A liberálkapitalizmus a zsidóság eszköze, amellyel a keresztény erkölcsiséget felszámolhatja, hogy helyébe saját erkölcstelen téziseit állíthassa. A zsidóság "valamennyi társadalom fekélye és megölője", a zsidók eszközei "a bűn, a csábítás, a prostitúció, a szándékos lélekölés és vásárlás", és ezekkel "megmérgezhetik a szervezetet"– fogalmazott. A főpap általánosságban említi a magyar zsidókat: "Teljesen igaz, hogy vannak derék zsidók, de a zsidóság idegen, kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. (...) Itt egy rafinált, romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról.

Egy kérdés van: hogyan védekezzünk?" 

nem, nem Prohászkától idézünk megint, hanem a Szombatblogból, a zsidók internetes oldaláról.

lassan kiderül minden és úgy lesznek a tények nyilvánosan, pőrén, kilógó lóláb nélkül, ahogy kezdettől fogva állítottuk:

2005. június / Nathan Abrams (Seleanu Magdaléna fordítása)

"Kevéssé ismert történet a zsidók részvétele a Hollywood lepusztultabb oldalági rokonának tartott pornófilmkészítésben. Talán szeretnénk úgy tenni, mintha az X kategóriás filmek gyártásából nem vették volna ki részüket, holott letagadhatatlan, hogy a világi zsidók aránytalanul nagy számban szálltak be (és közreműködnek ma is) az amerikai szexfilmek előállításában. A zsidó részvétel a pornóiparban régi história, Amerikában vitathatatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy egy marginális szubkultúra az amerikai élet fontos részévé váljon.

Malacságkufárok

A zsidó részvétel a pornóiparban két, olykor egymást fedő területre osztható: gyártókra és szereplőkre. Bár a zsidók Amerika összlakosságának csupán két százalékát adják, ennél nagyobb arányú a jelenlétük a pornóiparban. A könyvszakmában az erotica műfajra szakosodott kereskeők nagy része az 1890 és 1940 között Németországból bevándorolt zsidók köréből került ki. Jay A. Gertzman, a Bookleggers and Smuthounds: The Trade in Erotica, 1920–1940 [Könyvcsempészek és malacságkopók: Az erotikakereskedés, 1920–1940] szerője szerint a zsidók igencsak fontos szerepet játszottak az ún. gallantiana -könyvek (disznó vicceket és balladákat tartalmazó kötetek, illetve erotikus regények és klasszikusok), valamint az avantgárd, szexuálisan szókimondó regények, ponyvák és alantas ösztönökre épülő művek terjesztésében.

A háború utáni Amerika leghírhedtebb pornóiparosa egy bizonyos Reuben Sturman volt, akit „a pornográfia Walt Disneyjeként” emlegettek. Az amerikai igazságügyi minisztérium szerint az 1970-es években az országban fellelhető pornókiadványok nagy része Sturman kezében összpontosult. Az 1924-ben született Sturman Cleveland szegénynegyedében nőtt fel. Eredetileg képregények és más lapok eladásából élt, ám amikor rájött, hogy a szexmagazinok hússzor akkora hasznot hajtanak, mint a képregényfüzetek, pornókiadványokra specializálta magát, és idővel saját kiadványaival és saját értékesítőhálózattal lépett a piacra. Az 1960-as évek végére Sturman egyike volt a legnagyobb szexmagazin-terjesztőknek, és az 1970-es évek végén már mintegy kétszáz, szexkiadványokra specializálódott boltot mondhatott magáénak. Sturman megújította az akkor még népszerű peepshow-fülkéket (egy aprócska, sötét helyiség, amelyben a néző X kategóriás videókat nézhetett színes tévén, percenként pár centért). Úgy tartják, hogy Sturman nem csupán ellenőrzése alá vonta az ún. „felőttszórakoztatási” ipart, hanem ő maga volt az. Végül adócsalással és más bűncselekmények vádjával bíróság elé került, és börtönben hunyt el 1979-ben. A családi vállalkozást fia, David vitte tovább.

1919. április. 22.

