Talán jó "szakértő" lehet a mezőgazdasági kérdésben Raskó György....
Ezt írta a HaszonAgrárMagazin 2013.márciusában:

"A varsói Agrárminisztérium úgy döntött, csak 2016-tól vásárolhatnak a külföldiek korlátlanul földterületet. A földvétel most is lehetséges, de ahhoz egy belügyminisztériumi engedélyre van szükség, amelyet nagyon nehezen adnak meg. A céljuk, hogy az említett dátumig a hazai gazdáknak annyi földet adjanak el, amennyi csak lehetséges. A lengyel mezőgazdaság rengeteg kicsi (2,5 millió) gazdaságból áll, az átlag birtokméret nyolc hektár. Többnyire gyenge minőségű földeken folyik a munka és egyre többen inkább mellékállásban gazdálkodnak."

Ezt pedig Raskó György állítja egy mostanában gyakran idézett írásában:

„Velünk szemben a lengyel mezőgazdaság a sovány uniós támogatási csomag és termelési kvóták mellett is kiválóan teljesít. A mezőgazdasági termelés ott egy évtized alatt közel 12%-kal nőtt, míg élelmiszeriparuk egészen látványos – éves átlagban közel 2,5%-os – növekedést produkált. Élelmiszer-kivitelük bővülése szintén elismerésre méltó: a csatlakozás óta értékben megnégyszereződött, s már meghaladja a évi 10 milliárd eurót. A lengyel nyomulást a magyar vásárlók is naponta tapasztalhatják, különösen amikor 'árelőnyös' termékekre vadásznak az élelmiszerboltokban.”

Hogy is van ez? Lengyel parasztcsaládok 100%-os tulajdonában lévő, gyenge minőségű, apró parcellákon, félállásban, a saját országuk önellátásán túl verik meg a nagybirtokos magyar mezőgazdaságot? Mennyiségben, minőségben, élelmiszerbiztonságban, exportban, lakosság megtartó erőben – azaz mindenben? Nálunk pedig a magyar népnek nevezett "altatott" tömeg és mélységesen erkölcstelen, csótányszerű ún. elitje hagyta elsorvadni a minden épeszű nemzet alapját képező saját parasztságát...még az írmagját is ki akarja irtatja az "integrátorokkal"!

Szanyi Tibor FVM államtitkárként írta a Gazdálkodás c. folyóirat 2003 évi 6. számában: "Magyarországnak –természeti körülményei folytán- szinte behozhatatlan előnyei vannak a szántóföldi gabonatermelésben, amit bizonyít az e szektor tetején ülő vállalkozók elképesztő gazdagsága is."

Ők a „versenyképesek”, akik mindent elkövetnek az „elképesztő gazdagságuk” megőrzése érdekében – és kormányváltás ide, kormányváltás oda - meg is van hozzá az erejük. A „nép” pedig vár – mire is?

Ezt írja Ángyán József a Nemzeti Vidékstratégia 2020 kormányhatározatban:

"Ha csupán a - köz számára az egyik legfontosabb - foglalkoztatási, munkahelyteremtési képességét vizsgáljuk, már ez alapján is világossá válik az egyéni/családi gazdálkodás vitathatatlan előnye. Az egyéni gazdaságok - az ún. 'nem fizetett' önfoglalkoztatás, részfoglalkoztatás és a kiegészítő időszaki bérmunka teljes munkaidős foglalkoztatásra átszámított, azonos területre vetített, lényegesen nagyobb (mintegy négyszeres) foglalkoztatási kapacitása azt jelzi, hogy egyedül az egyéni/családi gazdálkodás általánossá tételével is a mezőgazdasági alaptevékenységben jelentősen növelhető lenne a foglalkoztatás. Ráadásul e kisebb mozaikokból építkező, rugalmasabb és színesebb gazdaságszerkezethez lényegesen többféle tevékenység - helyi kézművesség, feldolgozás, értékesítés, vendéglátás, vidéki (falusi, tanyasi, öko- és egészség-) turizmus stb. - társítható, ami tovább növelheti e vidéki munkahelyteremtő kapacitást. A válságkezelésben megmutatkozó különbségek is szembetűnőek, hiszen amíg a tőkés társaságok termeléscsökkentéssel, leépítéssel, addig a fenntartásban érdekelt egyéni/családi vállalkozások a termelés szerkezetének gazdagításával, a feldolgozottság növelésével, közvetlen értékesítéssel stb. reagálnak.

