"Budapestre érkezett Elie Wiesel, holokauszt túlélő Nobel-békedíjas író. Ettől a parlament hasra esett, ájult gyönyörűséggel húzott nyálcsíkot maga után, amiért cserébe Wiesel alaposan megköpködte Magyarországot.

Kivételesen nem véleményezni, vagy elemezni kívánjuk a szóban forgó eseményt, sokkalta inkább szeretnénk megfelelő kontextusba helyezni a parlamenti Canossa-járáson elhangzottakat az objektivitás jegyében. Lássuk:

A parancs innen érkezett, a zsidótörvények a nép nevében születtek - mondta a parlament felsőházi termében körbemutatva Elie Wiesel. Meg kell mondani az igazat a hatalomnak, tette hozzá: a zsidók hosszú időn át a haza leghűségesebb tagjai közé tartoztak; hittek abban, hogy Magyarország jól bánik a zsidókkal. És még 1944-ben, a gettóban is az volt a meggyőződésük, hogy a magyar kormány soha nem fogja elárulni a zsidóságot. Feltette a kérdést: vajon a magyar fasiszták együttműködése nélkül sikerült volna ilyen rövid idő alatt ilyen sok embert meggyilkolniuk a náciknak? Elie Wiesel a magyarok közönyét is felrótta, miközben azt is hangsúlyozta: a mai Magyarországgal szemben nem érez haragot, és nem tartja felelősnek a tegnapért, “de azért felelősek, amit a múlt emlékével tesznek”.

Elie Wiesel megfogalmazása szerint a magyarok és a zsidók közös ellenségei a gyűlölködők, a rasszisták, akik szégyent hoznak Magyarországra. Ezért az antiszemita, rasszista megnyilvánulások egyértelmű elutasítására buzdította a magyarokat, majd feltette a kérdést, hogy miért nem teszik büntethetővé a holokauszt tagadását, ahogy például Franciaországban is teszik, illetve, hogy az iskolákban miért nem tanítják behatóan a holokauszt történetét. Úgy fogalmazott Elie Wiesel, hogy a múlt a közömbösség veszélyére tanít, “az élet ellentéte ugyanis nem a halál, hanem a közöny - a közöny miatt szenvedünk”. Végezetül - nemzetközi tapasztalatait összegezve - úgy vélekedett: “a világ nem tanult a leckéből”. (Nol.hu nyomán)

Most pedig álljék itt néhány hasznos idézet, csak hogy kontextusba helyezhetőek legyenek Elie Wiesel állításai:

“A budapesti zsidóság szokatlan újjáéledéséről, a Párizs és Moszkva közötti legnagyobb zsidó közösség lendületes fejlődéséről közölt cikket a Los Angeles Times. Több zsidó élte túl a második világháborút és maradt Magyarországon, mint Közép-Európa más részein. A magyar főváros zsinagógáit, köztük a világ második legnagyobb zsinagógáját mozgalmas élet jellemzi, zsidó iskolák, kiadványok, weboldalak és blogok működnek. Valóságos reneszánszát éli a hetedik kerületi történelmi zsidónegyed, a zsidó háromszög. Budapesten működik a Ronald S. Lauder Alapítvány által a zsidó identitás előmozdítására Európában létrehozott 40 iskola közül a legnagyobb.” (MTI-hír, 2007.12.05.)

„Haaretz: - Ön sokat írt a palesztinok megpróbáltatásairól. Valóban védelmébe veszi 1948 -as elüldözésüket Izraelből?
Benny Morris: - Az erőszak és a tömeggyilkosságok nem igazolhatók. Ezek háborús bűnök. Van azonban, amikor a kitelepítés nem számít annak. 1948-ra is ez érvényes.
H.: - Akkor is, ha emberek sokasága halt meg, és leromboltak egy egész társadalmat?
B.M.: - Élethalálharcban vagy elpusztulsz, vagy megsemmisíted a támadóidat. Vannak helyzetek, amelyek indokolttá teszik az etnikai tisztogatást. Különben ha választani kell genocídium - saját néped pusztulása - és az ellenséges népcsoport kitelepítése közül, én inkább az utóbbit választanám.
H.: - 1948-ban ilyen helyzet volt?
B.M.: - Igen. A hétszázezer palesztin elüldözése nélkül nem jöhetett volna létre Izrael. Nem volt más választás. Meg kellett tisztítani a hátországot, az utakat, a településeket, ahonnan járműveinket és telepeinket támadták.
H.: - Morális szempontból sincs semmi baja a történtekkel?
B.M.: - Nincs. Még az amerikai demokrácia sem jöhetett volna létre az indiánok megsemmisítése nélkül. Ezekben az esetekben a magasabb végső cél igazolja az elérésükhöz szükséges kegyetlen eszközöket.” (A Haaretz című izraeli napilap interjúja 2004. január 9-én Benny Morris izraeli történésszel.)

