven kell közvetíteniük, melyet az őket gazdálkodásra felhatalmazó "köz", azaz a társadalom is megért. Elvégre a sorsáról van szó! Hiszem továbbá, hogy a társadalmat szolgálni hivatott gazdasági rendszer nem működőképes erkölcsi keretszabályok nélkül. A tanulmányban bemutatott jelenségeket az Európában évezredes - s az Altern-csoport által is vallott - morális hagyományok tükrében vizsgálom. A morális szempontok közül különösen fontosak azok, melyek a jelenlegi világgazdasági rendszer "játékszabályai" által eleve vesztésre ítéltek szempontjait helyezik előtérbe. Kötelesek vagyunk egy igazságosabb világ építésén fáradozni, mely törekvés a legtöbb keresztény egyház társadalmi tanításával is egybecseng. Sajnos, hazánkban - még a szakemberek között is - kevesen vannak azok, akik számára mindez trivialitás. Azonban elsőként tisztázzuk a GDP (és a hasonló jellegű GNP) mibenlétét!

A GNP/GDP mibenléte

...és a GNP-ről GDP-re történő átállás következményei

A GNP/GDP számszerű meghatározása alapvetően kétféleképpen lehetséges. Egyrészt kiindulhatunk a termékáramlások oldaláról. Ekkor az adott évben a gazdaság által fogyasztott végső javak értékét összegezzük, melyhez szükség van a piaci ár felhasználására is, minthogy az érték(2) a mennyiség és az ár szorzatával egyezik meg. Ide tartozik az időszak lakossági fogyasztása, a bruttó hazai beruházás (azaz itt az értékcsökkenést figyelmen kívül hagyjuk), a javakra/szolgáltatásokra fordított kormányzati kiadások és a nettó export (ez utóbbi negatív is lehet). Másrészt a számítás során felhasználhatjuk a jövedelem- vagy költségoldal adatait. Ekkor az adott időszak kibocsátásának az összköltségét próbáljuk meghatározni, ám a kettős számbavétel elkerülése érdekében ki kell szűrnünk a közbenső, azaz nem végső fogyasztásra kerülő javakra fordított vállalati kiadásokat. Ez úgy lehetséges, hogy az összegzés során a termelési folyamatban csak a hozzáadott értékeket vesszük figyelembe. Ez a második, jövedelemoldalról történő közelítés magában foglalja a béreket, a kamatból és egyéb tulajdonból származó jövedelmeket, a közvetett adókat, az értékcsökkenést és a profitot. Bármelyik módszert használjuk is a GNP/GDP meghatározására, a kapott végeredményeknek - a számbavétel elvének természetéből fakadóan - meg kell egyezniük egymással (lásd Samuelson-Nordhaus [1990], 167-178. old.).(3)

A számszerűsítési lehetőségek áttekintése után most vizsgáljuk meg a GNP/GDP mutatók közötti különbséget! Az összesítés a GDP esetében területi alapon történik, így a külföldi érdekeltségű vállalatok által az ország területén megtermelt javak piaci értéke a mutató részét képezi, míg a hazai érdekeltségű gazdálkodó szervezetek külföldön megtermelt javaira ez értelemszerűen nem áll. A mutató így nem utal másra, mint az adott ország területén legálisan kimutatható és pénzben kifejezett gazdasági aktivitásra (Deller-Spangenberg-Spitzner [1997]). Ezzel szemben a GNP (Gross National Product, azaz bruttó nemzeti termék) a számbavétel alapelvében különbözik a GDP-től, ugyanis a GNP az előállító/értékesítő vállalat nemzeti hovatartozását veszi alapul.(4) A nemzetközi gyakorlatban az 1991-es az első év, amikor a GDP használata felváltotta a GNP-t, s vált a nemzetközi statisztikák legidézettebb mutatójává.

A váltás az alábbi - egymásból is logikusan következő - következményekkel jár, figyelembe véve a gazdaság globalizálódását is. (1) A multinacionális cégek jövedelme/nyeresége nem a származás szerinti anyaország kimutatásában jelenik meg, hanem a működési terület országának megfelelő helyen. Ha a helybeli gazdasági jogrendszer lehetővé teszi az adózási szabályok kijátszását, akkor ez a jövedelem/nyereség esetleg harmadik ország mutatóiban is megjelenhet. (2) A cégek befektetési célpontját képező (többnyire fejlődő) országokban - ahol alacsonyak a bérek és az adók, illetve kevésbé szigorúak az egészségügyi, környezetvédelmi előírások - nő a GDP, ám a nyereség többnyire nem az illető országnak hoz hasznot, hiszen az újonnan betelepült vállalat bárhová átutaltathatja azt, ugyanis általában nincs újrabefektetési kényszere. (3) A multinacionális vállalat anyaországában a gazdaság növekedési üteme - minthogy azt most már a GDP-vel mérik - csökken a GNP-hez viszonyítva. Ezt a folyamatot erősíti, hogy a magas költségek elől menekülő nagyvállalatok már "globális szabadúszók", s termelésüket szűk pénzügyi érdekeik alapján mozgatják.(5) Ezzel a vállalat jog szerinti anyaországában a közjavak (oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás) finanszírozása - a szűkösebbé váló bevételek és a munkanélküliség növekedése miatt - könnyen válságterületté válhat (lásd Ayres [1998], 50-51. old.).

Ezzel a "kreatív könyvvitellel" - azaz a számbavétel nemzeti alapról területi alapra helyezésével - végeredményben számos fejlődő ország látszólagos "virágzásnak" indult, mintha sikerült volna az eltérő fejlettségű országok között tátongó szakadéknak ha nem is betömése, de legalábbis látványos áthidalása. A nyilvántartás változtatásának és a tőkeáramlás teljes felszabadításának egyértelműen a multinacionális vállalatok a legfőbb haszonélvezői, miközben a lakosság sok helyütt növekvő közterhekkel és a gyarmatosítást idéző munkakörülményekkel kénytelen szembenézni. Erről a folyamatról részletesen számol be David C. Korten Tőkés társaságok világuralma című könyve, illetve Hans-Peter Martin és Harald Schumann A globalizáció csapdája című műve. Mindezen jelenségek ismerete ellenére a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap továbbra is a GDP mentén alakítja fejlesztési politikáját, mert számukra az jelenti a sikeres gazdasági fejlesztést, ha kielégítő az egy főre jutó GDP nagysága (Daly-Cobb [1994], 63. old.). A továbbiakban azt a történelmi folyamatot vizsgáljuk, melynek következtében egy közönséges pénzforgalmi mutató vált az országokat fejlett és fejlődő kasztokba soroló kritériummá.

A GDP története

A nemzetgazdaságok termelési kapacitásának mérése már az ókorban is foglalkoztatta az állam vezetőit - leginkább az adóztatás és a háborúk finanszírozása miatt -, azonban a "nemzeti jövedelem" és a "nemzeti vagyon" fogalma már az újkor találmánya, s körülbelül a kapitalizmussal egyidős. Az angol Petty 1665-ös munkájában pontos definíciót alkotott a nemzeti jövedelemről, melynek célja az ország adózási kapacitásának kimutatása volt. Ennek első empirikus összeállítását honfitársa, Gregory King készítette el az 1688-as évről (Árvay [1992], 1127. old.). A szigetország nagy riválisa, Franciaország, szintén a terület úttörői közé tartozik. Boisguillebert és Vauban munkássága figyelemre méltó, bár a francia szemlélet a mezőgazdaság számbavételére helyezte a hangsúlyt, összhangban a fiziokrata gazdasági elmélettel. Adam Smith személye jelentette a következő mérföldkövet, aki a - mára egyre terjedelmesebbé váló - szolgáltató szektort (beleértve az államigazgatást is!) kizárta a számbavételből. Alfred Marshall hatása is meghatározó, mert ő fogalmazta meg azt a tételt, miszerint "a hasznosság és nem pedig a fizikai megtestesülés a termelés és a gazdaság igazi normája" (Cobb-Halstead-Rowe [1997], 32. old.). Amennyiben ezt egy ártatlannak tűnő segédtétellel egészítjük ki, miszerint a hasznosságot a pénzben kifejezett piaci ár tükrözi, úgy a jólét mérése érdekében történő nemzetgazdasági aggregálás elől minden akadály elhárul. Mindenki fellélegezhet, hiszen a továbbiakban nincs más feladatunk, mint összegezni a számbavehető tevékenységek piaci/hatósági árai alapján képzett értékeket.

