Mint a legtöbb népballada esetén, a Felkelő Nap Háza szövegének szerzője is ismeretlen. A 20. század első évtizedeiben a „Felkelő Nap” megnevezés az angol-amerikai kultúrában a bordélyházat jelentette. Az „Offbeat New Orleans” című útikalauz szerint a dalban szereplő ház a St. Louis Street 826-830 szám alatt állt 1862 and 1874 között, elnevezését a „madamról” kapta: Marianne LeSoleil Levant, akinek a vezetékneve Felkelő Napot jelent. Azonban semmi bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy a szövegben leírt ház valóban létezett, vagy csupán a fantázia szüleménye, turisztikai marketingfogás.

Az USA az első világháború után bezáratta az addig legális bordélyházait, de csupán a prostitúció új formáinak megszületését érte el, a „pick-up” bároktól kezdve a „masszázs-szalonok”-on át a „streetwalker”-ekig (utcai prostituált), „call girl”-ökig és „escort service”-ekig. Európában manapság két ellentétes stratégiát alkalmaznak: vagy: letartóztatják a prostituáltak ügyfeleit (Svédország), vagy „rendes foglalkozássá” változtatják a prostitúciót, egészség- és nyugdijbiztosítással (Hollandia). Ez utóbbi megközelítés látszik meggyökeresedni a többi európai országban is.

Alan Lomax néprajzkutató Éneklő országunk (Our Singing Country) című, 1941-ben megjelent könyvében írja: „A Felkelő Nap Háza” dallama egy tradicionális angol balladáé, szövegét a Kentucky állam-beli Georgia Turner és Bert Martin írta. 1938-ban rögzítették először Roy Acuff előadásában.

Férfi vagy nő a „mesélő”?

Az énekes neme rugalmas. A dal régebbi változatát női szemszögből énekelték. Egy nő története, akit egy alkoholista/szerencsejátékos New Orleansig követ, és prostituált lesz belőle a Felkelő Nap Házában. Más elmélet szerint egy hasonló nevű börtön lakója lesz. Joan Baez debütáló albumán ezt a változatot hallhatjuk. Az Animals verziója férfi szemszögéből meséli a történetet, figyelmeztetve az italozás káros következményeire.

A dal tradicionális szövege

There is a house in New Orleans
They call the Rising Sun.
It's been the ruin of many a poor girl,
and me, O God, for one.

If I had listened what Mamma said,
I'd 'a' been at home today.
Being so young and foolish, poor boy,
let a rambler lead me astray.

Go tell my baby sister
never do like I have done
to shun that house in New Orleans
they call the Rising Sun.

My mother she's a tailor;
she sold those new blue jeans.
My sweetheart, he's a drunkard, Lord, Lord,
drinks down in New Orleans.

The only thing a drunkard needs
is a suitcase and a trunk.
The only time he's satisfied
is when he's on a drunk.

Fills his glasses to the brim,
passes them around
only pleasure he gets out of life
is hoboin' from town to town.

One foot is on the platform
and the other one on the train.
I'm going back to New Orleans
to wear that ball and chain.

Going back to New Orleans,
my race is almost run.
Going back to spend the rest of my days
beneath that Rising Sun.

később lemezre vették többek között Leadbelly (aki a leghitelesebben adja elő szerintem), Charlie Byrd, Woody Guthrie, The Weavers, Peter, Paul & Mary, Henry Mancini, Dolly Parton, a Beatles részegen, David Allan Coe, John Fahey, Waylon Jennings, Tim Hardin, Buster Poindexter, Marianne Faithfull, Tracy Chapman, Eric Burdon, Muse, Frijid Pink, The Adolescents, Santa Esmeralda, a Geordie együttes, Bob Dylan és mások előadásában.

1962 Bob Dylan House of the rising sun