Credo

Esélyes az én hazám. Ismét az a kérdés, hogy milyen lesz ez az ország. Mert ugyan ma még bajban van a haza, de jön a változás, a kilábalás a határon belül és kívül is. 

Magyarország szerkezetének eresztékeit megerősítheti egy hatékony új állam, amely az ezeréves közigazgatás rendjére épül. Tíz falu, ha akar, újra építhet templomot, mert a kereszténydemokrácia kormányzó tényező lesz. Levegőhöz jutnak a kistelepülések: megmaradhatnak az iskolák, a szolgáltató kisposták, a jól szervezett kishivatal, holnapután pedig talán a vonat és a busz is újra jár, ahol szükséges. A magányos ember – bal- és jobboldali egyaránt – társakra találhat a széles nemzeti közösségben és az ébredő vidéken. Nem kell már sztk-bot, hogy megtámassza az időseket, segít rajtuk a közgondoskodás. Egyre több lehetőséget kapnak a fiatalok, nem menekülnek el otthonról, itthonról. Nem hagyják el a földet, nem adják el a külföldi gazdáknak, a magyar termőföld helyén nem idegen nagybirtok terpeszkedik majd, és nem génmódosított növényt termelő nagyüzem foglalja el. A városok szellősek és élhetőek lesznek, a körzetes iskolákban egyre többet tanítanak majd a hazáról, lesz megint kötelező nyelv – mégpedig a magyar; s az erkölcs meg a hit.

A rendszerváltás haszonlesői, a nemzeti vagyon áruba bocsátásából törvénytelenül gazdagodók törvényesen kiszabott büntetésüket fogják tölteni. Kievezünk a veszélyzónából! Felállunk a szégyenpadról, ahová egy elvtelen neoliberális álbaloldali elit juttatott bennünket. Ma még üres a kassza, de a ciklus végén már euró csöröghet benne. Növekedni fog a termelőerőnk, több lesz a dolgozó ember, több lesz a születő gyermek, kevésbé fogy majd a lakosság, egészségesebb lesz a társadalom, kevesebb az abortusz, kevesebb a halott. Segít majd a többi magyar a határokon túl, az ország jövendő kettős állampolgárai.

Esélyt kap az egységes magyar nemzet: szeretet, szolidaritás, szinergia emelheti Közép-Európa vezető szerepébe. Túléltünk már tatárt, törököt, Trianont, tbc-t, ÁVH-t, KGB-t, és most – most ismét esélyes a mi hazánk.