Ahol nincsen villanylámpa
gyújtsd a burzsujt gyertyalángra,
ahol nincsen hús a babban
füstölt burzsuj főjjön abban,
ugy biz édes cimborám!

Rossz cipőd nem ér egy füttyöt?
Burzsujszemmel kend a bütyköd;
hát az ablak? vedd a sorját -
gitteld be a burzsuj orrát,
ugy biz édes cimborám!

Hol titkolni kell a harcot,
burzsujbőrbe kösd be Marxot;
ha nem Marxot, akkor inkább
Bakunint és Kropotkinkát,
ugy biz édes cimborám!

Egyre többen, egyre jobban,
irtsd a burzsujt megfontoltan; -
aki gyönge anyámasszony,
az csak százhuszat akasszon,
ugy biz édes cimborám!

1927.

természetesen ez nem paródia, ahogy egyesek próbálják sugalmazni

„Mindenütt szaladgálnak, ágálnak az ellenforradalmárok, üssétek le őket! Üssétek agyon ott, ahol találjátok őket! Ha csak egy órára is sikerül felülkerekedni az ellenforradalomnak, nem lesz kíméletes egyetlen proletárral sem. Mielőtt vérébe fojtanák a forradalmat, fojtsátok őket a vérükbe!” (Szamuely Tibor, Vörös Újság, 1919. február 11.)

...Odabenn a faluban az egykori leányiskola ma is meglévő épületében rendezkedett be Szamuely törzse. A szemben levő gesztenyesoron pedig szinte rögtön meg is kezdődtek az akasztások. A sort a hatvanas években kivágták, hátha ezzel is tompulnak az emlékek.

"A kivégzéseknél kikérdezés, vagy pláne bírósági ítélet nem volt – mondja Pastyik István történész. – Akit a gesztenyéssorra hoztak a Lenin-fiúk, az meghalt. Még Vendégh József is. Súlya alatt leszakadt a faág, ő pedig a református parókia oldalában akart elfutni. Tizenhat golyóval terítették le."

Üzemszerűen folytak a kivégzések, a 16 éves kamasznak éppúgy meg kellett halnia, mint a nyolcvanéves aggastyánnak. Szamuelyt már az sem érdekelte, ki harcolt, ki nem. Megölték Polacsek Sándor és Klein Vilmos pataji zsidó kereskedőket is, noha a kommün népbiztosainak nyolcvan százaléka izraelita volt, sőt az volt Szamuely is.

"Szamuely azt sem engedte, hogy a halottak megkapják a végtisztességet – magyarázza a főtisztelendő asszony. – Csak valamilyen lefizetéssel tudta egy-egy család jobb belátásra bírni a vörösöket, például egy hízott ökörrel. Akkor megkapták a halottjukat."

A pataji felkelés részletes története ma sincs benne egyetlen iskolai tankönyvben sem. A főtisztelendő asszony elmondta, ő sem tudott róla semmit, amikor a Tiszántúlról ide helyezte a református egyház.
"Azt kérték a hívek, hogy az istentisztelet végén mindig énekeljük el a Himnuszt és a Szózatot – mondja Czikóné Barta Márta. – Ilyet sohasem kértek tőlem másutt. Furcsa volt, de nagyon örültem. Aztán persze megtudtam az okokat is."

Rákosi és Kádár idején begubózott a pataji nép, 1919 emlékét tudatának legmélyebb szintjére süllyesztette.
"Igen, de így is rányomta a falu életére a bélyegét – magyarázza Schill Mátyás, nyugdíjas tanító. – Itt a téeszt is nagyon nehezen szervezték Kádár idejében, helyi agitátorokról szó sem lehetett, messzi idegenből hozták őket."

Sok dunapataji család hosszú évtizedek alatt sem tudta feldolgozni és kibeszélni azt a fájdalmat, ami 1919 nyarán érte. Jó néhány éve annak, hogy eltemettek egy idős férfit. Hibázott az elméjével valami, ezt az egész község tudta. Azt viszont csak a temetés után merték elmondani a hozzátartozói, hogy a bácsi gyerek volt 1919-ben, s egy június végi reggelen itt, a leányiskola előtt jött haza a szőlőből. Amikor meglátta a fákon csüngő akasztott embereket, sokkot kapott. Soha nem lett egészséges.
"Félelem? Egy idős asszony régi, két háború közötti dokumentumot ajánlott az emlékbizottságnak, mondván másoljuk le – magyarázza Tóth Sándor. – De csak a legnagyobb titokban vehettem át tőle, mint a kémfilmekben, s úgy is kellett visszavinnem. 1995-öt írtunk akkor. Az asszony édesapját Szamuely végeztette ki."

