"A tudományos vizsgálódásnak igazságkeresésnek alapszabálya, hogy először meg kell cáfolni a téves nézeteket.” (Rédei Károly)

„Az elért eredmények természetesen feltevés jellegűek.” (Györffy György)

  Nem véletlenül idéztem ezt a két mondatot „neves” kutatóinktól, ugyanis mielőtt előállnék saját teóriámmal, szándékomban áll megcáfolni történészeink elképzeléseit Ménrótra vonatkozóan. Elsőként Györffy Györgyre esett választásom, ő ugyanis azon történészek közé tartozik, akik szerint Ménrót ≠ Nimród.  

 Nézzük meg röviden, mit is állít Györffy Krónikáink és a magyar őstörténet című munkájában:

 Ménrót ≠ Nimród, ugyanis a hun történet szerzője (Kézai, vagy valaki, akitől Kézai átvette) a magyarok ősatyját, Ménrótot, azonosította a hasonló nevű Nimróddal és a bibliai adatokkal kiegészítette a mondát. Szerinte ezt a megállapítást az alábbi körülmények támogatják:

 a, Más családfa szerepel a hun történetben, mint a Bibliában.

 b, Menrot felesége, Enech a régi Gestára (Ősgeszta) visszavezethető eredetmonda szerint a magyarok ősanyja volt. Márpedig a mondai ősanya férje nyílván a magyar hagyományból merített ősapa lehetett, s Ménrót ugyanonnan került a hun történetbe, ahonnan felesége Enech.

c, A hun-történet szerint Menrótnak Enechen kívül több felesége volt.

  Ezen felsorolás után kifejti, hogy mivel sehol máshol nem említik, csak a hun történetben, hogy Nimródnak több felesége lett volna, Ménrót nem lehet más, mint egy Kazár fejedelem, akiknek szintén több felesége volt, s aki uralkodott a magyarok felett valamikor (az onugor birodalom felbomlás után 642-ben a magyarok átkerültek az onogurok fennhatósága alól a kazárok fennhatósága alá), valahol a pusztában. Ő alakult át aztán idővel a magyarok ősatyjává, egyik felesége lehetett Enech, a magyarok mondabeli ősatyja.

 Érvként még hozzáteszi, hogy az Anonymusnál szereplő „Ménmarót” nevezetű honfoglalás kori fejedelem kitalált személy, a Ménrót és Marót neveket gyúrta egybe Anonymus. Ezt alátámasztandó hivatkozik arra, hogy Ménmarótnak Anonymus szerint kazár népe volt, pedig a honfoglalás idejében nem laktak kazárok a Kárpát-medencében. Ez véleménye szerint csak úgy magyarázható, hogyha Marót szláv fejedelemből - aki uralkodott a Kárpát-medencében - és Ménrót Kazár kagánból gyúrt egy személyt Anonymus.

 Körülbelül ennyi a bizonyíték Györffynél, hogy miért nem lehet Ménrót a Biblia Nimród. Meg kell említenünk a teljesség igénye miatt, hogy szerinte elmélete gyengéje az lehet, hogy nem túl életszerű, mely szerint a magyarok ősükként egy olyan idegen uralkodót tiszteljenek, akinek hosszú ideig adófizetői voltak. Legalábbis a bizánci forrásokban ábrázolt magyar-kazár viszony ezt nem valószínűsíti. Györffy úgy gondolja, csak ennyi hibája van elméletének, számomra azonban egynémely dolog nem világos, amit szívesen egyeztetnék vele, ha élne még, sajnos ez már nem lehetséges, ezért itt fogalmaznám meg észrevételeimet.

 Kezdetnek Kristó Gyulát citálnám:

„A magyarokról sem hiteles írott forrás nem szól a 830-as évek előtt, sem az emlékeiket őrző, kétségbevonhatatlan régészeti leletek nem ismeretesek a 9. század végét megelőzően.”

 Ez annyit jelent, hogy fogalunk sincsen a magyarságról 830 előttről. Semmi!!! Minden tankönyvben szereplő tananyag csak elmélet! Semmi más, csak az, ahogy azt Móricka (bármelyik történész nevével behelyettesíthető) elképzelte.