E kisebb mozaikokból, családi gazdaságokból építkező gazdaságszerkezetben a gazdák a piaci versenyben való helytállás érdekében - a köz által közpénzekből is támogatott - önkéntes beszerzési, tárolási, feldolgozási és/vagy értékesítési társulásokat, szövetkezéseket hoznak létre, így szerezve meg a termeléstől az értékesítésig tartó teljes vertikum nyereségét, megosztozva azon a fogyasztókkal.

A szuverén, erős, a jövőben bízó, létében nem fenyegetett, tényleges döntési helyzetben lévő (és döntéseiért maga is felelősséget vállaló) gazdatársadalom és vidéki polgárság létrejöttének alapját a vidék és a város, a termelő és a fogyasztó közti szolidaritáson, az egymásrautaltság felismerésén nyugvó, 'új társadalmi szerződés' adja. A leírt agrármodellre valamint ezen erős gazdatársadalomra és vidéki polgárságra támaszkodva megvalósul a vidékpolitika fő célja: a vidéki térségekben, falvakban és kisvárosokban a hagyományokra épülő polgári életvitel meghonosodása, életképes vidék létrehozása.
Megerősödnek a nemzeti együttműködés rendszerének legfontosabb tartópillérei: a haza, a helyi közösségi értékek, a család és az erkölcsi normák, a hit, továbbá a hagyományok, tradíciók tisztelete."

Minden emberi közösség létalapja a biológiai életfeltételeit biztosítani képes termőföldje.
Közismert tény, hogy az intenzív mezőgazdaság energiamérlege negatív. A jelenleg folytatott ipari mezőgazdálkodás olajfüggő. (Mg. gépi munka, több ezer km-es szállítás, műtrágya, növényvédő vegyszer, állat-és növénymanipulációs szerek stb.) Az már erősen valószínűsíthető, hogy túl vagyunk az olajcsúcson. Mit fogunk enni, ha már nem lesz tömegméretekben hozzáférhető az olaj? Ki lesz képes akkor a profit híján pillanatok alatt kimúló, úgymond "gazdaságtalanná váló" agráripari latifundiumok helyére lépni? A falujából elüldözött, profittermelő rabszolgává züllesztett, elbutult fogyasztóvá nyomorított paraszt-ivadék aligha...

Az élelmiszer létfeltétel: minden körülmények között –pénz, olaj, béke, sőt "állam" híján is- meg kell termelni. Nemzeti szinten erre kizárólag parasztcsaládokból álló valódi falvak sokasága képes. A valódi falu nem a napjainkban falunak csúfolt lakó-, nyaraló- vagy szegény-, sőt nyomortelepe, nem is „jogi személy agráripari üzeme”, hanem egy emberi közösség és természeti környezetének szerves, önfenntartó gazdálkodásra képes egysége. A szándékosan sulykolt téves közhiedelemmel ellentétben az "életképes birtokméret" nem közgazdasági, hanem biológiai fogalom. A paraszti gazdaságot nem a profitéhség, hanem a gyomor éhsége irányít(otta)ja már jó néhány évszázada... Életképes az a birtok, ami elsősorban a művelői saját biológiai létét, továbbá a munkamegosztás miatt a földközelből eltávolodott, a társadalmat alkotó más családok élelmiszerét – ismétlem: „minden körülmények között!„ - képes megtermelni. Az összes többi birtokforma káros és fölösleges... Az országot, azaz a vidéket elsődlegesen alkotó kistelepülések lakosságát pedig semmi más, csakis a helyben megtermelhető és helyben maradó megélhetési jövedelem tarthatja/tartaná meg. Ha egy falu külterületének jövedelme nem marad a helyi parasztcsaládokra "szétterítve", hanem elviszi a "befektető", akkor az a falu halálra van ítélve. Az ezt megengedő Nemzettel együtt!
Aki ezt nem hajlandó belátni, annak vagy esze nincs, vagy hazudik ...

