Ezredvégi beszélgetés Kunszabó Ferenc íróval 

„Erősebb gyökereket kell ereszteni, mint ereszt fű, fa, virág. Mert a gyökértelen nemzet olyanná válik, mint a szamártövis, melyet akadálytalanul görget az őszi szél a nagyalföldi pusztákon: nem tud megállni saját lábán, s akkor már nemcsak önmagának, de a szomszédainak, és az egyetemes emberiségnek is teher. Egy darabig eltengődhet ugyan más népek támogatásával, de később menthetetlenül elsorvad, elolvad.”- A börtönt megjárt író eszméi, gondolatai ezek. Most hitéről, életéről kérdezem. 

- Írásaiban mindig, mindenhol jelen van a mélységesen mély szeretet, aggódás a magyar nép, a nemzet, a haza iránt. Honnan erednek ezek a gyökerek? 

- Hogy tudjam ezt elmondani? Valószínű így születtem. Kérdezték már többen is, akkor se tudtam megválaszolni.

  Szegényparaszti rétegből indultam el. Apám uradalmi cseléd volt. Olyan szegények voltunk, hogy néha az őszi cipő is gondot jelentett, mikor kinőttem az előző évit. Gyermekkorom világában az, hogy mi magyarok vagyunk, olyan természetes volt, mint ahogy a fű, fű, a fa, fa. Ezen soha nem gondolkoztunk el. Apám egyszer azt mondta, hogy ő nem az uraságnak csinálja jól a dolgát, nem azért, hogy a botosispán meg legyen elégedve vele, hanem saját becsületére.

"Lesz megváltás” 

-A történelemváltozása sem törte meg elszántságát, küzdőképességét, hitét. Optimizmusa mindenen átsüt. Hogyan tudta ezt megőrizni, hisz a magyar nép közismerten rezignált, pesszimista? 

-A magyar nép nem pesszimista, hanem realista. Példa erre, hogy az 1990-es választásokra sem ment el 41 százalék. Azért nem ment el, mert realista, és nem remélt semmilyen változást. Ez a szám egyre növekedni fog, mert azoknak lett igazuk, akik nem reméltek lényegi változást. Én optimista vagyok. Hiszek a lélekben, hiszek abban az Egyetemes Szellemben, mely a világ dolgait, a mi dolgainkat, s benne minden fűszál dolgát, sorsát intézi. Az lehetetlen, hogy a rossz győzzön, akkor ez a világ összeomolna.

 - Ön nem úgy véli, hogy arrafelé tartunk? 

- Ez a civilizáció fog összeomlani, nem pedig az emberiség, vagy a föld, vagy a világegyetem, mely nagyon szigorú szabályok szerint működik. Én abban hiszek, hogy a jót és az igazat az Egyetemes Szellem (amit köznapian Istennek hívunk) meg fogja menteni a pusztulástól. A jövőnk a megmaradás! Hinni kell, hogy valamilyen előttünk még ismeretlen formában, de lesz megváltás!  Mert az Egyetemes Létben végül mindig a jó győz, s megváltatnak azok,  akik megtartották a parancsokat, vagy akik  (mert erre is ígéret van a keresztény evangéliumban) eltévelyedtek ugyan, de igyekeznek visszatalálni. A Gonosz tobzódása akkor ér véget, amikor elegendő lesz a megváltásra a jó a Földön. Ma már annyira lesüllyedt a közértelem, hogy a legtisztább, legegyértelműbb dolgokban is kizárólag rosszul tud dönteni. Vagy már nem is tud egyáltalán. Példa erre a balkáni tragédia. Olyan mélypont ez, a tehetetlenség és alkalmatlanság akkora foka, melynek szintjén bármely pillanatban kitörhet egy általános katasztrófa, s nincs többé emberi erő, mely megállíthatja-

 Korunk a Kali Juga: a Sötétség Korának legmélyebb pontja. A Gonosz tobzódásának ideje. Hogy e korszak mikor kezdődött és meddig tart, arra különböző számítások vannak, de nem számítgatni, méricskélni, hanem hinni és tudni kell!  Hogy lehetséges jót cselekedve várhassuk hittel és bizalommal a megváltást.

