KáKánBéKa
A Független Újságírók Szövetségének honlapján jelent meg ez a levél:
Egy tanár levele
"Ez most rasszizmus..
Egy magyarországi általános iskolában tanítok középkorú tapasztalt kollektívában. Településünk nem Borsodban található, még csak nem is a közelében. Tágabb környezetünkben alig jelent problémát a cigánykérdés egyelőre. Bár egyik alsós gyerekünk a tanító nénijének már beszólt a minap, hogy "hiába dumál, mer mán úgyis mink vagyunk többségben!"
Iskolánkban félévzáró értekezletet tartottunk, melyen a szokásoknak megfelelően értékeltük az osztályok teljesítményét elsőtől nyolcadikig. Az alábbi értékelés az elsősök osztályfőnökétől és napközis nevelőitől származik, akiknek a nevét (mint ahogy iskolánk, településünk, megyénk és jómagam nevét sem) nem teszem közzé, okulva egyebek mellett a tanárverésekből és a miskolci rendőrkapitány esetéből, aki bátorkodott szakmai kérdésekben tényeket közzétenni a cigánybűnözésről - szóval, mert félünk. A pedagógus kollégák szavait, mondatait szó szerint közlöm. Nem rendszereztem tematikailag a mondatokat, úgy írtam le, ahogy azok elhangoztak.
1. osztály félévi értékelése (2008/09):
Az osztályomba járó gyerekek túlnyomó többsége kritikán aluli képességekkel és szülői háttérrel rendelkezik. Mindössze négyen vannak, akik megfelelő családi háttérrel rendelkeznek. Szaguk alapján - nem félek kimondani - magamban büdösekre és illatosokra osztom az osztályt. Ha szóvá teszem a szülőknek, hogy a gyerekük mosdatlanul jön iskolába, ordibálnak, fenyegetőznek. Mi köze hozzája, magának az a dolga, hogy megtaniccsa! Vannak, akiknek a kezén hétfőn még ott van a pénteki vízfesték nyoma. Volt, akinek a ruháján és a hajában hetekig ott volt az ételmaradék. Már pedig nem fogom hagyni, hogy büdösen, koszosan járjanak az osztályomba! (Megjegyzés: Van, akinek retkes a bőre, és gyakori a tetvesedés az iskolában.) A gyerekek követelőzők, akaratosak, hangosak, türelmetlenek, irigyek, koszosak, mosdatlanok. Vannak közöttük, akik éheznek, és ez számukra fizikai fájdalmat okoz.
Az az igazság, hogy többek szüleit kiskorúak veszélyeztetése miatt fel kellene jelentenünk. Egyelőre nem tettük, mert bizonyítani is kellene, és ki tudja, mi lenne a következménye. A minap este felhívott otthon mobilion az egyik gyerek családja és megfenyegetett. Senkinek nem adtam meg a mobil számomat. A Családsegítő Szolgálatnak szóltunk már, de a szolgálat munkatársainak segítségét is durván visszautasítják. Az osztályban többeknek nincs téli ruházata, a legnagyobb fagyban is vászoncipőben járnak, de kólára, chipsre és ékszerekre valahonnan futja.
A képességeikről szólva: A szóbeli kérdéseket nem értik, nem fogják fel. A betűk hangjait nem hallják meg, nem tudják értelmezni. Nem tudnak egymással játszani, csak veszekedni, és egyfolytában ordítoznak. Némi javulás, hogy az osztály legdurvább gyereke már nem verekszi végig az egész napot.
Négy gyerek kivételével nem tudnak semmit, nem ismerik a betűket, a számokat. Hazudnak és lopnak, pedig csak 6 évesek. Nem úgy lopnak, hogy elcsenik az asztalról a radírt vagy a ceruzát, hanem előre megfontoltan, kitervelten. A lányok erőszakoskodnak a fiúkkal. Rájuk másznak, tapizzák, csókolgatják őket, a fiúk igyekeznek menekülni. Az iskolai élet egy végeláthatatlan küzdelem az osztályban.
