Arany János - 1817-1882 - költő. "A XIII. században a zsidó és izmaelita uzsorások elszaporodta egyike lőn azon okoknak, melyek a nemzet sülyedését elősegítetté

Berzsenyi Dániel - 1776-1836 - költő „...a falusi zsidók többnyire oly egészen demoralizált népcsalók és orgazdák, hogy azokat a nép között megszenvedni, vagy még azokkal bort és húst árultatni csupa veszedelem"

Thomas Mann üdvözlése, 1937. József Attila

Ady Endre: Nekünk Mohács kell

"Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje."

József Attila: Kései sirató

"Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -"

Arany János: A bajusz

"Történt, hogy oláhcigányok,
(Tudvalevő nagy zsiványok)
Kóborlának a vidéken,
S megszálltak a faluvégen.
Nosza mindjár’ sátort ütnek,
Tüzet rakva, főznek, sütnek
Abból, amit valahonnan
Más faluból idehoztak,
Minthogy onnan
Éhen-szomjan
Búcsu nélkül eltávoztak.
Meghíják a rokonságot,
A helybeli cigányságot
És ezeket tőrül hegyre
Kivallatják mindenképen:
Mi van? hogy’ van a helységben?
S a hallottat szedik begyre.
...
Nincsen egy ház, nincs egy pajta,
Hogy ne tudná csinyja-binját:
Hol lakik dús özvegy asszony,
Kit jó móddal megkopasszon?"
1854.

mellesleg Arany Jánostól származik a Süsü név?

"Ne feledjük immár Süsüt, aki szépen
Tud vésni betűket, címert a pecséten"
1851, Nagyidai cigányok

Petőfi: Széphalmon

Te, a nemzet-hálátalanság
Égbekiáltó némasága,
A nemzet-szégyen Káin-bélyege,
Oh Széphalom!
Azért kellett-e csak
Hozzád zarándokolnom,
Hogy egy hajtásra oly hosszút igyam
A keserűség poharából,
Amilyet eddig még talán nem ittam?...
Ez volt tehát
A múzsák egykori tanyája,
Hol most haszonbérlő zsidó lakik?
Azon szobában,
Melyben Kazinczy Ferenc
Élt s kilehelte tiszta lelkét,
Most piszkos nyávogó porontyok
Hentergenek,
S a szentek szentéből, nejének
Szobájából ím kamra lett,
Mely ronda lommal van tele.
Ki innen e falak közül!
Félek, hogy a ház rám szakad,
Mert nagy teher nehezkedik rá:
Az isten átka. -

...

Széphalom, 1847. július 11.

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője

"Akkoriban még könnyű volt e téren meggazdagodni azon a vidéken. Bor még volt, zsidók ellenben még nem voltak. Ma már az akkori borkereskedői kellékekből sok hiányzik, hanem a Garam vize, az még megvan."

"- Ösmerte, gyámatyám, Müncz Jónást?
- Hogyne! Igen becsületes zsidó volt, azért nem vitte szegény semmire."

"- Van egy keresztény legenda a zsidókról. Hogy minden hosszúnapon elvész a világban nyomtalanul egy zsidó. Így veszett el az öreg Jónás is, most vagy tizennégy esztendeje őrá esett a sor. (Ne félj, a Rotschildok közül egy sem vész el.)"

"Egy szó mint száz, zsidót kellett volna hozni Bábaszékre, nagy szakállút, görbe orrút, ha lehet vörös hajjal - az az igazi."

"Azóta példabeszéd is lett, amint hallom, hogy: »Egyszer járt Sztrecsnyón bolond zsidó!«"

"Egy zivataros nyári éjszakán oda kopogtatott be a falu szélén lakó csőszhez - de az, mikor meglátta, hogy zsidó, kikergette."


