Petőfi Sándor: Lenkei százada

Koszorút kötöttem
Cserfa-levelekbül,
Harmat csillog rajta
Örömkönnyeimbül...
Kinek adnám én ezt,
Kinek adnám másnak,
Mint vitéz Lenkei
Huszárszázadának?

Ez ám csak a század,
Ezek a legények!
Ősapáink mellé
Odaillenének.
Romlatlan bennök a
Régi jó magyar vér...
Bár adhatnék nekik
E dalnál nagyobb bért!

Dicső fiak ők! s ha
Énnekem nem hisztek,
Ám nézzetek oda,
Hogy mit cselekesznek.
Én elhallgatok, az
Ő tettök beszéljen...
Százszor kiáltjátok
Majd rájok az éljent.

A Dniester vizén
Túl, Mariampolban,
Lengyelország földén
Egy huszárezred van.
Szép magyar huszárok,
Fiatal legények,
Kutya-bajuk... vígan
Miért ne lennének?

Vigan vannak, össze-
Verik bokáikat;
De van ott egy század,
Amelyik nem vigad.
Míg világát éli
A vidám ezered,
Közűlök egy század
Búbánatnak ered.

Miért búslakodtok
Jó magyar huszárok?
Némelyik szeméből
Könny miért szivárog?
"Hogyne búslakodnánk,
Hogyne búslakodnánk,
Mikor veszélyben van
Édes magyar hazánk?

Rútul feni fogát
Rája tót, rác, német,
Hogy az istennyila
Őket ott ütné meg!
S minket, kik a hazát
Védeni szeretnék,
Itt idegen földön
Tart a kötelesség."

Igy emészti őket
A bú és a méreg...
Összesúgnak-búgnak...
Vajon mit beszélnek?
Hangjaik suttogók,
Arcuk titokteljes...
Egy nagy szándékjok van,
Nagy és veszedelmes.

Milyen gonoszságot
Forralnak magokban,
Hogy nem beszélnek fönn-
Szóval, csak titokban?
Mily istentelenség
Forog elméjökben,
Hogy alattomban kell
Eljárniok ebben?

Nem istentelenség,
Amit ők akarnak:
Segítséget vinni
A bántott magyarnak,
Segítségül menni
Hazájok földére,
Melyre immár foly a
Gazda-nemzet vére.

Ez a jó huszárok
Szívbeli szándoka,
És hogy ezt titkolják,
Van annak nagy oka...
Odajutottunk már,
Hogy csak titkon lehet
Tégedet érezni,
Szent hazaszeretet!

Éjnek éjszakáján
Kiállott a század
Od' a partra, melyet
A Dniester áztat...
A folyónál pihent
Egykor vitéz Árpád,
Mielőtt bevette
Attila országát.

E szent helyen álltak
A derék huszárok,
Itten nyílt ama szent
Esküvésre szájok,
Hogy meg fogja őket
Látni Magyarország,
Hogy Magyarországot
Védelmezni fogják!

És midőn az esküt
Elmondották vóna,
Beléugrattak a
Dniester folyóba,
S jó paripáik az
Éji sötétségben
Általusztak velök
Szépen szerencsésen.

S jöttek hazafelé,
Jöttek, jövögettek,
Hát egyszer mögöttök
Kit pillantanak meg?
Lenkei kapitány,
Az ő kapitányok,
Ez iparkodott nagy
Sebesen utánok:

"Álljatok, legények,
Forduljatok vissza,
A generális küld,
Hogy híjalak vissza!"
Hanem a huszárok
Nem fordultak vissza,
Sőt a kapitánynak
Igy feleltek vissza:

"Kapitány uram, mi
Engedelmeskedünk
Ugy, ha előre megy,
És nem hátra velünk.
Vitéz kapitány úr,
Legyen a vezérünk,
Ilyen ember kell, mint
Kapitány ur, nékünk!

Annyi szent, hogy minket
Vissza nem visz innen
Sem a generális
Sem pedig az isten.
Kötelességünkről
Ne beszéljen nékünk,
Szentebb a haza, mint
A kötelességünk!"