 Kiválasztott nép vagyunk 

-Feltétel nélkül hisz abban, hogy kiválasztott nép vagyunk. Min alapszik ez a hite? 

-Mindez benne van a régi mondákban,a Gilgamesben is. Ehhez csak azt kell tudni, hogy szkíta nép vagyunk. A sumérok is szkíta népek, a Kaukázusból mentek le sumér földre, ahol már azelőtt is volt kultúra, és ragozó nyelvet beszéltünk mind a ketten.

 Másfél százada, hogy az asszír és a babiloni kultúránál sokkal régebbit, az egyiptomi méltó társát is fölfedezték az egykori Mezopotámiában, s évszázada múlt, hogy írásos emlékeket –jórészt a magyar nyelv alapján- megfejtették. A népet, mely e kultúrát megteremtette, és messze földre kiterjesztette, elnevezték sumérnak, pedig már akkor is tudták, hogy azok magukat mahgar-nak hívták. A sumér s a magyar rokon.

 -Írásaiban említ adatokat, bizonyítékokat, melyek alkalmasak saját múltunk megismerésére, s melyek képessé tehetnek bennünket kijelölt szerepünk vállalására. Felsorolná ezeket? 

-A század legutolsó éveiben, a hetvenes években állapították meg (nem magyarok), hogy a múlt század végén Erdélyben a Torma Zsófia általt talált pecséthengerek legalább ezer évvel idősebbek, mint a legkorábbi mezopotámiai hasonmásaik.

  Ugyancsak a hetvenes években került haza „száműzetésből” a Szent Korona-mely eredetileg nem bizánci cirkuszi készült, ahogyan azt elvetemült vagy tudatlan emberek állították nekünk az utóbbi századokban, hanem az egész Univerzum van benne, szakrális képi megjelenítésekben.

  De legújabban kerülnek elő, jutnak köztudomásra az ősi mahgar szent jelképek a Kárpát-medencében (az esztergomi oroszlán például), melyek mását Egyiptomból, Mezopotámiából, Indiából, Kínából, Japánból vagy éppen az azték, a maja, az inka kultúrából ismerjük.

  Szent madarunkat, a Turult különböző változatokban fél Európa, de más földrészek is szintén jelképül használják. (Mi már nem, mert szégyelljük, s ha valaki mégis előhozza, kemény csúfolódás a bére.)

 Úr városának, valamint az Árpád-háznak  a jelképét, az oroszlánt is hány állam vagy város címerében találjuk meg! S az ősi, magyar három alapszín hány nemzet zászlajában tűnik föl különböző változatokban!

 Zakar András könyve: A sumér hitvilág és a Biblia tételesen mutatja ki, hogy a mi ősi bölcselmi tételeinket vették át annak idején az Ószövetségbe, legtöbbször sajnos eltorzítva.

 „A pártoskodás tette tönkre Európát” 

-Hogyan látja, milyen szerepe lesz országunknak, nemzetünknek egy eljövendő jobb kor közeledtekor? 

-A Kárpát-medencét meg kell tartani, mert ennek a népnek feladata van a pusztulás korában. Hazánk háromnegyed része már idegen uralom alatt senyved, s a megmaradt kicsi darabon is idegen szellem, idegenlelkiség dúl-fúl. Az is lehetőnek látszik, hogy utolsó talpalatnyi anyaföldünket is kirabolják alólunk. Rá kell jönnünk, hogy nem a szeszélyes véletlenek áldozatai vagyunk, hanem az Igazság és Hamisság közötti világméretű küzdelem részesei. Küldetésünket azonban csak akkor tölthetjük be, ha visszaszerezzük a Tudást. Aminek summája, hogy a sötétség és a pusztulás évezredei után most a Jó győzelme következik, de csakis a cselekvő részvétünkkel. Ha óbégatva megadjuk magunkat, s lefekszünk a földre, akkor nehezebben győz, vagy később győz.

 A jó és sikeres cselekvés alapja az, hogy rátaláljunk múltunkra. Mert nem tudunk védekezni, amíg nem tudjuk, hogy mit védünk. S míg nem tudjuk, hogy kik vagyunk, addig nem tudunk hinni. A győzelem záloga a tudásra alapozott hit.