Petőfi Sándor: Vándorélet

"Szent Kleofás!
Milyen karaván...
Nem lehet más,
Mint oláhcigány;
...
Mert helyök nem legkényelmesebb;
A gyaloglás? még keservesebb!
Ugy sipognak, mint az orgona,
S tudja isten, meddig tartana?
...
Leghátul kócmadzagon pedig
Egy lopott malac hetvenkedik."
Pest, 1844. április

Petőfi: Egy telem Debrecenben

Aztán a télnek kellő közepében
Kifogya szépen
A fűtőszalmám,
S hideg szobában alvám.
Ha fölvevém kopott gubám,
Elmondhatám,
Mint a cigány, ki a hálóból néze ki:
"Juj, be hideg van odaki'!"
Pest, 1844. július-augusztus

cigány??? talán roma vagy valami!
Petőfi a verseiben leginkább csak húzatja a zenét a cigányokkal, valahogy így: "Húzd rá cigány" (ahogy Vörösmarty is a Vén cigányban) ! Látszik hogy valami szolgának, aljanépnek, cselédnek és kutyának tartja a roma honfitársainkat, a testvérnépünket!... Fasiszta!

Petőfi: A Hold elégiája

"S ugy megsohajtoz, mint a kárvallott cigány,
Az erek is csakugy dagadnak a nyakán.
S mit össze nem beszél! s váltig engem kérdez,
S kér, hogy tekintsek be a szeretőjéhez.
Jól van, betekintek. Hát, öcsém, a Jutka
Épen most buvik be a kemencelyukba,
Sűlt kolompért szed ki, pofázza befelé,
Megégette száját, mert hirtelen nyelé."
Koltó, 1847. október

kemence = krematórium

Petőfi: Panyó Panni

"A sövény alatt dűlök el,
A cigányok temetnek el,
Valami vén cigány lök be
Dögkutyával egy gödörbe. "

Szerencs, 1847. július 9.

a cigányok ölik meg! tipikus, azt akarja, hogy megutáljuk ezzel a cigányokat, ugye?! hogy sajnáltatja magát! csak nem politikai haszonra akar ezzel is szert tenni ezzel is? úgy sajnáltatja magát, mint az örmények, a népirtásukkal, hát kérem! mi az a népirtás a Holokausthoz képest? szúnyogcsípés, egy karcolás...

és most jön! ez maga a színtiszta koncentrált vágyálom a nemzetiszocialimusról, a nácziodtól, a hitlerimádótól:
álmodozik a Szálasi-pribék!:

Petőfi: Álmos vagyok és mégsem alhatom...

"És milyen rémek, milyen alakok!
Arcomról hideg izzadás csorog.
Ott mély árokban egy koldús halott,
Fölkél és rágja a koldúsbotot.
Kemény. Beléje törnek fogai,
Látom szájából a vért omlani.
Itt egy öreg cigány, a deresen,
Ütik, verik kinoskeservesen,
Vernek le róla húsdarabokat;
Fájdalmában, mint a kutya, ugat."

Pest, 1845. október 16. - november 25. között

"Álmos vagyok és mégsem alhatom" c vers, nyilvánvaló: Petőfi nem alhat, mert még nem irtotta ki a cigányokat és a zsidókat!


Móricz Zsigmond

"A kicsike Nyilas Mihály ... minden további felesleges cigánykodást megelőzendő, belenyúlt a fiókja hátuljába, s elkezdte szó nélkül kikotorni a festéket"
(Légy jó mindhalálig)

bónusz:
"... mert nem festett, hanem rajzolt az ecset hegyével, mint a ceruzával. Virágot .., meg zsidóorrot, jó nagy kampós orrokat" ! (Légy jó mindhalálig)

(A narrátor egy neoliberális paródiája akár az antiszemitizmus.hu-ról, szituációs játék, stílusgyakorlat, természetesen nem komoly.)

„Az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása. Mely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll.”

Kölcsey Ferenc állítólag, nincs forrás

"Mert ha az ember már egy hete csak zsidó kocsmában hentereg. – Emberbarátok egyike vagyok, de a zsidókat csak kikergetném a világ végére. Mert, ami ronda, az csak ronda kérem.”