Komoly változást jelentett a nagy gazdasági válság a huszadik század második évtizedének végén. Az amerikai kormányzat megrémült, mert olyan gazdasági válságjelenségekkel kellett szembesülnie, melyeket a kapitalista gazdasági szakértők, közgazdászok nem jeleztek előre. "1931-ben a kormányzati és magánszakértők egy csoportját hívták meg kongresszusi meghallgatásra, hogy választ adjanak a gazdasággal kapcsolatos alapvető kérdésekre. Kiderült, hogy nem tudtak: a legfrissebb adatok csak 1929-re vonatkoztak, és azok is hiányosak voltak. 1932-ben, a Hoover-adminisztráció utolsó évében, a szenátus a Kereskedelmi Minisztériumot kérte fel, hogy készítsen átfogó becslést a nemzeti jövedelemről. Nem sokkal ezután a Minisztérium egy Simon Kuznetz nevű fiatal közgazdászt bízott meg, hogy fejlessze ki a nemzeti elszámolások egységes rendszerét. Ez lett a prototípusa annak, amit ma GDP-nek nevezünk." (Cobb-Halstead-Rowe [1997], 33. old.)

A második világháború alatt a háttérgazdaság kapacitásának kihasználtsága, a hadiipar kibocsátó-képessége döntő fontosságú lett. A háború bizonyos értelemben nem a fronton dőlt el, hanem a hadiipari üzemekben, ahol bruttóregisztertonnák és vagonnyi lőszerek versenyeztek egymással. A közönséges mennyiségi verseny a háborút közvetlenül befolyásolta, mert egyik fél sem volt abszolút minőségi/technológiai fölényben, azaz nem rendelkezett "csodafegyverrel". Ebben az időszakban nagyon hasznosnak bizonyult a GNP/GDP alapú elszámolási rendszer. Az amerikaiak a háború után örömmámorban úsztak, mert úgy vélték, sikerült úrrá lenniük a gazdaság ciklikusságán, hiszen kezükben van a "gazdasági csodafegyver", a GDP. A mutató mennybemenetele innen eredeztethető. Ettől fogva sikerre volt ítélve, s minden hitelesnek látszani akaró gazdaság- és foglalkoztatáspolitika alapvető céljai között szerepelt a GDP növelése, mert a remények szerint ez húzza ki az országot az esetleges gazdasági válságból. Ez a pillanat jelentette azt a fordulópontot, ahonnan kezdve már nem hallatszott a "mit termeljünk?" kérdése, mert ezt messze túlharsogta a termelési szenvedély "minél többet!" jelszava. A GDP világkarrierje 1953-ban indult, ekkor vált az SNA (System of National Accounts: Nemzeti Elszámolások Rendszere) alapjává (Henderson [1996], 51. old.).

A történet azért szomorú, mert "a termelési szenvedély, amely kihúzta az országot a Nagy Válságból és átsegítette a háborún, most a béke modelljévé is vált" (Cobb-Halstead-Rowe [1997], 34. old.). A glóbusz túloldalán, az orosz történelemben ugyanez egyszer már lejátszódott. Az első világháború és a Nagy Forradalom évei alatt berendezkedett orosz hadigazdaság békeidőben (a két világháború között) változatlan iparpolitikát, gazdaságszervezési és -vezetési stílust követett. Egy-két éven belül látványosan meg is bukott, jött az új gazdasági terv, ám a rendszer alaplogikája ugyanaz maradt. Csak háborúban - amikor tonnákban és a legyártott harckocsik számában kell versenyezni - működik "normálisan" ez a rendszer.

A GDP amerikai mennybemenetele után a nemzetgazdasági számbavételi rendszer fent bemutatott formája globális szinten is rögzült. Az elmúlt negyven évben gyakorlatilag semmit sem változott, miközben az emberiség és a Föld arculata korábban nem tapasztalt mértékben alakult át. A környezet leigázása és kimerítése, a gazdaság alrendszeri mivoltának tagadása, valamint más társadalmi tényezők (család, politika, államigazgatás) gazdaság általi bekebelezése, az óriási népességrobbanás és a hihetetlen nagyságú vagyoni differenciálódás csak egy részét képezik a bekövetkezett dinamikus változásoknak.(6) Kérdés, hogy a nemzetgazdasági elszámolások rendszere mennyiben felelős a Föld jelenlegi állapotáért. Az elszámolás hibáinak bemutatása és az e mögött meghúzódó előfeltevések elemzése erre kíván választ adni.

A gázpedállal "irányított" autó

Az alábbi anekdota jól érzékelteti a mennyiség bűvöletében élő kvantomániás közgazdasági módszertan minőségi megkülönböztetésre képtelen voltát.

Egy ember a réten sétálva találkozik egy pásztorral, aki hatalmas nyájat terel maga előtt. Odaszól a pásztornak:
- Fogadjunk, hogy pontosan megmondom, hány birka van a nyájban! Ha vesztek, 100 dollárt kap, ha nyerek, kapok egy birkát.
A pásztor rááll az alkura, mert hatalmas a nyáj.
Az idegen egy-két pillanaton belül magabiztosan közli az eredményt: 973. A pásztor megdöbben, mert a szám igaz.
- Hát, rendben van - mondja -, állom a szavam, vigye a birkát!
Az idegen fel is kap egyet és indulna, de a pásztor utána kiált.
- Várjon! Adjon egy esélyt, hogy visszanyerhessem az állatomat! Játsszunk dupla vagy semmit, vajon kitalálom-e a pontos foglalkozását!
Nevetve fogadja el az ajánlatot az idegen, mire a pásztor szintén magabiztosan mondja:
- Maga a kormányzat közgazdasági tanácsadója.
- Bámulatos - szól az idegen -, tökéletesen igaza van. Árulja el, honnan jött rá?
- Hát - válaszol a pásztor - megmondom, de előbb tegye le a kutyámat!

Amennyiben nem vagyunk hajlandók őszintén szembesülni a közgazdaságtan, illetve módszertana korlátaival és jelenlegi hibáival, akkor a valós világ megragadása és leírása helyett csak nevetségessé válunk. Erre kívánok rávilágítani azzal, hogy a "mire használható a GDP?" kérdést egy analógia segítségével tüzetesen megvizsgálom, bemutatva a GDP-re, mint sikermutatóra alapozott gazdaságpolitikák szűklátókörűségét és veszélyességét.

Ha valaki autóval akar utazni, akkor a vezetőülés előtt és mellett számos érdekes berendezést talál: kormányt, váltót, pedálokat (gáz, kuplung, fék), kilométer-számlálót, kilométerórát, fordulatszámmérőt, üzemanyag-szintjelzőt stb. Mindezek azt szolgálják, hogy a vezető rendelkezhessen a legfontosabb információkkal, és lehetősége legyen az autót az úti célnak megfelelően irányítani. Egy merész mozdulattal dobjuk ki az összes berendezést és műszert - kormányt, váltót, mindent -, kivéve a fordulatszámmérőt és a gázpedált. Ráadásul az ablakokat fedjük be sötét fóliával, hogy ne legyen külső viszonyítási pontunk. Vállalkozna-e valaki arra, hogy ezt az "autót" vezesse? Valószínűleg - és remélhetőleg - nem, mert mindenki tudja, hogy csak fordulatszámmérővel és gázpedállal nem lehet autót vezetni, és biztos, hogy nem lehet célba érni.