Semmi hír se érkezik. Mintha meghaltak volna a távíróhuzalok a levegőben. Még az emberek se súgnak össze az utcában. Az őrszoba ablakán fásultan könyökölnek a katonák. Újság nincs. A cseh ágyuk hallgatnak.
Semmi hír... És ennek a szörnyű időnek mégis egyik legszörnyűbb üzenete jutott ma el hozzám. Kinn az utcán egy gyerek énekelt. Nem látszott, de a dala egyre közelebbről hangzott.
Figyelni kezdtem. A kis énekes éppen az utca torkolatán haladt át. Egy pillanatra szabadon beeresztették a házak a hangját maguk között. "Apám... Anyám..." Fiatal fiú volt. A felső testét kihívóan mozgatta, ahogy a vers végsorát még egyszer megismételte. Most tisztán hallottam:
"Apám, anyám dögölj meg...

     Rossz budapesti orfeumdallammal tovább repült a nóta. De a szívemben egy kis kalapács ferdén, zűrzavarosan kezdett ütni. Sok undorítót hallottam már a bolsevizmus új szellemű iskolájáról, de ez volt a legundorítóbb és leggonoszabb. A magyar iskola átalakulása nem most kezdődött el. Már a háborút megelőzőleg, szabadkőműves közoktatási kormányaink és szabadkőműves fővárosi polgármesterek indították meg észrevétlenül. Aztán Károlyi következett és, mint mindenütt, előkészítette a bolsevizmust a fiatal magyar nemzedék oktatásában is.
A zsidó szabadkőműves tanárok és tanítók tömeges kinevezése, Lukács-Lőwinger és Balázs-Bauer Béla Hersch bolsevisztikus tankönyvreformálása, a gyermeklélek bomlasztása, a szülői tekintély beszennyezése, az erkölcsi és nemzeti érzés céltudatos irtása és a szemléltető nemi felvilágosítás Károlyi kormányának a műve volt.

A szovjet-kormány oktatásának csak egyes embereket és elnevezéseket kellett megváltoztatnia és a gépezet már kizárólagosan a rombolás érdekében működött.
     Borzadás fogja el az embert, ha megidézi azokat, akiknek ma kezében van a magyar gyermek és a magyar ifjúság.

Ezek is mind idegen fajból valók. Közoktatási népbiztosok. Kunfi a morfinista, Lukács György a degenerált, Pogány, akiről egyre nyíltabban mondják, hogy embert ölt és Szamuelly a fogoly magyar tisztek oroszországi gyilkosa. A főiskolai hallgatók, az úgynevezett ifjúmunkások diktátora pedig egy merénylő, az a Lékai-Leitner, aki Tisza Istvánt a forradalom előestéjén a parlament kapujában akarta megölni. Laza erkölcsű betegek és gyilkosok, akik az iskolában csak törekvésük propagandaeszközét látják, egy démoni laboratóriumot, melyben védtelen lelkeket lehet mérgezni.
A forradalmi kormányzótanács megfosztotta a magyar nyelvet attól az ezeréves jogától, hogy vezérlő államnyelv legyen. Lefokozta napkeleti zengő hangszerünket, melyen világosság lett a magyar gondolatból, melyen a magyar vér ősidőktől fogva imádkozott, vallott és énekelt. Egyenrangúsított vele minden más nyelvet, melyet a csonka országban beszélnek.

Az oktatás eszköze a nevelés. A bolsevizmus nevelése az erkölcstelenítés.
A leányinternátusok hálószobáiban fiatal zsidó tanítók alusznak, hogy a kis leányok megszokják a férfiak jelenlétét. A közös fürdőkbe zsidó orvostanhallgatók kísérik a leánygyermekeket, hogy a feleslegessé vált tartózkodást nevetség tárgyává tegyék. A nemi felvilágosítás tovább folyik. Az óvodák célja megváltozott. Bizalmasan közölték az óvónőkkel, hogy a játékiskolának el kell idegenítenie a gyermeket az anyától, feleslegessé kell tennie a családot. A játékszer közös, feledje el a gyermek a magántulajdon bűnét. És mialatt a hatalom a mai nemzedéket a vörös hadseregbe kényszeríti, elrendeli, hogy a jövő nemzedékből ki kell irtani a katonásdi játékokat, nehogy a rabszolga valamikor majd lázadásról álmodjék.

Parancs jelent meg. A régi olvasó és történeti tankönyveket be kell szolgáltatni. És mialatt a régit halommal égetik, hogy nyoma se maradjon, új könyveket iratnak olyanokkal, akik még csak magyarul sem tudnak.