Semmit sem érnek a tanult és a korábbi osztályaimban sikerrel alkalmazott pedagógiai módszerek, pedig azokban az osztályokban is volt gondom bőven. Amíg egy szót leírnak, kétszer-háromszor beesnek a pad alá, mert nem tudnak egy helyben ülni. Tudják viszont betéve a Tv-sorozatok tartalmát. Éjszaka is a Tv előtt ülnek, mert elmondják, hogy mi volt az esti horror és pornó filmekben. Óriási bajok, súlyos bajok vannak! A minap egyikük lepisilte a másik táskáját és tetves ribancnak nevezték egymást. A könyvet legtöbbször félre kell tetetnünk velük órán, mert remény sincs arra, hogy haladjunk az anyaggal, inkább megpróbálunk a tanítás helyett nevelni, amennyire lehet. Legtöbbnek nincs felszerelése, tolltartója, tornacucca, és mellette játsszák az agyukat.
Ha a gyerek semmit sem tanul az iskolában, akkor is jobb helyen van itt, mint otthon. Egyiküknek év eleje óta egy aláírás sincs az ellenőrzőjében, félévkor a szülő mégis rám rontott, reklamált a gyerek értékelése miatt. Folyamatosan hadakozunk a szülőkkel. Nem tudnak egy helyben ülni, egyáltalán a széket használni, nem tudnak orrot fújni, ceruzát használni. Egyik kezemmel a ceruzás kezét fogom, másikkal mutatom, hogy hova nézzen. Nem figyel fel a saját nevére! A lapot középen kezdi el nézegetni és nem a bal felső saroknál. Mint egy majom, úgy mutogatom neki ugyanazt az ábrát egyszerre a táblán, és a könyvben is, nem tudja, hogy mit kell néznie. Nem tudja, melyik a jobb és a bal keze. Nem ismerik az alatta, fölötte, mellette fogalmakat.
A menzán nem tudja a kanalat használni. A száját teszi bele a rizsbe, úgy lapátolja be az ételt, gyorsan, mohón, mint a kutyák. Nem tudják használni a WC-t. Már az oviba sem jártak rendesen. Ha a kötelező nagycsoportba be is volt íratva a gyerek, egy napot járt, két hétig hiányozott, így ment egész évben. A leggyakrabban használt szavuk az, hogy Akarom, Akarom, Akarom!!
Eddig az idézet. Néhány egészen elképesztő történetet kihagytam, mert beazonosíthatóvá tenne minket. Iskolánkban még valamivel kevesebb a cigány, mint a magyar gyerek. Ismerve az elsősök és az óvodás gyerekek összetételét, egy, legfeljebb két éven belül megfordul az arány. (Megjegyzem: tantestületünk nem jogosult a problémás gyerekeket tanító pedagógusoknak járó illetményre nem mintha ez megoldást jelentene, legfeljebb a fizetésünk haladná meg a százezer forintot.)
A kollektíva amúgy kiváló, mondhatnám, hogy rutinos, harcedzett. Jól tudjuk, hogy kis újjal sem nyúlhatunk hozzá a cigánygyerekhez, amikor órán lehülyéz, tudjuk, hogy nem érdemes még csak kiabálnunk sem a kezelhetetlen tanítvánnyal, mert bejön az öntudatos cigánycsalád, ordibál, fenyegetőzik, netán kiveszi a gyereket az iskolából, mi meg bezárhatunk, mert a kritikus alá csökken a létszám. Sajnos igaza van a borsodi cigányvajdának, aki így fogalmazott a minap: egy cigánygyereknek több joga van, mint a tanárnak!
