1991. szeptember 9. hétfő

Este bejött hozzám a fehérházba Kiss Irén (írónő, Filó Kati barátnője) és letett az asztalomra egy csomó újságcikket. Különböző magyargyalázó írásokat gyűjtött egy csokorba. Ajánlotta, hogy csináljunk valami bíróság-félét ezeknek a gyalázkodóknak a kipellengérezésére. Tényleg felháborító! R. Székely Julianna, Gádor Iván, Eszterházy Péter... mint akiknek teljesen elment az esze úgy és olyanokat írnak!

Király B. Izabella naplójából.

Régóta szeretném már megírni Esterházy aktáját. Akkor kezdjük:

(A képen Esterházy István gyermekképe, Esterházy Miklós (1582-1645) fia.)

Wiki: 1950-es, Kossuth-díjas magyar író, publicista, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja (természetesen). Nagyapja Esterházy Móric gróf, 1917-ben Magyarország miniszterelnöke volt. Édesapja gróf Esterházy Mátyás (1919–1998) Az író a Harmonia Caelestis esszéregényében felmagasztalt apáról 2000. január 28-án tudta meg, hogy 1957 és 1980 között a BM III/III-as ügynök volt., édesanyja Mányoki Irén Magdolna (1916–1980), állítólag zsidó, de itt ester azt mondja, hogy keresztények. Felesége: Reén Gitta, aki izraelita vallású ha megfelelőek az értesüléseim.

Vannak olyan pletykák is, hogy

 egyébként tévedés ne essék Esterházy Péternek semmi köze a történelmi Esterházyakhoz. A Horthy korszakban szabadon lehetett magyar nemesi családi nevet vásárolni...

meg ilyen is:

De az Esterházyak 1527-ben kapták főrangjukat - hazaárulásért, mert I. Habsburg Ferdinándot választották királynak a MÁR MEGKORONÁZOTT I. (Szapolyai) János királlyal szemben!! Habsburg-pártiságukat 1921-ig megőrizték, a magyar nemzet ellenében,  MERT LABANCOK VOLTAK!

De vannak olyan pletykák is, hogy mégis zsidó:

Valami más családneve volt, csak a hely nevét vették fel, mert ott kaptak a Habsburgoktól birtokot. Ez a pasas meg aztán még a régi családtól is "elágazott".

Azért mi maradjunk meg a hivatalos verziónál, természetesen. Bár én hallottam olyan pletykát is, hogy a Mediciek is zsidók voltak, és azért az is valószínű, hogy voltak zsidók, akik nemességet kaptak itt Magyarországon is (pl Neumann János?). Olyan pletykát is hallottam már, amin én először nagyot nevettem, hogy voltak pápák is, akik izraelita vallásúak, és származásúak voltak és éjjelente titkosan gyakorolták a vallásukat. Nem tudhatom. (Azt például biztosan tudom, hogy voltak pápák akik vért ittak, orgiákra jártak stb.)

Wiki tovább: A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. Eredetileg matematikusként végzett az ELTE-n 1974-ben (sajnos csak néhány évet tanult, de mindenhol elírják ezt); 1978 óta szabadfoglalkozású író.

Magyarországon több száz tanulmány, kritika jelent meg munkáiról; számos rangos irodalmi díjban részesült bel- és külföldön egyaránt. Regényeit és elbeszéléseit több mint húsz nyelvre fordították le, külföldön is széles körben elismerik.

2003. szeptember 8-án a Mindentudás Egyetemén tartott előadást A szavak csodálatos életéből címmel, amelynek bővített anyaga kötetben is megjelent.

Munkássága:

Esterházy Péter a magyar posztmodern irodalom jelentős alakja. Intertextualitás (ami nagyon fontos! itt a sine noble kifejezést (snob) még véletlenül se fogjuk használni, de a noblesse obligé-t annál inkább! (szegény, jó Esterházy János mit szólna egy ilyen rokonhoz? Forog a sírjában Felvidéken)), idézetek, töredékesség valamint mozaikszerűség jellemző műveire. A történet helyett elsősorban a szöveg fontos és arra helyezi a hangsúlyt. Írásaiban rengeteg utalás található és fontos számára a német kultúra is (das is köstlich! sie ist eine übermench). Wiki vége. (A képen Esterházy Károly püspök (1725-1799) Fellenthaly Fellner Jakab patrónusa.) A "sie" lehetne elgépelési, nyelvtani hiba is, de csupán egy halványfinom utalás arra, hogy a liberalizmus ma nem éppen egy férfias sport.