A huszadik század végén a tudományosságnak már gyakran a látszata is nagyban hozzájárulhat egy elmélet vagy elképzelés hihetőségéhez, sőt, e látszat hiánya adott esetben bármely elképzelést szalonképtelenné tehet. Ezért fogalmazzuk meg "tudományos" nyelven is az előbbi elbeszélés tartalmát!

Tételek: (1) A fordulatszámmérő a motor (főtengely) percenként megtett fordulatainak számát mutatja. (2) A gázpedállal azt tudjuk befolyásolni, hogy a fordulatszám növekedjen-e, vagy sem.

Ellentételek: A fordulatszámmérő nem mutatja, (1) hogy haladunk-e, és ha igen, akkor milyen sebességgel (lehet, hogy üresben pörgetjük a motort, esetleg hátramenetben); (2) hogy milyen irányban haladunk, ha egyáltalán haladunk; (3) hogy mindenki a kocsiban van-e, nem felejtettünk-e valakit otthon; (4) hogy van-e elég üzemanyag a tartályban, amely a kívánt távolságra elegendő, s nem tudjuk azt sem, mennyibe kerül egy liter üzemanyag.

Kiegészítő tételek, következmények: (1) Külső viszonyítási pontra van szükség (rendszeren kívüli fix pont!), hogy érzékelni lehessen az elmozdulást. (2) Az utasoknak kell meghatározniuk a célt, hogy hová kívánnak eljutni. Ezt semmilyen műszer nem jelölheti ki helyettük. (3) Iránytűre, térképre vagy útjelző táblára van szükség, amelyek segítenek elérni a célt.

A jelképek és szimbólumok dekódolására képtelen politikusok és közgazdászok számára a fenti modell és tételek a következőképpen fordíthatók le. Az autó a társadalom szimbóluma, a gazdaság a motor az autóban. A GDP jelenti a fordulatszámmérőt, ami a gazdaság aktivitását mutatja, s az utasok az emberek. A "vezető" a kormányzat. Az üzemanyag a rendelkezésünkre álló természeti erőforrások összessége. A gázadás a gazdasági növekedést jelképezi. Az autóval történő elmozdulás a társadalmi változást szimbolizálja, ami, ha a cél irányába mutat, akkor fejlődésként értelmezhető. A sebesség a társadalmi változások dinamikáját érzékelteti.

Ezek után újrafogalmazhatók a tételek: (1) A GDP azt mutatja, hogy a legális gazdaságban mennyire intenzív élet zajlik, azaz mennyi pénz cserél időegység alatt gazdát. (2) A gázadással a gazdaság növekedését segítjük elő, azaz hogy nagyobb legyen az adott időszak kimutatott pénzforgalma.

Ellentétételek: A GDP nem mutatja, (1) hogy a társadalom elmozdult-e, s ha igen, akkor milyen mértékű változások mentek végbe; (2) hogy vajon a kitűzött célok irányában halad-e (fejlődik) a társadalom, ha egyáltalán halad; (3) hogy az esetleges fejlődésből nem zártunk-e ki valakit; (4) hogy elég-e a rendelkezésünkre álló természeti erőforrás, illetve a valóságban mennyibe kerülnek ezek számunkra.

Kiegészítő tételek, következmények: (1) Külső viszonyítási pontra van szükség (rendszeren kívüli fix pont!), hogy érzékelni és értékelni lehessen az elmozdulást. Társadalmi változások esetében ez az értékrendszer szükségességét jelenti. (2) Nekünk kell meghatározni a célt, hogy hová akarunk eljutni. Ezt semmilyen gazdasági mutató nem jelölheti ki helyettünk. Sem a GDP, sem pedig maga a gazdaság. A mutatók csak abban segíthetnek - ha jól használjuk fel őket -, hogy elérhessük a célt. (3) Iránytűre, térképre vagy útjelző táblára van szükség, amelyek segítenek elérni a célt. A társadalom iránytűje a múlt tapasztalataira is támaszkodó erkölcs, amely időtől, származástól, képzettségtől függetlenül minden körülmények között segít megállapítani, hogy merre van a cél, bár ez a tudás önmagában nem juttat oda minket. A szükséges lépéseket már nekünk, magunknak kell megtennünk.

A jelenlegi GDP-orientált gazdaságpolitika korlátolt és veszélyes mivoltát szemléltető példázat szerint tehát hamis és részleges képet kapunk, ha csak fordulatszámmérővel (GDP-vel) és gázpedáltaposással (gazdasági növekedéssel) akarunk egy társadalmat kezelni. Különösen veszélyes vállalkozás ez, ha az utasokat ily módon kívánjuk terelgetni, miközben azt sem tudjuk, hogy hová akarunk jutni! A balgaság netovábbja, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikák nemcsak azt állítják, hogy nagy fordulatszámon pörögjön a motor, s növekedjék a kimutatott pénzforgalom, hanem hogy e növekedés exponenciális ütemben (például évi 5%-kal) történjék.(7) Optimális fordulatszám nincs, felső határ nincs - állítják. Úgy tűnik, a balgaság is határtalan.

A GDP alapvető hiányosságai

A fenti példabeszéd már önmagában is elegendő lehet annak belátásához, hogy a GDP kormányzati, illetve gazdasági tanácsadói részről történő istenítését fel kell adni. A teljesség s a példabeszéd megértésére képtelenek kedvéért a GDP gyakorlatiasabb kritikáját is bemutatom, mely a számbavétel fura logikájától kezdve az előrejelzések megbízhatóságáig számos témát felölel.

Képzeljük el, hogy nem tudunk elmenni kedvenc csapatunk egy fontos mérkőzésére, s egy barátunktól érdeklődünk az eredmény iránt! Válaszként ezt kapjuk: "Nagyon jó volt, a csapatok összesen 4 gólt rúgtak." Alighanem furcsán néznénk barátunkra, mert azonkívül, hogy értesültünk a játék "eseményekben gazdag" mivoltáról, semmivel sem lettünk okosabbak. Épp a lényeget - hogy nyert-e a csapatunk - nem sikerült megtudni. Látható, hogy meccset gólok összegével mérni nem vall nagy bölcsességre. Pedig a GDP ugyanezt teszi a gazdaságban! Nem ad információt arra vonatkozóan, hogy a kimutatott pénzforgalom mögött miféle ügyletek (tranzakciók) állnak, illetve hogy ezek az ügyletek hasznosak-e, azaz növekedett-e a jólét, jobb lett-e a társadalomnak? A követező - közgazdász körökben ismert - történet ennek a pénzforgalmi logikának a visszásságát érzékelteti.

A tapasztalt és az újdondász közgazdász sétálgatnak. Egyszer csak találnak egy rohadt almát. A tapasztalt közgazdász így szól:
- Ha megeszed a rohadt almát, kapsz húszezer dollárt.
Az újdondász közgazdász gyorsan lefuttatja magában egyéni haszonmaximalizálási programját, s rájön, hogy az ügylet igen jelentős profittal kecsegtet. Meg is eszi a rohadt almát, s elteszi a pénzt. Amint továbbhaladnak, hamarosan újabb rohadt almára bukkannak. Az újdondász közgazdász odaszól a társához:
- No, ha most te eszed meg a rohadt almát, akkor én fizetek neked húszezer dollárt!
A tapasztalt közgazdász gondosan mérlegeli az ajánlatot, s végül elfogadja azt; megeszi az almát, megkapja a pénzt, s tovább sétálnak.
Kis idő múlva az újdondász közgazdász gondolkodni kezd, s így szól:
- Nézd, most ugyanannyi pénzünk van, mint amikor elindultunk, ám mindkettőnknek meg kellett ennie egy gusztustalan, rohadt almát. Nem érzem, hogy sokat nyerünk volna a dolgon.
Mire a tapasztalt közgazdász:
- Hát, ebben van valami, azonban kihagytad a számításból, hogy közben negyvenezer dolláros forgalmat bonyolítottunk le!

