A 61 éves Lauda gyorsan hozzátette, hogy ő nem homofób. "Semmi bajom a homoszexuálisokkal, épp ellenkezőleg, légitársaságomnak is vannak meleg alkalmazottai"- közölte a volt autóversenyző. Majd így folytatta:"Csupán annyit szeretnék, hogy a gyerekeink ne olyan táncokat lássanak, amelyek nem megfelelő szerepeket mutatnak".

"Annyi minden jó van kultúránkban, például az, hogy egy férfi egy nővel táncol. Ha nem így megy tovább, akkor rövidesen azt kell mondanunk: bocsánat, hogy heteroszexuálisok vagyunk. A diszkókban, bárokban ezt látjuk, miért kell akkor a tévében mást nézni? Ezért nem akarom azt, hogy a fiatalok az állami tévében azt lássák, hogy egy férfi egy másik férfival táncol, mert még azt gondolnék, hogy nekik is ezt kell tenniük"- mondta Lauda a bulvárlapnak.

Haider korábban műsorvezetőként szerepelt a Szombat Esti Lázban, most azonban bejelentette, hogy a program márciusban induló felújított változatában Ekker Balázzsal, világ- és Európa-bajnok magyar táncossal megy a parkettre.

SheZow-rajzfilm, bővebb infó lejjebb

Lauda kijelentéseire felháborodva reagált a melegek-leszbikusok bécsi szervezete."Lauda magánügye, hogy nem kedveli a melegeket, de egy közismert embernek, aki állítása szerint cégében melegeket és leszbikusokat is alkalmaz, meg kellene válogatnia szavait, amikor nyilatkozik"- közölte a HOSI vezetője. Kurt Krickler meghívta Laudát a február 12-i bécsi Szivárvány Bálra, a melegek estélyére.

Szocialista és zöldpárti politikusok is elítélték a volt autóversenyző kijelentéseit. Az érintett, Alfons Haider azt mondta, hogy "Lauda mondatai önmagukat minősítik, és semmi szükség további kommentárra".

A homoszexualitásról

Tán lehet azt mondani, hogy természetesek a melegek, hisz előfordul a természetben (bár a rák is előfordul a természetben, mégse mondjuk rá, hogy természetes), ezzel az állatvilágban is állítólag (ha van is meleg állat, nem hinném, hogy tudatában van saját magával), de azért még mindig nem a tökéletesség:
Az ember még hasznos tagja lehet a társadalmának (fajának), ha homoszexuális, de egy állat elsődlegesen már nem. Az állatnak is legfőbb célja tudattalanul fajának fenntartása, amellett hogy az egyed életben maradjon természetesen. De a meleg állatok legfőbb célja a természetben már nem a csoport, a faj (társadalom), érdekeivel egyezik meg, hanem csupán a saját érdekei, a saját "szabadsága" érdekli, (persze ha közösségben dolgozik, segít a vadászatban, építésben akkor a másodlagos társadalmi, közösségi feladatokat még elláthatja),

ez a túlzott szabadságvágy, a homoszexualitás tökéletességként, dicsérendő (felvállalandó) dologként való ábrázolása jellemzi a mai neoliberálisokat is az embernél. Ez intellektuális, és ezért evolúciós zsákutca is. A fajok árulói ők, a társadalom ellenségei.

az ember korcsosítása zajlik, valahogy a neoliberálisak mindig ráéreznek, arra, hogyan tegyék romlottabbá és ostobabbá az embert, kezdve a kézírás oktatásának beszüntetésétől a deviancia (drog, homoszexualitás) propagálásáig. ha a fiatal fiúk toleránsabbá válnak a homokossokkal szemben, ezáltal nőiesebbé válnak, a nőies férfi képtelen lesz akár egyéni, akár társadalmi-állami-politikai szinten rendet teremteni és rendet tartani, mert a homokos, a nőies férfi csak nyafogni és hisztizni tud. nem tud kemény lenni, amikor kell, horngyulai értelemben (nyakó istván). a társadalmi rend, a kis- és nagyközösségek ha nem is bomlanak fel teljesen, de megtépázódnak, és érdemleges dolgok helyett felesleges sebnyalogatás zajlik, pl ez az én mostani írásom is olyan. teljesen egyértelmű dolog, hogy homoszexuális tömegeknek nincs helye az utcán. mégis le kell írni.