 Az egyik ilyen elmélet szerint Kazár fennhatóság alatt éltek a magyarok valamennyi ideig (történésze váltogatja, mennyit). Harmatta professzor úr, azonban volt olyan merész és ellenvéleményt mert megfogalmazni, ugyanis arab források azt állítják, hogy míg a magyaroknak 20.000 lovasa volt, a kazároknak csak 10.000 zsoldosa (a honfoglalókra állítólag óriási vereséget mért besenyők pedig 5.000 katonával rendelkeztek!), valamint a magyarok nem függnek sem a kazároktól, sem a Bizánciaktól, sem senki mástól. A Bizánci forrásokat is csak elég jelentős rosszindulattal lehet úgy értelmezni, hogy azokból az derüljön ki, a magyarok a kazárok alattvalói voltak.

 A Ménrót = kazár fejedelem elméletnek tehát rögtön az elején véres a torka, ugyanis nemhogy uralkodott volna a magyarokon egy hasonló nevű kazár kagán, hanem ha volt is ilyen csak egy (gyengébb) szövetséges nép fejedelme volt. De további problémák is vannak még. A másik gond, hogy még csak Ménróthoz hasonló nevű kazár fejedelemről sem tud a történelemtudomány (legalábbis Györffy nem említi és én sem találtam). Ha csupán ennyi a bizonyítéka (márpedig csak ennyi), hogy Ménrótnak is több felesége volt és a kazár fejedelmeknek, akkor ennyiből Mohamed próféta is lehetne a magyarok ősapja, ott legalább a kezdőbetű stimmel.

 Aztán további logikai bakugrás, hogyha a magyarság már a Kazár Birodalom létrejötte előtt is létezett (sőt, Györffy tudja azt is, hogy az onogurok fennhatósága alatt éltek) akkor hogyan tekinthet ősapjának egy szomszédos (Györffy szerint rajta uralkodó) népet? Úgy, hogy Enech ráadásul egy magyar királylány volt, aki adóként került a kazárok udvarába…

 A későbbiekben Györffy kifejti, hogy Ménrót másik fia, Hunor szerinte nem lehet más, mint onogur, mert hun nem lehet. Megérne egy külön misét, miért nem lehet hun a Hunor, csak onogur (a másik etalon, Kirstó Gyula szerint Kézai rosszul hallotta, és ezért írt onogur helyett Hunort!), de most nem ez a témánk. Tehát Györffy szerint a magyarok az onogurokat testvérnépként tisztelték (tőlük vettek át egy csomó mindent). Ezek szerint az onoguroknak is a kazár fejedelem volt az ősapja? De hát a kazárok később uralkodtak a magyarokon, mint az onogurok (Györffy szerint)! Időrendileg onogur ősatya kellene és kazár testvér, így ugyanis nem jönnek össze az idősíkok. Nem tudom eldönteni, hogy Györffy szerint volt ekkora homály a krónikaíró fejében, vagy Györffy fejében. (Esetleg azt akarja, hogy a mi fejünkben legyen.)

Tehát összefoglalva a hibák a Ménrót=Kazár fejedelemmel:

1.   1.  Kazár fejedelem soha nem uralkodott a magyarokon.

2.   2.  Akár ellenséges, akár szövetséges fejedelem miként lehetne egy mondabeli ősatya?

3.   3.  Nincsen még csak hasonló nevű kazár kagán sem.

4.   4. A magyarság már létezett, mint nép, mikor (Györffy) szerint uralkodni kezdtek rajta a kazárok, így miként lehetne az ősatyja?

5.   5. Az onogurok ősatyja is ez a (nem létező) Kazár fejedelem kell legyen.

 Tehát ezt a (csak Györffy agyában létező) kazár fejedelmet azonosította volna Kézai (vagy valaki, akitől Kézai átvette) Nimróddal. Itt is van pár bibi.

 Az egyik, hogy Kézai Simon pap volt. Akár átvette valahonnan, akár ő maga találta ki, elég érdekes, hogy ilyen szabadon bánik a Bibliával, kénye kedve szerint átírja. A középkorban ennél kisebb bűnökért is máglyán végezhette valaki. Átírja a leszármazási útvonalat (erről később), olyan beszámolót közöl a bábeli toronyról, ami teljesen ellentmond a kor elképzelésének és megbecsült szerzőinek, és olyan tényeket állít (pl. több feleség), amik nem szerepelnek sehol máshol.

