- Három éve, hogy a Hócipőben megszakadt a Dizájn Center sorozat. Van valami aktualitása, hogy az írásokat karácsonyra jelentette meg könyv formában, vagy csupán kaszálni akart egy nagyot?

- Aktualitása éppen nincsen. Csak annyi, hogy végre megembereltem magam, és kötetbe rendeztem az írásokat - ez pedig már régen érett. Ahhoz pedig túl igényes a könyv, hogy nagyot kaszáljak vele. Mint polgárember, természetesen nem vetem meg a tisztes hasznot, de nem ez az elsődleges. Csinos összegeket keresek az élet egyéb területein, soha nem voltam ebben szemérmes, de a vászonkötés, a kézi munka költséges mulatság. Ha valaki tizenöt éven át zrikál egy országot azért, amiért az úgy néz ki, ahogy, nem teheti meg, hogy olcsó kivitelű vacakkal áll elő.

- A Hócipő-főszerkesztő Farkasházy Tivadarral föl kellett vennie a kapcsolatot a kiadvány kapcsán? Netán a régi barátság is helyreállt?

- A könyv ügyében számos alkalommal telefonoztunk. Az első példányok egyikét neki dedikáltam: "Farkasházy Tivadarnak a régi szívvel". Elfelejtette megköszönni. A könyvbemutatóra mindenkit meghívtunk, aki a névmutatóban szerepel. Érdekes módon Medgyessy Péter legalább visszajelzett, Tivadar erre sem volt képes. Sőt, a Hócipőben nem egyebet állított, mint hogy én kvázi jogtalanul hurcoltam el a fotókat. A Horthy fiút hurcolta el a Gestapo szőnyegben, nem én a képeket! Zárójelben: a fotók joga a fotósoké, az írásoké pedig az enyém. Annak a lapnak én a mai napig ötszázalékos tulajdonosa vagyok, amiért titokzatos okokból soha egy fillért sem láttam. Sajnálatos, hogy valaki idáig jutott, miközben a Hócipő a könyv kapcsán annyi reklámot kapott, mint régóta nem. Évekig nem volt olyan fórum, ahol ne emlegettem volna föl, amit a Rádiókabarénak és a Hócipőnek köszönhetek, de ez a korszak, úgy látszik, lassan véget ér.

- Tavaly még megtiszteltetés volt, ha interjút adott, manapság meg szóba áll egy sor bulvárlappal. Ennyire fontos a könyv?

- Igen. Jóllehet a napi szeméttel azért most sem elegyültem, igyekszem a közélet mentől több szegmensébe betenni a lábamat, azon vagyok, hogy könyvemet minél több emberhez eljuttassam. Ez nem egy televíziós kérészéletű könyve - hiszen ma már mindenki, aki a képernyőn pofákat vág, kötelességének érzi, hogy magnóra mondja az ökörségeit, jó esetben valakivel megstilizáltatja, majd két kemény tábla közé rázva mindezt azt hiszi, hogy könyvet készített. Jelentem, ez nem ilyen. Ebben az én vérem s verejtékem van benne, akár Kőmíves Kelemenné gyönge hamvai Déva várában. A fedlapban megbúvó ciróka-paróka játékot például egy álmatlan éjszakámon találtam ki, mint Rákosi elvtárs a Rajk-pert. Könyvemet magam adtam ki, úgyhogy én nem a máséval verem a csalánt.

- A Nap-keltéével viszont szokta, de a könyv kapcsán még az Angol utcába is ellátogatott.

- Poénnak indult, afféle tesztnek. Kíváncsi voltam, hogy engem - aki semmi mást nem mondok, mint hogy a diktatúrát le kellene végre zárni - mennyire "meszeltek". Fölhívtam hát Lakat T. Károlyt, mire ő: "Régóta akarlak hívni, csak nem mertelek, mert annyi disznóságot mondtál rólunk. Kidobom a finálémat, gyere vasárnap!" Akkor már nem mondhattam, hogy nem megyek.

- A műsorban aztán Lakat közölte: odakint majd felszedi a hajópadlót, azzal vágja fejbe. Így lett?