A magyar irodalmat törölték a tantárgyak közül. Ezentúl a magyar iskolákban csak a világirodalmat fogják tanítani. Történetünket meghamisítják és céltudatosan mocskolják. "Hunyadi János szemfényvesztő, Mátyás király a legnagyobb csaló, Pázmány Péter gazember."
Most értem meg a kis fiú káromló ocsmány dalának az eredetét.
Vessék meg a gyerekek még atyjukat, anyjukat is, hogy a szülők titokban négy fal között se tehessék jóvá a külső rombolást.
Egy démoni ellenség ötven év munkájával lassan ellopta a magyar faj lelkét. Most, hogy hatalomra jutott, dühös sietséggel pusztítja el azt a lelket, hogy népünknek, ha valaha még feleszmélne, ne legyen többé mit visszavennie.

Tormay Cecile: Bujdosó könyv

Napjaink Sturmanja egy másik clevelandi zsidó, a negyvenhárom éves Steven Hirsch, akit a „pornó David Trumpja” néven is emlegetnek. A kettejük közötti kapocs Steve apja, Fred, aki Sturman tőzsdeügynöke és jobbkeze volt. Hirsch az amerikai szexfilmek legnagyobb előállítójának, a pornóvilág Microsoftjaként emlegetett Vivid Entertainment Groupnak a tulajdonosa. Az ő nevéhez kapcsolódik a modern marketingmódszerek meghonosítása a pornóiparban. A Vivid sokban emlékeztet az 1930/40-es évek hollywoodi stúdióinak rendszerére, különösen ami az exkluzív szerződésekkel odaláncolt pornócsillagokat illeti, akiknek az imázsát Hirsch a saját elképzelései szerint alakítja. A Vivid csoportról nemrég a brit Channel 4 mutatott be egy afféle színfalak mögött forgatott filmet.

Rendes zsidó fiúk és lányok

A zsidók közül került ki az 1970–80-as években forgatott pornófilmek legtöbb férfi szereplője, illetve a pornódívák jelentős része is. A héber bikák doyenje Ron Jeremy. A szakmában csak „sündisznó”-ként ismert Jeremy Amerika (minden értelemben) legnagyobb pornósztárja. Az ötvenegy éves Jeremy felső középosztálybeli családban nevelkedett; mintegy ezerhatszáz szexfilmben szerepelt, és száznak a rendezője. Jeremy afféle kultikus alaknak számít Amerikában: zsidó és nem zsidó férfiak egyaránt valamiféle hősként tekintenek rá –ő az az elhízott, szőrös nebbich, aki káprázatos nőket cipel az ágyába. Afféle modern Dávid király, aki Góliát kardját forgatja, egy zsidó szuperkan, aki jócskán túlszárnyalja a zsidó folklór hagyományos hőseit. Nem egy sápkóros talmudtudós. Hírnevét egy nemrég forgatott dokumentumfilm, A pornósztár: Ron Jeremy legendája örökítette meg az utókor számára. A leghíresebb zsidó férfi pornósztár lévén, Jeremy csodát tett az amerikai zsidó férfiak lelkével. Az a szerencsés vevő, aki 7,99 angol fontért (beleértve a postaköltséget) magáévá teszi Jeremy nemrég piacra dobott, a „Dúdolós kufirc Ron Jeremyvel” címet viselő CD-jét, meghallgathatja Jeremy kedvenc pornódalait és az „élő legenda” személyesen hozzáfűzött kommentárját. Ahogy a népszerűsítő fülszövegen olvasható: „Eő a pult alól, és durr bele a fősodorba!”