Ez a fura számbavételi logika indított arra, hogy a "fordulatszámmérővel" alaposabban is foglalkozzam, s eközben további hiányosságok is napvilágra kerültek. A hibákat már többen is részletezték (lásd például Mishan [1993]; Henderson [1996]; Cobb-Halstead-Rowe [1997]), tanulmányomban ezeket a megszokott tárgyalásmódnál érzékletesebben, azaz szimbolikusan és a maguk gazdasági realitásában kívánom bemutatni, rávilágítva a hibák közös gyökerére.

A GDP Tízparancsolata

A GDP bálványa előtt leboruló közgazdászok és politikusok számára nagy segítséget nyújthat a következő "Tízparancsolat", amely tömören összefoglalja, hogy mit szabad és mit nem annak, aki a GDP szolgálatába kíván szegődni. Ezt a "Tízparancsolatot" a Mammon sugallta az aranyborjú főpapjainak, ezért csak formailag hasonlít a mózesi kőtáblák parancsaihoz.

1. A Piacot imádd és csak neki szolgálj!
2. A szürke- vagy a feketegazdaságot a szádra ne vedd!
3. A pénzforgalmat szenteld meg!
4. A természettől csak elvegyél!
5. A költségeket meg ne lásd!
6. A közjavak hasznát meg ne lesd!
7. Felebarátod elfeledd!
8. Külföldi felebarátod tőkéjét megkívánd!
9. A családot ne kívánd!
10. Minőségi vagy tartalmi mutatót ne kívánj!

Az alábbiakban részletesebben is kifejtem a fenti parancsolatok tartalmát és következményeit.

(1) A GDP-nek csak a piacon realizálódó ügyletek számítanak, ugyanis csak ezek megragadására képes a mutató. Amit képtelen adóztatás vagy statisztikai beszámoltatás alá vonni, az egyszerűen nem létezik a GDP számára. A világ csak piacból áll, vagy talán másból is, de az nem járul hozzá a gazdasági növekedéshez, így jóléthez sem - állítják a mutató egyeduralmát támogatók. Ha valaki saját kezűleg festi ki lakását, s nem mesterrel végezteti azt, akkor a végtermék - a kifestett lakás - csak a felhasznált anyag értékével járul hozzá a GDP-hez, míg ha vállalkozó végzi a munkát, úgy annak munkája is növeli a mutatót, feltéve, ha számlát ad róla és bevallja jövedelemként az adóhatóságoknak. A GDP lényegénél fogva piacorientált, így növeléséhez a piaci forgalom növelése szükséges. Ez két úton érhető el: vagy a már meglévő, eddig ki nem mutatott teljesítményeket kell a piacra terelni, vagy mesterségesen kell újabb piaci igényeket támasztani. Az első módszer a szürkegazdaság és a család szerepének elemzését igényli (lásd a második és a kilencedik parancsolatot), míg a második lehetőség kiaknázását a "marketingtudomány" teljes pszichológiai fegyvertára szolgálja, melynek alkalmazói többnyire nincsenek tekintettel az ily módon generált "igények" társadalmi következményeire.

(2) A GDP-nek csak a legális és könyvelt szféra piaci forgalma számít, hiszen csak az ilyen ügyletek figyelembevételére képes. A GDP a piacok között is erősen válogat. Minden "szürke" vagy "fekete" gazdasági jelenségen átnéz, mintha ilyen nem is létezne, a szervezett alvilágról pedig hallani sem akar. Pedig ezek legalább annyira piacok, ráadásul jórészt pénzforgalommal jellemezhető piacok, ahol adott esetben még könyörtelenebb is a verseny, mint legális és könyvelt társán. Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a szürkegazdaság kialakulásának alapvető oka az, hogy az igazságtalanul elosztott közterhek és az egyre növekvő mértékű adóztatás miatt az emberek - gyakran a létfenntartás érdekében - menekülnek a nyilvántartás elől, illetve egész egyszerűen a legkézenfekvőbb, legkevésbé körülményes szervezési módot választják szükségleteik kielégítésére, s nem látják értelmét az ügyletek dokumentálásának. A fejlődőnek nevezett országokban a piacosítás még nem áll olyan fokon, mint a nyugati országokban, így a szürkegazdaság aránya is sokkal nagyobb. Ha sikerül ezt a területet statisztikailag "szalonképessé" tenni, akkor átmenetileg megvalósulhat a változatlan - esetleg csökkenő - reálkibocsátás melletti GDP-növekedés.

(3) A GDP-ben elsősorban csak azt lehet kimutatni, ami pénzmozgással jár. A válogatás újabb állomása - az előző pont további szűkítéseként -, hogy amely gazdasági tevékenység nem jár pénzmozgással, az érdemtelen a számbavételre - vagy legjobb esetben is csak bizonytalan becsléssel lehet figyelembe venni. Í gy a közvetlen csere formái - például a háztartások között kölcsönösségi elven nyújtott szolgáltatás és ajándék, illetve a kiskertek részleges önellátása - többnyire kiesnek a nyilvántartásból. A lakás takarítása, a családi ebéd elkészítése, az udvar rendben tartása nem növeli a GDP-t, ha saját kezűleg végezzük e tevékenységeket, s nem veszünk igénybe legális pénzmozgással járó szolgáltatást. Ezért mondhatjuk, hogy a tradicionális család ingyenes és kölcsönös "szolgáltatásai" a GDP-növekedés ellenében hatnak. Az ilyen tevékenységek végzését a kilencedik parancsolat külön is tiltja.

(4) A GDP-ben a természeti erőforrásokat nem tekintjük tőkének, így azok amortizációját nem kell kimutatni. Ennek veszélyeire már Ernst F. Schumacher is figyelmeztetett A kicsi szép című könyvében (Schumacher [1991], 12. old.). Sőt, minél gyorsabban meríti ki valamely ország a természeti erőforrásait, annál nagyobb lehet a GDP-je. Mivel a természeti erőforrásokat nem tőkeként könyvelik, hanem egyszerűen bevételként, a GDP értéke a természet kifosztását fogja mutatni. Ha a természeti erőforrásokat olyan alapokként kezelnék, melyből kölcsönt lehet felvenni, és nem úgy, mint kimeríthetetlen hitelkártyát vagy "végtelenített" telefonkártyát, akkor nyilvánvalóbbá válna, hogy a jelenlegi, intenzív vegyszeres kezelésen alapuló mezőgazdasági termelés nem tarható fenn hosszú távon, s hogy globális szinten a fogyasztói társadalmak nyersanyag-felhasználása lényegesen költségesebb a jelenleg kimutatott mértéknél.

