„ Mivel nagyszerű jogász volt gyakran lehengerelte az embereket. Igazából nem is lehetett vele vitázni. Ez bizonyos neheztelést keltett azokban az emberekben, akik beszéltek vele. Túl okos volt és egy diplomatának nem kell túl okosnak lennie. Ezzel aztán jó sok ellenséget szerzett magának. ”
– Erling Bjöl politológus
Povl Bang-Jensen, (1909. – 1959.) dán diplomata.
A második világháború idején a washingtoni dán nagykövetség munkatársa volt.
Az 1956-os forradalom ügyét vizsgáló ENSZ-bizottság másodtitkára volt. Mivel nem volt hajlandó a magyar tanúk nevét és adatait tartalmazó iratokat leadni az ENSZ-főtitkárság irattárában, Dag Hammarskjöld, az ENSZ akkori főtitkára fegyelmi eljárást indított ellene.
Az ENSZ Közgyűlésen a „magyar ügy” tárgyalása 1959. november 25-én volt esedékes. Ezen a napon Bang-Jensent a New York-i Alley Pond Parkban átlőtt jobb halántékkal találták (egyébként balkezes volt). Halálát öngyilkosságnak minősítették.
A rendőrségi jegyzőkönyvekben már ekkor különböző halálozási dátumok szerepelnek (25 vagy 26-a). A testét 28-án már elhamvasztották, pedig felmerült a gyomorban gyanús idegen anyag jelenléte. Hamvait Dániában temették el.
Dag Hammarskjöld
svéd Nobel-békedíjas diplomata, az ENSZ második főtitkára. Hjalmar Hammarskjöld miniszterelnök (1914-1917) negyedik, egyben legkisebb gyermeke.
A 30-as és 40-es években dolgozott a Nemzeti Banknál, a Pénzügyminisztériumnál, és a Külügyminisztériumban, mint államtitkár. Bár több szociáldemokrata kormány munkájában részt vett, soha nem lépett be a pártba. 1954-ben beválasztották a Svéd Akadémiába.
1953-ban Dag Hammarskjöld az ötödik főtitkárjelölt volt, ugyanis az első négyet a Szovjetunió nem fogadta el. Az ENSZ 1953. április 7–10. ülésén választották az ENSZ főtitkárává. Székfoglaló beszédét egy svéd imádságból vett idézettel fejezte be: "Legmélyebb imánkban nem a győzelemért, hanem a békéért könyörgünk". Közbenjárására 1955-ben Kína szabadon bocsátott 15 amerikai pilótát, akik a Koreai háború idején estek fogságba.
Utolsó írka