Újabban erős fájdalmak gyötrik a százéves Leni Riefenstahl rendezőnőt, aki leginkább arról ismert, hogy Hitler kedvelt filmese volt. A filmes legenda a napokban arról panaszkodott, hogy erős gerincfájdalmak gyötrik, ráadásul az emiatt szedett fájdalomcsillapítók túlságosan szedálják is.
Riefenstahl közel 50 év szünet után a jövő hónapban mutatja be új, búvárkodásról szóló dokumentumfilmjét. A rendezőnő legismertebb alkotásai kétségtelenül a náci rezsimhez fűződnek: Hitler kegyenceként Riefenstahl rendezhette az 1934-es nürnbergi náci seregszemlét, Az akarat diadala címmel, majd az 1938-as Berlini Olimpia dokumentum-reklámfilmjeit.
Táncosnőből Hitler kedvenc filmese
Sérülése miatt kellett megválnia táncosnői álmaitól, így a húszas évek végére már német játékfilmek sztárjaként szerepelt, melyben szépsége és atlétikussága éppúgy kibontakozhatott. Ebben az időben persze még szinte elképzelhetetlennek tűnt mindaz, ami Leni Riefenstahlnak sikerült: táncosnőből színésznő majd rendezőnő lett.
Kék fény című filmje után rajongói között tarthatta számon Adolf Hitlert is, aki 1932 tavaszán a Balti-tenger partjára is meghívta üdülni. Riefenstahl emlékezete szerint a parti séta közben Hitler ígéretet tett: hatalomra kerülése esetén propagandafilmek készítésére kap megbízatást. A csókot természetesen elutasította, így a másnap reggeli hangulat már meglehetősen formálisra sikerült. Csupán egy vagyok a milliók közül aki abban hitt, hogy Hitlernek mindenre van válasza. Csak a jó dolgokat láttunk, azt nem, hogy rossz idők következnek. - emlékezett az első találkozóra a Führerrel.
1936-ban Hitler unszolására Riefenstahl filmesítette meg a berlini olimpiai játékokat, melyet a náci propaganda elképzelése szerint egyértelműen arra használtak fel, hogy kedvező színben tüntethessék fel a nemzetközi közvélemény előtt a náci rendszert. A forgatáshoz 40 kameraman állt rendelkezésére, nem csoda, hogy a 150 km hosszú filmet 18 hónapig készítette a vágószobában. Számos jelenet, mely ma már evidensnek tűnik sportesemények filmes vagy televíziós közvetítésénél, valójában éppen Leni Riefenstahl akkori műhelyében született.
A háború után egyértelműen a vesztes náci rendszer szekértolóinak táborába sorolódott. Bár mindig is tagadta, hogy a náci part tagja lett volna: kétszer bíróság előtt is színt kellett vallania arról, mennyire hidegen is hagyta a politika.
A hatvanas években újabb fordulatot vett karrierje: az azóta kihalt szudáni Nuba törzs életét igyekezett lencsevégre kapni.
Hetvenegyéves korában búvárkodni is megtanuló rendezőnő legutóbb víz alatti fényképezéssel próbálta elkápráztatni közönségét. 2002 augusztusában, Riefenstahl századik születésnapján kerül bemutatásra az a Pápua Új-Guinea környékén forgatott 45 perces film, melyet az Indiai-óceán életének szentelt a rendezőnő. Korábban a témában kiadott sikerkönyvei - az 1978-as Korallkert és az 1990-es Víz alatti csoda - után nem meglepő, hogy több mint 2000 merülést végzett a film kedvéért.
Riefenstahl életét feldolgozó filmtervvel először pár éve jelentkezett az amerikai színésznő, Jodie Foster, de a művészetét egy barbár, elnyomó rezsim szolgálatába állító, bár szakmailag meg nem kérdőjelezett tehetségű rendezőnőről szóló forgatókönyv Hollywood zsidó közösségének egyes tagjaitól erős bírálatokat kapott. Merőben más okokból egyébként először maga Riefenstahl is visszautasította Jodie Foster eredeti filmtervét, mondván, memoárját túl kreatív módon kezelték: "Hitler szeretőjeként, illetve ágyasaként feltűnni - mindez olyan messze esik az igazságtól
akkor tényleg inkább a halál." Legutóbbi információnk szerint Riefenstahl következő terve egy 2003-ra elkészülő filmes autobiográfia, melyben Jodie Foster testesíti majd meg.
Leni Riefenstahl (teljes nevén:Helene Bertha Amalie Riefenstahl (Berlin, 1902. augusztus 22. – Pöcking, 2003. szeptember 8.), német filmrendező.
„A szépség szörnyetege” – Susan Sontag / szerintem inkább a szörnyeteg szépsége, de mindegy
„Leni Riefensahl művészetét beszennyezi szoros kapcsolata a nemzetiszocializmussal, amit súlyosbít, hogy a háború után sem volt hajlandó szembenézni azzal, hogy munkásságával mennyire kiszolgálta az embertelen náci propagandát, és hogy mennyire közel volt Hitler rezsimjéhez” – Christina Weiss, német kulturális miniszter.
Balettot tanult, majd az 1920-as évek közepétől színésznő lett. Első filmszerepe a Korda Sándor rendezte Tragédia a Habsburg-házban c. filmben volt. Filmrendezőként a Balázs Bélával – akihez szerelmi kapcsolat fűzte – közösen írt és rendezett Kék fény c. filmmel debütált.
Hitlert Riefenstahl külseje és tehetsége egyaránt lenyűgözte. A rendezőnő szintén el volt ragadtatva Hitlertől. 1932-ben levelet írt neki, ezt követően találkoztak. Ennek következtében a rendezőnő Hitler propagandafilmesévé vált. Az első ilyen film A hit győzelme volt (1933), amelyet az 1934-es nürnbergi náci pártkongresszust megörökítő Az akarat diadala követett.
A filmtörténet ezt a filmet is, az 1936-os berlini olimpiát bemutató kétrészes Olimpiát is remekműnek tartja. „Tömény vizuálerotika” – írta róla Schubert Gusztáv. Az Olimpia-filmben jelenik meg először a futók mellett száguldó kamera, a légi felvétel, a teleobjektív…, egy halom – a filmezésben ma már rutinnak számító – kamerakezelési mód.
Riefenstahl haláláig tagadta politikai kapcsolatát a náci párttal. A 2. világháborút követően sikerült tisztázni magát, de nem filmezhetett. A fényképezéshez fordult.
Évtizedekkel későbbi, öregkori filmje, a Víz alatti impressziók anyaga 1974 és 2000 között készült az Indiai-óceán mélyén.
101 éves korában halt meg. wiki
Utolsó írka