(5) A GDP-ben minden ügyletet (tranzakciót) pozitív előjellel kell elkönyvelni. A gazdaságnak a GDP logikája szerint nincsenek működési költségei, karbantartási, javítási kiadásai.(8) A GDP-számítás talán legnagyobb abszurditása, hogy még a katasztrófák is látványosan emelik a mutatót.(9) Sok esetben számos társadalmi jellegű költséget, áldozatot is bevételként könyvel el a csodamutató. A bűnözés (a biztonsági-, és riasztórendszerekre kiadott összegek révén), a válások (az ingatlanpiacra gyakorolt pozitív hatás által) szintén gazdasági - és így társadalmi - hasznot jelentenek, legalábbis a GDP logikája szerint. Ha a családfőnek másodállást is vállalnia kell, mert egyébként nem tudja eltartani a családot, akkor nő a GDP, bár a családnak aligha lesz jobb az élete, mert a családfő alig van otthon, a gyerekeket a TV és a képmagnó neveli. Ráadásul a gazdasági tevékenységekből fakadó várható károk megelőzésekor, illetve elhárításakor felmerülő, úgynevezett defenzív kiadások is növelik a mutató értékét.(10) A GDP-t istenítő közgazdászok ezzel feltalálták az egyoldalú érmét: a piaci tevékenységnek nincs árnyoldala, költségvonzata, minden piaci művelet - definíció szerint - emeli a jólétet. Mindez egy ügyes számológépre emlékeztet, mely csak összeadni tud, kivonni nem (Green party [1997]). Í gy a berendezés a következő egyszerű matematikai műveletet az alábbi módon hajtja végre: 2 - 1 = 3. Ha egy vállalat könyvelője összekeverné a bevételeket a kiadásokkal vagy kizárólag pénzforgalmi kimutatást vezetne, akkor aligha ettől a vállalkozástól menne nyugdíjba.

(6) A GDP-t támogató elszámolási rendszer logikája szerint az állam által biztosított közjavak és szolgáltatások hasznot nem hoznak és csak költségeket jelentenek a társadalom számára. Az állam által nyújtott teljesítmények hozzáadott értékét nem tünteti fel a számlarendszer. Egy tanár "gazdasági haszna" a GDP szerint attól függően változhat, hogy milyen jogállású iskolában tanít. Ha ugyanazt az osztályt állami iskolában oktatja, akkor kevesebbel növeli a GDP-t, mint magán vagy alapítványi intézményben.(11) Ezt a fura számbavételi módot René L. Frey is a GDP hibái között említi (Frey [1992], 160. old.). Ha az állam által előállított javak és szolgáltatások számbavételi elvét követnék a privát szféra értékelésénél, akkor a vállalati kibocsátást a termékek bekerülési értékén szabadna csak figyelembe venni a GDP számítása során. A vállalatok beépíthetnek profitot a termékek árába, az állami szektor teljesítményének hozzáadott értékét azonban már nem ismeri el a jelenlegi számbavételi mód. A nyilvánvaló diszkrimináció az állami szektor teljesítményének tendenciaszerű alábecslésén túl komolyabb következménnyel is jár. Azáltal, hogy az oktatást és a megelőzésre irányuló jóléti programokat költségtényezőként kezeli és nem befektetésként (Henderson [1996], 53. old.), az említett területek állandó nyomás alatt állnak; a kormányzati költségvetés egyensúlyának javítása érdekében ahol lehet, ott vonnak el tőlük forrásokat. Az elvonást megtakarításként mutatják ki, de az elmaradt hasznot már nem állítják szembe vele. A rövidtávú költségvetési megtakarítás következtében felmerülő későbbi - akár állami, akár privát - kényszerkiadásokat ismét bevételként tüntetik fel (lásd az ötödik parancsolatot). A nyilvántartási logika ilyen formájával a GDP támogatói teljesen elszakadnak a valóságtól.

(7) A GDP-ben az elosztási egyenlőtlenségekkel nem érdemes törődni, tekintettel az állítólagos leszivárgási hatásra.(12) Az elosztási egyenlőtlenségek, a jövedelmi viszonyok régiók, illetve társadalmi rétegek közötti polarizálódása számos forradalom, felkelés kirobbanásához vezettek a történelem során. A politikusoknak a társadalmi béke elérésének és megőrzésének érdekében fokozott figyelemmel kellene lenniük erre a területre, de ebben a GDP nem szolgál vészjelzőként számukra, hiszen az a jövedelem eloszlásáról semmiféle információt nem szolgáltat.(13)

(8) A GDP-nek mindegy, hogy eladósodik-e az ország, a kimutatott gazdasági aktivitás finanszírozási forrása lényegtelen. A politikusok szeme előtt - úgy tűnik - csak a kitűzött GDP növekedési százalék lebeg, mint mindenható sikermutató, s másodlagos, hogy az ország - külföldi hitelek segítségével - esetleg lehetőségein felüli mértékben költekezik. Típusosan az állam a legnagyobb túlköltekező, s a kiadásainak fedezésére két lehetősége adódik: vagy államkötvények révén a belső államadósságot növeli, vagy külföldi hitelfelvételhez folyamodik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az államkötvények jelentős része is külföldi, többnyire intézményi befektetők kezében van, s így a külföldi tőkére való utaltság nem írható le pusztán a külső államadósság elemzésével. (14)

(9) A GDP-nek a család igazi veszteség. Egy GDP-t támogató politikus fiatal közgazdásznak szóló tanácsa így hangozhat: "A családot piacosítsd vagy felejtsd el!" A család nemkívánatos a GDP számára, mert az olyan tevékenységeket végez, amelyeket gazdasági mutatónk nem képes megragadni. A családok "bűne" kettős: ingyenes szolgáltatásokat nyújtanak, és a piacon kívül tevékenykednek. Ha az édesanya a csecsemőt saját anyatejével táplálja, és nem tápszerrel eteti, akkor semmivel sem járul hozzá a GDP-hez.(15) Ha a nagyobbik testvér vigyáz a kisebbekre otthon, azzal indirekt gazdasági kárt okoz, mert a baby-sitter iparágtól veszi el a megrendelést. Í gy minden, ami az emberi történelem során a családot Családdá tette, az a GDP és a profit növekedésének gátjává vált. Nem a vállalatok és a közgazdaságtan szolgálják a családok jólétét, hanem a családokat próbálják egy mutató érdekeinek megfelelően alakítani. A cél és az eszköz felcserélése itt mutatkozik meg legnyilvánvalóbban. A gazdaság egésze ma már nem az emberek, a családok életét és érdekeit szolgálja, hanem önmagából kifordulva a családokat akarja igényei szerint formálni.

(10) A GDP-ről szólva alapokat és tartalmat érintő kérdéseket ne tégy fel, ha a szakmában akarsz maradni! Mily egyszerű életet ígér a GDP a közgazdászok és a politikusok számára! Elég egyetlen mutatót figyelni, hogy vajon annak növekedése 3,5%-os, vagy esetleg a bűvös 4%-ot is eléri. Ha növekedés van, akkor mindenki hátradőlhet a bársonyszékben: az országban minden rendben, az esetleges lelkiismereti aggályok végleg elhessegethetők. Csupán néha akad egy-egy akadékoskodónak, konzervatívnak, modernizációellenesnek tekintett ember, aki rendületlenül szereti és keresi az igazságot, s a gazdasági csodamutató alapjainak és tartalmának megértésére törekszik. Ezek a legveszedelmesebbek a GDP számára. Mindig kérdeznek, szeretnék átlátni a teljes rendszert, s értelmezni a rész szerepét az egészben. Kutakodásuk közben kiderül, hogy a GDP nem tudja megjeleníteni a pénzben ki nem fejezhető áldozatokat (szabadidő elvesztése, csökkenő családdal töltött idő, természeti környezet pusztulása, erőforrások kimerítése). Kiderül, hogy fontos gazdasági jelenségekről (eladósodás, foglalkoztatás) sem informál. A demográfiai változások (elöregedés, kivándorlás), az alapvető emberi jogok érvényesülése (szólásszabadság, szavazati jog, vallásszabadság, faji egyenjogúság) szintén figyelmen kívül marad. És végül kiderül, hogy a jólétet, társadalmi közérzetet befolyásoló minőségi tényezőkről sem mond semmit (öngyilkosságok, válások, abortuszok száma és aránya, a bűnözés alakulása, korrupció elterjedtsége stb.). Mindezekről nem is tájékoztathat, hiszen a termékek/szolgáltatások minőségét sem lehet mérleggel és számológéppel mérni. Az életminőség pedig még ennél is nehezebben megragadható, mert annak nem csak materiális - és pénzben kifejezhető - dimenziói vannak. Ezt viszont a GDP - amely ab ovo képtelen a piaci pénzforgalom összeadásán kívül másra - nem képes kezelni, ezért nem tekinthető jóléti mutatónak.