 

 az embernek el kell fogadnia csendesen a helyzetét, ha azon már úgysem tud változtatni, ha kérdezik konkrétan, hazudni nem illik.  De lehet nekik is magánélete, magánügye, nem köteles válaszolni se ilyen kérdésre. Büszkesége és becsületessége lehet másnak is, nemcsak a családszerető embereknek. Büszkesége a gerincre és igazmondásra, nem a nemi hovatartozására. Mi miért lennénk büszkék erre? Nincs rá okunk, ahogy a melegnek sincs melegségére. Mi se hangoztatjuk heteroszexuális mivoltunkat,  ők se tegyék. Mind a meleg-, mind a hetero (ellen)felvonulásokat be kell tiltani

Legalábbis a társadalom nem foglal le nekik tereket és utcákat, nem fizet nekik kordonokat és rendőröket, nem fizeti az útlezárások miatt keletkező anyagi károkat, a nép nem fogja feleslegesen szórni a pénzét ostobákra.

A melegeknek nem joguk van az öncélú felvonuláshoz, hanem kötelezettségük a kulturált viselkedéshez.

Gyermeket csak egy nő és férfi képes létrehozni, ilyenformán az embernél egy nagyobb úr, a Sors, Természet, a véletlen vagy Isten, elrendelte, hogy gyermeket csak egy nő és csak egy férfi neveljen. Csak ez lehet a család.

csak ez lehet a mutogatandó példakép, hiába dolgoznak vagyonos emberek (pl a google, hálivúd egésze), és a mögöttük álló szürkeeminenciások a társadalom állapotának további szétcincálásán, nem fog nekik engedni soha a normális gondolkodó ember, mégha sikerül is létszámukat drasztikusan lecsökkenteni - reméljük sikerül ellenállni,
a gyenge társadalommal sokkal több mindent meg lehet tenni, mint az erőssel, ezért nem akarnak a korrupt emberek erős társadalmat kialakítani.

A világ valóban megérett a pusztulásra. Legalábbis azon része, amelyik az abberrációt szeretné normalitássá tenni, már a kisgyermekek között is. A helyszín természetesen az Egyesült Államok, ahol a transzneműséget próbálják így reklámozni a 6-15 éves korosztályban.

Vihart kavart az Egyesült Államokban egy új rajzfilmsorozat, a SheZow, aminek főszereplője egy nemváltoztatásra képes 12 éves szuperhős. Az amerikai keresztény szülők szövetkezete (ALA) be akarja tiltatni a műsort, miközben az LMBTQ-szervezetek világszerte ünnepelnek. Az ügy a gyerekirodalomra is hatással lehet.

Guy egy átlagos fiú, aki egy nap ráakad a nagynénje, Agnes mágikus gyűrűjére, amelynek viselője a legenda szerint szuperképességeket kap. A kíváncsi srác persze kipróbálja a gyűrűt, és legnagyobb megdöbbenésére egy rózsaszín leopárdmintás jelmezű, magassarkúban tipegő bombacsaj lesz belőle, akinek a fegyverei között rúzs és fésű is akad, pink autóját pedig Shehicle-nak nevezik. Guy rájön, hogy nem is rossz dolog az átváltozás: lánytestben olyan dolgokra képes, amire korábban nem, és ezentúl ő lesz Megadale város szuperhőse, aki "Gyerünk, csajszi!" ("You Go Girl!") felkiáltással indul megvédeni a gyengéket és elesetteket. A történet egyik legszebb vonása, hogy a transznemű Guy környezetében nem titok, hogy néha lánnyá változik: a testvére és a legjobb barátja is mellette áll.

Már az ovisok is legyenek aberráltak?!