Egy ideje észrevettük, hogy nem egyenlő mércével mérjük a magyar és cigánygyerekeket. Hátrányos megkülönböztetésben részesítjük a normális családi helyzetben lévő tanítványainkat azáltal, hogy a neveletlen és gyakran buta gyerekekkel kénytelenek vagyunk elnézőbbek lenni, mert számolnunk kell a kellemetlen következményekkel. Az integrált oktatás következtében szinte minden osztályban hátrányt szenvednek a magyar gyerekek, mert az állandó fegyelmezési kényszer tőlük veszi el az időt. Mivel a 70-es IQ fölötti gyerekeket már integráltan kell tanítanunk, alig van lehetőségünk a tehetséggondozásra. (Megjegyzem. amikor integrált oktatásról beszélünk, akkor ez iskolánkban ettől a tanévtől már a kisebbségben lévő magyar gyerekek cigány osztályokban való tanítását jelenti.)
A cigányok parasztgyereknek nevezik a magyar gyerekeket, mégsem megy senki az ombudsmanhoz, de kikérik maguknak, ha a tanár vagy a tankönyv a cigány szót használja rájuk.
Egyik kolléga sem cigánygyűlölő. Mi több, mi köszönünk előre az utcán a cigány tanítványaink szüleinek, igyekszünk alkalmazkodni a kihívásokhoz. Cigány tanítványaink közül van több jó képességű, tehetséges és jó modorú gyerek is, akinek az oktatására kiemelt figyelmet szentelünk, talán azért is, hogy bizonyítsuk: nem a származás alapján tanítunk és nevelünk. És ez valóban így is van. És bármennyi gond is van velük, sajnáljuk azokat a cigánygyerekeket, akik minősíthetetlen családi környezetből, koszos putrikból, netán éhezve jönnek iskolába.
Számunkra ugyanakkor nem kérdés, hogy létezik-e Magyarországon cigánykérdés, mert mi tudjuk, a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy létezik, bármit mondjanak is a politikusok. Aki ezt tagadja és nem tesz ellene semmit, az felelőtlen és bűnös politikát folytat. Nehéz megmondani, hogy mi lenne a megoldás, és nem is a mi dolgunk, mi csak normális körülmények között szeretnénk tanítani, mert ez a szakmánk, ez a hivatásunk. De tisztán látjuk, kiket adunk tovább a szakmunkásképzőkbe, és tudjuk, hogy ha így folytatódik, 10-20 év múlva már nem lesz ebben az országban elég képzett dolgos kéz, és nem lesz, aki megtermelje a nyugdíjunkat. És azt is látjuk - a KSH népességi adatai is előrejelzik - hogy rövidesen kisebbségbe kerül a magyarság saját hazájában. S ha a többség olyan lesz, mint a mostani alsósaink - márpedig csodát a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudunk tenni velük.
Isten óvja hazánkat, gyermekeinket és unokáinkat!"
Én sajnos nem vagyok tanár, így el sem tudom képzelni, hogy lehet együtt tanítani a jó képességű (bármilyen bőrszínű) gyereket az írni-olvasni nem tudó, súlyos magatartásbeli problémákkal küzdő gyerekekkel ...
No de, hajrá integráció, dübörögjünk előre ... vajon van olyan politikus ebben az országban, akinek a gyermekének vannak roma osztálytársai?
18 éven felülieknek, a mai gyerek:
Keresztanyám Nógrád megyében tanítónő. Életveszélyesen megfenyegették, betörték az ablakát, mert meg mert buktatni egy olyan gyereket, aki nem tudott olvasni (negyedikben). Nem is lényeges, hogy cigány, fehér vagy kék-e a gyerek, egész egyszerűen a csodálatos liberális oktatáspolitika kiölte a tiszteletet és a fegyelmet. Soha nem vertek meg az iskolában a tanárok, mi már körmöst se kaptunk, mégse mertünk visszapofázni. Ha hülyeséget csináltam és 1est kaptam, akkor apáméktól kaptam meg, hogy milyen lusta/hülye/etc vagyok és tanuljak inkább játék helyett. Ettől rossz ember lettem? Nem, sőt, úgy tűnik, ez a helyes hozzáállás. Az ő fejükben sem fordult meg még véletlenül se, hogy megfenyegessék a tanárt. Uramisten, hogy nőhettek fel generációk évszázadokon át ilyen hihetetlen liberális vívmányok nélkül?