A trükköknek még nincs vége...

A felsorolt hiányosságok, korlátok láttán azt hihetnénk: ennél több hibát akarva sem követhetnénk el azzal, hogy egy ilyen mutató alakulásából kívánunk következtetéseket levonni a társadalmi jólét változását illetően. Az élet azonban mindig találékonyabb, s a GDP - azaz a közgazdászok - trükkjei szinte kimeríthetetlenek. Ezek közül mutatok be négyet.

Csodálatos pénzforgalom-szaporítás

Közgazdasági nonszensz, hogy a vállalatok a legális versenyszférán belül egyszerű "racionalizálás", "karcsúsítás" révén - azaz azzal, hogy a vállalat bizonyos tevékenységeit (például reklám, alkatrészek előállítása stb.) külső szereplővel végezteti - az eddig költségként kimutatott és vállalati nyereséget csökkentő tételekből GDP-t növelő tényezőket teremtenek. Önmagában azzal, hogy adott tevékenységet külső szereplő végez, a művelet már a GDP mindent összeadó számbavételi rendszerébe kerül.

Ugyanez a jelenség a nem monetizált (pénzmozgással nem járó), illetve a monetizált, de nem számlázott szféránál is megfigyelhető. Ha a háztartás egy korábban saját maga által ellátott feladatot piaci igénybevétellel old meg, akkor a GDP növekszik. A hagyományos háztartás sok tevékenysége nem járul hozzá a kimutatott gazdasági növekedéshez, ezért minden sikeresen piacosított tevékenység gazdasági növekedésként jelenik meg, miközben az előállított termék/szolgáltatás ugyanaz marad (Nelder [1996]). Az illegális szférára is igaz ez. Ha legalizáljuk a "kábítószeripart" - erre többfelé parlamenti próbálkozások vannak -, akkor az kedvez a GDP növekedésének, csak éppen a társadalomnak nem.

A GDP erőszakos növelése a társadalmat összetartó erők szétforgácsolódását eredményezi (Montague [1981]; Ayres [1998], 38. old.). A GDP kritikátlan hajszolása olyan gazdaság- és társadalompolitika kialakításához vezet, ahol a társadalom érdekeit, a jólét biztosítását és az emberhez méltó élet lehetőségét feláldozzák egy primitív gazdasági mutató növelése érdekében. Az ilyen magatartás a GDP-t hajszoló politikusok főparancsát (Piacot imádd és csak neki szolgálj!) tökéletesen betölti. Ezzel olyan szemmel tekintenek a piacra, mint az összes gazdasági és társadalmi érintkezés lebonyolítására leginkább alkalmas intézményre, így a piacteremtés, piacra terelés elsődleges politikai célkitűzéssé válik.

Ha kevesebb az eszkimó, nagyobbnak látszik a fóka

A GDP kimutatásoknál arra is ügyelni kell, hogy sok esetben nem az abszolút számmal találkozunk, hanem ennek egy főre vetített mennyiségével. Már általános iskolában tanítják, hogy egy tört kétféleképpen növelhető: vagy a számlálót növelem, vagy a nevezőt csökkentem. E szabály alól a GDP/fő sem kivétel. Ha az ország lakosságának 10%-a folyó év december 30-án disszidálna, légitámadás vagy természeti katasztrófa következtében meghalna, akkor az egy főre jutó GDP 11,1%-kal emelkedne (feltéve, hogy a GDP abszolút nagysága az előző évi szinten marad). A kormányzat boldog lehet: olyan egy főre jutó GDP-növekedés kimutatására képes, amit a szomszédos országok aligha tudnak felülmúlni!

A GDP abszolút értéke 3-5% között növekszik a világon, a szegényebb, fejlődőnek nevezett országokban valamivel gyorsabban, mert alacsonyabb termelési szintről indulnak, s a társadalmi tevékenységek piacosítása is nagyobb tartalékokat hordoz még magában. A "fejlett" és "fejlődő" országok halálozási rátái egyre inkább közelítenek egymáshoz, ám a születési ráta a harmadik világban közel kétszerese az úgynevezett fejlett országokénak. Nincs még egy társadalmi mutató, mely ennyire markánsan különböztetné meg a gazdag és szegény országok világát (Daly [1991]). Ennek következtében a szakadék az egy főre jutó GDP tekintetében fokozatosan növekszik a két világrész között, bár a GDP-re történő átállás (a tört számlálójának emelkedése) bizonyos mértékig ellensúlyozza a népesség növekedéséből (a tört nevezőjének emelkedése) eredő változásokat.

Hogyan lesz a GDP-ből angyal?

Számos vallás fogadja el az angyalok létét, akik abban is különböznek az emberektől, hogy tisztán szellemi lények, nincsen fizikai értelemben vett materiális testük. A főáramú (mainstream) közgazdászok gyakran hangoztatott érve, hogy a szolgáltatási szektor növelésével a GDP-ben a fajlagos anyagfelhasználás aránya csökken. Ha ez maradéktalanul igaz, akkor a GDP korlátok nélkül nőhet, hiszen egyre kevésbé függ a természeti erőforrásoktól, s idővel lehetséges lesz az anyagmentes - angyalosított - gazdasági rendszer kialakítása. A gondolatmenet érvényességét már többen cáfolták (Hirst [1974]; Daly [1977]). Tény azonban, hogy bizonyos tevékenységek kevésbé erőforrás-igényesek, mint mások, s hogy a termelőszférában a biotechnika, elektronika révén komoly előrehaladást sikerült elérni a fajlagos anyagfelhasználás csökkentésében (Ayres [1998], 39. old.). Hirst 1974-es művében azonban bemutatja, hogy az élelmiszeripari szolgáltatások (például gyorsbüfék) közel azonos mennyiségű energiát használnak fel, mint a természettel közvetlen kapcsolatban álló mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás. Ezt a szerző úgy bizonyítja, hogy a szolgáltatások közvetlen energiaigénye mellett a közvetett felhasználást is figyelembe veszi. Í gy például a gyorsbüfében használt eldobható csomagolóanyagok előállításának energiaigénye, az alapanyag szállítása során fellépő üzemanyag-felhasználás mind kimutatásra kerül a szektor energiafelhasználásánál.(16) A környezetszennyezés tekintetében sem mutatható ki szignifikáns különbség a klasszikus termelő és szolgáltató szektor között (Hirst [1974]; Flieger [1994]).

A dematerializáció másik buktatója, hogy a GDP-n belüli anyagarányra hivatkozik, miközben figyelmen kívül hagyja a bruttó összfelhasználást, azaz megfeledkezik a fajlagos és az abszolút számok közti különbségekről. Az Egyesült Államokban a század eleje óta az egy dollárnyi GDP-re eső anyagfelhasználás a felére csökkent (konstans dollárban kifejezve), azonban az anyagi fogyasztás ugyanezen időszak alatt 400%-kal növekedett. Hiba lenne azt gondolni, hogy a fogyasztás további 400%-kal történő emelésével a maradék 50%-nyi anyagtartalmat is el lehet tüntetni. Herman Daly írja, hogy ez az egyszeri ember esetéhez hasonlatos, aki új tűzhelyet vett, amellyel fűtési költségeit 50%-kal tudta csökkenteni. Ezen felbuzdulva azt gondolta, hogy ha még egy hasonló tűzhelyet vásárol, akkor a maradék 50%-ot is sikerül megtakarítania (Daly [1977], 119. old.).