Ha maliciózus szeretnék lenni tán azt mondanám hogy a díjait a belföldi és külföldi haveroktól kapta. Egy (egyelőre még) teljesen megalapozatlan pletyka szerint Aczél elvtárs támogatásával sikerült kijutniuk Kertész Imrével, Dallossal, Eörsi Istvánnal együtt Németországba. Magyarán: a kommunista diktatúra kegyeltjei voltak. (Állítólag maga Demszky is szabadon ki-be járhatott a diktatúra idején Párizsba, onnan küldte tudósításait a Szabad Európa Rádióba.)

Másfelől, ha már Berlin szóba került.
Már a '80-as évek elején, az aczél elvtárs kultúrkorszakában is Berlinben bomlasztottak eörsistván i elvtársék, imrekertesz elvtársék, dallos elvtársék...
Nyugat-Berlinben, naná, Kelet-Berlinben nem volt olyan jó az ájer...:))))))

Kicsit megint hazudsz, Málnasajt.
Eörsi és Dallos azért ment ki Németországba, mert hívták őket, Aczél meg örült, hogy megszabadulhat tőlük. Egyikük se akart német író lenni - Eörsi nem is lett az -, de nem akartak együtt nyalni Szentmihályi Szabó Péterrel, Kalász Mártonnal és más, hasonló kaliberekkel.
Kertész, Nádas és Esterházy szintén a tehetségével érdemelte ki, hogy Németországban - és így szerte a világon is - híres írók lettek. Nem beszélve arról, hogy ők mindannyian beszélnek is németül, ami mondjuk Döbrenteiről, Csurkáról nem mondható el.

"Kertész,Nádas és Esterházy szintén a tehetségével érdemelte ki, hogy Németországban - és így szerte a világon is - híres írók lettek."

Hát igen..:)))
" Tehetségével"...:))))
Jó, utóbbi kettő még írni is tud- az elsőről vagy jót vagy semmit (semmit).
De ahogy petőandrea esetében, jobb ha nem bízták a véletlenre..:))))))
Így aztán, nem ártott, ha Edgar Reichmann "merő véletlenül" a párizsi Le Monde irodalomkitikusa......:)))
És az sem, ha aczélgyörgy mintájára, a németországi "kultúrpápa" véletlenül Marcel-Reich Ranitzki...:)))

( ajánlom, regényét, A kritikus halála is hatalmas vihart kavart. A könyv egy állítólagos gyilkossághoz vezető út anatómiája. A Frankfurter Allgemeine Zeitung megtagadta előzetes közlését, mert a lap főszerkesztője az áldozatban korábbi munkatársukat, a kritikuspápa Marcel Reich-Ranickit vélte felfedezni, és meglátása szerint a könyv hemzseg az antiszemita kliséktől. Walser visszautasította a feltételezést: a regény inkább azt példázza, ahogy a média a legnemtelenebb módszerektől sem riad vissza, hogy valamit sikerre vigyen.)

No és az olaszországi Giorgio(sic) Pressburger sem ártott a tengelynek...:)))))
Megy ez kérem, mint hálivúdban...:))))

"Nyugat-Berlinben és az NSZK-ban, mert ők már akkor produkáltak olyat, ami meg tudott élni a német piacon. "

Nekem mondod?:))))))
Imrekertesz a NATO-laktanyákat járta akkoriban Németországban, felolvasásokat tartva a katonáknak a holokausztról...:))))))
Őszintén: ki tudott volna még ilyet "produkálni"?:)))))))

Harmadsorban,ha már szóba hoztad, Csurka ma már magyarul is elfelejtett volna?:))))))

 

Azt azért mégis jó látni, amint ilyenkor, mikor valamiért egy-egy morvaikrisztina ( atkári stb.) világosságot gyújt ( Mehr Licht), hogyan kezdenek el szaladgálni riadtan a svábbogarak....