 Nem értem mi lehetett Györffy szerint Kézai motivációja? Mi volt a célja vele? Dicső bibliai őst szerezni a magyaroknak? De hát azt már „megtalálta” Anonymus, aki szerint Jáfet fia Magóg a magyarok ősapja. Nem tetszett neki és ezért ragaszkodott Ménróthoz, akit azonosított Nimróddal? De ez a Nimród nem éppen egy elismert személy, a judeokrisztián Európában eléggé lenézeték, egy gonosz egyeduralkodónak tartották, aki Bábel tornya építésekor Isten ellen lázította a népet. Ráadásul fekete. Ezért inkább átírta az egész családfáját és a vízözönös történetet? Nyugaton ezért inkább megmosolyogják, nem megdicsérik…

 Ráadásul egy Kazár fejedelem Noé dédunokája lenne? Annak tartotta volna magát? Vagy ennyire nem emlékeztek volna a középkorban egy család, vagy nép történetére? Hiszen őszerinte is a 13. században még rengeteg olyan nemesi család volt, mely honfoglalás kori ősei hőstetteivel dicsekedett. Ez majd 400 éves családi emlékezet! Ha az ősgesztában szerepelt már Ménrót (legalábbis őszerinte), akkor ne emlékeztek volna visszamenőleg a szerkesztők, a kor legbölcsebb emberei, a királyi udvar tudósai, hogy az pár száz évvel korábban az nem volt más, mint egy kazár fejedelem, aki a magyarokon uralkodott? Ősatyát kreáltak volna belőle? A csecsenek mind a napig legalább hét generációra visszamenőleg tisztában vannak családjuk történetével, de ezt a honfoglalás kori magyarságtól elvitatja, majd a 13. századi nemesektől már nem? Nem áll össze a kép…

 Hát ennyit a kazár fejedelemről, mennyünk a további érveire:

  b, Menrot felesége, Enech a régi Gestára (Ősgeszta) visszavezethető eredetmonda szerint a magyarok ősanyja volt. Márpedig a mondai ősanya férje nyílván a magyar hagyományból merített ősapa lehetett, s Ménrót ugyanonnan került a hun történetbe, ahonnan felesége Enech.

 Bár nekem nincsen meg az ősgeszta, nem olvastam, nem tudom mi lehetett benne, de itt nagyjából egyetértek Györffyvel. Enéch a magyarok ősanyja, Ménrót az ősapja, a magyar hagyományból merített Kézai. Nem értem miért ne lehetne olyan hagyománya a magyarságnak, mely a Bibliában (is) szereplő ősökre vezeti vissza magát? Miért kell ezt alapból kizárni? Mi cáfolja ezt? Hiszen a honfoglaló magyarság már ismerte a kereszténységet a Kárpát-medencébe költözésekor! A Györffy is tudta, hogy a magyarokon uralkodó kazárok felvették a zsidó vallást, hogy a keresztény és iszlám befolyástól függetlenítsék magukat! De akár elméleti szinten azt sem lehet kizárni, hogy egy ószövetségtől eltérő eredethagyománya is lehetett a magyarságnak, hiszen az ószövetség nem más, mint az ókori keleti kultúra zsidó szemüvegen keresztüli lejegyzése. Nimródról rengeteg más forrásunk van az ószövetségen kívül (görög, arab, stb.). Azzal az előfeltevéssel állnak neki a kutatók a magyarság eredetkutatásának, mintha tény lenne, hogy valahonnan Szibériából keveredtek délre a magyarok és ott vettek át mindent a pusztán másoktól. (Had emlékeztessek itt a Kristó idézetre.) De ha így is lenne, nem vehették volna át ezt az eredethagyományt is (vagy egy hasonlót) valamelyik pusztai néptől, ezt is a középkorban egy élénk fantáziájú, nagyot halló, félművelt középkori krónikásnak kellett kitalálnia?

 De térjünk át az a, pontra, ez van még vissza:

  a, Más családfa szerepel a hun történetben, mint a Bibliában.

  Na igen. A legsúlyosabb érv. Györffy könyve végén már más álláspontot fogalmaz meg, mint könyve elején. (Fel is merült bennem a kérdés, mennyire kell komolyan foglalkozni olya elméletekkel, mely helyett ugyanazon könyv (!) végén már maga a szerző is más elméletet fogalmaz meg! De mivel Magyarország leghíresebb történészéről van szó és az egyetemen erre az elméletre hivatkoztak a tanáraim, úgy éreztem mindenképpen említést érdemel.) Ekkor már ugyanis úgy gondolja, hogy az eredeti ősatya név nem maradt fenn a magyar hagyományban. Szerinte Josephus Flaviustól vette át adatait a krónikás, a Josephusnál szereplő „Nebrodes, nepos Chamae”-ból a genitivusban álló Chamae-t véletlenül összekeverte egy másik forrás (Isidorus) szkíta királyősével, Tanaussal (Chamae helyett Thanae), aki mint szkíta király be kellett kerüljön a magyarság ősei közé. Így a Tanaussal összekevert Chamae folytán került Nimród a magyarok ősei közé. (Még latinul sem tudott rendesen a bunkó magyarja…)

