A 2011-es arab tavasszal komoly változások mentek végbe a Közel-Keleten. A hagyományos szövetségek felbomlottak, s újfajta rend kezdett kialakulni a térségben. Franciaország befolyása például csökkent Tunéziában Zine el-Abidine Ben Ali megbuktatásával, de az Egyesült Államok is aggódva szemlélte az egyiptomi történéseket Mohamed Morszi hatalomra kerülésével. Líbiában szintén képlékeny a helyzet, a lakosságnál annyi fegyver gyűlt össze, hogy továbbra sem csökkent a polgárháború veszélye.
Alighanem a Nyugatot is meglepte, hogy a Hoszni Mubarak idején a térség stabilitását biztosító Egyiptomban alig egy évvel Mohamed Morszi hatalomra kerülése után megbuktatja a hadsereg az elnök hatalmát. Ez azért is érhette váratlanul a nemzetközi szereplőket, mert Morszi több olyan lépést tett, amelyekkel visszaszorította a hadsereg befolyását, s olyan cikkek is megjelentek, amelyek szerint a hadsereg már elfogadta Morszit az ország vezetőjeként.
A Morszi mellett tüntető Muzulmán Testvériség szerint az Egyesült Államok állhat a hadsereg közbelépése, a vezérkari főnök Abdel-Fattah al-Sziszi által kezdeményezett katonai hatalomátvétel mögött. Erre azonban semmiféle jel sem utal, sőt Washington éppen a megbuktatott elnök szabadon engedését követelte, Barack Obama elnök pedig az Egyiptomban minden évben folyósított segély felülvizsgálatát kezdeményezte. Arra sincs bizonyíték, hogy Rijád (Szaúd-Arábia fővárosa) állna az egyiptomi események mögött. De az tény, hogy akadnak érdekes egybeesések, illetve Rijád és az Öböl többi országa jelentős befolyást gyakorolhat az események további alakulására.
Morszi (vagy Murszi) hazájában végezte iskoláit, később az egyiptomi kormány ösztöndíjban részesítette, hogy doktori (PhD) képzését az Egyesült Államokban folytathassa. 2000 és 2005 között az alsóház tagja volt, és prominens képviselője a Muszlim Testvériségnek. A 2011-es nílusi forradalom után alapító elnöke lett az iszlamista Szabadság és Igazságosság Pártjának, amely szorosan kötődik a Testvériséghez.
2012 novemberében ideiglenes jelleggel teljhatalommal ruházta fel az elnöki pozíciót a „nemzet védelme” érdekében, amelynek következtében széleskörű tüntetések kezdődtek a hatalma ellen.Abd el-Fattáh esz-Szíszi altábornagy, védelmi miniszter a hadsereg nevében 48 órás ultimátumot adott a tüntetők igényeinek kielégítésére, ellenkező esetben beavatkozással fenyegetve. Morszi visszautasította, hogy engedményeket tegyen a politikába avatkozó katonaságnak, így július 3-án megbuktatták és házi őrizetbe helyezték, bejelentve elnökségének végét és az alkotmány felfüggesztését. Másnap az alkotmánybíróság elnökét, Adli Manszúrt iktatták be az elnökségbe, akinek legitimitását Morszi és hívei tagadják. Az elnök letételét követő napokban számos munkatársát és követőjét is elfogták, miközben a folytatódó tüntetések mellett Morszi-párti ellentüntetések is kialakultak, véres összecsapásokba torkollva. A külügyminisztérium július 10-én bejelentette, hogy Morszi egy közelebbről meg nem jelölt, biztos helyen van, amit nem hagyhat el, részben saját biztonsága érdekében. A bejelentés szerint vádemelés nem történt ellene, és a legnagyobb tiszteletadással bánnak vele

KáKánBéKa
Molnár V. Attila botanikus, Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék

Utolsó írka