Jövőkereső
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentése a magyar társadalomnak - 2009

"A hatékonyságot kizárólag a profitrátában mérő globális kapitalizmus mozgatórugói között nem szerepel olyasfajta megfontolás, hogy lesz-e az unokáink nemzedékének elegendő nyersanyaga, energiahordozója, ivóvize, netán tiszta levegője. S ezt a gondolkodásmódot láthatóan rá tudják kényszeríteni a kormánypolitikákra is – lásd az autógyártó kapacitások változatlan mértékének megőrzését szolgáló támogatásokat és ösztönzőket. A pazarlás mélyen beépült a gazdaságba, hirtelen felszámolása (ami például a hadi-, olaj-, autóipari stb. lobbik rendkívüli befolyása miatt eleve illuzórikus) tömegesen szüntetne meg munkahelyeket, így gyakorlatilag alig kivitelezhető. A stratégiai ágazatok közösségi ellenőrzés alá vonása lassan már az emberiség túlélésének alapfeltételévé válik. Ennek esélye azonban éppen az ebben ellenérdekelt gigantikus magántársaságok befolyása folytán ma (még) csekély. A közeljövő nagy kérdése, hogy működik-e még az életösztön az emberiségben, vagy elbutítva hagyja magát tovább vezetni az életfeltételeit egyre gyorsuló ütemben megsemmisítő zsákutca vége felé.

Ha mégis bekövetkezik a katasztrófa – elsősorban az által, hogy a társadalom megszokott működtetéséhez szükséges mennyiségű energia már nem áll majd rendelkezésre, illetve megfizethetetlenül megdrágul –, a megváltozott helyzethez való kényszerű alkalmazkodás szempontjából korántsem mindegy, hogy az összeomlás váratlanul ér-e minket, vagy az alkalmazkodás egyes részlépéseit addigra már előrelátóan megléptük. A felelős elővigyázatosság, saját magunk és utódaink életlehetőségeinek védelmezése megköveteli, hogy minden jövőbeli döntésnél – legyen az állami, települési, vállalati vagy családi – mérlegeljük, hogy az segít-e elodázni, szerencsés esetben elkerülni egy idővel nagy valószínűséggel bekövetkező erőforráskrízist, de legalábbis illeszkedik-e az alkalmas közösségi túlélési stratégiákba. A túlélési stratégiáknak nem csupán morális okokból kell közösségi, s abból építkező nemzeti jellegűnek lenniük, hanem azért, mert krízishelyzetben az együttműködés sokkal hatékonyabb a mindenki mindenki ellen folytatott kaotikus harcnál. Történelmi tapasztalat, hogy krízishelyzetben a szolidaritás nem is remélt erői képesek mozgásba lépni, s a közösségek akár ki is tudják kényszeríteni az arra önszántukból esetleg nem hajlók együttműködését is. Természetesen ennek feltétele, hogy az anyagi és hatalmi téren megmutatkozó társadalmi különbségek ne érjenek el egy olyan szintet, ahol az önző kisebbség már képes maga alá gyűrni az együttműködést előnyben részesítő többséget. "

Az Agroinform Kiadóház gondozásában, a Környezetgazdák Kiskönyvtára sorozatban 2001-ben megjelent Ökoszociális piacgazdaság című könyv előszavában így ír az egyik szerző, Josef Riegler (az Osztrák Köztársaság egykori mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztere, volt alkancellár; az Osztrák Ökoszociális Fórum elnöke):
"Jó érzés volt látni, hogy a nyolcvanas évek második felében Ausztriában megkezdett utunkon egyre többen követnek bennünket. Bár rideg viszonyok között kellett kicsíráznia a magnak, amelyet vetettünk, sokfelé szépen hajt már s teremni kezd."
„Az iskolában minden embert el kéne juttatnunk annak a természettudományos egyszeregynek a belátásáig, hogy egy természetes egyensúlyi rendszerben az exponenciális növekedés és a korlátok folyamatos túllépése lehetetlenség. Ez éppúgy érvényes a népességrobbanásra, mint ipari társadalmunkban a korlátozott készletek kimerítésére vagy a légkör, a talaj, a vizek hulladékterhelésére.
A szó legszorosabb értelmében megmaradásunk a tét. Vagy fölismeri az emberiség, hogy így nem mehet tovább, s a fenntarthatóság szellemében egy új körfolyamat-elv szerint módosítja egész magatartását, vagy előbb-utóbb kiirtja magát.”

