:D

nem hazug média, :D zsidó- ! azon pedig nem lehet változtatni :D

"Hát most ehhez mit tegyünk hozzá? Az ilyesmivel kapcsolatban mindig egyetlen reakciónk volt, az, hogy közzétettük. Aztán lehetett mindig vitatkozni a dolgon, észre sem véve, hogy vannak dolgok, amelyekkel nem kell vitatkozni. De persze ettől még lehet. Csak felesleges. Ha ennyi idős korban valakinek ilyen fix elméletei vannak, azt az Úristen sem fogja kirobbantani belőlük, de bennünket nem is az elmélet zavar. Inkább a világkép. S a kor."

egyébként most komolyra:

már kezdődik a zsidósodás:

"nem támogatom a kisebb parlamentet, mert csak ezredeket lehet vele spórolni, ezért semmi értelme"

siffer andrás

tip. szdsz-es álindok, h megtartsuk a régit

Először azt hittem fotóshopp.

de lehozta az index is.

Az izlandi Eyjafjallajokull kitörésénél számos fotósnak sikerült megörökítenie a kráter feletti hamufelhőben megjelenő villámokat.

Küldön Nektek ezt a dalt. Az újrakezdés dalát. Amikor semmi nem számít: a múlt elmúlt. A ma van és a holnap, amikor újrakezdünk mindent. Az utolsó percünkig újrakezdünk mindent...

Hallgassátok szeretettel Edith Piaf híres Non, rien de rien (non, je ne regrette de rien... - Nem bánok semmit sem) c. dalát:
 

A Wikipédiából másoltam ki az életére vonatkozó adatokat. Több filmet is forgattak nem mindennapi életéról, pályájáról. Sőt színdarabor is írtak róla.

Dr. Tóth Zoltán József

jogász, politológus, egyetemi tanár

Donna (Cara)mba 2010.04.19. 11:04:35

De rég láttam a filmet! És milyen szívesen megnézném újra!Akkor tudom, nagyon felkavarta a lelkemet.

A YourVideo (yv.hu) oldalról beágyazott videokkal három féle probléma akadhat, akkor is, ha az eredeti oldalon nézed a filmet:

Ó, nem, nem óvodában jártam. A körzeti orvosnál, mai nevén házi orvos. A rendelő várójában szokatlanul kevesen voltunk. Mint utóbb kiderült, a doktorúr éppen a rendőrségen van visszaszerezni a rendelő komplett technikai apparátusát, amit egy beteg még rendelés előtt méltóztatott „ablakon történő bemászás, áru ablakon kiadása” módszerével birtokba venni, és a helyszínről a lehető legfeltűnőbb módon távozva megsétáltatni. Akciója sikerrel járt, az egész utca látta, miként botorkál hóna alatt egy asztali számítógéppel és faxszal. A nyomtatót azért nem vitte magával, mert túl nagy volt. Két-három pecsét viszont elfért a zsebében. Talán recepteket akart osztogatni a Blaha Lujza téren.

Ez lehetne annak az új társasjátéknak a címe, ami az utóbbi hetekben-hónapokban jött divatba. Nem, ezt a játékot nem a Magyar Gárda tagjai játszák egy unalmas éjszakai őrségben. Ez annál sokkal izgalmasabb. Ezt, kérem szépen, a magyar igazságszolgáltatás és a balliberális politikai elit tagjai játszák egymással. Mi, az egyszeri állampolgár vagyunk a nézők. Én helyenként meglehetősen szórakoztatónak találom, habár olykor vontatottnak tűnik. Hogy mi a játékszabály? – Nagyon egyszerű. Adva van a tábla, amin szerepel Magyarország, és néhány olyan állam, ahol nincs kiadatási egyezménye a magyar államnak. Továbbá egyszer a feneketlen bendőjű balliberális politikai elitet, valamint az igazságszolgáltatást jelképező figurák. Mindkét félnek van dobása. Pontosabban a balliberális bábuknak már nagyon sok dobása volt, igaz, mostanában egyre kevesebb. Az utolsó dobása az, hogy megszerzi az izraeli állampolgárságot. Ez egy értékes dobás, mivel Izrael olyan, - a nemzetközi egyezményeket nyíltan telibe fosó - állam, amelyik mindig megvédi a polgárait. Az igazságszolgáltatásnak igyekeznie kéne hatosokat dobni, hogy utolérje az Izrael mezőbe lépni készülő balliberális politikai elit figuráit. Mit mondjak, egyelőre nem dobnak szerencsés kézzel az igazságszolgák.

Itt van például ennek a Hagyó Miklósnak az esete. Nincs olyan centralista MDF-es szavazó, vagy Reakciós konzervatív (muhaha) blogger, aki megmondta volna, hogy zsidó. Én ugyan meg voltam róla győződve, de tisztára hülyének néztek. Abban azért egyetértettek sokan egy ideje, hogy ez a Hagyó valamilyen játékot játszik. Volt néhány egész jó dobása az utóbbi időben. Az ingatlanjait vagy a gyermeke nevére, vagy valamely párttársáéra íratta. Ezek olyan dobások voltak, amiből egyenesen következett, hogy valami nagyot akar lépni. Kövezzenek meg, én nem hittem el neki, hogy a mentelmi joga megszűnvén, majd a magyar igazságszolgáltatás eljárásának, sőt eljárásainak aláveti magát. Amennyiben ezt megtette volna, kibaszott hosszú ideig nem lett volna alkalma újat dobni. Fogalmazzunk úgy, rendesen kimaradt volna a játékból. Nem tudom, milyen érzés lehet számára, és a példáját hamarosan tömegesen követők számára ez a kényszerű coming out. Annyi bizonyos, hogy a „Fogjunk Zsidót!” játékban nyerőnek számító dobás.