Tőről vágott magyar
Ember a kapitány,
Nem igen téríté
Seregét ezután.
Ment velök, nem hátra,
De szépen előre,
És elértek édes
Hazájok földére.

Itt a haza földén,
Hová vont szívetek,
Forró öleléssel
Üdvözlünk titeket,
Vitéz jó testvérek,
Üdvözlünk ezerszer...
Beszéljen akármit
A hadügyminiszter!

Pest, 1848. augusztus

Lenkey János

Gömöri származású köznemesi családba született. Egy utászkari iskola elvégzése után, 1822-ben lépett a császári hadseregbe. 1848 tavaszán százados a 6. Württembergi huszárezrednél és egységével, az ezredesi osztály 2. századával, aminek a parancsnoka volt, Galíciában állomásozott. Egy Stanisleuban történt lengyel forradalmi megmozdulás brutális leverése kapcsán összeütközésbe került parancsnokával, Alfred Paar ezredessel. Az összeütközés odáig vezetett, hogy az ezred egy százada Lenkey János és Fiáth Pompejus főhadnagy és Harsányi Bálint őrmester vezetésével, kalandos körülmények között Magyarországra szökött.

A csak nemrégiben hivatalba lépő Mészáros Lázár hadügyminiszternek súlyos problémát jelentett Lenkey századának szökése. Az osztrák hadügyminisztérium követelte Lenkey megbüntetését, a magyar közvélemény azonban lelkesen a szökött katonák mellé állt. Fennállt a veszély, hogy Latour bécsi hadügyminiszter az ügyre hivatkozva megtagadja a magyar sorozású ezredek már megígért hazaszállítását, ezért Mészárosnak kockára kellett tennie még meg sem szerzett népszerűségét. A magyar hadügyminisztérium nyilatkozatban ítélte el Lenkey századának szökését és elrendelte az ügy kivizsgálását. Ekkor született Petőfi Sándor Lenkei százada című verse, melyben a költő kiáll Lenkey mellett és elítéli a magyar hadügyminiszter eljárását. A megoldás végül az lett, hogy a századot „büntetésül” beosztották a szerb felkelők ellen felállított seregbe. A század becsülettel végigharcolta a délvidéki háborút, jutalmul Lenkey Jánost októberben ezredessé léptették elő és kinevezték az alakuló első honvéd huszárezred, a 13. Hunyadi huszárezred parancsnokának. Az ő ezredébe osztották be ideiglenesen Rózsa Sándornak a hazáért harcolni kész betyárjait, mintegy százötven főt.

már megint ezek a rohadt kommunisták csinálnak áltörténelmi filmet! a szellemi kútmérgezők!

Jó dráma, de ahogy még a legjelentéktelenebb kis népecskének a legpincuribb kis győzelméből is óriási, győzelmi orgiákkal teli filmeket lehet készíteni, addig a magyar filmgyártás úgy néz ki minden áron kerülte és kerüli a magyar győzelmekről szóló filmeket. Ami kár, mert volt egy pár. Pl a forradalomról lehetne készíteni egy epikus filmet tele sok győzelmes harccal,még akkor is ha a vége a világosi fegyverletétel lett.

" A kezdet kezdetén kétféle filmi megoldás kínálkozott számunkra: vagy az eredeti történetet dolgozzuk föl, amely fordulatos és izgalmas, ha úgy tetszik, hazafias kalandfilmnek is elképzelhető, vagy teremtünk egy olyan metaforát, amelyben a „történelem lelke” nyilatkozik meg."

(Csoóri Sándor)

hogy lehetsz ilyen hülye Csoóri, a kommunista barátaid súgtak? merjünk kicsik lenni?

ez a történelem lelke egy hazaáruló diktatúrában?