„Kizárhatjuk megfontolásainkból azt a lehetőséget, hogy a közép- és nagyvállalatoknál belföldi magántőkés gyakorolja a tulajdonosi funkciókat. (…) A nagytőke felszámolása harminc év után már olyan irreverzibilis folyamat, amelyen csak külső kolonizáció változtathatna.” (Bauer Tamás, A második gazdasági reform és a tulajdonviszonyok, Mozgó Világ, 1982. november)

„Kutatás-fejlesztési megállapodást tervez Magyarország és Izrael, a dokumentumot a jövő év elején írhatja alá a két ország. A megállapodás célja, hogy együttműködésre ösztönözze a két ország vállalkozásait, most éppen az információtechnológia és a telekommunikáció terén. A tervek szerint az izraeli és magyar cégek állami támogatásban is részesülhetnek, ha közösen pályáznak egy-egy projekttel.” (Aliza Bin-Noun, Izrael magyarországi nagykövete az MTI-nek, 2008. augusztus 25.)

„Izrael az egyik legnagyobb befektető Magyarországon, a kapcsolatokat fejleszteni szándékozunk. A közeljövőben mezőgazdasági szakemberek érkeznek Magyarországra, hogy a lehetséges befektetésekről tárgyaljanak itteni kollégáikkal. A hangsúlyos témák közül mindenképpen meg kell említeni az alternatív energiahordozók kiaknázását, vagy éppen a Kapuváron is meglévő gyógyvizek hasznosítását. (…) A legfontosabb feladatom felmérni azokat a lehetőségeket, amelyekben a magyarok partnerei lehetnek az izraeli befektetőknek.” (Aliza Bin-Noun, Izrael magyarországi nagykövete a Kisalföld című lapban, 2008. április 15.)

“Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek precedens nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, fölvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot. (…) Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. Nézzék meg, mekkora birodalmat épített ki magának rendőrség és katonaság nélkül Bill Gates, s azt is láthatják, hogy micsoda ereje van neki. A kormányok ezzel szemben nem képesek realizálni az erejüket, van költségvetésük, de nincs pénzük. A kormányok tehát képtelenek az eredményes működésre, de a cégeket nem kötik gúzsba a korlátozások.” (Simon Peresz izraeli államelnök hazája legfontosabb gazdasági összejövetelén, a Kereskedelmi Irodák éves találkozóján 2007. október 10-én.)

„Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.”
(Kornis Mihály drámaíró, Beszélő, 1993. december 21.)

„Én bátran kimondom - mert én nem egy lehorgasztott fejű, gyáva, szar zsidó vagyok, nekem van vér a pucámban - hogy én úgy utálom a magyar népet, hogy azt csak egy költő tudná megfelelően szavakba foglalni.” (Regös Péter, a Magyar Zsidók Világszövetségének elnöke levele Lipták Bélához, az Amerikai Magyar Lobby egyik vezéralakjához, 2002 július.)

„Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya és a fütyülős barack.”  (Landeszmann György főrabbi a Heti Magyarország 1993. február 26-i számában megjelent Zsidók és magyarok című interjúban.)

„… semmiféle nemzeti szolidaritást nem tudok kialakítani magamban az úgynevezett ’magyarsággal’, azaz nincs magyar identitásom, nem érzek s nem gondolkodom együtt a kétségbeesett magyar ideológiával.
(Imre Kertesz: A végső kocsma. Élet és Irodalom, 2001. december 21.)"

forrás: ellenkultúra