Nagyon érdekesek az elhangzottak. De ennek ellenére, vagy tán pont ezért egyes körökben nagyon menő a Harmónia Celesztisszel fotózkodni.

olvassunk bele a Nagy Műbe!:

– Milyen szerető apáról pofázol, te g*ci?!

...

Otthon a kis p*na újra duruzsolni kezd, morog az orvos miatt. Egyébként férjhez kell mennem, gyön a gyerek. De hát hogy képzelitek ezt, csattan föl a papám, de nó anször; szeretet és genny.

 

– Dehogysenem bírod, a k*rva anyád, énekeld, mert agyonb*szlak a rohadt kölykeiddel együtt, énekelj, szent asszony, énekelj, amíg jó dolgod van.

ez a kultúra ma a gettóban.

Nézzünk pár idézetet, echte Esterházy:

"Latinul ugat, magyarázza az állatkereskedő.

És németül harap, teszi hozzá.

Olaszul tud?

Si, Maestro, olaszul a farkát csóválja.

És magyarul mit csinál?

Magyarul rág.

Hogyan szarik?, kérdezem, mert nem csak tisztelem a részletek hatalmát, de tettem is egyet s mást avégett, hogy a rész egésznek tűnjön, s az egész viszont résznek, egyébként, akinek inge, nyugodtan vegye magára, aztán majd Forgács Zsuzsa úgyis letépi róla.

A kutya hatalmasakat szarik, de célirányos idomítás esetén a szomszédban csinálja, így a kereskedő, ki egyre antipatikusabb.

Ó nem, horribile dictu, mi a szomszédba nem szarunk, tiltakozom kelletlenül.

A száz darab kutyaszarszedő zacskó grátisz.

Tolvaj, zöld gyöpünkön settenkedő ellenforradalmár?, kérdem még.”

Csodálatos, csodálatos ez a közönségesség, ahogy a nagy író dagonyázik a kutyaszarban az valami elképesztően művészi, minőségi és önironikus. Ahogy beleéli magát az analfabéta szerepébe! Ahogy eljátssza nekünk a kultúrálatlan parasztot, mindenféle sine nobless pátosz nélkül. Ez valami csodálatos, tapsoljuk meg! – mondhatnák a liberális mosdatók.

Most jobbak jönnek:

„Kertésznek van Nobel díja, ez jó.
Csóorinak van nappali Holdja, jó, illetve nem jó, de van neki.
Krasznahorkaiból forgatták a leghosszabb filmet.
Nádas feltámadt - kis irigység horgad bennem, de legyűröm - ergo: hallhatatlan.”

„G. szól be, te, Péter, azt írja a Nők Lapja, Hogy Kornis Mityu holnap átszáll Budapest fölött. Repülővel? Azt írják, kurziválva!, rollerrel. Megtalálta a lelkében, tárgyiasította, és most megbocsát mindenkinek, aki látni fogja őt a szürke, antiszemita Budapest fölött.”

"Kócos fürtjeimet hajnali szél igazgatja,
félelem nem,
aki engem félni látott, orvos lehetett legfönnebb, vagy egy régi csillaghegyi balhátvéd,
háziköpenyemben ballagok elő, a kapu előtt a szomszédom áll, egyik kezében kereplő, a másikban nemzeti zászló.
Napsugaras jó reggelt kívánok, szólok piarista jólneveltséggel.
Már akinek napsugaras, így a szomszéd, és igencsak lengeti a zászlót. Kutyája a kertembe szart, szól aztán a szemöldöke két szénceruza föstését a homlokán haragosan összetolva.
Nekem nincs kutyám, mondom, s vakarom a kutya buksiját, ki a lábam mellől figyel, s liheg.
Akkor ez kinek a kutyája?!, ordítja erre ő.
Elszáll fölöttünk egy megzavart feketerigó, szeretem az ilyen fémes, tétova reggeli csöndeket.
A népé, szólok hűvösen.
Hogyhogy a népé?! Miféle népé?!
A magyaroké, mondom, és, ultima ratio, behajtom szomszédom taknyos orra előtt az ajtót."

 Nagyon kedves ez a hücpe, ugye?