 „A lélek pusztíthatatlan bennünk” 

-Írása bizonyítják, hogy a közösségben, a népben hisz. A nép erejében, és nem pártokban, nem a pártok harcában. Széchenyivel együtt vallja, hogy : a pártoskodás tette tönkre Európát. 

-Igen. Ezt Széchenyi már 1830-ban, a hitelben megírta.  Ezt a civilizációt is a pártoskodás tette tönkre, mint ahogyan tönkre tette a római, a görög, a sumér, az egyiptomi kultúrát is. Egy ország, egy társadalom, nem pártokon épül fel, hanem a közösségeken. És már működnek ezek a kis önvédelmi közösségek, mert az emberek rájöttek, hogy csak magukra számíthatnak, hogy nem védi meg őket senki. A nyomorgó, jogtalan, koncként odadobott milliók napról napra cselekszenek. Ahogyan a kommunizmusban is tették: keresik, kutatják, hogyan lehet átvészelni ezt a modern tatárjárást. Csakis akkor győzhetünk, ha az atomjaira vert társadalomban már elég erősek lesznek ezek az öncselekvő civil szerveződések. Csakis a bűnök megbüntetése, az igazság, a jog, a rend, az erkölcsi normák helyreállítása biztosítja a nemzet együttes, és tagjainak személyes jogait és lehetőségeit. Hisz a Magyar Október levette a hályogot a világ szeméről.

 Fel kell ismernünk, amit milliók éreznek, értenek, hogy nem vagyunk szabadok, függetlenek, hogy a nemzet sem összességében, sem tehetséges egyedeiben nem fejtheti ki alkotó erőit, mert kegyetlen, idegen érdekű csoportok súlyosodnak ránk. S mindennek következtében az egyén nem élhet emberhez méltó életet. Ezek ugyanolyan súlyosak és megalázóak, mint az idegen szuronyok és tankok. Ezt kell megértenünk. Azt, hogy az emberiség örök nagy eszméit és eszményeit ma nálunk a nép nyomorba döntésén keresztül semmisítik meg az ember-és nemzetellenes erők. De a lélek pusztíthatatlan bennünk, s a népmilliókban nem fedi akkora szennyréteg, mint a korlátlan pénzhatalmat, a felső és alsó maffiákat kiszolgáló bérmunkás elitben, az értelmiségben. „Lent” a milliókban könnyebben föl tud szivárogni a tudatba a szép, a jó, az igaz utáni vágy, az emberhez méltó élet óhaja. Kérdés, hogy az értelmiség tud-e hinni a hitben?

 -Eszméiért, gondolataiért napjainkban is sok támadás éri. Hogyan védekezik? 

-Ahogy Cyrano. Valahogy úgy mondta: A cenk fickók nyála nem ér föl az én tiszta, fehér galléromhoz. Mert ha ők acsarkodnak, attól én csak erősebb vagyok. Hagy Kiss János engem támad, ha Tamás Gáspár Miklós azt írja, borogassák fel azokat a standokat, amelyben a Magyar Fórumot, a Napi Magyarországot, Hunniát árulnak, akkor én tudom, hogy jó úton járok.

 -Nacionalizmusa miatt 1955-ben kizárták az ország összes egyeteméről. 1956-ban részt vett a forradalomban, melynek leverése után szervezkedés vádjával börtönbe került. Sokáig nem beszélt ezekről az évekről, mígnem mostanában írta: „Nem hallgathatom el, mert sorsomhoz tartozik,, mely –merem hinni- a magyarság huszadik századi sorsának típusa. Cseppben a tenger.” Hogyan tudta átvészelni azokat az éveket? Hogyan tűrte az élet egyik legmegalázóbb dolgát, a verést? Hogyan viselte a megaláztatást? 

-Nem tudtak megalázni, mert nem ordítoztam, nem könyörögtem. Ezek olyan megveszekedett állatok voltak, saját lelki nyomorúságukat, kisebbrendű érzésüket próbálták kiegyenlíteni a mi kínzásunkkal. De csak önmagukat sikerült tovább alázniuk.

 -A börtönben elszenvedett verések során maradandó testi sérüléseket is szerzett.... 