- Nem, sőt megvallotta: a kedves papa még a céklát sem szerette, mert vörös. Igen szívélyesen viselkedett, mint mindenkivel. Van annyira profi, hogy tudja: ha velem beszélget, az jót tesz majd a nézettségnek. Míg Gyurcsányt négyszáznegyvenezren nézték, engem hétszázhatvanezren. Csak Győzikéné Bea asszony ért el ennél nagyobb nézettséget a szezonban. A sajtóban való kalandozásom egyébként pozitív mérleggel zárult, tehát annyira még nem toltak át a "bűnös" oldalra, hogy ne állnának szóba velem. Csak a Magyar Narancs, a rabmadarak heti ifjúsági bulletinja sunyizik.

- Nem tolták át? Tán nem politikai szándékú hiteltelenítési kísérlet az, amikor egyesek rasszistának, cigánygyűlölőnek nevezik, ahogy ez tavaly többször előfordult?

- György Péter már régóta így áll hozzám, de azzal a kijelentésével, amelyet az elfogulatlanságáról híres Klubrádióban tett, mármint hogy "a Fábry tényleg egy romagyűlölő rasszista", a végsőkre redukálta életművét. Ez már-már Pilinszky "szálkás" költészete. Bocs! Az ilyen típusú tényállításokért a Btk. szerint jelenleg maximálisan kettő év szabható ki nehéz vasban, jelezném finoman. Jeles eszteta elvtársunk kijelentéséért az ORTT elmarasztalta a rádiót - a kalapom mellé tűzhetem -, őt magát a büntetőbíróság első fokon, tárgyalás mellőzésével megrovásban részesítette, de folytatni fogjuk.

- Radnóti Sándor nyílt levelében viszont igazolta, hogy nincs önben fajgyűlölet. Igaz, szerinte nem csak a fajgyűlölők rasszisták. Megkönnyebbült?

- Döbbenetes, hogy egy ilyen mondatot 2005-ben a független magyar köztársaságban le lehetett írni. Én nem tartozom az általa kanonizált írói óvodához, nincs közöm a Holmi köréhez, nem vagyok a tanítványa, úgyhogy nem értem ezt a pökhendi stílust. A "büdös zsidóba", a "tetves cigányba" és a "buzi köcsögbe" pedig nincs mit beleérteni. A "cigánygyűlölő rasszista", amit az én fejemhez vágtak, ugyanebbe a paradigmába tartozik. A legfájdalmasabb, hogy a tárgyaláson megjelent a regényírók regényírója, Závada Pál - úgyhogy aznap este föl is hívtam. Szívszorítón komikus volt hallanom, amint elkezdte mesélni nekem emlékezetes cigányshowmat - úgy, ahogy György Péter előadta neki. Tévéje ugyanis nincs. Mindez tehát gyakorlatilag egyetlen ember fixa ideája, aki képes feltüzelni a "politikailag korrekt" terrorbrigádokat, meg csőbe húzni néhány balekot, aminek ez esetben Závadát is gondolom.

- Biztos, hogy a pereskedés a megfelelő forma a sérelmek megtorlására?

- Ha nem reagálnék, azzal elismerném az elhangzottakat, márpedig efféle bélyeggel könnyedén ellehetetleníthetik az embert. Ezekkel az "érvekkel" vitatkozni nem lehet, és nem is érdemes. "Amit állítanak, az olyan képtelenség, hogy megalázó lenne vitába szállni vele" - mondja Sebastian Haffner német történész. Nem maradt más lehetőségem. Azonban nem kizárólag személyes sérelem ez, és nem is csupán jeles esztétánkról van itten szó. Hanem a liberális fundamentalisták által évek óta gyakorolt technikáról: a megbélyegzésről, arról, hogy ha nem értesz egyet velük, akkor nem lehetsz más, mint fasiszta meg rasszista. Ezzel nem lehet mit kezdeni, de ha az ilyes hangon szólót kellően elmarasztalják, nemcsak ő, hanem az effajta technikák is szalonképtelenné válhatnak végre - és ez számomra ugyanolyan fontos. Többek között ugyanis ez a vezető értelmiségiek által is folyamatosan legitimált harcmodor teszi fullasztóan elviselhetetlenné szellemi életünket. S ami a legszomorúbb: ez a politika nyelve is. Az értelmiség a politika nyelvén szól, és ez végképp megengedhetetlen. Esetemben sem 2005-ben kezdődött a rasszistázás; egy műsorbéli viccel indult vagy hét éve, amikor azt találtam mondani: a két legnagyobb zsidó ünnep a hanuka és az Oscar-díj-átadás. Erre Kovács Zoltán az ÉS-ben egyenesen Csurka mellé térdepeltetett. Arról az apróságról feledkezett meg, hogy a mondás Woody Allentől származik. Ő is csurkista volna tán? Ez a PC-terroralakulat most ott tart, hogy a világ legszebb természetfilmjével, a Pingvinek vándorlásával kapcsolatban egyetlen megjegyzés kívánkozik ki belőle: miért nincs benne homokos pingvin? Ezeknek megfelelni nem lehet. Amit gyakorolnak: szellemi terror. Egyikük sem vette a fáradságot, hogy valóban kezdjen valamit a műsorommal, amely nyolcadik éve két-hárommillió nézővel mégiscsak döcörészik. Elemző kritika helyett saját irigységük, dühük tör felém köpések formájában, olykor - ne zárjuk ki - pártmegrendelésre. Ráadásul ennek az értelmiségnek aligha van joga éppen a cigányok ügyében bárkit is pellengérre állítani.