Petőfi Sándor: Útilevelek Kerényi Frigyeshez

„...a falusi zsidók többnyire oly egészen demoralizált népcsalók és orgazdák, hogy azokat a nép között megszenvedni, vagy még azokkal bort és húst árultatni csupa veszedelem; mert így éppen alkalmat adunk nekik az orgazdaságra, s lehet félni, hogy így azok naprúl-napra szorosabb szövetségbe keveredvén zsiványainkkal, azokat még oly rablásra is vezetik, milyenről azok gondolkodni sem tudtak volna..." (Berzsenyi Dániel: A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairúl")

"Vidékről, távolról el se képzelheti, micsoda legendás szenvedésen ment át a magyarság a Balázs Bélák és Lukács Györgyök faji zsarnoksága alatt, hogy rongyolódott le apánk és anyánk, hogy jutott koldusbotra egész fajtánk, míg a másik >választott< fajta, mely mártírosdit játszik és jelszókat harsog, milliókat szerzett, és ma is kezében tartja az ország és irodalom sorsát. [.] Hiszen ön mint magyar áldozata volt a múlt >irodalmi politikájának<. Egymás után kapta vissza verseit attól az Osváttól, aki költővé kente Lányi Saroltát, Peterdi Istvánt, Déri [!] Tibort és nem tudom, kit s mit."

Kosztolányi Dezső Juhász Gyulának írt 1920. február 15-i keltezésű levelében

" Ki merem mondani t. ház, a nép erkölcseire, gazdasági
sülyedésére nagy részben az orthodox zsidók üzleti iránya, eljárása az
ok. A ki ismerte a viszonyokat nem egy felső megyében az emanczipáczió előtt és ismeri ma, az világos képét fogja látni, és nyomról-nyomra fogja követhetni azt, hogy mily romboló hatást gyakorol az az elszigeteltség és egyoldalú irány, mely e felekezetet egyszersmind az ő üzletében egészen különleges irányzatba szorította, mely képtelenné teszi arra, hogy ő a nemzettel egy ethicai alapon érezze magát, egy czél felé törekedjék a nemzettel magával"

Herman Ottó (természettudós, néprajzkutató, régész, polihisztor, politikus. Nevezték az utolsó magyar polihisztornak is.), 1882. június 7.-én a következő antiszemita mondatok hagyták el száját a szatmári felirat kapcsán, amelyet Szatmár megye képviselői intéztek a magyar képviselőházhoz „Az oroszországi részekről Galícián át a Szatmár megyével határos vidékre beözönlő zsidók bevándorlásának megszorítása tárgyában”

Az Összegyűjtött munkákban a Hódolat a tűztengernek ciklusban szerepel évszán nélkül. A Hódolat a tűztengernek verseit valamikor a Kézírásos könyv idején írta Weöres (a Kézírásos könyv 1981-ben jelent meg), tehát valamikor a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek legelején. - bbjnick

Vörösmarty is észrevette a beáramló zsidóság káros voltát. 1848 május 13.-án ezt írta „Zsidóügy” című cikkében:

„Mi a zsidó élet- és keresetmód káros befolyását illeti a többi lakosság erkölcseire, a részben magunk is vétkesek vagyunk, őrizetlen hagyván az ország határait s a városokat a mindenünnen betolakodó zsidók ellen s befogadván őket kocsmárosokul és boltosokul, mert jobban fizetnek, a nép közé, melyet megrontanak”
"...élet- és keresetmódjuk a többi néposztályok megrontására vagy romlottságára van alapítva." (Vörösmarty: Zsidóügy. Pesti Divatlap. 1848. 22-23. sz.);

"...amennyit a közteherből magukon viselnek, kétannyit terhelnek vissza a föld lakóira." (Kölcsey F. A szatmári adózó nép állapotáról. Nagykárolyban, 1830.)