Seymore Butts (szül. Adam Glasser) tökéletes ellentéte Jeremynek: fiatal, jóképű és izmos. Glasser, a harminckilenc éves New York-i zsidó, 1991-ben nyitotta meg konditermét Los Angelesben. Amikor senki sem jelentkezett, kikölcsönzött egy videokamerát, elballagott a közeli sztriptízbárba, kifizette az ott dolgozó egyik hölgy napidíját, a hölgyet elvitte a konditerembe, és filmezni kezdett. A film bődületesen rossz lett, de egy kis hücpe és néhány jól elhelyezett névjegykártya csodákra képes: nemsokára megállapodott egy forgalmazóval, és szakmányban gyártotta a filmeket. Pár éven belül Seymore Butts magáénak mondhatta a szexfilmipar egyik legnagyobb forgalmazói hálózatát. Rövidesen a kézi kamerával forgatott, a spontaneitás látszatát keltő és a hanyagolható színvonalú esztétikával jellemezhető ún. gonzo filmek királya lett – ma pedig a legismertebb zsidó pornómogul. A Seymore Inc. produkciós cég évente mintegy harminchat filmet dob piacra: semelyik forgatási költsége nem haladja meg a 15 ezer dollárt, de mindegyik tízszer annyit hoz a konyhára. Glasser tizenkét alkalmazottja között megtalálható édesanyja és unokatestvére, Stevie (előbbi a cég jó kedélyű könyvelője és egyetlen fiacskája sadchen je, utóbbi a szeretetreméltó, ám szélhámoskodó mindenese). Glasser manapság saját reality show -val is büszkélkedhet, egy tízrészes, „Családi vállalkozás” néven futó dokumentumfilmre hajazó szappanopera, amelynek nyitóképein Glasser bár micvójának fotóiban gyönyörködhet a nagyérdemű.

Új tanító jár a gyerekek között. Egy démoni vörös árnyék ült fel a katedrára. Elveszi az utolsót is, ami vigasztalásul megmaradt. Sok év előtt a gyárakon kezdte, aztán a kaszárnyák udvarán ólálkodott, most már az iskolákba jár el. A tanító fennhatóságával szembe bizalmi fiúkat és leányokat állít és, odaad nekik mindent, amihez nem nyúlhattak azelőtt. - Hazugság és butítás volt, - súgja szüntelenül, míg odaadja az Isten fogalmát, hogy parittyával célba vegyék a szemét. Odaadja a haza gondolatát, eregessenek sárkányt széttépett térképe foszlányaiból. És odaadja nekik a szüleiket: Ne tiszteljétek őket. Kéjük borzongásából lettetek. Létetekben is csak a maguk gyönyörét keresték, nem tartoztok se hálával, se engedelmességgel nekik.
     A démoni vörös árnyék egyre merészebben fenyegeti az erkölcsöt. - "Szabaduljon fel az emberi szellem" - mondotta Kunfi - és az iskolákban a vallásoktatás helyébe, a nemi felvilágosítás tudományát helyezte. Kicsi fiúk és kicsi leányok előtt, zsidó orvosnövendékek és doktorkisasszonyok tartanak erotikus előadásokat és hogy világosabb legyen a magyarázat, mozgóképeken szemléltetik, amit a gyerekek nem értenek.
Két kis leányról hallottam, aki az előadások következtében megőrült. Némelyik gyerek undorodva, sírva megy haza és az anyja ölébe bújik: De olyan is van, aki nevet és valami szörnyűt mond a szüleinek. Nemcsak országrablás, de lélekrablás is folyik itt. És Jézus hiába hívja a kisdedeket, már nem eresztik őket hozzá.
Egy asszony jött be ma a Mária utcai irodába. Ellenem fordult a gyerek, - panaszolta és elcsuklott a hangja. - Elvették tőlem az iskolában a szívét. Vigasztalni próbáltam. Az asszony rázta a fejét: Amit bepiszkoltak a gyerekem lelkében, azt nem lehet többé tisztára mosni.

A megkereshető zsozsó nyomában

A zsidók ugyanazért szálltak be a pornóiparba, amiért hitsorsosaik Hollywoodban próbáltak szerencsét. A filmipar legnagyobb vonzerejét az jelentette, hogy befogadta őket. Fiatal iparágról lévén szó, még nem állították fel azokat a korlátokat, amelyek megnehezítették az amerikai élet sok más területére való bejutást. A pornóiparban sem létezett diszkrimináció a zsidók ellen. A XX. század első felében nem kellett különösebben nagy vagyonnal rendelkezni ahhoz, hogy a filmiparban elindulhasson valaki, mivel a mozit múló divatszeszélynek tartották. A pornófilmek területén sem volt szükség nagyobb beruházásokra. A kanfilmek bemutatásához elegendő volt egy vetítő, egy vászon és néhány szék. Kívül esvén a status quó n és semmi vesztenivalójuk nem lévén, a zsidók szívesen kísérleteztek mindenféle újdonsággal. Gertzman szerint „amikor a zsidók azt tapasztalták, hogy kizárták őket egy-egy iparágból, olyan szakmák felé fordultak, amelyek érzésük szerint előbb-utóbb fejlődésnek indulnak. És – teszi hozzá – a zsidók régóta csiszolgatták a közvetítők tehetségét, hiszen ez olyan szakma, amire joggal büszkék.” A szexfilmek elkészítéséhez olyasvalami kellett, amivel a zsidók bőséggel rendelkeztek: a hücpe . A korai zsidó pornóiparosok zseniket és ambiciózus vállalkozókat dobtak piacra, akik sikerüket szívósságuknak, intelligenciájuknak és mérhetetlen önbizalmuknak köszönhették.