Esterházy Péter nyerte el az idei Pablo Neruda Nemzetközi Irodalmi Díjat, melyet december 6-án ünnepélyes keretek között vette át a nápolyi L’Orientale Tudományegyetemen. Az olaszországi irodalmi díjak sorában a legrangosabbak közé számító elismerést Campania tartomány, a Chilei Nagykövetség és a " L’Orientale” Tudományegyetem alapította olyan írók számára, akik nemzetük kultúráját magas szinten képviselik a nagyvilágban. A díjat Pasquale Ciriello rektor adta át, hangsúlyozva, hogy korábban már Torinóban és Bariban is kitüntetett Esterházy Péter nagy hatású regényei meghódították Itáliát. Az író Nápolyban különösen népszerű: szeptemberben Nápoly város könyvdíját is elnyerte. (Ismét jár neki a kockacukor.)

Update:a magyar irodalom kategóriában Esterházy Péter nyerte a Prima Primissima Díjat. Gratuliere! (Én rá szavaztam.)

Gyakran találkozhatunk olyan kifejezésekkel, hogy a legnagyobb magyar író, de miért is gyűlőlik sokan? (A képen gróf Esterházy Antal, kuruc tábornagy, 1691 körül.)

Hanem amit ma Aczél utódai művelnek, na az a nehezen kimagyarázható.
Ugyanis ilyen magyar kultúra- oktatás ellenes dühödt támadásokat mint amit"ezek" manapság, aczélék soha nem engedtek meg maguknak.
Az is jellemző, hogy az "átkosban" még százezrek tüntettek Erdélyért, a mai kormánypártok meg "23 millió beözönlö románnal és 800 ezer beözönlö erdélyi nyugdíjassal" hiszterizáltak...
És akkor eljutottunk a kiherélt státustörvényen át, az eörsikhez, gönczkingákhoz,
és a most csúfosan bebukott petőandreákhoz....

Esterházy Péter - Így gondozd a magyarodat! A kilencvenes évek elejéről. (forrást még keresek, ez  és ez nem megfelelő, mert nem a szöveget mutatja. Van már!: az echo tv, Éjjeli menedék című műsora 2009. jan. 23.-án.

Kezdjük el akkor az esterházy idézetet:

"Magyarni például annyit tesz majd: magamat jól leszopni.","ez egyszerűen egy hazafias írás", "Ady is ugyanilyen" - a taktika, mintSpirónál):

- A magyar géniusznak két archetípusa van. A bartók és a puskás. A bartók sovány, a puskás kövér.
- A magyarod élete lokális, szerelme globális. Mit akar ezekkel a magyarokkal? Was für ein magyar?
- A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.
- Nehogy megrohadjon a magyar. Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk...
- A magyar emlõs. Egy magyar nem csinál nyarat.
- A magyar a sötét, ahová Európa ugrik.
- A magyar az új nincs. Az új semmi. Az árnyék.
- Ki tartson magyart? Kezdõ magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát! Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart.
- Öreg magyart ne vegyünk! A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar, helyedre!
- A sárgamagyar... a tágasság érzetét kelti. A narancsmagyar....mámoros. A vörösmagyar....meleg. A jómagyarember.... az már a járásáról megismerszik. Mint komor bikáé. Levegõt minden magyar igényel, de nem huzat formájában. A Kárpát-medence huzatos.
- A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik.
- Olcsó magyarnak híg a leve!

Primitív, bunkó, obszcén dolognak tartom a magyar nőket szukának nevezni. Énszerintem aki ideáig eljutott Sarházy idézeteinek az olvasásában, az nem fogja ezt öniróniának, öngúnynak, saját magán és saját népén való élcelődésnek gondolni. a "magyarok legnagyobb írójának szavait", mellesleg magát akkor köpi le valaki, amikor akarja, de engem, az Én népemet ne gúnyolja más, az esterházy-féle fajta emberek a frusztrációikat, cinikus kárörömüket,  pesszimista hozzáláásukat ne a magyar érzésű embereken töltsék le.

Az már meg sem lepi kedves olvasómat, hogy esterházi ugyanúgy őszinte hazafias beszédnek nyilvánította a gyurcsány ferenci őszödi beszédet, mint a többi gumigerincű liberálbolsevik, posztkommunista intellektuális hazaáruló. Vannak azért a magyar történelemben és irodalomban olyanok, akikben - esterrel ellentétben - volt elég spiritusz és virtus!