 Továbbá megemlíti, hogy a nyugat-európai bibliai kéziratokban Nimród nevét „M”-el írták, „Memrod” vagy „Memroth” alakban. Ez majdnem ugyanaz mint Kézainál (Menroth), ezért feltételezi, hogy Kézai egy nyugat-európai (talán francia) Biblia névalakjából merített. (Bár nem teljesen érthető, hogyha egyszer Josephusnál "Nebrodes" van írva, és azt is olvasta, sőt onnan merített adatokat, amiket összekevert, akkor miért bibliai betűhasználattal írja Nimród nevét.) 

  Elmondom érthetően is mit állít Györffy: van egy bunkó magyar, aki nyugaton tanul. Azt sem tudja merre van arccal, fogalma sincs semmiről, most szalajtották a tehénistállóból és kiküldték nyugatra tanulni. Ez a tahó, nem tud rendesen latinul, nem ismeri a Bibliát, semmit nem tud arról, ki az a Noé, Kám meg Nimród, és fogalma sincsen arról, ki az a Tanais. A szkítákról annyit harangoztak neki, hogy nyugaton a magyarokat szkítának tartják, ezért a szkíták ősi királyát, Tanaist be kell venni a magyarság őstörténetébe, de összekeveri a szezont a faszommal, akarom mondani a Chamae-t a Thanae-val és amikor megírja a magyarság eredetét egy nagy káosz keveredik ki az egészből. Természetesen fogalma sincsen a saját népe eredethagyományáról (ami Györffy szerint lehet nincs is), s hogy kapjon egy kerek történetet összeollóz mindenféléket mindenhonnan, hozzáfantáziál még néhány eseményt, összekever pár nevet, majd azt papírra veti. És ezt utána beadja a saját szeretett királyánk, aki mivel nem tanult nyugaton és ő sem tud semmit saját őseiről, szépen beveszi az egészet. Ez Györffy véleménye középkori krónikásunkról, krónikájáról, királyainkról ás nemeseinkről, és mivel ők a korszak legműveltebb magyarjai, közvetve az egész magyarságról. Hát hiába, ennek a népnek ennyit sikerült kitermelni (meg egy Györffyt)… Ezt fogalmazza meg szofisztikáltan, akadémikus történész stílusban. Természetesen, mint egy gyenge lábakon álló elmélet elfogadható lenne, mint egy elmélet, abban az esetben, ha mi is így vélekednénk a magyarságról (nem így vélekedünk), és nem lennénk birtokában néhány olyan adatnak, melyeket minden bizonnyal Györffy is ismert, csak mivel ezek nem passzoltak bele negatív előítéletekből  kiinduló elméletébe, nem vett róluk tudomást. Ezek a következők lennének:

1.      Nem csak Kézai Simonnál szerepel Ménrót neve a krónikánk közül, hanem az utána következők közül mindegyikben. Ez természetesen még magyarázható azzal, hogy átvették Kézaitól a következő krónikaszerkesztők, de az a „baj”, hogy a későbbi krónikákban több információ szerepel Ménrótról, mint a hun-magyar történetben. Ugyanis, mindenhol szerepel egy családfa, amit már közöltem a korábbiakban, de az ismétlés kedvéért most újra bemásolnám.

„Eleud, Ugeg fia Scythiában Eunodbilia lányától fiat nemzett, akit Almusnak neveztek el ama esemény miatt, hogy anyjának, mikor terhes volt, álmában megjelent egy turulforma madár, és tudomására hozta, hogy méhéből patak fakad, és idegen földön sokszorozódik meg. Ez pedig azért volt, mert ágyékából dicső királyok származtak. Mivel a sompinum a mi nyelvünkön alm és az ő születését álom jövendölte meg, ezért kapta az Almus nevet, aki Eleud fia volt, ő Ugegé, ő Edé, Ő Chabáé, ő Eteléé, ő Bendekusé, ő Turdáé, ő Scemené, ő Etheié, ő Opusé, ő Kadicháé, ő Berendé, ő Zultáé, ő Bulchué, ő Bolugé, ő Zamburé, ő Zamuré, ő Leelé, ő Leventéé, ő Kulcheé, ő Ompudé, ő Miskéé, ő Mikéé, ő Bezturé, ő Budlié, ő Chanadé, ő Bukené, ő Bondofardé, ő Farkasé, ő Othmaré, ő Kadaré, ő Beleré, ő Kearé, ő Kevéé, ő Keledé, ő Damaé, ő Boré, ő Hunoré, ő Nemprothé, ő Thanaé, ő Japheté, ő pedig Noé fia volt. Almus Árpádot nemzette, Árpád Zoltánt nemzette, Zoltán Toxunt nemzette”