Ésb*zmeg a CHF alapú hitelemmel is rohadjak meg, együtt a fél országgal. Azt nem tudom, hogy fogok hónap végén enni adni a családomnak. A helyzetért persze senki nem vállal helyettem felelősséget, pedig nem a válság az oka, hogy rosszabb helyzetben vagyunk, mint Szlovákia vagy Csehország.
Egy dél-alföldi kisvárosban tanítok a speciális iskolában. Szóról szóra egyetértek.
Én azért fegyelmezem őket, nem ijedek meg, volt már, hogy bejött szülő felháborodva:) (Nem írom le a történetet, nincs ehhez hangulatom. Szeretnek ennek ellenére, partnerként kezelem, versenyekre viszem őket, felszerelést veszek nekik. Ennek ellenére itt hagyom ezt a sz*r országot, mert ebből óriási problémák lesznek hamarosan. Olyat is mondott az egyik gyerek, ha itt háború lesz, akkor ő is irtani fogja a "parasztokat". Csak annyit mondtam neki, hogy sok sikert kívánok...Ja, igen, szegénység. Ékszerek vannak, csipsz is van, pia van, cigi van, játékgép van. Sokszor tényleg nincs: ceruza, radír, füzet, cipő...
Amikor adjuk nekik a kaját, sokszor eldobják, nem kell nekik...
A tanár (alapvetően) tanítson - ha hagyják. Nejem dél-alföldi kisvárosban volt tanárnő. Ált. isk. és gimnázium. Neki akkor lett elege az egészből, amikor a 8 általánost végzett szülő, kérdőre vonta, hogy mi jogon adott egyest a csemetéjének. Ragozzam? Egy egyetemet végzettől egy ....
Igen, pályaelhagyó lett. Most egészen más munkát végez, természetesen több pénzért. És nyugodtság van otthon, mert nem úgy jön haza, hogy akkora a feje, hogy alig fér be az ajtón. Nem idegelik fel sem a hülyegyerekek, sem a méghülyébb szüleik. És nem kell dolgozatot javítania és készülnie a másnapi munkára.
Én nem vagyok túl öreg (29), de én még kaptam tenyerest tanártól azért, mert rossz voltam órán (akkor hőbörögtem, de most már belátom, hogy igaza volt).
Ezt ma már nem lehetne megtenni.
Egyik ismerősöm tanít olyan iskolába, ahol nyolcvan százalék feletti a kisebbség(?). Ha jönnek fentről okosok a bemutató órákra, szólnak a legproblémás gyerekeknek, hogy ne is menjenek aznap iskolába. Persze ezzel sem jobb, mert a fejesek nem látják a problémákat. De az igazgató s*gget nyal.
Párom régi osztálya többnyire is cigánygyerekekből állt. Ha jöttek órát nézni okosok, illatosító és füstölő kombóval nyomta el a mosdatlan gyerekek szagát.
a jobb-balkéz, fent-lent-mögött-alatt-felett megtanításához, a tisztálkodáshoz, a normális modorhoz, udvariassághoz mióta kell pénz?????? (a tisztálkodáshoz persze kell pénz: majd akkor hőbörögj amiatt, hogy szegényeknek nincs pénze szappanra, ha nem dohányoznak meg isznak a szülők)
Ha jól tévedek a hivatkozott századelőn, ha a tanító úr nádpálcával elverte a gyereket, ha az nem bírt magával, a szülőknek meg illett másnap bemenni és megköszönni, hogy embert farag a fiukból. Nem hőzöngeni, meg fenyegetőzni, hanem megköszönni, hogy lenyesegeti a vadhajtásait.
