"Ma már köztudott, hogy a 20. század eleje óta Hollywood urai az igazhitűek (a hitelvekhez hü; protestáns, nem szabadelvű;), az elhunyt keresztény Walt Disney-t kivéve. Walt Disney, aki kétségtelenül filmzseni volt, visszautasította azoknak a marxista zsidóknak a befolyását, akik hatáskörük alá vonták a többi stúdiót. A második világháború után Disney a zsidókról szerzett információit átadta Edgar Hoover FBI-főnöknek. Főképpen azokról, akik a Kommunista Párt tagjai voltak, s akik beoltották a marxista propagandát a filmgyártásba.
Ma már nemcsak a Walt Disney Filmstúdió az övék, hanem a Time Warner, a világ legnagyobb hírközlő óriása is. 1947. október 24-én Walt Disney „nagy hibát követett el”, amikor tanúskodott az Amerika-ellenes Tevékenység Vizsgáló Bizottságában a kommunistákról, akik összeesküdtek a munkája ellen. Disney támogatta a vörösök feketelistázását, azért hogy ezzel megállítsák őket a filmiparban.
Disney nem kedvelte a zsidókat, és most megfordulna sírjában, ha tudná, hogy a Disney World stúdiók a marxista Michael Eisner kezében vannak, aki szemérmetlenül 35 millió dolláros fizetést vesz fel évente. Eisner egyik nyíltan vallás-ellenes filmje a Priest (Lelkész). William Donahue, a Vallás és Polgárjogok Katolikus Ligája nevében tiltakozott, és feltette a kérdést, hogy ’ők vajon miért nem készítenek hasonló filmet a rabbikról?’
Amikor Disney meghalt, Michael Eisner otthagyta a Paramount Stúdiót, hogy a Disney Stúdióknak készítsen filmeket, s kezdetben igen szolgálatkész volt. Ám lassan, de biztosan egyre több és több zsidót vitt be a társaságba. Közöttük Jeffrey Katzenberg lett a stúdióvezető, Richard Frank TV-főnök, és sok mást is. Végül megválasztatta magát a társaság elnökének.
A Time and Life főnöke, Henry Luce szintén zsidóellenes volt, és zsidókat nem alkalmazott volna, nehogy irányítsák a birodalmát. Ám azok besettenkedtek Steven Ross elnéző magatartása miatt. Később ő javasolta a Warner Hírközlés és a Time egyesítését. Ross-t társelnöknek javasolták, a Time testületi képviselőivel, Munroval és Nicholassal együtt.
Ugyanakkor az igazságügyi minisztérium vizsgálatot indított Ross ellen a maffiával való együttműködése miatt, hogy így megszerezzék a felügyeleti jogot a filmszínházi hálózat felett. A vizsgálatot leállíttatta Rudolph Guiliani, New York City volt polgármestere, hogy ezzel a cselekedettel befolyást és jó pontokat szerezzen. Végül a Time és a Warner egyesült, 1989-ben.
Az átvétel az akkor 55 éves Gerald Levin sikeres lépése volt. Levin egykor rabbinak készült, és az ő nevéhez fűződik a “Gyilkosnak születtek” című szörnyű film, amelyben az értelmi fogyatékos gyermekeket arra bujtogatják, hogy kegyetlenül öljék meg szüleiket.
A Warner Records részleget Danny Goldberg vezeti, és olyan szörnyűséges „rapzenéért” felelős, mint például a „Cop Killer”, amely “Halállista” c. száma a nemi erőszakra és gyilkosságra buzdít.
Ifj. Edgar Bronfman, a kanadai Seagram Whisky konglomerátum feje, 7 millió dollárt kapott, hogy megvegye az MCA-t a japán Matsushita Részvénytársaságtól, mert ők, a fent említett okok miatt, nem tudnak nyereséget termelni.
A Wall Street Journal ezt pontatlanul írta le. Elhallgatta, hogy Tokió óriási Sony Részvénytársasága milliárdokat vesztett a Columbia Pictures Filmstúdión, mert a hollywoodi zsidók nem működtek vele együtt. A fő ok, amiért a japánok megbuktak a filmstúdióval, és eladásra kényszerültek, hogy az összes filmsztár hosszú lejáratú szerződéseket írt alá zsidó ügynökökkel, és csak olyan filmekben szerepelhetnek, amelyeket az ügynökök elfogadtak.