81
Rodostó, 14. junii 1727.

Nénékám, mi itt tegnap kereszteltünk egy asinus zsidót. Vagyon már harmadnapja, egy zsidó hozzánk jött nagy titkon, és kérette a fejdelmet, hogy őtet kereszteltesse meg, mert kereszténnyé akar lenni. Vagy két nap a papok mindenkor véle voltak, és készítették a keresztségre. Tegnap megkeresztelték, a fejdelem volt a keresztapja, aki is ugyan könyvezett örömében. A zsidó pedig jól tudta magát viselni, és a keresztelés az egész ceremoniával ment végben. Tegnap a fejdelemnek izeni, hogy ő már keresztény lévén, a több atyafiai között nem lakhatik, se nem kereskedhetik, azért kéreti a fejdelmet, hogy segítse meg egynehány pénzzel. A fejdelem jó szívvel küld néki száz tallért. Ma reggel keresik a zsidót, hát nincsen; mindenütt tudakozódnak felőlle, és mondják, hogy több zsidókkal hajóra ült, és Constancinápolyban ment. Így csala meg minket az asinus zsidója, vagyis inkább magát. Itt pedig vannak olyanok, akik hogy megtudták a dolgot, mondották, hogy mint Smirnán, mint pedig másutt is követett el hasonló dolgot, s egynehányszor megkereszteltette volt már magát. Olyan jól is tudta ő magát viselni, hogy semmit nem kelletett neki mondani, hogy mit csináljon, mi azt csudáltuk. Hát az asinus, ő azt többször is próbálta volt. Csak azt akarám kédnek megírni, hogy a zsidónak nem kell hinni. Azt pedig bízvást elhiheted édes néném, hogy szeretlek. Amen.

Mikes Kelemen

 Móricz '19-ben azt is írta, állítólag - nincs ellenőrizve
"a parlament, akár egy zsinagóga, hemzseg a zsidóktól.."

Tormay Cecile Eötvös Lórántról:

"Milyen összeomlásnak kellett a lelkében végbemennie, hogy ő, a zsidóság támogatója, pár nappal halála előtt, megcsalódottan, szomorúan odasorozta magát tanúnak a többi késön látó, megrettent magyar liberális mellé és mint azok, kimondotta: "A zsidóság az a métely, ami az országot tönkre teszi"

 
Bethlen István - 1874-1946 politikus „Gömbös lelke mélyén antiszemita érzésű volt ugyan, de nem antiszemitább, mint minden más jó magyar ember, reakcióképpen a Károlyi Mihály- és Kun Béla-féle időknek, amikor mindenki megundorodott attól a magatartástól, amelyet a zsidók nagy része tanúsított volt."

 "Már most hogy a zsidóság nehezebben bír feljebb jutni a lelkiség grádusain, néha sulyossá válik helyzete.
A zsidó baj nálunk azért is megoldhatatlan, mert a rossz zsidók ellen küzdve bántjuk a jó zsidókat is, akik szívükben már magyarok és megkereszteletlenül is keresztények.
Vagyis: benne van már az európai népek etikai egységében.
Viszont meg, ha ezekre való tekintettel foglalkozunk a zsidó kérdéssel, a rossz zsidók (az idegenséget fentartó mások elszegényítésével gazdagodásra törő, kereszténygyülölő zsidók) tovább-hatalmasodnak és rontanak bennünket. A kettőt elválasztani nem lehet, mert a vallásuk egybeköti őket...
A baj tehát csak ugy orvosolható, ha a jó zsidók maguk kívánják.
Akkor maguk különödnek el a rosszaktól és ők találják meg majd legjobban a módját is,
- hogyan indittassék ismét haza a babiloni 40 ezer."