Tagadhatatlan, hogy a pornóiparba bekapcsolódó zsidókat a profitszerzés is hajtotta. A hollywoodi zsidó filmmogulokhoz hasonlóan, akik megteremtették Amerika álomgyárát, és akik az üres vászonra rávetítették Amerikáról szőtt elképzeléseiket, a pornómogulok is tanúbizonyságát adták, hogy pontosan érzékelik a közízlést. Hogyan is lehet jobban kielégíteni az ábrándokat, képzelgéseket, mint a felnőtt szórakoztatóipar termékeivel? Mint az ADL igazgatója, Abraham H. Foxman megjegyezte, „Azok a zsidók, akik beszálltak a pornóiparba, éppen úgy az amerikai álmot kergették, mint a többiek.”

Szekuláris szex

A filmiparban ügyködő társaikhoz hasonlóan, a pornóiparba beszálló zsidók sem hitközségük képviselőiként tevékenykedtek. Legtöbbjük inkább kulturális, mint vallási értelemben tekinthető zsidónak, és sokuknak csak a neve zsidó, ők maguk teljesen szekulárisak. Az egyik kivétel Richard Pacheco, aki egyszer felvételizett valamelyik rabbiképzőbe. Sturman zsidónak tartotta magát, és bőkezű adományokat juttatott különféle zsidó jótékonysági szervezeteknek. Feltehetően ez az oka annak, hogy alig akad kifejezetten zsidó témájú pornófilm. (Jeremy egyszer megpróbált összetrombitálni pár zsidó pornócsillagot egy kóser pornófilm forgatására.) Az egyik kivétel a Debbie Duz Dishes, amelyben Nina Hartley egy „fehérmájú” zsidó háziasszonyt játszik, aki bárkivel hajlandó összefeküdni, aki becsenget hozzá. A film sikeres volt, pár folytatása is készült, és jelenleg alig-alig megszerezhető – ami talán arra utal, hogy ez egy új, még kiaknázatlan terület. A World Union of Jewish Students honlap egyik szerkesztőségi cikke szerint „több ezerre tehető azok száma, akik kifejezetten zsidó pornográfiát keresnek. A GoTo.com keresőjébe leggyakrabban bepötyögött »zsidó naptár«, »zsidó szinglik«, »zsidó párkeresők« és »zsidó ünnepek« kifejezések után a »zsidó pornó« következik.”

Szexuális rebellisek

Van-e a várható profiton kívül valami más, mélyebben rejlő lélektani oka annak, hogy a zsidók beszálltak a pornóiparba? A zsidó részvételt az X kategóriás filmek gyártásában kétségkívül valamiféle lázadás is motiválta. A pornográfiát tiltott, tabu volta is vonzóvá tette. Mint egy másik írásomban kifejtettem, a „tréfliség” jelentése kiterjed „a tiltott szexualitás világára, a gójok szexualitására, és az odakalandozókra váró képzelt gyönyörökre”. Hova máshova is fordulhatnának a zsidó férfiak, hogy bájos, buja, bögyös sikszékkel ágyba bújhassanak? Más szóval a pornóalkotásokban valósult meg a katolikus nőkkel való hálás zsidó fantáziája.

Luke Ford ortodox zsidó és pornóipari pletykafészek szerint „a pornográfia a hagyományhű, a Tóra által a zsidóktól megkövetelt engedelmesség és fegyelmezett élet elleni lázadás egyik formája”. És lázadás a (gyakran középosztálybeli) szülők ellen, akik gyermekeiket ügyvédi, orvosi és könyvelői pályára szánnák. Az egyik pornószínész, Bobby Astyr megfogalmazásában, „egy »nyasgem« a kisujjukon is brilgyűűkkel flangáló nagybácsik felé, akik gyerekkoromban kiverték a palávert, mert zenész akartam lenni”.