A sorozatot a The Hub csatorna sugározza, 6-11 éves célcsoportnak, és ez az első olyan mainstream televíziós gyerekműsor, amely a transzszexualitást helyezi fókuszba. Reflexszerűen adódik a kérdés, hogy nem korai-e, hogy ilyen korú gyerekek a genderelmélettel, a nemek fluiditásának kérdéseivel szembesüljenek. "Ebben a korban a nemi identitás - tehát az, hogy lánynak vagy fiúnak gondolom-e magam - már kialakult. Tudjuk, hogy két biológiai nem létezik, és azt is felismerjük, hogy mindkettőhöz speciális szokások, tulajdonságok is társulnak, még ha nem is vagyunk tisztában azzal, hogy ez a biológiai adottság vagy társadalmi konstruációk függvénye-e - mondja dr. Simon Lajos pszichiáter, a Semmelweis Egyetem docense és a transzszexuálisokat segítő Metamor Klub vezetője. - Szinte kivétel nélkül minden transzszexuális arról számol be, hogy egészen kis korában érte az első felismerés, miszerint nem megfelelő testbe született. Nem tudjuk, hogy ez a nemi identitászavar mitől alakul ki, a kutatások jelenleg is folynak, de tény, hogy már gyerekkorban is érzékelik, hogy valami nincs rendben. Igaz, az első problémák ezzel kapcsolatban inkább a korai serdülőkorban, a másodlagos nemi jellegek fejlődésekor jelennek meg." A szakértő hozzáteszi: az, hogy egy gyerek nem úgy viselkedik, ahogy a társadalmi normák előírják (például fiúként szeret babázni, vagy lányruhában lenni, lányként matchboxokat gyűjt és focizik stb.), még nem annak a jele, hogy transzszexuális vagy transzvesztita.

Ennek a korai fázisnak az első felfedezéseit több gyerekkönyv is feldolgozta már. Svédországban 2007-ben az év gyerekkönyve díjat például a Kenta och barbisarna (Kenta és a Barbie babák) című képeskönyv kapta, ami egy óvodáskorú kisfiúról szól, aki otthon, titokban szeret szoknyában lenni és Barbie babákkal játszani. Az oviban próbál beilleszkedni a fiúk közé (és felvenni a klasszikus fiúszerepet: focizik, barkácsol, sőt még verekszik is), de ettől csak kedvetlen lesz, és még enni sem tud bánatában. Először akkor érzi magát felszabadultnak, mikor csatlakozik a lányokhoz, és együtt babázik velük, később pedig együtt próbálhatják a női jelmezeket, amiket az óvodában találnak. A sztori természetesen happy enddel végződik: még a fiúk is elfogadják, hogy Kenta úgy boldog, ha lányként viselkedik. Pija Lindenbaum könyvét nemcsak a kritikusok szerették, hanem a vásárlók is: már egy hónap alatt az eladási listák élére került.

A szövegben egyébként nem szerepel sem a transzvesztita, sem a transzszexuális vagy transznemű kifejezés, és ez a tendencia jellemző a többi hasonló tematikájú gyerekkönyre is. Hogy ez miért fontos, arra Cheryl Kilodavis írónő világít rá egy interjújában: "Úgy érzem, hogy ezek a címkék szükségtelenek ebben a korban. Még nem biztos semmi, ezeknek a gyerekeknek az azonosságtudata még alakulhat, és én csak azt akartam bemutatni a képeskönyvemben, hogy bármelyik irányba is halad később a kisfiam, nem számít, mert ugyanolyan szeretetreméltó lesz." AMy Princess Boy szerzője tehát a saját történetüket dolgozta fel: fia, Dyson hatéves volt, mikor egyszer az iskolából hazaérve közölte a családdal, hogy ő hercegnő. Az anyukája döbbenten vágta rá: "Nem kicsim, csak a lányok lehetnek hercegnők." Dyson viszont nem hagyta magát és határozattan azt mondta: "Akkor én egy hercegnőfiú vagyok!" A mesekönyv olyan, mint egy családi napló: megtudjuk belőle, hogyan él Dyson, mennyire boldog, ha szoknyában táncolhat, és mennyire fáj neki, mikor az emberek kinevetik ezért. A szöveg és az illusztrációk is egyszerűek és szívhezszólóak, és a könyvnek olyan sikere lett, hogy a szerző, aki korábban semmi ilyesmivel nem foglalkozott, azóta genderkonferenciákon tart előadást, és író-olvasó találkozókon beszélget olyan szülőkkel, akik szintén transzszexuális gyereket nevelnek.

Buji Ferenc: A HOMOSZEXUÁLIS PROPAGANDA