Mint már írtam (itt Spirónál és itt Petrinél; Kornis lehetséges bonyolultabb): a keresztényeken csak és kizárólag egyes ateista zsidók gúnyolódnak nyilvánosan, teljes politikai elfogadással tán támogatással is, a hátuk mögött. Sarházy a kivétel - márha nem félzsidó, vagy tán egészen az - mely a szabályt ugyan nem erősíti, de egy fecske nem csinál nyarat; mellesleg: aki majmok közt nő fel, ugyanúgy viselkedik, mint a majmok.

(A képen Kornis Mihály és Esterházy Péter, 1985
Képeslap, Pont Könyvkereskedés, Budapest)

"Amikor Allen Ginsberg (homoszexuális zsidó) Magyarországon járt, nekem jutott az a boldogság osztályrészül, hogy levihettem Debrecenbe. És ott az autóban rettenetes köd volt, eső, havas eső, nem láttunk semmit, össze voltunk zárva… Akkor Allen Ginsberg feltette nekem a kérdést, hogy szerintem mi a botránynak az az elviselhető foka Debrecenben, amiért őt nem utasítják még ki Magyarországról. Aztán elmondta, hogy már Kubából és Csehszlovákiából kiutasították…" – írta róla magyar állampolgárságú fordítója, Eörsi István.”

Lehetséges, hogy igaz, amit nekem állított egy”liberális” arra a kérdésre, miért gyűlőlik és fröcsögik a nemzeti jelképeinket, kereszténységünket az SZDSZ zsidósága és hozzájuk asszimilálódott csoportok? Azt válaszolta szándékosan provokálnak. És hogy ez nekik vicces. Ezeknek ez a menő, hogy nemzeti jelképeinket és érzéseinket köpködjék? Nem infantilis ez egy kicsit? Valóban ez lenne a rendszerváltás utáni és a mai magyarországi kulturális, értelmiségi elit színvonala? Részvétem. De mindegy, ugyanis nekem mindegy, hogy őszintén, vagy szándékos provokálásból, netán iróniából (a tipikus „ez irónia paraszt, nem érted?” taktika) mondják hogy ”kurva anyád”, rám az ugyanolyan hatással van, és a büntetés sem különbözhet egyik esetben sem, ugyanis a tettet kell nézni (esetünkben a beszéd, beszélés, elbeszélés, írás is tett), nem pedig a később megfogalmazott véleményeket róla.

A kulturált viselkedés sajnos nem jellemzője a mai elitünknek.

Mellesleg, ezek vannak olyan olvasottak (értelmes, intelligens szót nem használnám, hiszen annak része az intelligens viselkedés is, mint pl nem ordíbálunk templomban, viccből se káromoljuk szüleinket, hazánkat), hogy úgy köpködjenek, hogy másra utalnak vele, szándékosan beállítják valami másnak stb.

Valójában azért engedik meg ezt a hangnemet, mert semmibe veszik és lenézik a kultúránknak azon részét, amelyet ők csak "magyarkodónak" hívnak. Nem is ismerik, ezek urbánusok, nem érdekli őket a vidék, csak a kedves nagyvárosuk, Budapest,  mely nem magyar főváros, ne tévesszen meg senkit, hanem jelen pillanatban izraeli városállam, a turul- és magyargyűlölő polgármesterének vagy inkább helytartójának vezetésével.

(Nem túlzás ezt állítani, ha a bevételek hetven százaléka Izraelbe vándorol innen, és ebben a számban nincsenek benne az offshore cégek. Szinte minden pláza izraeli érdekeltségű.)

Ahogy Kündü, a Kurszán nevezetű hozzászóló mondta Dessewffy kapcsán (akinek anyja Fehér Erzsébet, MSZP-s politikus):

Arisztokratáink gyermekei MAGYARELLENESEK!

Ugyanúgy lehet mondani a Habsburgokra

Beszélhet ő magáról, mint magyar íróról, de ő nem magyar, csak magyar állampolgár, identitástudat nélkül, ahogy a többi baloldali leledzik.

