Főméltóságú Úr!

Ha cselekedetem nem is sikerülne teljesen, és még élnék, ezennel lemondok.

Mély tisztelettel:

Teleki Pál
1941. ápr. 3.

Főméltóságú Úr!

Szószegők lettünk - gyávaságból - a mohácsi beszéden* alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.

A gazemberek oldalára álltunk - mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.

Nem tartottalak vissza.

Bűnös vagyok. Teleki Pál

1941. ápr. 3.

* A mohácsi csata 400. évfordulója alkalmából, 1926. augusztus 29-én mondott Horthy-be

szédre utal, amelyben a Kormányzó a szerb-magyar harcok emlékeit idézve a két ország érdekközösségét hangsúlyozta. A mohácsi beszédnek Jugoszláviával szemben hangoztatott békülékeny kitételei a kisantant megbontását célozták. A magyar kormány felkínálkozása Jugoszláviában nem talált kedvező fogadtatásra.

Teleki Pál miniszterelnök 1941. április 3-án a budai Sándor-palotában főbe lőtte magát. Két, Horthy Miklós kormányzónak címzett búcsúlevelet hagyott hátra, melyek ma is megtalálhatóak a Magyar Országos Levéltárban.

A magyar kormány 1940. december 12-én Belgrádban örökbarátsági szerződést kötött Jugoszláviával. Az ottani katonai puccs – mely egyúttal németellenes élű volt – után azonban a berlini vezetés bejelentette igényét arra, hogy német csapatok Magyarországon áthaladhassanak. Telekinek választania kellett a revíziót lehetővé tevő és addig győztes helyzetben levő Németország, és a térséget minden szempontból feladó, de nagy anyagi tartalékokkal rendelkező angolszász hatalmak és a velük potenciálisan szövetséges Szovjetunió között.

Teleki tartani akarta magát a barátsági szerződéshez, Németország ellenében. Április 2-án a londoni nagykövet tájékoztatta arról, hogy Magyarország hadüzenetre számíthat angol részről Jugoszlávia megtámadása esetén. A német hadsereg Jugoszlávia elleni felvonulásának másnapján 1941. április 3-án reggel Telekit holtan találták a Sándor-palotában lévő lakosztályában, fejlövés végzett vele. Íróasztalán drámai hangú levelet találtak nála a kormányzónak címezve, melyben erős szavakkal ítélte el a Jugoszlávia elleni agressziót. A német csapatok már a halálhír előtt elindultak Jugoszlávia ellen.

Halálát – bár körülményei sok vitát váltottak ki – a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a történettudomány öngyilkosságként értékeli. Öngyilkossága morális síkra emelt egy merőben politikai kérdést.

Teleki politikájának alapelve volt, hogy az ország területi gyarapodása lehetőleg békésen történjen meg, de azt minden körülmények között el akarta kerülni, hogy Magyarország háborúba keveredjen a nyugati hatalmakkal. Ennek érdekében tett engedményeket Hitlernek, de az engedmények elvi határa az ország szuverenitásának megőrzése volt. A németekkel szemben tartózkodó barátsággal, lényegi kérdésekben gyakran elutasítóan lépett fel.

Az orvosszakértői vizsgálat kizárta az idegenkezűséget:
„A holttestet megvizsgálván kitűnt, hogy jobboldalt a nyakon, a jobbkéz mutatóujjával érintkezésben egy nagy típusú browning revolver fekszik. Az ágy párnája tele van véralvadékkal, mely kétoldalt lecsurgott. Jobboldalt a halánték tájékon a hajas fejbőr szélén találtuk a behatolási nyílást, amelyet megpörkölt és összecsapzódott haj körít... Az öngyilkosság ténye minden kétséget kizárólag megállapítást nyert."

merjél, de kommunista kutyából nem lesz szalonna

frissítés:

"Teleki öngyilkossága mély megdöbbenést és együttérzést keltett szerte a világban. Churchill rádióbeszédében emlékezett meg Teleki haláláról. Figyelmeztette a világot, hogy a háborút lezáró béke tárgyalásánál nem szabad megfeledkezni haláláról: "A tárgyalóasztalnál majd szabadon kell hagynunk egy széket Teleki Pál gróf számára. Ez az üres szék figyelmeztesse a jelenlévőket, hogy a magyar nemzetnek olyan miniszterelnöke volt, aki föláldozta magát az igazságért, amelyért mi is harcolunk."[25]

Magyarországon természetesen még nagyobb hatást váltott ki Teleki öngyilkossága, különösen abban a szűk körben, mely megismerhette Horthyhoz írt búcsúlevelét. A levélben ugyanis ilyen kitételek voltak: "Szószegők lettünk - gyávaságból...", "odadobtuk a nemzet becsületét", "A gazemberek oldalára álltunk... Hullarablók lettünk! A legpocsékabb nemzet. Bűnös vagyok!"[26]

Az abszolút tekintélyt élvező Teleki részéről a morális felelősségnek ez a minden józan mértéket meghaladó felnagyítása megrázó hatással volt Horthyra és Bárdossyra. Az öngyilkosság hírére a Várba fölsiető angol követ, O'Malley "halálsápadtnak és egész testében remegőnek" találta Bárdossyt, Horthyn pedig mély levertség és apátia látszott. Nem is tudta elérni O'Malley a célt, amiért találkozni akart a kormányzóval. Ez pedig az volt, hogy lebeszélje őt a katonai akcióról, és hogy fölajánlja neki segítségét ahhoz, hogy elhagyva az országot, emigrációba vonuljon. Horthy a tanácsokat elutasította, az emigrációra vonatkozót azzal, hogy miután nem kapott meghívást külföldről, helyén marad.

Fejet hajtva Teleki lelki nagysága előtt, nem tudjuk megérteni önvádjait, főleg pedig a magyar nép szélsőséges elmarasztalását. Öngyilkosságában és levelében érte el csúcspontját az a folyamat, melyben egy merőben politikai kérdést morális síkra emel, rossz szolgálatot téve az adott pillanatban, de később is a nemzetnek. Ugyanakkor saját tudományos, politikai és társadalmi működését, a trianoni békediktátum megváltoztatásáért folytatott harcát kérdőjelezte meg tettével.

A Teleki öngyilkosságát követő reggelen, a mélyen lesújtott kormányzó - Teleki közeli barátja volt -, akit a búcsúlevél teljesen megzavart, elültetve benne a bűntudatot, minden katonai előkészületet leállított. Erre Werth, látva a honvédség felkészítésére kidolgozott tervének összeomlását és felmérve annak óriási kockázatait, nem vállalja tovább a felelősséget és benyújtja lemondását."