A Whisky-király
A Bronfman-család oroszországi eredete közismert. A nagyapa, Sam Bronfman Oroszországból jött, és 1928-ban megalapította a Seagram Whisky likőrgyárat. Hatalmas szeszfőzőt működtetett Kanadában, ahol a whisky előállítása nem ütközött törvénybe, majd alkoholcsempészekkel szövetkezve, akárcsak egykor Al Capone tette, átcsónakáztatta a Great Lakes tavak vizein.
Ifj. Edgar Bronfman 1984-ben vette át a vállalatot és 4 milliárdot érő birodalommá fejlesztette.
Amikor a berlini fal leomlás előtt állt, Bronfman Moszkvába repült és megpróbálta meggyőzni Gorbacsovot, hogy tartsa életben a szovjet-rendszert. Külön nyomatékot adott annak, hogy fenntartsák brutális hatalmukat Kelet-Németország felett.
A Seagram-cég irányítása most ifjú Edgar Bronfman kezében van. Idősebb testvérét, Sámuelt nem fogadta el a család, miután megrendezte önmaga furcsa elrablását 1975-ben. Azt akarta, hogy apja, id. Edgar adjon milliókat az elrablóknak, akikkel megfelezi a váltságdíjat. Így a család fizetett Samnek, hogy látóhatáron kívül maradjon, úgy tüntetve fel, mint aki szellemi fogyatékos. Edgar Bronfman saját maga tökéletesítette tudását. Sosem iratkozott be főiskolára, és 27 éves kora előtt nem is dolgozott a családi vállalkozásban. Playboy volt és Sherry Brevert néger modellt vette el feleségül. Három kevertfajú gyermekük született, de Edgar elvált 1991-ben és 1994-ben elvette a venezuelai olajmágnás örökösét, Clarissa Allcockot.
Bronfman, akinek az MCA átvétele jogot adott arra, hogy irányítsa az Universal Picture filmgyárat, az MCA TV-t, a Házi Videót, az United International Pictures-t, az USA kábeltévét, a MCA Music-ot, a Geffen Records-t, a GRP Records-t és olyan kiadókat, mint Grosset & Dunlap, valamint a G. P. Putman & Sons. Vagyis, végső fokon őt okolhatod mindazért a “kulturális” romlottságért, amely ma már elnyeli az USA-t, sőt civilizációnkat."
Élete során ő kapta a legtöbb Oscar-díjat: 59 alkalommal jelölték, melyből 26 alkalommal nyerte el a díjat (23-t a filmjeiért és 3 emlékdíjat).
Walt Disney összes Oscar-díja:
1932: Virágok és fák – legjobb rövid rajzfilm
1934: A három kismalac – a legjobb rövid rajzfilm
1935: The Tortoise and the Hare – a legjobb rövid rajzfilm
1936: Three Orphan Kittens - a legjobb rövid rajzfilm
1937: The Country Cousin - a legjobb rövid rajzfilm
1938: Az öreg bánya - a legjobb rövid rajzfilm
1939: Hófehérke és a hét törpe – honorációs kategória
1939: Ferdinand, the Bull- a legjobb rövid rajzfilm
1940: Ugly Duckling - a legjobb rövid rajzfilm
1942: Lend a Paw- a legjobb rövid rajzfilm
1943: Der Fuehrer´s Face - a legjobb rövid rajzfilm
1949: Seal Island - a legjobb rövid rajzfilm
1951: Beaver Valley - a legjobb rövid rajzfilm
1952: Nature´s Half Acre - a legjobb rövid rajzfilm
1953: Vízilovak - a legjobb rövid rajzfilm
1954: Toot Whistle Plunk and Boom - a legjobb rövid rajzfilm
1954: The Alaskan Eskimo - a legjobb rövid dokumentumfilm
1954: The Living Desert - a legjobb dokumentumfilm
1955: The Vanishing Prairie - a legjobb dokumentumfilm
1956: Men Against the Arctic- a legjobb rövid dokumentumfilm
1959: Grand Canyon – legjobb rövidfilm – élő felvétel
1969: Winnie the Pooh and the Blustery Day - a legjobb rövid rajzfilm
1901-1966
Utolsó írka