Sajnos tény, hogy a levélben foglalt stílus és hozzáállás nem csak egy bizonyos népcsoportra jellemző. Többször voltam fültanúja, hogy a helyi általános iskolából hazafelé utazva úgy beszélnek a gyerekek az őket kísérő tanárral, mint egy darab sz*rral. És nem csak a cigányok. "Megveretlek a testvéreimmel", "Ki a f*sz maga, hogy nekem parancsolgat", "Fogja be a pofáját", "Hülye k*rva". Csak hirtelen néhány szösszenet, ami megmaradt bennem az elmúlt napokból. Talán a legnagyobb baj ott van, hogy a legtöbb szülő rohadtul keveri a szerepköröket. A tanárnak tanítani kell a gyereket, és nem nevelni. Az ugyanis a szülő feladata (lenne). Tíz húsz évvel ezelőtt mi volt? Ha hazament a gyerek, és panaszkodott az apjának, hogy megütötte a tanár, mi volt a fater reakciója (már egy átlagos családban)? Megkérdezte, hogy "de fiam miért kaptad a nyaklevest"? Aztán ha azt merted mondani, hogy káromkodtam/vihorásztam/nem figyeltem órán, kaptál egy olyan taslit a fatertól is, hogy az asztal adta a másikat.Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy verni kell a gyereket. De ez a fene nagy liberalizmus, meg egy újjal se érjünk a gyerekhez-felfogás is baromság. Itt valami nagyon a visszájára fordult. A szülő odaülteti a gyereket a tévé elé, és baszik nevelni. Azt hiszi, hogy azt a feladatot a tévé majd elvégzi helyette. Az öregem mondta erre régebben, hogy "fiam, pulyát csinálni mindenki tud. De felnevelni - na ahhoz már ember kell."
Vannak tanár, és tanító ismerőseim. Folyamatosan azt hallom tőlük, hogy lesz itt még lejjebb is. Például mert a gyereket nem lehet megbuktatni. Akkor sem, ha nem tud 5 percet a seggén ülni, de akkor sem, ha 3 év után gondot okoz leírni a saját nevét. Olyan lesz ez az egész, mint az usában a senkit sem hagyunk hátra program. Lesznek külvárosi és vidéki "gettóiskolák", ahová a problémás gyerekek járnak, és azok, akik nem engedhetnek meg maguknak minőségi oktatást. Pedig ismerősöktől hallom, hogy vannak nagyon okos, értelmes cigánygyerekek is az osztályaikban. De hiába is akarnak nekik tanítani valamit, ha a szülő már a tanítási nap vége előtt másfél órával az iskola előtt ordibál, hogy engedjék haza a gyereket. Otthon pedig csúfolják őket, ha tanulni akarnak, ha szeretnének kitörni. Ördögi egy kör ez.
A magam részéről magasról teszek rá, hogy egy gyerek (vagy annak családja) magyar, német, szerb, zsidó, vagy éppen cigány. Viszont azt is tudomásul kellene venni, hogy vannak akiknek eszük ágában sincs beilleszkedni az iskolában, az életben, a társadalomban. A kérdés csak annyi, hogy az ilyen emberek felzárkóztatását milyen áron, és meddig erőltetjük.
Viszont a szülőnek nevelnie kell, ahogy a tanárnak is, csak ő még oktat, tanít is mellette, tulajdonképpen nem is lehet kettéválasztani a tanítást és a nevelést.
Mohácsi Erzsébet pont egy szegregálva oktató iskola bezárásáért harcol (szoclip lapban ez így éz ki), megint, korábban már sikeres volt. Az hogy működik, hogy a szülők (!!) is elégedettek vele, nem számít. Csak az, hogy csúnya, gonosz szegregáció van.
Iskolai szegregáció
Szegregációnak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy-egy településen belül a különböző társadalmi rétegek, etnikai csoportok stb. lakóhelye erősen elkülönül egymástól. A szegregáció együtt jár a jövedelmi viszonyok és a települési infrastruktúra lényeges egyenlőtlenségeivel. Iskolai szegregációnak hívjuk azt, amikor az iskolán belül külön osztályban, külön épületben, esetleg külön iskolában tanítják a roma, sajátos nevelési igényű, vagy halmozottan hátrányos helyzetű diákokat.