Párás kristálygömbből nem illik jósolni

Magyarországon 1992-ben jelentős változások következtek be a statisztikai adatgyűjtés terén. Az új számviteli törvény következtében a nemzeti jövedelem és a GDP számításához szükséges információk közül lényegesen kevesebb áramlik a Központi Statisztikai Hivatal felé. Í gy nincs más megoldás, mint a hiányzó adatok "szakértői becsléssel" történő helyettesítése. A nemzeti jövedelem számításában a becslések megnövekedett szerepére Árvay János is figyelmeztet (Árvay [1992], 1139. old.). Személyes információim alapján a GDP bemenő adatai - bizonyos területeken - 30%-ban becslésen alapulnak.

Sebestyén Tibor szerint a "GDP egyes összetevői annyira sokféle és szabálytalan lefutású függvénygörbéket adnak meg, hogy azok a szokásosan alkalmazott regressziós függvényekkel nem közelíthetők és prognosztizálhatók jól. Magasabb rendű polinomok ugyan szinte tetszőleges pontossággal illeszthetők a bázisidőszaki értékekhez, de minél magasabb rendű polinomot használunk, annál nagyobb a hajlam a függvény »megvadulására« az előrejelzési tartományban, ezért az így megnövelt illesztési pontosság nagyon lecsökkenti a formalizált matematikai előrejelzések megbízhatóságát." (Sebestyén [1991], 13. old.) Ennek ellenére a pártok kormányzati és iparfejlesztési programjai gyakran meglehetős magabiztosságról tesznek tanúbizonyságot, s hosszú időszakra előre meg merik jósolni a GDP várható növekedési ütemét.

 

_____________________

 

*Köszönettel tartozom prof. Kindler Józsefnek, Baranyi Árpádnak és Kocsis Tamásnak a tanulmány végső formába öntése során tett kritikai észrevételeikért.
(1) Jelen tanulmány a Kovász előző két számában már elővezetett témát, a gazdasági növekedésnek a jelek szerint szent tehéni státust szerzett mutatóját, a GDP-t járja körül és világítja meg újabb vetületekből. A gyermeteg együgyűség, vagyis a balgaság, melyet csak szatirikusan lehet dicsérni - miként tette ezt Erasmus A Balgaság Dicséretében -, valóban mérhető a GDP-ben. Az alcím a Máté szerinti evangélium közismert példázatára utal a tíz szűzről (Mt 25,1-13), akik közül öt balga volt, mert nem gondoskodtak lámpásaik olajáról, s ezért nem juthattak be a menyegzői lakomára. E példabeszéd tanulsága az éberségre vonatkozik, s valóban, éppen az előrelátó s körültekintő éberség hiányzik a legfőbb jónak tartott gazdasági növekedés balgasági mutatójából, a GDP-ből. Kialvó lámpású elszánt hívei "lelkében nem vettetett el az ősi tudás s nem tudja egy se, hová?"
(2) Az érték fogalmát itt matematikai-statisztikai értelemben használom, azaz a kifejezésnek semmiféle erkölcsi jellegű tartalma nincs.
(3) Vesd össze a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott információkkal is, http://www.ksh.hu
(4) Amíg nincs jelentős külföldi érdekeltsége, befektetése az országnak és/vagy az ország területén nem jelentős a külföldi befektetések aránya, addig a két mutató szinte azonos. Ha a fenti két tényező bármelyike jelentősen megváltozik, a mutatók búcsút intenek egymásnak. A továbbiakban a két mutató - kritikám szempontjából - hasonló jellege miatt szinonimaként kezelem őket, ahol azonban jelentősége van a kettő közötti különbségnek, ott külön utalok rá.
(5) A multi- és transznacionális vállalatok államok között megkötendő nemzetközi szerződések segítségével is szentesíteni kívánják egyre korlátlanabbá váló cselekvési szabadságukat. A legújabb ilyen kísérletről lásd Baranyi (1998).
(6) A Föld romló állapotát érzékeltető fent említett aggasztó jelekről könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre, melyek közül kiemelkednek az ENSZ Fejlesztési Program keretében évenként kiadott Human Development Report (Jelentés az Emberi Fejlődésről) című kiadványok és a Római Klub elmúlt negyedszázadban kiadott tanulmányai.
(7) Az exponenciális növekedés jellegzetességeiről és veszélyeiről lásd Meadows-Meadows-Randers (1992).
(8) A nettó hazai termék (NDP) számításánál megpróbálják levonni a termelt (tehát nem a természeti!) tőke értékcsökkenését. Ez valamivel pontosabb képet ad a valós gazdasági folyamatokról, ám egy meglehetősen bizonytalan becslésre van szükség. Ezért inkább a bruttó hazai terméket (GDP) használják széles körben (Samuelson-Nordhaus [1990], 175. old.)
(9) A kobei földrengés Japánban - a 110 milliárd dollárra becsült kár és az 5500 halott ellenére - a helyreállítási munkák révén pozitívan járult hozzá a folyó évi GDP-hez (WWFN [1996]). Az 1996-os tajvani tájfun utáni újjáépítés szintén valóságos kincsesbányának bizonyult, mert előmozdította az ország gazdasági növekedését.
(10) Németország példája alapján képet kaphatunk arról, hogy miként alakul a defenzív kiadások GDP-n belüli aránya (Leipert [1997]). 1970 és 1991 között ezen kiadások a GDP-hez viszonyítva 5,6%-ról 12,8%-ra emelkedtek, mely növekedési ütem jóval meghaladja a GDP ugyanezen időszakban tapasztalt növekedési ütemét. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor 2030-ra a GDP 53,6%-át fogják kitenni ezek a helyreállítási és kényszerkiadások. Mindez oda vezethet, hogy új értékek teremtése helyett a javítgatás és a helyreállítás kerül előtérbe, s egyre kisebb lesz a növekedés valódi "profitja". Mindeközben, persze, a GDP az egeket ostromolja. Ezt a társadalmi formációt nevezte Hazel Henderson Entrópia-államnak, ahol a növekvő kriminalitás, a természet kifosztása és az emberek nagyobb részének normális társadalmi vérkeringésből történő kizárása mellett a gigantikus vállalatok egyre nagyobb profitot képesek elkönyvelni (Henderson [1985], 63. old.).
(11) Konkrét példát olvashatunk erre az alábbi Internet címen elérhető makroökonómia tankönyvben: http://153.18.71.55/Martin/Fall97/Macro/02web/02GDP.htm
(12) A leszivárgási hatás - miszerint a gazdagok további gazdagodása végső soron a szegények sorsát is javítja - az 1970-es évek közepétől kezdve statisztikailag bizonyíthatóan kudarcot vallott.
(13) A világgazdaság vezető hatalmának kikiáltott Egyesült Államokban 1979 és 1995 között a családok 60%-ának romlott az anyagi helyzete, további 20%-nak 5%-kal javult, míg a leggazdagabb egy százalék jövedelme 80%-kal növekedett. Az Egyesült Államok lakosságának alsó 90%-a az összvagyon 51%-val rendelkezett 1976-ban. Ez az arány 1995-re 29%-ra csökkent. A leggazdagabb egy százalék ugyanebben az időszakban 19%-ról 40%-ra növelte részesedését. A jelenség oka, hogy a társadalmi jólét (social welfare) és a vállalati jólét (corporate welfare) már régen különvált egymástól. Egyre kevésbé igaz az, hogy ami jó a vállalatnak, az a társadalomnak is az, illetve fordítva. Ez a közteherviselésre vonatkozó hajlandóságban is megmutatkozik. A korlátlan lehetőségek hazájában a második világháború óta a vállalati szféra szövetségi adókhoz való hozzájárulása 33%-ról 10%-ra csökkent, míg a magánszemélyek a korábbi 43% helyett jelenleg az adók 76%-át kénytelenek viselni (forrás: http://www.stw.org/sharethewealth/dangerous.html).
(14) A világgazdaság hét vezető államának aggregált GDP-je 1980-tól napjainkig a számítások szerint 10 000 milliárd amerikai dollárról körülbelül 15 000 milliárdra emelkedett, miközben ezen országok összesített államadóssága 4 000 milliárd amerikai dollárról körülbelül 10 000 milliárdra duzzadt (Stiftung Entwicklung und Frieden [1998], 17. old.). A jelenség a fejlődő országokban is ismert. Thaiföld GDP növekedése 1970 és 1993 között - három éves időszakokra vetítve - 4,6% és 11,7% között mozgott (IFM [1996], 9. old.), ám ezalatt a külső államadóság - a mindenkori GDP-hez viszonyítva - 15,7%-ról 40,5%-ra nőtt (Stiftung Entwicklung und Frieden [1998], 451. old.). Paul Hellyer hamarosan magyarul is megjelenő könyvében egyébként kitűnően elemzi a monetarista közgazdasági felfogás minden országot adósságtengerbe fullasztó mechanizmusát (Hellyer [1996]).
(15) Erre egy nagy élelmiszeripari cég is rájött, ezért a kismamáknak a szülés után pár hétig ingyenesen adta az instant tejport. Ez az anyák számára is kényelmes volt. Ám ha egy ideig nem szoptat a kismama, akkor elapad a teje, így később kénytelen lesz megvenni az akkor már nem ingyenes tejport, s ezáltal végre növeli a GDP-t, a vállalati profitot nem is említve. Látható, hogy napjainkra ily mélyen behatolt a közgazdaságtan a társadalmi kapcsolatokba, s jelenleg szinte minden eszköz megengedett a vállalatok számára, hogy a profit és a gazdasági növekedés érdekében még a család természetes tevékenységeit is piacra tereljék.
(16) A termékek életciklus-elemzése (life-cycle analysis [LCA], illetve Ökobilanz) segít annak kimutatásában, hogy adott termék nyersanyagának kitermelése, gyártása, használata, újrahasznosítása során milyen környezeti hatások jelentkeznek.

