Még gyerek voltam, mikor robbant a bomba: Japán genetikus bebizonyította, nem vagyunk genetikailag rokonai a finneknek! Azonnal érkezett az válasz: a nyelvrokonság nem jelent egyúttal genetikai rokonságot is, ráadásul a jelen eredményeit nem lehet visszavetíteni a múltba, de azért attól fogva már csak nyelvrokonai lettünk a finnugoroknak. (Előtte nem biggyesztették oda a „nyelv” tagot!)

Ezután sokáig nagy csönd, majd a következő genetikai kutatás 2000-ben látott napvilágot, és a lényege így hangzik:

Mintegy tíz éve érkeztek az első komolyabb eredmények a népek genetikájáról, egy 2000-ben publikált nagy nemzetközi vizsgálat révén pedig a magyarság genetikai helyzetéről is vannak információk Béres Judit genetikus munkájának köszönhetően. A mai népességből vett minták először azt jelezték, hogy a magyarság genetikailag kevert populáció, teljesen hasonló a környező népekhez, s közeli rokonságban áll a lengyelekkel és az ukránokkal. Későbbi vizsgálatok ez utóbbit nem, csak az „európai alapnépességhez” való hasonlóságot támasztották alá. A genetikai kronológia szerint a ma élő magyar férfinépesség háromnegyede olyanok utóda, akik már 30-40 ezer éve Európában élnek. A maradék ősei feltehetően az elmúlt évezred vándorlásai során vetődtek a Kárpát-medencébe.

Ezt Czeizel Endre is elfogadja a „Magyarság genetikája” című könyvének 235. oldalán:

„A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa utóda. A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18, 11 %-a az EU-7, és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda. Mindez azt jelentheti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak utódja.”

2001-ben magyar kutatások is kezdődtek a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti, illetve szegedi Genetikai Intézete által, gondolom a nemzetközi eredmények hatására. Ők a következő eredményekre jutottak:

Adataink szerint a köznépi temetőkből származó minták a honfoglalók előtt már itt élt, kevert európai populáció genetikai összetételéhez hasonlítanak. (…) S mivel a klasszikus honfoglalók gyakorlatilag nem hagytak genetikai nyomot, azt feltételezik, hogy meglehetősen kevesen voltak, amikor a Kárpát-medencét elfoglalták.

Egy másik oldalon eképpen idézik a kutatást vezető Raskó István professzor urat:

"A köznépi temetőkből származó csontvázak és a mai magyar és székely népesség esetében viszont mindössze 5 százalékos ázsiai eredetű vérvonalat tudunk kimutatni, a többi pedig európai, balkáni eredetű. Tehát a klasszikus honfoglalók által behozott anyai vérvonal gyakorlatilag felhígult az itt élők genetikai állományával, és ez is alátámasztja, hogy viszonylag kevés számú honfoglaló érkezett a Kárpát-medencébe"

Továbbá:

"A mai magyar és székely férfiaknál az Y kromoszóma olyan variációjára bukkantunk, amely a neolitikumban, a földművelés elterjedésekor Európába érkezett népességre volt jellemző. A Balkánon élő törökök közvetítésével ért ide. Ez a variáció a mai magyaroknál és székelyeknél nagyobb gyakorisággal fordul elő, mint a környező népeknél, és meggyőződésünk, nemcsak a 150 éves török hódoltságnak köszönhető, hanem sokkal korábban megjelenhetett"

Itt pedig egyértelműen kimondja:

 
"Egyértelmű, hogy a ma élő magyarok és székelyek genetikai állománya alapvetően a köznépi temetőkben talált mintákhoz hasonlít, semmint a honfoglaló magyarokéhoz. Ennek oka, hogy a kisszámú honfoglaló népcsoport egy nagyobb létszámú őslakos közösségben - genetikai szempontból - felhígult. Némi túlzással: az eredeti uráli génkészlet helyére az európai lépett."

A teljesség kedvéért ezt is meg kell említeni:

Mint kiderült, a klasszikus honfoglalás kori sírokban nyugvóknál nagyon jelentékeny az ázsiai eredetű anyai öröklődés. Ezekben a csontokban ugyanakkor nagyon lényeges európai elemeket találtak, ami azt is alátámasztja, hogy a honfoglaló törzsek vándorlásuk során szláv és török népekkel keveredtek.

Valamint:

„Miközben (…) a ma élő népességben nem találtak olyan markert, amely a finnugor atyafiságot genetikailag is alátámasztotta volna, a vizsgált gazdagabb honfoglaló férfiak mindegyikének Y-kromoszómáiban rábukkantak ilyenre.”

A genetikai vizsgálatok alapján tehát az jelenthető ki, hogy a beérkező kis létszámú honfoglalók beolvadtak az őslakos népességbe, amelyről nem tudni pontosan mióta lakik itt, de az is lehetséges, hogy akár 40.000 éve.