Decemberben a Bakonyi Sándor honvéd tábornok parancsnoksága alatt álló bácskai hadtest egyik dandárjának parancsnoka lett. Bakonyi Sándor december 16-án elhagyta a szabadságharc ügyét és utóda Esterházy Sándor tábornok nem volt hajlandó végrehajtani az Országos Honvédelmi Bizottmány parancsait. A január közepén Verbászon tartott tiszti gyűlésen Esterházy tiszttársaival együtt kijelentette, hogy nem hajlandó császári reguláris csapatok ellen harcolni. A hadtestet a felbomlástól gróf Vécsey Károly ezredes, Lenkey János és Baudisz József százados határozott fellépése mentette meg.

Március 15-én tábornokká léptették elő és a komáromi várőrség parancsnokává nevezték ki. Bejutott az ostromzár alatt álló várba és Guyon Richárd tábornok megérkezéséig, 1849. április 20-áig ő volt a vár parancsnoka is. Guyon és Lenkey kinevezése a komáromi várba szükségmegoldás volt, Kossuth így akarta megoldani azt a problémát, hogy a hadsereg márciusi átszervezésekor a főseregnél nem jutott nekik megfelelő beosztás. Lenkey a komáromi várban lelkiismeretesen ellátta feladatát.

A március 3-ai tiszafüredi zendülésben Guyon – egyedüliként a fontosabb beosztású tisztek közül – Henryk Dembińskit támogatta. Ekkorra kezelhetetlenné vált Görgey és Guyon ellentéte, és Görgey a hadsereg átszervezésekor március 7-én feloszlatta Guyon hadosztályát és a többi hadosztály feltöltésére fordította. Kossuth Lajos nem értett egyet a „branyiszkói győztes” mellőzésével, ezért március 15-én Guyon Richárdot vezérőrnaggyá és a komáromi vár parancsnokává nevezte ki. Az ostrom alatt álló erősségbe azonban csak április 20-án tudott bejutni. Bejutása előtt, április 19-én még részt vett a nagysallói ütközetben. Komáromban nézeteltérése volt a várőrség parancsnokával, Lenkey János vezérőrnaggyal és a komáromi polgári vezetéssel is, ezért Görgey május 28-án felmentette beosztásából.

Május végén a Tisza körül alakuló lovashadosztály parancsnokságával bízták meg, de beosztását betegsége miatt nem vette át. A harcokban a továbbiakban nem vett részt. A világosi fegyverletétel után cári, majd osztrák fogságba került. Ő is az aradi vértanúk perének egyik vádlottja volt, de pszichés betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta ezért az eljárást megszüntették ellene. Elborult elmével az aradi vár börtönében halt meg. Sírja ma szülővárosában Egerben van. 

  1848 májusának végén hihetetlen hír söpört végig a galíciai (dél-lengyelországi) fohad-parancsnokság területén: egy teljes huszárszázad a tisztek vezetésével megszökött. A szökés a legdurvább katonai kihágásnak számít. A galíciai Mariampolból május 28-án indult útnak a 6. (Württemberg) huszárezred 2. százada Lenkey János elso kapitány vezetésével. A szökést a hazai hírek, a helyi forradalmi érzelmu ifjúsággal való barátság, és egy szomorú esemény indította el. (Egy helyi tüntetésen a császári-királyi gyalogság sortüze megölt egy lengyel diákot.) A szökött század május 31-én vonult be Mármarosszigetre, a helyi lakosság örömujjongásának közepette. Mészáros Lázár hadügyminiszter azonban nem volt mámoros hangulatban, de a közvélemény a huszárok mellé állt, így eltekintett a büntetéstol. Lenkey századát Szegedre vezényelték, majd a szerbek ellen vonuló hadseregbe osztották be oket. Egy részük decemberig Bácskában harcolt a szerbek ellen, késobb Péterváradra kerültek. A század másik része Vécsey hadosztályában harcolta végig a szabadságharcot a komáromi kapitulációig. Lenkeyt 1848 oszén a Hunyadi-huszárezred szervezésével bízták meg, 1849 márciusában tábornok lett. Világos után Haynau halálra ítélte a tábornokot, azonban az aradi börtönben megőrült és így halt meg.