KáKánBéKa
"díszellenzékként és a magyar politika sokadik szemfényvesztőiként
a nemzetközi pénzhatalom álradikális
és néha lenácizott kiszolgálóivá válhatunk"
Novák Előd alelnökjelölti szándéknyilatkozata
Tisztelt Tagtársak! Soha nem tettem semmit Vona Gábor tiltása ellenére, és alelnökjelöltségemmel sem fogok, hiszen elmondta az Országos Választmány ülésén is: nem zavarja indulásom, pusztán a kongresszusi vétójának tiszteletben tartását várja el mindenkitől. Jelölésemmel egy olyan üzenet is küldhető: nemcsak új szavazókat kell megnyerni, hanem a régieket is meg kell őrizni.
Soha ennyi buzdítást még nem kaptam tagjainktól és szavazóinktól, ezúton is köszönöm, és igyekszem nekik kapaszkodót nyújtani a Jobbikban. Lehet egyik alelnök helyett jobb egy másik, de ennyi áldozatot biztosan nem ér egy ilyen eljárás, ez hiba volt, amiből tanulni kell a jövőre nézve is, hogy pártunk gyengítése helyett tényleg győzzön a Jobbik! Ez csak együtt sikerülhet, s nem a mozgalmunk ilyen megosztása által, mely demotiválja tagságunkat és az amúgy sem elég aktív szavazóinkat. És ne részegítsen meg senkit a „győzelem illata”: az elveinkhez kell ragaszkodjunk, nem a miniszteri bársonyszékekhez!
A vétó a kritikusok eltávolításáról szól. Sokkal többről van szó, mint személyi kérdésekről, pláne nem „sértődések” motiválnak, ez egy olcsó és valótlan magyarázat volt, ezért cáfolatként ezen a belső fórumon mutatnom kell néhány példát. Az elnökségben a jövőben sajnos nem lehet lefolytatni ezeket a konstruktív vitákat, de a problémákat nem lehet a szőnyeg alá seperni. Alelnökjelölti szándéknyilatkozatában és kongresszusi beszédében persze mindenki radikális, a múltjából is ki tud emelni mindenki markáns elemeket, de most a jövő a kérdés, illetve az elnökségi döntések eddig is kissé mást tükröztek, mint a jól hangzó, patetikus kampányszövegek.
Belső körben ha kisebbségben is maradtam, de eddig vitába szállhattam: miért nem számoltathatjuk el Simicskát??? Miért akar Vona Gábor kormányfőként még újabb holokauszt-emlékműveket avatni??? Miért szerveztek ki egy százmilliós székházat magántulajdonba jobbikos pénzből??? Ezeket a fájó példákat titkosítani is lehet, de én inkább kissé kifejtem lentebb legalább ebben a belső körben, s bár közérdekű adatokról van szó, kérem, ne teregessük ki! Ha nem leszek alelnök (mivel túl sokat kérdezek), akkor is folytatom a munkát, sőt egy évi tiszteletdíjamról lemondok, hogy abból létrejöhessen mozgalmunk egy hiánypótló intézménye, amit az elnökségben hiába próbáltam elérni.
Ne váljunk olyanokká, mint az eddigi pártok! „Elég lenne a két évvel ezelőtti alelnökjelölti beszédeket lejátszani, olyan hangzatos ígéretek voltak, s vannak ma is” – írta egy tagtársunk, s ezért idézem akkori beszédemet: „Győzzön a Jobbik! Ehhez a pártnak többféle arcra, az elnökségnek többféle személyiségre van szüksége. Én az egyik alelnökként garanciája kívánok lenni annak, hogy a Jobbik nem tér le az Alapító nyilatkozatunkban rögzített útról, nem megy bele elvtelen kompromisszumokba. Kormányra kell kerülnünk, de nem minden áron” - így fogalmaztam a legutóbbi alelnökválasztáson, ezzel a programbeszédemmel, ezzel a mandátummal választottak meg az elnökségbe, lelkiismeretem szerint ezt kellett képviseljem. S ez az, amivel szemben kívülről is meg akarják mondani bal- és jobbliberális körök, milyenné váljon a Jobbik: egy színtelen, szagtalan, karakterét vesztő párttá, mely nem hoz radikális változást. Ne engedjük ezt! Nem helyes érvek helyett erőből, vétóval lezárni a konstruktív vitákat; a tisztességes verseny helyetti, csoportos kitiltásunk megosztja a Jobbikot, távolabb visz minket a választási győzelemtől, és még távolabb a Radikális változás című programunktól. Ahhoz, hogy a Fidesz szavazóit el tudjuk hódítani, először ki kell mondja nekik valaki: „Meztelen a király!” Ez az én nem túl hálás feladatom, a tabudöntés, amit rendszerint más nem tesz meg közülünk, pl. olyan ügyekben, mint Szegedi Chanád esete vagy Simicska Lajos korrupciós ügyei (mert pl. „akkor nem mehetnék többé a HírTV-be”). Mivel a belengetett vétók miatt „ég a ház”, és már a szavazóink is aggódnak („Mondja meg Vona Gábornak: egy szavazót elveszített!” - hány ilyen van...), a széles nyilvánosságot is tájékoztatnunk kell, hogy nyugodjanak meg, s ne forduljanak el a Jobbiktól. Ebben nekem különösen nagy szerepem lehet, komoly felelősségem van, ennek tudatában cáfolom a pártszakadást vizionáló híreket, kérdéseket.
Utolsó írka