(Gárdonyi Géza)

Széchenyi István gróf:
"Zay Károly gróf őket [a zsidókat] minden jogokkal felruházni kívánja, felfogni tudom; de más részről megvallom, hogyha a nemzetiség dolgát igazán akarjuk pártolni, akkor nem tudom felfogni e tekintetben azon igen nagy engedékenységet.
[...]
Új bizonyságát adja a magyar tágkeblűségének, miszerint néha bizony éppen azon helyzetbe teszi magát, mint az, ki maga alatt vágja az ágat, és anélkül, hogy észrevenné, vízbe esik, és később megbánja a dolgot. A magyar nemzetiség még nemrégóta olyan körülmények között volt, hogy bizony csuda - és abban látom a legnagyobb garantiát a nemzetiség jövendője felett -, hogy ti. annyi erővel és életszikrával bírt oly közel a sírhoz, miszerint az élet felé fordult, - s ekkor ugyan intoleransok voltunk, mi igen természetes; - de egyik túlságból a másikba menvén most az emberiség, az embereket a zsidókkal együtt a szívünkhöz szorítjuk, és most a legnagyobb liberalisták vagyunk; de helyzetünk e részben nem oly kedvező, mint például az angoloké. Az angol nemzet ugyanis elliberáltathatta a zsidófajt, mert ha például én egy palaczk tentát öntök egy nagy tóba, azért a víz nem romlik el,és mindenki ártalom nélkül megihatja a nagy angol elember a zsidó transeaát; ugyanez áll Franciaországra nézve is; de ha a magyar levesbe egy palaczk tintát önt, megromlik a leves, és azt meg nem eheti az ember. De más példát hozok fel: ha egy bárkában ülök, és abban van gyermekem és más gyermeke, és ha a bárkába bejön a víz, s előttem apodictice áll, hogy ezen két gyermeket benn nem tarthatom, az igaz, ha a magamét lököm ki, és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni; de biz én a magam gyermekét conserválom, és a másikat lököm ki. E tekintetben tehát a liberalismus egyenesen a nemzetiség rovására történik; és ez nem vélekedés, mert apodictice szám szerint be lehet bizonyítani, hogy minden ilyféle kedvezés csorba a nemzetiségre nézve. Tehát annak, ki nemzetiséget őszintén pártolja, lehetetlenség, hogy most olyan elemnek, melynek több intelligentiája, több szorgalma van, a nemzetiség rovására kedvezéseket nyújtson."
Beszéd a Felsőházban, 1844. október 1.

Kossuth Lajos: "A megyénkben tanyát vert sok zsidó, valamint az iparkodással egybeköttetett erkölcsiségnek valóságos mételye, úgy a földművelő népnél, amellyel legszorosabb egybenköttetésben él, súlyos ostora, a bővelkedésnek telhetetlen sírja, iparkodásának rothasztó nyavalyája. Vallásának különössége, nyelvének minden mások előtt érthetetlen volta századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzetekkel - kiknek közepette - mint a növény tápláló nedvét elszívó gomba - él, egybeolvadott, vagy a nationalismushoz csak egy gondolattal is közelített volna. Egész helységeket tudok, hol a szegény földművelő nép nem magának, de a korcsmáros zsidónak szánt, vet és arat. Nincs azon törvény, melynek célját, végét a fortélyos zsidó kijátszani ne tudná - valamint nincs egy csalás, nincs egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne találna."
Értekezés az éhínségek okairól, 1828.

Vörösmarty Mihály: "A törvény és rendeletek ellenére betolakodott zsidók hazájukba küldessenek vissza. Azt is szükségesnek látom törvény vagy ideiglenes rendeletek által meghatározni, hogy jövőre minél kevesebben és a legszigorúbb feltételek alatt bocsáttassanak be, mert az ország annyi henye és idegen szellemű népet saját megromlása nélkül továbbra be nem fogadhat."
(Megjegyzem, ő még a feketék jogaiért is kiállt a "Gondolatok a könyvtárban" c. versében [mindezt a XIX. században!], szóval nem volt semmiféle apartheid híve.)