- Már miért ne lenne?

- Mert többnyire csak politikai pecsenyéjüket sütögetik a cigányok hátán. Ennek eklatáns példája az a bizonyos 2001-es levél, amelyben az "üldözött" zámolyi romák befogadását köszönték meg. Az ügyről ma már ugye tudható, hogy egy gyilkossággal a háttérben mentek el, hogy a szervező Krasznai József megrontotta az unokahúgát, annak apját pedig élő adásban vágta pofán a székesfehérvári televízióban, majd ez utóbbi, ország-világ előtt lezajlott aktusról csak annyit mondott: az nem úgy volt. Nádastól Esterházyig mégsem átallották ezt az "exodust" ötvenhathoz hasonlítani, és megköszönni a nyilvánvalóan aljas indokból, politikai szándékkal felhergelt cigányok menekvésének francia kezelését. Amúgy éppen az ÉS-ben csúszott át egy tanulmány, amely állítja: a "rabmadarak" köreiben meglehetős a cigányellenesség.

- Az értelmiség árulása - tervezett is írni egy könyvet ezzel a címmel. Miért nem az a mű készült el?

- Nem jutott rá idő, de ami késik, nem múlik. Egy normális, nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országban, mint amilyen Gabon vagy az ébredő Mali, Gyurcsány Ferencet például egész egyszerűen bíróság elé állítanák mondjuk az őszödi üdülőért vagy a Szalay utcai menzáért.

- Milyen törvénytelenséget követett el?

- Ha a törvények alkalmatlanok ezeknek az ügyeknek a szankcionálására, akkor nem jók a törvények. De mindenki bénultan asszisztál ahhoz, hogy maradjon minden, ahogyan van.

- Mindenki?

- Én a jobboldalt sem látom elég erősnek. Nyolc évük volt, hogy az aktákra rátegyék a kezüket. Képtelenek voltak rá. Nyolc évük volt, hogy egy normális közszolgálati televíziót hozzanak létre - semmi sem lett belőle. A Heti Választ és a Hír Tv-t is a végjátékban gründolták, mert rájöttek, hogy a média azért mégiscsak fontos, de ezt a fiúknak el kellett magyarázni. Igaz: Dávid harcolt itt Góliáttal. Aztán tizenöt éve képtelenek vagyunk egy normális alkotmányt létrehozni, a sztálini taknyolása és berhelése folyik németből rosszul lefordított paragrafusok alapján. Amikor a könyvelőm nem ért meg egy APEH-rendelkezést, ott azért valami nincs rendben. Egyik oldalon sem mutatkozott elég bátorság változtatni az alapokon.

- A változatlanság nem elsősorban a döntéshozók mulasztása?