 

Forrás (és a teljes tanulmány, hivatkozásokkal): 

http://epa.oszk.hu/00700/00721/0000

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://kkbk.blog.hu/api/trackback/id/tr701954878

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csengery Kristóf - EZÉRT ÉRZEL NÉHA KÖNNYŰ SZELLŐT 2011.02.01. 09:07:14

Légy szorgalmas, súgják a mindigkörülötted sürgölődő angyalok. Nézdmeg alaposan a dolgokat, és írj lemindent, amit utadon tapasztalsz. Miis írunk, láthatatlan sorok seregét fehérszárnyunk csücskével a hűs levegőbe,ezért érzel néha könnyű szellőt magadk...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

arlequin 2010.04.27. 13:10:27

teljesen korrekt. annakidején a mikroökonómia tanáromnak feltettem egy-két témábavágó kérdést és rávilágítottam, hogy a tananyag semmi minőségi jelzőt nem tartalmaz, homályos 'szabályzók'-ról beszél stb...
korrekt volt nagyon, ezt mondta:
- "Nézd Pista, teljesen igazad van, de ezt kell tanítani."
és ez a hely bizony a mai napig az egyik legfontosabb káder- és diplomataképző magyarországon...
siralmas.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2010.04.27. 13:24:50

@arlequin: attól még h el kell mondani a kötelezőt, a jó tanár megvilágíthatja az értelmest is

arlequin 2010.04.27. 14:10:47

@tesz-vesz: nagyjából megvilágította. magánbeszélgetésen. bár nem igazán látott mögé, vagy legalábbis akkor úgy tűnt. aztán otthagyta az iskolát.

tudi 2010.04.27. 19:20:47

Jó poszt, bár kicsit hosszú, de ennek ellenére élvezetes olvasmány.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2010.04.27. 20:47:11

n kihagytad a számításból, hogy közben negyvenezer dolláros forgalmat bonyolítottunk le!"

most kezdem olvasni, ez nagyon jó vicc!?:D

Széchenyi a Hitelben írja, hogyha kiásunk egy gödröt és betemetjük, nem csináltunk semmi hasznosat, mégis a -GDP- nő

egyszer el kéne olvasni a hitelt is

Alfőmérnök 2010.04.27. 23:16:30

@tudi: Igen, valóban hosszú, tkp csak fel szerettem volna hívni a figyelmet erre a tanulmányra.
Amúgy az Economist-on is van egy vita a GDP-ről.

www.economist.com/debate/days/view/501

(itt találtam: eltecon.blog.hu/2010/04/20/mit_is_mer_a_gdp_es_mit_is_akarunk_merni_egyaltalan_ujabb_vita_az_economiston )

sajtosszenya 2010.04.28. 09:59:04

a rohadt almás példához: valamiért mindkettejüknek megért 20 000 dollárt hogy a másik megegye a rohadt almát, tehát valóban 40 000 dollárral elégedetebbek

tudi 2010.04.28. 18:54:04

@Alfőmérnök: Az ajánlott linkbe már bele is néztem, ott is vannak érdekességek. Mostanság engem is elkezdett érdekelni a közgazdaságtan, volt úgy, hogy a neten kutakodva JFK adócsökkentésétől eljutottam a kinálatoldali közgazdaságtanig.

Alfőmérnök 2010.05.20. 10:17:09

Egy tanulságos bejegyzés, beraktam trackbackbe, úgyhogy már csak ezért is idelinkelem:

fenteslent.blog.hu/2010/05/19/hogyan_hazudik_a_bankrendszer

(egy ideig index-címlapon volt)

zum trucc 2011.04.04. 15:37:07

A GDP egy indikátor, olyan mutatószám, amellyel a gazdaság méretének változását szokás szemléltetni. Sok, de nem minden kritika jogos. Egyetlen ok van a használatára: nincs jobb indikátor. Próbálkozások voltak, a GNP-t, GNI-t használják is korlátozottan, de a GDP nem elméleti okokból, hanem gyakorlatilag leválthatatlan. Amúgy igen ritka a teljes körű statisztika, szinte minden statisztika becslés. ettől még használható, érvényes, ha módszertanilag korrekt és dokumentált a becslési módszer és nem változik túl sűrűn.
Mindenesetre nehezen érthető, miért haragszik a szerző annyira a GDP-re. Magam részéről a GDP-számítások minden létező ellentmondása ellenére minél magasabb GDP-t kívánok Magyarországnak.
A GDP nagyon is alkalmas mutatószám, ha összehasonlításra használjuk. Pl.hol magas a GDP? Hát tényleg a gazdag országokban. Ne dobjátok ki a gyereket a fürdővízzel.

inebhedj - szerintem 2013.04.23. 17:28:27

@zum trucc:

Erre vonatkozóan a posztban szerepel a replika:

"A világgazdaság hét vezető államának aggregált GDP-je 1980-tól napjainkig a számítások szerint 10 000 milliárd amerikai dollárról körülbelül 15 000 milliárdra emelkedett, miközben ezen országok összesített államadóssága 4 000 milliárd amerikai dollárról körülbelül 10 000 milliárdra duzzadt (Stiftung Entwicklung und Frieden [1998], 17. old.). A jelenség a fejlődő országokban is ismert. Thaiföld GDP növekedése 1970 és 1993 között - három éves időszakokra vetítve - 4,6% és 11,7% között mozgott (IFM [1996], 9. old.), ám ezalatt a külső államadóság - a mindenkori GDP-hez viszonyítva - 15,7%-ról 40,5%-ra nőtt (Stiftung Entwicklung und Frieden [1998], 451. old.)."

nevem van 2013.04.23. 18:48:02

@inebhedj - szerintem: ezek az adatok, ha igaziak is, ősrégiek, nem autentikus forrásból származnak, ergo aligha igaziak, és végül, de nem utolsó sorban nem cáfolják egyetlen állításomat sem. A többi stimmel.
süti beállítások módosítása