Liszt Ferenc: "A zsidó folytatja a pénz kisajátítását, és az állam torkát pénzeszsákja szájának a szorosabbra vagy lazábbra engedésével fojtogatja. A sajtó minden eszköze a kezében van, hogy a társadalom alapjait szétzúzza. Ő az alapja minden olyan vállalkozásnak, amely a trón ledöntésére, az oltár széttörésére és a polgári jog megszüntetésére irányul."

Berzsenyi Dániel: "Tisztelet, becsület a becsületes zsidóknak; de meg kell vallani, hogy a szegény falusi zsidók többnyire oly egészen demoralizált népcsalók és orgazdák, hogy azokat a nép között megszenvedni, vagy még azokkal bort és húst árultatni csupa veszedelem, mert így éppen alkalmat adunk nekik az orgazdaságra, s lehet félni, hogy így azok napról napra szorosabb szövetségbe keveredvén zsiványainkkal, azokat még oly rablásra is vezetik, milyenről azok gondolkodni sem tudtak volna, melyre pedig nálunk már vagynak is példák."
A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairul, 1833.

Kölcsey Ferenc: "Az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása. Mely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll."
A szatmári adózó nép állapotárul, 1830.

Mária Terézia: "A továbbiakban egy zsidó sem maradhat itt, mindegy milyen indoklással, írásos engedélyem nélkül. Nem ismerek még egy ilyen kellemetlen kártevőt az államon belül, mint ezt a fajt, amely csalásával, uzsorájával és pénzkölcsönzésével elszegényíti az embereket és semmitől sem riad vissza, amit egy tisztességes ember nem csinál. Következésképpen amennyire csak lehet, meg kell szabadulnunk tőlük."


Móricz Zsigmond is írt naplót. A Tanácsköztársaság idején, 1919. július 27-én többek között az alábbi döbbenetes sorokat jegyezte fel füzetébe:

Két zsidó ül a hajón velem szemben. Valami rákényszerít, a most bennem forrongó tűnődések a zsidóság szerepéről, hogy erősen nézzem őket, s megállapítsam a lényüket.

Az egyik lehet 62 éves, a másik 36. Lehetnek apa és fiú is, bár a mi gyakorlatlan, keresztyén szemünknek minden két zsidóban van annyi hasonlóság, amennyit ritkán látni ker. családtagok közt.

Orruk, fülük nagy, szájuk furcsa, alsó ajkuk előredagad; olyan száj, amelyet mindig undorral láttam, úgy hogy el kellett fordítani róla a szemem. Hányásinger támadt a torkomban ettől a szájtól s mivel ösztönszerűleg mindig védekeztem attól, hogy a kellemetlen képzetekkel, halál, betegség, undor dolgaival foglalkozzam, nem is tudnám, miért: de most rájöttem, a megfigyelés erőszakja alatt, hogy ez az undor erotikus. Ez a száj erotikus tapadást ígér, s ez homosexuális iszonyt kelt.

Szemük apró s olyan szem, amit folyton csipásnak látunk. Vastag szemöldök, középen kettős ránc. Óriási áll a fiatalnál, az öregnél viszont korcs, degenerált kiscsontú áll a lefittyent ajak alatt. A fiatal nagy álla miatt olyan pofoncsapott fej, az öreg pedig egy kis vakarcs héjafej.

/…/

Nem éreztem soha külön szagát a zsidónak, de nem hiszem, hogy ne volna szaguk: faji szag, ami nekik nyilván izgató s kellemes, és más fajra izgatóan félelmes. Bűzös jelenség ez a két test. Kell, hogy valami penetráns szag jöjjön ki belőlük. Másképp nem érteni azt a gyorsan előálló fizikai rosszullétet, ami elfog a zsidók közt. Mikor a Szovjetházban voltam, ugyanolyan émelyítő hányásinger fogott el, mint mikor egyszer-kétszer a zsinagógában néztem őket, vagy egyáltalán nagy tömeg zsidót éreztem meg egy tömegben magam körül.