Ezt a családfát Kézai Simon nem említi sehol munkájában (természetesen Györffy György sem). Györffy nem véletlenül nem vesz tudomást róla, ugyanis elég rendesen bekavar elméleteibe. Ha az ő elméletéből indulunk ki, akkor

a, ezek a krónikaszerkesztők is mind bunkók voltak és összekevertek mindenkit mindenkivel és nem tudták miről is van szó, meséltek össze-vissza. Ez azért sem lehetséges, mert a Képes Krónika észreveszi a különbséget Ménrót/Nimród leszármazásánál a Bibliához képest, korrigálja is, visszatér az anonymusi elképzeléshez, mely szerint Magóg a magyarok ősapja, majd pár oldallal később leközli ezt a családfát. Érthetetlen hiba a krónikában Györffy elmélete szerint.   

b, a családfa szerint mégis fennmaradt egy magyar hagyomány, mely elég sokáig visszavezeti a magyarság (a Szent Turul nemzetség) eredetét. Furcsa lenne, hogy fennmarad minden név, csak Ménróté nem, azt át kell venni a nyugati Bibliákból. Ráadásul semmit sem tudnak az őseikről, a családfát leszámítva, ezért kénytelenek hozzákölteni és máshonnan átvenni róla információkat.

 c, továbbá zárójelbe jegyezném meg, hogy a családfában Ménrót és Árpád között 38 generáció neve szerepel, ami a kazár fejedelmes teóriát alapul véve azt jelentené, hogy kb. 10 évesen nemzették utódaikat ezek a szapora magyarok. Persze az egész családfa is lehet egy élénk fantáziájú krónikás koholmánya, de a kazár fejedelmes elképzelést fölösleges Györffy helyett védelmeznünk, hisz már ős is elvetette.

2.      A másik észrevételem esetében egy másik, kevésbé ismert történészre, Krausz Sámuelre hivatkoznék, aki már 1898-ban közétette kutatásainak eredményét, Györffy György mégsem hallott (vagy lehet mégis, csak inkább hallgat?) róla. Krausz szerint egyértelmű, hogy Kézai nem a Bibliából merített, ott ugyanis más leszármazási útvonal szerepel Nimródra vonatkozóan, ellenben a babiloni pogány mítoszokban Nimród igenis Jáfet fiaként szerepel. A pogány forrásokban - akárcsak Josephus Flavius - leírják, hogy Nimród építette Bábel tornyát, de Josephus Flaviustól eltérően magyarázzák építésének körülményeit, motivációként ugyanazt adják meg, mint Kézai Simon: Nimród félt egy újabb özönvíztől. Továbbá a pogány források Nimródot tartják a szkíták ősének, ő a szkíták első királya. Ezen kívül a Pallas nagylexikon arról tesz említést, hogy a kozár, török és kaukázusi mondák is Jáfetet tartják ősapjuknak. Ultima ratioként azt állítja még Krausz, hogy a középkorban egész Európában általánosan elfogadott nézet volt a magyarság ősének Nemrotot megtenni, ezzel sincsen Kézai egyedül.

Nagyjából ennyi. Ez a híres nevezetes Györffy György elmélete! Erről  az emberről hallgattam előadásokon párás tekintettel beszélni professzorokat, róla zengtek dicshimnuszokat könyvekben, ajnározták dokumentumfilmekben. Egész szemléletmódján átsugárzik a a fixa idea, hogy Ménrót nem lehet Nimród, és ehhez gyárt elméleteket. Hol van itt a történészi objektivitás? A harag és elfogultság nélküli szemlélet? Bele sem merek gondolni, mi mindent taníthatnak őrá hivatkozva az iskolákban. A következő részben a másik tótumfaktum, Kristó Gyula elképzelését vesézem ki...

6. rész