Dunapatajon több helyütt látni olyan plakátokat, amelyek Sólyom László köztársasági elnök február 25-i látogatását hirdetik öles betűkkel. Az elnök beszédet is intéz a község népéhez a református templomban. Ő az első igazán magas méltóságú ember aki szólni fog itt 1919 súlyos terhéről és a kommunizmus pataji áldozatairól. Nagy a készülődés. Tóth Sándor szerint ez lesz Dunapataj rendszerváltása.

Halálvonat
A tanácskormány a rendőrséget és a csendőrséget saját rendészeti szervezetével, a Vörös Őrséggel váltotta fel. Vezetője Rákosi Mátyás lett. Az új hatalom kíméletlenül fellépett minden elégedetlenkedés és lázadás ellen. Erre a célra különítményeket is alakított, melyek közül a Cserny János által vezetett Lenin-fiúk voltak a leghírhedtebbek. A kétszáz fős csoport páncélvonaton, az úgynevezett "halálvonaton" járta Magyarországot, s féktelen terrorral fojtotta el a vöröshatalom elleni megmozdulásokat. Ezt a terrort elsősorban Szamuely Tibor és Lukács György támogatta (aki a Babarczy Eszter-családban isten) a tanácskormány berkein belül, sőt ők maguk is részt vettek az akciókban.

"Szamuely Szolnokról különvonatával ért Abonyba, ahol 3.-án délután a helyi ellenforradalmi megmozdulás leveréséhez fogott. Egy régi-új vörösőr, Csibrán József is színleg a nemzetőrök közé állt, a vöröskatonából avanzsált nemzetőr azonban nem bizonyult állhatatosnak, Szamuely parancsára készségesen összeállította a nemzetőrök névsorát. Ennek alapján láttak munkához a Lenin-fiúk. Többek között elfogták sarudi Battik Béla orvostanhallgatót és tartalékos főhadnagyot, a fegyveres megmozdulás egyik vezetőjét is. Egyenesen Szamuely vonatirodájába vitték, ahol öt perc alatt döntöttek sorsáról. Itt vörös parancsnoki tisztséget kínáltak fel neki, ami szinte példa nélküli a vörösterror korszakából. Miután ezt elutasította, kötél általi halálra ítélték. Az ítélet végrehajtását a Debrecenből érkezett, igen aktív Lenin-fiú, bizonyos Stern Mózes vállalta magára. A Ceglédre vezető országút (a mai 4-es számú főút) szélén álló fához vitték, s mielőtt az áldozat lába alól kirúgták a széket, megkérdezték, hogy van-e utolsó kívánsága. A válasz igen büszke volt: „Úrnak születtem, úrként halok meg!” Miután kiszenvedett, még holtában is ütlegelték, ruháit ellopták, és este tízig hagyták tetemét az akasztófán. Szamuely különvonata többek között május 4.-én is Abonyban, a tározóvágányon állt, innen gépkocsin indult reggel Szolnokra rögtönbíráskodni. Indulás előtt az abonyi letartóztatottak közül két férfit ítélt még halálra. A hóhér ezúttal is Stern Mózes volt. Piros Jenő 37 éves kereskedőt és K. Molnár István 36 éves földművest akasztották fel ugyanarra a fára, amely előző napon Sarudi Battik Béla vesztőhelye volt. Miután Piros Jenő kiszenvedett, bajtársával, K. Molnár Istvánnal vétették le a fáról, hogy ő kerüljön a helyére. Ezt követően Stern követte főnökét Szolnokra, hogy ott is ellássa véres munkáját"

"...Kökény Mihály jogi képviselőjét a szerző ezért e hasábokon értesíti, hogy a sértőnek titulált kitételt nem vonja vissza. Egyben örömét fejezi ki, hogy téziseit e hasábokon megerősítheti. Ha Kökény Mihály nagypapája, Varga Jenő és annak kollégája, Szamuely Tibor ügyesebbek lettek volna, e tézisek megerősítése nem történhetne meg. Mert akkor a szerző nem élne."