/…/

A zsidó azonnal, egyénileg s rögtön, ebben a percben érvényesülni akar. Várakozás nélkül, türelem nélkül, beosztás nélkül rögtön, mindent, mohón akar bekapni. Nincs ideje ideálokért, eszmékért, ábrándért dolgozni, nincs ideje várni, tűrni, nélkülözni: ő amit rögtön meg tud csinálni, azt rögtön meg is csinálja. Vadul, nyersen, mindenki rovására, tele akarja szívni magát, felfúvódni, élvezni, kiélni, kéjelegni, tobzódni, hányásig zabálni és felpuffadásig uralkodni.

/…/

Azt mondta egy csaknem százéves paraszt nekem a millenium évében: „aki nem tud tűrni, nem fog uralkodni”.

A zsidóság, míg tűrni meg nem tanul ideálokért, távoli célért: addig nem fog az idegen fajú néptömegen uralkodni.

A zsidóság a saját faji céljaiért igen, azért tudott tűrni. Csaknem két teljes ezredévet élt át idegen fajok közt szétszórva, és nem olvadt be, nem tűnt el: fenntartotta magát a jövőre, az egész világon, a világ minden népén való uralkodásra.

Ma úgy látszik, mintha megjött volna az alkalom, az ezredéves álom beteljesedésére: s mikor megjött az idő, kitűnik a cél hiábavalósága. Idegen faj idegen fajon nem uralkodhatik. Azt leigázhatja, lenyűgözheti, kiszipolyozhatja, de nem lesz vezetője.”

(Móricz Zsigmond: Naplójegyzetek, 1919. Bp, 2006., 177-186. o.)

Köztudomású tény, hogy a zsidóság 1919-ben játszott szerepének megítélése a vörösterror alatt negatív előjelűvé változott. "Egy-két napja tűnt fel nekem, hogy most az történik alapjában, hogy a zsidóság egyszerre a fölszínre kerül és elfoglalja az összes vezető pozíciót..." Móricz megfigyelő tükre 1919 júniusában a megváltozott közhangulat képét mutatja. Móricz véleményalkotásának ellentmondásos voltáról ma sem adható jobb összegzés, mint 1926-ban Schöpflin Aladár tollából: az író Kivilágos kivirradtig című regényében "öszszefoglalta, különböző szereplők szájába adva, a zsidókérdés magyar fogalmazását, csaknem hézag nélkül. Nem tudom, fog-e ez tetszeni a zsidóknak és nem tudom, fog-e tetszeni a keresztényeknek." Az író ugyanis keményen szókimondó a nemzeti oldal felé is e jegyzetekben: "Ha a zsidókat kiemeljük a magyar életből: borzasztó parasztság, műveletlenség, tunya tehetetlenség marad itt." A Kommunizmus után nem jelent meg, Móricz a fehérterror időszakában már nem szándékozott azt kiadni. A naplójegyzetekben igen árnyalt és változó hangsúlyokkal megfogalmazott sorok gondolatai nem feleltek volna meg maradéktalanul a Horthy-korszak politikájának sem. Móricz 1920 októberében, megint csak a visszaélések ellenében, a kisebbségben lévő megtámadottak pártjára állt s nem fogadta el az ellenforradalmi rendszer bűnbakpolitikáját: "annyira kicsinyes és nevetséges úgy tüntetni fel a helyzetet, hogy egy idegen faj egyszerűen elvágta a lehetőséget az uralkodó magyarság előtt".






"De melyik népet irtották ki a zsidók?...

- Majd kiirtanak mindnyájunkat. Nem puskával lőnek agyon, hanem ezüstkoronákkal s arany napóleonokkal.

- Váltóval - szólt a házigazda.

Erre megint nevettek; ha valaki, ő illetékes azt kijelenteni, bár mindnyájan szép előrehaladást tettek az eladósodás völgyében.

- Ej, mit, azért kell beházasítani őket! S ha Panni elbírja a szagát, akkor örülni kell neki.