Hogyan tálalják a hírt a szoclibek? Hát így:
Hódmezővásárhely, Kiskunmajsa: a pozitív példák
Pozitív példák is akadnak az országban, ahol már sikerült megvalósítani az integrációt. Hódmezővásárhelyen az önkormányzat úgy döntött, megszünteti a korábbi „cigányiskolát”, és a diákokat egyenlő arányban helyezte el a többi önkormányzati iskolában – sőt a halmozottan hátrányos helyzetű diákokat ezentúl minden intézmény köteles felvenni, akár a körzetébe tartozik, akár nem. Kiskunmajsán összevontak két iskolát, így szüntették meg a korábbi elkülönítést.
Szegeden is hasonló eszközökkel oldották meg, hogy a roma diákok a jobb iskolákba is járhassanak: bezárták az alacsony színvonalú oktatást biztosító Móra Ferenc Általános Iskolát, majd a meglévő százhúsz tanulót más szegedi intézményekbe íratták be. A „szegedi modellt” néhány nappal ezelőttig a szegregáció elleni harc legjobb példájaként emlegették: azóta azonban nyilvánosságra kerültek a szegedi cigány származású diákok beilleszkedését segítő mentortanárok fórumbejegyzései, amelyekben a roma tanulókat ork, cigó és féreg jelzőkkel gyalázták.
Itt Mohácsi Erzsébet, a híres Mohácsi-Daróczi klán tagja a hős.
Északi szomszédunknál első előtt előkészítő van nekik és tiszta cigány osztályok később is. Aki nem hiszi nyugodtan utána eredhet.
"Há ázé me cikkány fátyok?"
Nem. Mert nem ember. A fentiek miatt.
Sosem olvasok arról, hogy Szlovákiát elmarasztalta volna valamilyen EU vagy emberjogi szervezet.
ezt még berakom, hogy lássuk ebben is van igazság (csak jelenleg van fontosabb dolgunk is):
Nekem volt egy nem roma, hanem cigány osztálytársam. Jómódú család, de a gyerek idióta volt, ezért nem szerettük, nem pedig azért mert cigány.
A szülei hoztak munkásokat, és festéket, hogy kifessék az osztálytermet. Ők vettek új táblát, és ők csináltatták meg a lámpatesteket. Ez 2002-2003 környékén volt BUDAPESTEN!
Van egy cigányszármazású barátom, a srác még anno az anyámhoz járt oviba. Szülei úgy nevelték, hogy dolgozni kell, és tanulni. A szülein lehet látni származásukat, de nem kirívó öltözködésük miatt.
A srác arról panaszkodik nekem, hogy nem talál munkát a főiskola mellett.
Nem szeretem a cigányokat, és a törzskocsmánkban sem mindenkinek a szíve csücskei, de rá nem tudnak úgy nézni mint egy cigányra! Mert ő egy dolgos, okos jó gyerek, akivel nincsenek problémák.
A jelenlegi iskolai helyzet jó részét na vajon kiknek köszönhetjük? Hát persze a szabad, demokratáknak Igaz, igaz Magyar Bálint? Emlékszel még, hogy kiröhögtünk, mikor nyomattad a f@szságokat, nekünk a porosz iskolarendszer maturanduszainak? Kicsit ki is fújoltunk, de csak mert megérdemelted. Azóta adófizető lettem, és 1.8 millió társammal viszem a hátamon az országot, veled és a többi hazaárulóval együtt. De már nem sokáig mert ki fogjuk egyenesíteni meghajlott derekunkat és az utolsó amit látni fogsz, az a torkolattűz, amit utoljára hallani fogsz az a kötél recsegése, ahogy megszorul a nyakadon.
Remélem egyszer megyei (sőt helyi ök szintig lefelé) el lesznek ítélve hazaárulásért, 10 év arbeitslager...
Utolsó írka