Amikor a vallás befolyása csökkent, és helyébe világi ideológiák léptek, a szabadgondolkodó zsidók, különösen Kaliforniában, a szexet a személyes és politikai felszabadulás egyik módozatának tekintették. Amerika a zsidók által valaha megtapasztalt lehető legszabadabb társadalom volt, és ezt a pornóipar növekedése is tükrözte. Azok a zsidó lányok, akik a vásznon kufircoltak, erősen ellentmondtak az „amerikai zsidó királykisasszony” sztereotípiájának. Úgy vélem, hogy ők talán annak az önfelszabadítási ígéretnek a beváltását látták ebben, amit Betty Friedman A női misztikum című, 1963-ban megjelent könyvében fejtett ki – emancipálták magukat a háztartás „kényelmes koncentrációs táborából”, és nekivágtak a dél-kaliforniai pornófilmdíszletek között elterülő ígéret földjének. Gazdasági és társadalmi szabadságukat láthatták benne: szabad akaratukból váltak ennek az iparnak a napszámosaivá, s nem gazdasági vagy más körülmények kényszerítő hatására. S ha már egyszer nekifeküdtek, akkor megálltak a saját lábukon, mivel a női szerepők általában kétszer annyi gázsiért dolgoznak, mint a férfiak.

Szexuális forradalmárok

Folytatva a forradalmi felforgatás elméletet, a zsidó részvétel a pornóiparban felfogható afféle beintésnek az amerikai WASP (fehér angolszász protestáns)- establishment felé. Néhány pornósztár a keresztény Amerika és a világi humanizmus között zajló spirituális csata élharcosának tekinti magát. Ford szerint a zsidó pornószínészek gyakran hencegnek arról, mekkora „öröm számukra, hogy anarchista, szexuális bögölyökként csipdesik a puritán amerikai böhöncét”. A zsidók részvétele a pornóiparban e szerint az elmélet szerint valójában a keresztény autoritás elleni atavisztikus gyűlöletből táplálkozott, s célja Amerika domináns kultúrájának morális aláaknázása volt. Astyr emlékeiben élénken él, hogyan „kellett megverekednem vagy éppenséggel menekülőre fognom az iskolában, mert zsidó voltam. Lehet, hogy pornófilmes karrierem nem kis részben egy beintés ezeknek az alakoknak.” Al Goldstein, a Screw magazin kiadójának sommás megfogalmazása szerint, „az egyetlen oka annak, hogy mi, zsidók beszálltunk a pornóiparba, nem más, mint hogy úgy véljük: Jézus elhúzhat. A katolicizmus is elhúzhat. Nem hiszünk a tekintélyelvűségben.” Eszerint a pornográfia a keresztény kultúra megerőszakolásának egyik módja, mivel az amerikai fősodor szívéig hatol (és feltehetően ugyanazok a WASP-ok fogyasztják), s ezáltal felforgató jellege még inkább kidomborodik. A pornó már nem a kukucskálós „mit látott az inas a kulcslyukon át” űfaját gyarapította, hanem az ábrázolási lehetőségek végső határát feszegette. Az új pozitúrák megjelenítése egyúttal világossá tette azt is, hogy a cél nem csupán a szórakoztatás, hanem a sokkolás is.