-Igen. Egy verőlegény, ahogy tápászkodtam fel a padlóról, beletalpalt a hátamba. Pontosan a gerincemre. Patkós csizmával. Elvesztettem az eszméletemet. Szabadulásom után derült ki, hogy két csigolyám is megsérült, ami aztán egész életemen végig kísért. Tudom, ki ugrott a hátamra. Tisztként ment nyugdíjba. Tudom, hol lakik, de még a fiaimnak sem mondom meg, nehogy odamenjenek. Nyilvánvaló, hogy nem azt a pribéket, hanem a fiaimat ítélnék börtönre. S ameddig így van, addig nekem rendszerváltozásról senki ne papoljon. Csak ez az egyetlenegy: a bűnök megbüntetésének elmulasztása igazolja, hogy továbbra is a patkolt csizmásoké az ország! És akkor gyalogolnak beléd, amikor kedvük tartja!

 „Ez a ribanc történelem mindig a győzteseknek fekszik le” 

-A forradalom leverése után 1957 áprilisára az országban végképp „helyreállt a rend”. Hirdették. A történelem akkoriban őket igazolta. S Ön találóan azt írta: Ez a ribanc történelem mindig a győzteseknek fekszik le! Hogyan alakult élete a börtönévek után? 

Sokkal nehezebb volt, mint a börtönben. Megmondták, hova menjek dolgozni. A bányánál is nehezebb munkahelyre kerültem, betonozni kellett a Mátravidéki Erőműveknél. A börtönévek alatt 72 kilómból 54 maradt. Kérvényeztem, hadd jöhessek Pestre. Sikerült. Egy hajdani egyetemista társam segített. Merészség volt, hiszen akkoriban köszönni sem mertek nekem. Friss munkakönyvemmel több int 30 helyen is jelentkeztem, de mikor megtudták, hogy börtönben voltam, hirtelen nem volt munkásfelvétel. (Fizikai szakmám lemezlakatos volt.)

 Az első könyvem 1968-ban jelent meg: A hegy alatt címmel. Ez egy megesett cselédlányról szólt. Az én világom a cselédvilág volt. 1972-ben a Magyarország felfedezése sorozatban megírtam Sárköz történetét. Azt, hogy a sárközi nép hogyan őrizte meg közösségét.  Hogyan őrizte meg? Alkalmazkodott. Mert a fű is meghajlik, ha fúj a szél. A tölgy eltörik fönt a bércen. Ravaszul kellett megírni, különben nem adták volna ki.

  A hetvenes évek végén életemben először külföldre engedtek. Erdélybe mentünk a feleségemmel. Amit a fejeinkben hazahoztunk, abból írtam meg a: Modern népirtás és az ellene való orvosság című dolgozatomat. Ezt fordították le a legtöbb nyelvre. Az ENSZ irattárában is ott van. 1983-ban Püski révén jutottam ki New Yorkba. Ezek után láttam neki Széchenyi könyvemnek, az És ég az oltár-nak. Mire megjelenik, megszületik harmadik gyermekünk, kislányunk, van egy kis családi házunk Érden. Ezt is megírtam: Gyarapodásunk története címmel. Ezeken kívül még van vagy tíz kisebb könyvem is.

  -Gyökereket kell ereszteni érzelmekből, lelkiekből, de egzisztenciális érdekekből is. Erősebb gyökereket, „mint ereszt fű, fa, virág…” -Kavarognak bennem az Ön és Széchenyi szavai. 

-Csak az érezheti jól magát másutt, aki a saját hazájában otthonos. S az tudja vállalni az egész emberiség ügyét, aki saját népe sorsát vállalja. Ha nem vállaljuk létünk minden következményét, majd vállalják mások, s nyakunkba ülnek, megmondják, mit kell tennünk, mit nem.

"Ez a beszélgetés 1998. augusztus 20-án hangzott el közöttünk. Írott formában olvasható volt a Debrecenben megjelenő Hónap című havi folyóirat novemberi, forradalmi számában.Az újság rég megszűnt. Kunszabó Ferenc pedig2008. február 10.én 9 órakor  eltávozott az élők sorából. Ezzel az interjúval most  szeretnék rá emlékezni, és emlékeztetni Hadd szóljon újra hittel, reménnyel hozzánk „odaátról”. Testét ugyan megtörték, de a lelke tovább él itt sokunk lelkében!

                                                                                             Dálnoky Erzsébet"