- Nyilván. Az értelmiség krémje ugyanakkor mindent elkövet, hogy a jelenlegi garnitúrát hatalomban tartsa. Bárki jó, csak Orbán-Belzebúb ne jöjjön. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy Fejtő Ferenc több időt tölt Gyurcsány demagóggal, mint annak idején szegény József Attilával. Ott tartunk, hogy (Örök)mécs Imre - megélhetési halálraítélt - a saját bajtársai gyilkosainak utódpártjában fogja folytatni üdvös tevékenységét. Ez az a pont, ahonnan nincs hova hátrálnom. Amikor a Klubrádióban Darvas Iván kezét megfogja a színezett szőrzetű, haditudósításait általában szállodai szobákból adó Orosz József, és a magának milliárdokat privatizáló volt KISZ-titkárral hármasságot alkotva együtt hüppögnek ötvenhaton, akkor nem tudok tovább hátrálni. Amikor a magyar publicisták Leonardója, Váncsa István a Heti hetesben elmeséli, hogy Apró Antal tulajdonképpen a Gyed Marózzal azonos, akkor nem tudok hova hátralépni. Amikor Nádas Péter először Mihancsik Zsófia pártkatonának ad Medgyessy Pétert legitimáló interjút a Magyar Narancsban, majd ugyanezt megteszi Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban is, nincs hova hátrálnom. Amikor barátom, Friderikusz Sándor a közszolgálati televízióban fölteszi Orbán Viktornak a kérdést: "Ön antiszemita?", és Orbán nem borítja rá az asztalt, akkor nem tudok hova hátrálni.

- Dehogynem. A Fidesz-kampányba. Miért nem teszi?

- Meg sem kerestek, mert pontosan tudják, hogy politikai szereplést nem vállalok. Arról nem beszélve, hogy ez az új Fidesz-kampány úgy néz ki, mint egy barkácsáruház reklámja. Rossz a szín, szegény Varga Mihály úgy fest, mintha épp egy elektromos gereblyét akarna ránk tukmálni. Jó, tudom, hogy a választásokat funkcionális analfabéták döntik el az egész világon - de ez már nem az én asztalom. Tehát nem kívánok belekeveredni. Egyfelől persze viszket az ember, hogy esetleg odapörköljön egy ízeset, másfelől viszont annyira a politikától fog csöpögni most minden, hogy azt sem bánnám, ha a Showder kis sziget lehetne, ahol nem ugyanazt az őrjöngést kapja a néző, amit máshol.

- Mi alapján dönti el, hogy odaáll-e valaki vagy valami mellé? 98-ban még ott szónokolt az Orbán-kormány drogtörvénye elleni tüntetésen...

- Egyszerű ez. Egyetértek-e a szándékkal, van-e mögötte sandaság? Ha nincs, és egyetértek, politikai hovatartozástól függetlenül odaállok az ügy mellé. Kilencvennyolcban erősnek tetszett, hogy ha valakinél találnak egy csikket, azért bebörtönözhetik.

- Most is odaállna?

- Hívtak, de azt mondtam, mára olyannyira átpolitizálódott ez a téma, hogy inkább kihagyom. Egyébként nem egészséges minden tüntetést politikaiként kezelni. Most, amikor az egyházi iskolák tiltakoznak, mert nem kapják meg a pénzüket, máris Fidesz-huszároknak vannak kikiáltva. Csak arról hallani, hogy gyerekeket ki lehet-e vinni tüntetni. Miért, minket május elsején vagy április negyedikén végig lehetett hurcolni az egész városon? Valószínűleg persze egyik sem helyes, de azért beszéljünk már a lényegről is, arról, hogy a felekezeti iskolákat el akarják meszelni.

- Mégis, miért harcol olyan elkeseredetten az ellen, hogy "áttolják a bűnös oldalra"?

- Részben a nézőim miatt, részben pedig azért, mert én inkább morális, mint politikai kérdésekről beszélek. Ugyanakkor, mivel a diktatúra letéteményeseit nem fogadom el, más választásom nem nagyon van. Természetesen számomra a Hír Tv-n pöffeszkedő, többszörösen odakozmált Csintalan Sándor is elfogadhatatlan, amint Pozsgay Imre és Szűrös Mátyás jobboldal közeli jelenléte is az. Már annak sem örültem, hogy ő, az egykori moszkvai nagykövet kiáltotta ki a köztársaságot. Akkor látszott, hogy bizony farfekvéses ez a mi kis születő demokráciánk. Meggyőződésem, hogy Pozsgay jelenléte sem hoz annyi szavazatot, mint amennyit a jobboldal morális tartalékaiból elvisz. De ez legyen a Fidesz baja. Én csinálom a műsort, és ha nehéz lesz is, megpróbálok poénban maradni.

Az interjú lapunkban megjelent változatában Határ Győzőt pontatlanul idézve politikailag korrekt terrorbrigádokról írtunk a cikk elején. Rohambrigádokról van szó. Elnézést kérünk. (A szerk.)