valódi nevű felhasználó kommentjei

"Gyakran elhangzik, hogy ha az emberi faj kudarcot vall itt a Földön, valami más faj veszi át a stafétát. A magasszintu intelligencia kifejlesztésének vonatkozásában ez tévedés. Ami a saját bolygónkat illeti, kimerítettük, vagy nemsokára ki fogjuk meríteni az ehhez szükséges fizikai elofeltételeket. Amint elfogy a szén, az olaj, a magas fémtartalmú ércek, semmilyen, egyébként bármennyire alkalmas faj nem képes megtenni a hosszú utat a primitív viszonyoktól a magasszintu technológiáig. Csak egy dobásunk van. Ha kudarcot vallunk, ez a bolygórendszer kudarcot vall, ami az intelligenciát illeti. Ugyanez vonatkozik más bolygórendszerekre is. Mindegyiken lesz egy esély, csak egy, nem több." (Hoyle, 1964)

A BARLANGOKBÓL A HOLDRA, ONNAN A BARLANGOKBA

A holdraszállás a mi Nagy Piramisunknak bizonyulhat, egy olyan teljesítménynek, amelynek soha nem lesz párja.
-- Alan Cromer, 1993

 Az Olduvai-elmélet

a tengerszint emelkedése, kicsit sokkoló videó:

A lakosok 30 éven át védőgátak építésével és mangroveerdők telepítésével próbáltak védekezni a növekvő tengerszint ellen, de mindhiába. 2003. november 25-én a Pápua Új-Guinea-i kormány elrendelte a Carteret-sziget teljes kiürítését.

 2007-ben a kutatók 2015-re jósolják a szigetek teljes alámerülésének időpontját.
Ez az első eset, amikor teljes népcsoportot kellett kitelepíteni részben a globális felmelegedés miatt.

Norman Myers (az Oxfordi Egyetem professzora) kijelentette: „ez csak a kezdet… 2050-re évente 200 millió embernek kell otthonát elhagynia a klímaváltozás miatt.”

A 9 – 88 centiméteres tengerszint-emelkedés, amit az ENSZ tudományos panelje prognosztizált, közel sem a legnegatívabb forgatókönyv. A Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet munkatársa Stefan Rahmstorf tanulmánya szerint a tengerek szintje 2090-ig 50 és 140 cm között emelkedik meg

"Az eddig alkalmazott számítógépes modell még a jelenleg tapasztalható szint-emelkedést (ami 20 cm – 1900 óta) is alulbecsülte" – mondta Rahmstorf. "Vannak még a fizikának olyan tényezői, amelyekkel nem vagyunk tisztában." Az utolsó jégkorszakban – 20 000 évvel ezelőtt – a tengerszint 120 méterrel volt a jelenleginél alacsonyabban.


Egy méteres emelkedés (az IPCC "maximum" becslése) öt millió km2 területet árasztana el a világ alacsonyan fekvő területeiből, elpusztítva az összes termőföld harmadát és ötven millió környezeti menekültet hagyva maga után


Hollandia, Kelet-Anglia, Indonézia egyes részei, a floriadai Everglades, Dél-Louisiana nagy része és Latin-Amerika északkeleti partjának részei mind komolyan veszélyeztetett területek. Florida egyes részein a tengervíznek a földalatti víztáblákba való beszivárgása a porózus sziklaképződményekbe, csökkenti az ivóvízkészleteket. Maldív-szigetek, Kiribati, Tuvalu, Vanuatu olyan területek, ahol pár deciméteres tengerszint-emelkedés estén is komoly károkkal lehet számolni.

Az Amerikai Földrajzi Társaság (San Francisco) közgyűlésén Lynn Usery más klímakutatók ismertették tanulmányukat, amely szerint ötméteres tengerszint-emelkedés 670 millió ember életterét veszélyeztetné. A számítások helyi, rövid ideig tartó árhullámra vonatkoztak. Az EU-ban 68 millió embert érinthet a várható tengerszint-emelkedés.


Amíg Montréalban 2005-ben zajlott a Kiotói jegyzőkönyv aláíró országainak konferenciája, a Carteret-szigeteken megkezdődött a lakosság evakuálása, amit a pápua új-guineai kormány még 2003-ban rendelt el

Magyarország területét közvetlenül nem fenyegeti a tengerszint-emelkedés, hiszen az ország legmélyebben fekvő pontja, a Szeged melletti Gyálarét is 75,8 méterrel fekszik a tengerszint felett.

ezért ezt a területet más veszély fenyegeti, mert értékesebb, lásd a komenteket.