Ezt már nem bírta tovább a néni. Felállott, s mint egy kakas robbant be.

- Mégiscsak hallatlan, amit ti csináltok itt! Nézze meg az ember!

Szalay Péter ijedten restelkedett:

- Ides néném, hát ez csak beszéd; nem gondol itt a világon senki semmi rosszat! Engem már hányszor megtámadtak, hogy mit akarok azok közt a büdös zsidók közt? azt mondtam rá: "már édes barátom, én úgy megszoktam a szagukat, hogy nekem nem is esik jól másutt", minden igazi barátom zsidó, hát csak nem fogom őket sértegetni! de énvelem szemben ne legyenek érzékenyek, mert hát a barátság jogosít a komiszkodásra!

Nevettek. Péter bácsi oly kedves volt, hogy igazán nem volt benne semmi fullánk."

"Ő akárhova fordul, mindenütt csak ellenséggel találkozik s mégis megver bennünket a saját világunkban. Mivel ver meg? az eszével!

- A fenével, avval, hogy nem ismeri azt a szót, hogy becsület."

"- Olyan fontos, hogy valaki zsidó vagy nem zsidó - mondta gondolkodva.

A nevelő nevetett.

- Elég fontos, mert a szellemi világ a gazdasági világtól függ. A zsidók csak a gazdaságival foglalkoznak, de ezzel igen okosan megvásárolják a szellemit. Már az maga ijesztő, hogy egy szatócs fia az ezerholdasok közé emelkedhetik, de ha meggondolom, hogy egyszerűen megveszik a közízlést, a tudományt, az irodalmat, művészetet, bizony nem lehet csodálkozni, ha ezek a sötét turáni koponyák nyugtalankodnak és ösztönszerűen rettegnek a szolgaságtól.

- Hát ők miért nem csinálják ugyanazt?

- Nem tudják. Mért nem repül a bárány? Szeretne... Pláne az utóbbi időkben... A mai fiatal zsidó már nem alázatos, mint az atyja volt, hanem kihívó... Az én dr. Asztalos kollégám azt kérdi, "mi az, hogy magyar? Aki magyar állampolgár, az magyar, nem?"... Fene tudja, én azt hiszem, hogy nem.

- Nem bizony - mondta a legátus kollégiumi világnézetitől föllelkesedve, - mert mi teszi a magyart magyarrá? A közös múlt, az ezeréves szenvedés emléke.

- A közös temperamentum, a közös ideológia, a közös frazeológia - mondta a nevelő, - igen ám, de ez az egész csak a magyar határok közé bezárva érvényesül. Mihelyt európai nívóra lépünk, végre. "

"- Az a furcsa, hogy itt kapcsolódnak bele a zsidók a magyar politikába, Mert a zsidó nem vesz részt a falu igazgatásában, sem a megyében. Hogy is jutna hozzá!... Ámbár újabban a zsidó fiskálisok mernek a városok közgyűléstermeiben szónokolni, de a megyeházán még nemigen... Hanem ott fent aztán annál jobban... Meg is érezték a grófok, hogy tulajdonképpen az ő igazi ellenfelük a zsidóság. Minap a Hungáriában egy fiatal mágnás éjfélkor felállott, kivette a revolverét, s elkiáltotta magát: "Zsidók ki!..." Nem sokan voltak, két-három asztalnál ült egy-egy társaság. Felállottak, kicsit farkasszemet néztek, akkor elmentek... Ennek igazán mélyebb alapja van. Mert a zsidóság a legfőbb hatalomra kénytelen törekedni. Sehol másutt nem tudja áttörni a frontot. Muszáj a kormányt a kezébe venni, ha nem akar elpusztulni. A mágnásosztály pedig túl erős konkurrenciát talál bennük, mert friss energiát hoznak a mélyből."

Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig

A szövegeket folyamatosan gyűjtjük, ne kíméljetek, küldjétek az idézeteket!