Sigfrid Gauch német író saját honlapján lopással vádolta meg a magyar írót, azt állítva, hogy Esterházy egy teljes fejezetet emelt át az ő 1979-ben megjelent Vaterspuren (Apa-nyomok) regényéből. Az író a Harmonia Caelestist németre fordító Mora Teréziával kapcsolatban pedig azt állította: "A műfordító még azt a fáradságot sem vette, hogy visszafordítsa németre az Esterházy által magyarított fejezetet, hanem visszanyúlt az én könyvemhez, és szinte szó szerint átemelte az inkriminált fejezetet."

Esterházy díjai, kitüntetései: milyen szépen csillognak.

    * 1977 – Művészeti Alap Elsőkötetesek Díja

    * 1980 – Mikes Kelemen Kör Emlékérme (Hollandia)

    * 1981 – Mozgó Világ Aszú-díja

    * 1983 – Füst Milán-jutalom

    * 1984 – Déry Tibor-jutalom

    * 1986 – József Attila-díj, Örley-díj (Nádas Péterrel)

    * 1988 – Vilenica-díj (Szlovénia)

    * 1990 – Krúdy Gyula-díj, Év Könyve Jutalom

    * 1992 – Soros Alapítvány Életműdíja; Ordre des Arts et des Lettres lovagi fokozata (Franciaország)

    * 1993 – Római Irodalmi Fesztivál Díja (Premio Opera di Poesia); Magyar RádióHangjáték Produkciódíj

    * 1994 – Szabad Sajtó Díj; Ordre des Arts et des Lettres tiszti fokozata (Franciaország)

    * 1995 – A Magyar Művészetért Alapítvány Díja; Björnson-díj (Norvégia); A Soros Alapítvány Alkotói Díja

    * 1996 – Kossuth-díj; Szép Ernő-jutalom

    * 1998 – Vilenica-díj (Szlovénia) – másodszor

    * 1999 – Év Embere-díj (Magyar Hírlap); Osztrák Állami Díj

    * 2001 – Magyar Irodalmi Díj; Márai Sándor-díj; Gundel Művészeti Díj

    * 2002 – Herder-díj

    * 2003 – Ordre des Arts et des Lettres parancsnoki fokozata (Franciaország)

    * 2004 – Pro Europa-díj; A német könyvszakma békedíja

    * 2006 – Prima Primissima díj

    * 2007 - A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje /polgári tagozat/ - nemzetközileg is nagyra becsült irodalmi munkássága elismeréseként.

    * 2009 - Ovidius-díj - a külföldi íróknak járó legrangosabb elismerés (Románia)

Esterházy, Kornis, 2004, Irodalmi est a 10 éves évforulós ünnepségek keretén belül a HolMi irodalmi magazin szervezésében.

"...Tébolyodott és öngyilkos nemzet az, mely értelmiségét nem a saját fajtájából akarja rekrutálni..." - Tormay Cecile ...

Egy este egy Esterházyval

Annak idején volt "szerencsém" találkozni gróf Esterházy Péterrel személyesen is Fehérváron egy SZDSZ-es est kapcsán. A párt szervezett több programot politikusaival, íróival, és minden napra beosztott egy személyt. Egyik nap Horváth Ágnes jött, másik nap Kóka. Harmadnapra meg jött Esterházy.

Akkoriban még nem ismertem róla semmilyen tényálladékot és a világról is kevesebbet tudtam, így tehát teljesen objektív és naiv voltam, mikor kialakult bennem a kép róla, és nem pedig egyéb érdekes információk befolyásoltak.

Hát az estéről nekem csak az esett le, hogy a műsorvezető, aki beszélget Esterházyval, nagyon szereti a nagy írót, az a tipikus liberális, tudálékos nő volt, aki jobban szereti a saját hangját hallgatni, mint a másét, és ha más beszél, akkor alig várja, hogy ő is megszólaljon végre. Azt láttam, ő odáig van Esterházyért. A nézők kevésbé voltak élettel telítve, egy-egy szórt, halk nevetéstől eltekintve (én gyengén mosolyogtam, kétszer ha) nem láttam rajtunk, hogy nagyon élveznék az estét, voltak vagy húszan a rokonomról elnevezett házban, a Vörösmarty Színházban. Mitagadás kimondom: kínos volt a hangulat.