Egy lehetséges értelmezés szerint az Amerikába bevándorló zsidók hagyományos forradalmi/radikális energiájukat inkább a szexuális forradalomba, semmint a baloldali politikai küzdelmekbe fojtották. A zsidók éppoly aránytalanul magas számban képviseltetik magukat a pornóiparban, amilyen kirívóan magas arányban vettek részt a radikális mozgalmakban. A zsidók Amerikában szexuális forradalmárok is voltak. A szexuális felszabadulás irodalmának tetemes része zsidó szerzők tollából került ki. Zsidók álltak élére annak a mozgalomnak, amelyik Amerikát végül arra kényszerítette, hogy egy liberálisabb attitűdöt fogadjon el a szexet illetően. Zsidók alkották az 1960-as évek szexuális forradalmának élcsapatát. Marx, Trockij és Lenin irományai helyett Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Paul Goodman művei váltak a leendő forradalmárok kötelező olvasmányaivá. Reich központi témái a munka, a szerelem és a szex, Marcuse pedig úgy vélte, hogy a szocialista utópia oly mértékben felszabadítja az egyént, hogy végre kielégítheti szexuális vágyait. Goodman a pornográfia legalizálásának „csodás kulturális következményeiről” értekezett, ami „megnemesíti művészetünket” és „humanizálja szexualitásunkat”. Pacheco az egyik olyan zsidó pornósztár, aki elmélyedt Reichnek abban a művében, melyben összekapcsolta Freudot és Marxot: „Mieőtt eő szerepemet megkaptam, elmentem egy X kategóriás film próbajátékára: hajam a seggemig lógott, hónom alól kikandikált Wilhem Reich könyve, a Szexuális forradalom, és munkáról, szerelemről és szexről, Reich három alaptéziséről locsogtam.” Dresner rabbi megfogalmazásában „a zsidó forradalom több színtéren zajlott”, és ezek egyike volt „a zsidók előkeő helye a szexuális kísérletezés szószólói között”. Mondhatnánk úgy is, hogy a pornószínészek olyan emberek, akik a lázadást, az önmegvalósítást és a szexuális szabadosságot dicsőítik.

Mit szégyellünk?

A zsidó pornóiparosok és pornószínészek szerepét és motivációit taglaló rövid áttekintésem célja az amerikai zsidó populáris kultúra egyik elhanyagolt területének megvilágítása volt, mivel kevesen foglalkoztak ezzel a témával. Az olyan összefoglalók, mint például Howard M. Sachar könyve, A History of the Jews in America [A zsidók története Amerikában], tudomást sem vesz a kérdésről. Bármibe lefogadom, hogy a zsidók Amerikába érkezésének 350. évfordulóját ünneplő események között egyiken sem emlékeztek meg arról, mivel járultak hozzá a zsidók ehhez az iparághoz. Még a viszonylag toleráns Time Out New York magazin is túl prűdnek bizonyult ahhoz, hogy a dolgot szóba hozza, bár értesüléseim szerint a tekintélyrombolásáról ismert Heeb magazin tervbe vett egy ezzel foglalkozó számot. Ismerve a viszonylag toleráns zsidó álláspontot a szexet illetően, számomra érthetetlen, miért kellene szégyellnünk a zsidók részvételét a pornóiparban. Még ha nem is tetszik különösebben, a zsidók fontos szerepet játszottak ezen a területen, és épp itt az ideje, hogy valaki komolyabban foglalkozzon ezzel."

Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök politikailag is képviselt modern antiszemitizmusa a két világháború közötti Magyarország középosztályának gondolkodására alapvető hatással volt. Prohászka politikai nézete és egyesek szerinti antiszemitizmusa elsősorban abból a feltevésből táplálkozott, amely szerint a "kapitalizmus" és zsidóság összefüggő fogalmak.

„Mi az antiszemitizmust nem faji, vallási, hanem szociális, üzleti reakciónak fogjuk fel” – írta már 1893-ban, majd hozzátette: – „A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet.” Nézetei később sem változtak. A zsidóság „sakterkezek alatt vérbe akarta fojtani a magyarságot” – fogalmazott 1923-ban, ezért nemzeti önvédelemnek tartotta a „pozitív”, azaz a keresztényeket előnybe helyező antiszemitizmust, és a liberalizmus mételyével az általa megalkotott fogalmat, a „hungarizmust” állította szembe.

Prohászka már 1918 óta követelte a numerus clausust. 1944-ben aztán a magyar antiszemitizmus klasszikusai közül Prohászka vált az egyik leggyakrabban idézett hivatkozási alappá. Sokan tévesnek nevezik Prohászka antiszemitizmusának egyes későbbi értelmezéseit, mondván, ő a „jó zsidók – rossz zsidók” ellentétpárjában gondolkodott. Tény azonban az is, hogy a főpap általánosságban említi a magyar zsidókat: „Teljesen igaz, hogy vannak derék zsidók, de a zsidóság idegen, kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. (…) Itt egy rafinált, romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról. Egy kérdés van: hogyan védekezzünk?”

 "Mi nem az idegen fajjal szemben követeljük a numerus clausust, hanem a saját fajunkkal szemben követeljük a numerus apertust, mert tébolyodott és öngyilkos nemzet az, amely az értelmiséget nem elsősorban a saját fajtájából akarja rekrutálni."

Tormay Cecile