"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
hordozd szívedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen."
Radnóti
Toroczkai László: - Ez alatt az idő alatt tettél tehát beismerő vallomásokat. Ezután többet nem?
Tánczos Gábor: - Nem, később már nem. Ezután a szombathelyi fogdába kerültem, majd a szombathelyi börtönbe. Ott is tettek mellém valakit, és nem véletlenül. Ez a cellatársam is próbált megtörni, de nem sikerült neki. Volt olyan, amikor nem úgy viselkedtem, ahogy ő elvárta volna, akkor volt, hogy ütött. Az első fokú ítéletet követően nyolc hónapot töltöttem a váci börtönben, ott egyedül voltam a zárkában, nem volt különösebb gondom. Mivel a bíróság másodfokon visszadobta az ügyet, én is visszakerültem Szombathelyre. Ott is tűrhető volt. Amikor újra első fok lett, akkor Sopronkőhidára szállítottak, ahol direkt mindig megnézték, hogy kit raknak mellém, négyen voltunk egy zárkában, úgyhogy ott sem volt probléma. A zárkatársak normálisak voltak. Amikor jogerős lett az ítélet, akkor Budapestre, a Kozma utcai Gyűjtőbe szállítottak, az új „B” objektumba. Ott az elején próbált rám állni valaki, jeleztem, hogy zaklatnak, ezért külön raktak.
- Fizikailag is bepróbálkozott?
- Igen, de rögtön jeleztem neki, hogy úgy próbáljon bántani, hogy nehogy Somos úr, az ügyvédem tudomást szerezzen róla. Somos úr megmondta, hogy mindig váratlanul fog érkezni, s ha észreveszi, hogy bármilyen bántódásom esett, azonnal intézkedni fog. S tényleg mindig váratlanul érkezett hozzám, a börtönbe. Ezután három évig teljesen külön voltam, egyedül, majd ezután jött az eset, amelyet a televíziókban mutogattak, hajkurásztak. Az akkori zárkatársam, Kertész Ferenc azt állította az újságíróknak, hogy én bevallottam, s ő rajta meg is mutattam, hogy miként követtem el a gyilkosságot. Holott én neki és az őröknek, és bárki másnak is csak azt mondtam el, hogy az ítéletben leírtak szerint hogyan lett elkövetve a bűncselekmény, (ez ordító ferdítési hazugság mondjuk, ordít róla, hogy akar hazudni azoknak is, akiknek elmondta, hogyan ölt, őt is meg akarja győzni) de semmit sem mutattam. Kertész pedig azzal fenyegetőzött, hogy hívja a TV2-t és elmondja, hogy én bevallottam a gyilkosságot. Az őrök is mondták, hogy ezt ne vegyem komolyan, mert ha egy újságíró rákérdez, hogy mondjon konkrétumokat, nem tudna mondani semmit sem.
Kertész Ferenc fogvatartott jegyzőkönyvbe diktálta: Tánczos Gábor meg is mutatta rajta, hogyan végzett kilenc éve a körmendi kislánnyal. Tánczos ismét tagad.
Kertész állítja Tánczos Gábor valóban gyilkolt, s ezt elmondta neki. A rablásért és más ügyekért elítélt Kertész szerint a verés ürügyén akarta Tánczos eltávolítani őt maga mellől.
- Először akkor kerültem a zárkájába, amikor a strasbourgi panaszát elutasították. Mellé tettek vigyázni rá, nehogy kárt tegyen magában. Időnként lehangolt volt, máskor dührohamokat kapott. Idebenn a bűn a téma, ki miért került ide. Sokszor és nagyon részletesen elmondta a bűncselekményét: azon a tavaszi napon Zsófi, a körmendi kislány, egy barátnőjével beszélgetett az utcán. Gábor már korábban is figyelte a szőke lányt, aki észrevette, és beszólt neki: "Mit nézel, te nagyfejű!" Ettől lett dühös. Amikor a gyilkosságról mesélt, kérdezgettem, és leírtam, amiket mondott. Egy este rajtam rekonstruálta, hogyan vágta el a 11 éves gyerek torkát. Bal karjával lenyomta a mellem, szabad kezével mutatta, hogyan vágott. Azt is mondta, hogy a vérnek legalább 50 centiméterre kellett volna spriccelnie, nem érti, miért nem így történt. Sohasem felejtem el a tekintetét. Őrület izzott a szemében. Amikor a tévében rendőrt lát, köpköd és káromkodik, néha kiönti az ételét, attól fél, hogy megmérgezik. Ha egy újságban vagy tévében kislányt lát, előjönnek a piszkos gondolatai. Van idebent pornólap, de ami abban van, az nem érdekli - magyarázza Kertész, aki Tánczos neki tett vallomását bv-s jegyzőkönyvbe is rögzíttette. Szerinte úgy bánnak az intézetben a körmendi gyerekgyilkossal, mint a hímes tojással, mert a média nagy felhajtást csinál körülötte. A zárkabeli bántalmazás azért sem lehet igaz, mert az őrök asztala pont a cella ajtajánál van, minden pisszenést hallanának. - Én nem bántottam. Egyszerűen így akart elrakatni maga mellől, mert túl sokat tudok - állítja a fogvatartott, aki egy év múlva szabadul, addig is dolgozik, cipőket varr.
Tánczos 9 éve nem dolgozik, nem tanul, sőt állítólag még a sétákra sem akar kimenni. Jövőre szabadulhat, ha rendesen viselkedik, de fél emberek közé menni.
Utolsó írka