Teljesen üres, tartalmatlan, ámde szépen megfogalmazott mondatok hangzottak el ott, ami engem borzalmasan idegesített és zavar a mai napig, ugyanis a semmit ne csomagoljuk be szép, színes csomagolópapírba, s ne rakjuk az ünnepi fa alá. Arról már nem is beszélve, hogy más idejét se raboljuk vele, míg befogadja érzékszerveivel a pakkot. Nekem az eseményről, csak az "íróhakni" kifejezés jutott eszembe, olyannyira, hogy belém is vésődött ez a fogalom. Valószínű, nem ingyen vállalta, csak szimplán a párt kedvéért. Nem véletleneül írja a wiki-rajongója, "A történet helyett elsősorban a szöveg fontos és arra helyezi a hangsúlyt". Das ist korrekt, mein Führer.

De én mégsem ezért nem olvasom elvből Esterházyt, hanem a magyargyűlölete miatt (noblesse oblige!). A kis saját szubkultúrája szívből gyűlöli a "mélymagyar" kultúrát, ami normális esetben csak sima magyar kultúra lenne, de ma ez mélymagyar, "magyarkodó". Ester szubkultúrája jelenleg a teljes kultúra Magyarországon, hisz a nemzettelen diktatúra után nekik áll a zászló (ha nekik áll a zászló, akkor tényleg véget is ért az a korszak teljesen?).

De vissza az estre, melynek fénypontját hagyom a csattanónak. Szóval, hát jóhiszeműen, optimistán én tényleg próbáltam figyelni a beszélgetést, hiszen mégiscsak egy Nagy író, meg kultúra, meg értelmiség, de semmi gondolatiságot és olyan affinitást nem éreztem, hogy ez nekem jó lenne, és hogy maradjak is ott a végéig. Csak azért maradtam, mert a sajtónak foglalt helyünk Esterházyék mellett volt, szemben a közönséggel, illetve hát az udvarias igyekezetem, hogy azért hátha lesz jobb is végre már és nem kell feszengeni, sem nekem, sem a merev közönségnek - nem is említem itt se a sine nobless-t - viszont nem lett jobb. És be kell vallani - egyes entellektüelleknek tán nehezen mehet - nekem sem lett jobb, hogy bekerültem a Nagy író aurájába (aura popularis - mintha az istenadta nép nem igazán venné a műveit Demokratia falvában), hogy bekerülhettem a Nagy író személyes szférájába.

De azt az arckifejezést sohasem felejtem el a Nagy liberális író arcán, amikor egy alacsony, vékony, feketehajú, cigánynak tűnő újságíró interjúvolta az életéről; és az azt a hepciáskodást, amikor azt merészelte tőle kérdezni, hogy tervez, illetve dolgozik e éppen újabb művön, azt válaszolta kissé leplezve fennhangját: "ezt a kérdést nem illik feltenni egy írónak" (egy nagy művésznek).

Lehetséges, hogy a "cigány" modora keltett indulatokat Esterházy lelkében.

2009

 "Mi nem az idegen fajjal szemben követeljük a numerus clausust, hanem a saját fajunkkal szemben követeljük a numerus apertust, mert tébolyodott és öngyilkos nemzet az, amely az értelmiséget nem elsősorban a saját fajtájából akarja rekrutálni."

Tormay Cecile

..magyarul se könnyű egyébként olvasni, jól látja, tényleg nem sikerül neki a történetet elmesélni, de nem azért, mert el akarja, csak nem megy, hanem azért, mert nem az a cél
az igazi cél, hogy a saját nyelvébe, a magyarba gabalyodjon minél jobban, annál jobb
a javított kiadás pedig nem a papa, hanem miatta gyomorforgató
talán elgondolkozhtott volna őkegyelmessége, hogyan lehetséges, hogy matematika szakon mégiscsak járhatott egyetemre, amíg más főrendűek a hortobágyi internálótáborokban ütötték agyon az időt, esetleg száműzetésben, vagy éppen segédmunkásként egy távoli város öntödéjében, vagy egy távoli ország vasútépítésén - illett volna őszintén beszélni, nem műfelháborodással megjegyzéseket fűzni a papa műveihez
hiába, az eszterházyak mindig is árulásban voltak a legnag