A Kárpátok belső karéjában, a székely székekben se szeri, se száma az erődtemplomoknak. Ez annak jele, hogy a székelységnek valóban határőr szerep jutott, védenie kellett magát is és a Magyar Királyságot is a betolakodó keleti hordáktól.
Olyan korszaka is volt az Erdélyi fejedelemségnek, amikor a Habsburgtól, Basta seregétől kellett megvédenie életét.
Amíg Magyarországon belül, hála IV. Bélának, főként várak épültek a tatár kivonulása után, addig Erdélyben sok helyen épült ilyen erődtemplom, mely így kettős szerepet tudott ellátni: az igehírdetés és a népet megvédő hely is volt egyben.
Ha sokat utazgatunk a székekben, meglepődve tapasztaljuk, hogy szinte minden falu temploma erődtemplom.
Számos erődtemplomban valaha katolikus misét celebráltak, aztán a hitújítás során ezeknek a templomoknak a falát egyszerűen bevakoltál, lemeszelték, az új hit igényeinek megfelelően.
Azonban szerencsénkre nagyon sok erődtemplomban megmaradtak az eredeti freskók, csak értő, elkötelezett, szorgalmas kezeknek elő kellett varázsolni bevakolt, bemeszelt hosszú „álmuk” alól ezeket a fontos történelmi leleteket. A székelyderzsi templom falában találtak egy téglát, melyen rovásírás van bevésve. Kitérőképpen írom, hogy nagyon sajnálatos dolog, hogy még mindig nem fogjuk fel, hogy a magyar-székely népnek, (a köznépnek is!) volt saját írása, és ez milyen jelentőséggel bír, ha szeretnénk valamit is megtudni, milyenek voltunk hajdanán! (Bizony, írástudó nép voltunk, hiszen egy téglára nyilván nem holmi királyi íródeák rótta a betűket, ahogy a pálcára se az írástudó pap rótta fel a bárányok számát, a szaporulatot).
Számos freskó-díszítette templomot tártak már fel régészek.
A Székelyföldön nagyon komoly Szent-László kultuszról beszélhetünk, hiszen majdnem minden eddigi feltárt templom freskóján szerepel Szent-László ábrázolása.
A falu temploma nem csak szép boltíveiről, bejáratáról, freskóiról híres, hanem a tárolóiról is. A faluban ugyanis a templom erődön belül tárolták a falubeliek a gabonát és szalonnát, számítva az ínséges időkre. Ez a mai napig élő hagyomány. Minden derzsi családnak megvan a maga tárolója. Ha a legény megnősült, az újdonsült feleség is immár a férj családjának tárolójában tárolta az élelmet, és majdan a gyerekek apai ágon ezt örökölték.
A székelyderzsiek büszkék világhírű templomukra. A tároló azt hirdeti a székelyderzsiekről messzi földön, hogy takarékos, élelmet beosztó, előre gondoskodó nép, aki nem éli fel jobbnapokban előre mindenét, hogy aztán ínséges időkben meg szűkölködni kényszerüljön, vagy ha támadás éri a falut, akkor volt mihez nyúlni a bezárt erődajtó mögött, nem kellett kiéheztetéstől tartani.
A faluról (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9kelyderzs)
Székelyudvarhelytől 21 km-re délnyugatra a Nagy- (vagy Lok-) patak völgyében magas dombsorok közt fekszik.
1334-ben Ders néven említik először. A hagyomány szerint a régi falu a Pénzes-dűlőben volt, amely a tatárjáráskor pusztulhatott el. Ennek kápolnája is volt. Szájhagyomány szerint a mai lakosság Darócról került át lakosságcserével, eszerint a templomot eredetileg szászok építették, akik Darócra költöztek át.
A falu a Petky család ősi fészke, udvarházuk a mai kultúrház helyén volt. 1910-ben 1390 magyar lakosa volt, 1992-ben 844 lakosából 836 magyar és 8 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott.
A falu unitárius templomerődje egy 13. század eleji kápolna bővítésével a 14. század elején épült, a 15. században átépítették, erődfalai 17. századiak, az 1605. évi Basta-féle pusztítás után épültek meg. 1661-ben Ali basa dúlta fel. Belsejében számos 1419-ben készült freskótöredék került napvilágra. 1938-ban egyik befalazott ablakából rovásírásos tégla került elő.
Freskórészlet a székelyderzsi templomban a Szent László-legendából: Szent László lovagkirály alakja.
Freskórészlet a székelyderzsi templomban a Szent László-legendából: Szent László és a kun vitéz birkózása.
A templom falán felül érdekes szuroköntő nyílások láthatók, már-már díszes formájukat a praktika szülte. A körítőfalon körben lőrések mutatják még a védelmi szerep fontosságát. A kaputorony aljában kettős kapu áll: így ha a támadók a külsőn már át is jutottak, a belső kapu előtt megtorpanni kényszerültek, miközben a torony emeletéről a védők nyílásokon keresztül szurkot önthettek a nyakukba.
Az erődtemplom érdekessége, hogy a falu népe itt tárolta a legfontosabb értéket: az élelmet – így a kiéheztetés ellen is fel volt készítve. Külső támadás esetén elég volt bemenekülni az erődbe – az élelem már ott volt. A bástyák között a várfal mentén félnyereg tető alatt hatalmas ládákban tárolták a gabonát, a saroktornyok emeletén pedig a szalonnák lógtak kampókra akasztva. (Ezt a hagyományt a falu lakói mind a mai napig őrzik.) Minden családnak saját ládái és kampói voltak.
A templom békeidőben is zárva volt, kulcsát megbízott személy őrizte (nehogy egy sonka átugorjon egy másik kampóra…), és szalonnát csak hetente egyszer, a hét bizonyos napján lehetett vételezni. Az a háziasszony, aki – rosszul beosztva az élelmet – ettől eltérni kényszerült, bizony számíthatott a falu megvetésére.
Utolsó írka