Mitől különleges Isten?  Leginkább attól, hogy a semmiből megteremtette a világmindenséget és benne az embert. Azt hiszem, mostanában senki nem fogja ezt utána csinálni. Honnan tudom, hogy valóban Isten teremtette a világot? Természetesen nem tudom, de úgy vélem, az ősrobbanás nem magyarázat arra, hogy a semmiből egyszer csak valami lett. Az ősrobbanás az anyagban következett be. De honnan lett az anyag? Na, itt bukik meg a materializmus! Képtelen elfogadható magyarázatot adni a matéria keletkezésére. Semmivel sem meggyőzőbbek a materialisták érvei, mint a keresztényeké. Ott van ez a megszámlálhatatlan csillag és bolygó, lógnak a fekete semmiben, és pusztán egy bazi nagy robbanástól éppen úgy forognak, ahogy kell. Nem esnek bele a semmibe, mert mindeniknek van valamilyen, ma még ismeretlen tömegközéppontja, amelyhez viszonyítva különböző, ma még nem ismert erők (túl a gravitáción) ott tartják a helyükön. Elég sok itt az ismeretlen ahhoz, hogy korrekt tudományos magyarázatot adjunk a világegyetem működésére. Aztán itt van az, a tudományos materialisták körében népszerű, és máshol sem megvetett elmélet, amely szerint a modellezés segítségével általános igazságokat határozhatunk meg. A tudományos modellezés alapja a matematika, amelyhez én nem értek, ezért nem is bonyolódnék bele. Az viszont tény, hogy a matematikai alapú modellezés során összehasonlításokat végzünk annak érdekében, hogy akár diszciplínán belüli, illetve interdiszciplináris vonatkozásban általános igazságokat írhassunk körül. Ebből kiindulva, ha azt vesszük, hogy Isten a saját hasonlatosságára teremtett minket, akkor a „működésünk” analógiájára következtethetünk az Ő működésére. Az embert az elméje, és amit azzal képes teremteni, tette emberré, mondják egyesek. Vagyis az ember szellemi, tehát anyagtalan ereje képes civilizációkat, fogyasztói társadalmat építeni, benne azzal a rengeteg eszközzel, amelyekre szükségünk van különböző igényeink kielégítésére. Ha mi, emberek erre képesek vagyunk, miért ne lehetne erre képes egy olyan lény, amely számunkra felfoghatatlanul intelligens? Ha létezik a tökéletlen ember, miért ne létezne egy tökéletes lény is? Éppenséggel a tudományos evolucionizmus logikája szerint muszáj megneveznünk Istent. Amennyiben a fejlődés töretlen, és időtlen idők óta tart, léteznie kell Istennek, aki a szellemével megteremtette az anyagi világot. Ez volna a valódi evolucionizmus végső következtetése. Mégis az evolucionisták saját dogmáik börtönébe zárják önmagukat, és a materializmus nehéz lakatjának zára kattan. A materializmus a tudomány fejlődésének kerékkötője. Ideje lenne átadni az enyészetnek ezt soha be nem bizonyítható elméletet, de legalábbis száműzni a tudomány világából. 

Már csak egy lényeges kérdés maradt hátra: Ellenkezik-e az evolucionizmus elmélete a teremtéselmélettel? Kapásból azt mondhatnánk, hogy igen. Azonban a fentebb kifejtett álláspontom értelmében én nem tennék elhamarkodott kijelentést. Mi is valójában az evolucionizmus? Egy elmélet, amely szerint az élet fejlődése az egyszerűtől a bonyolult felé halad. Vagyis egykor egysejtűekből fejlődött ki a földi élet, és egyenes vonalon haladva eljutottunk az emberi fajig, és sok más fajhoz a flórát és faunát tekintve. Hogyan lenne ez összeegyeztethető a teremtéssel? Nem tudom, én nem voltam ott, amikor Isten teremtette a Földet, és rajta a növényeket, állatokat és az embert. Akár úgy is teremthetett, hogy magokat, csírákat plántált el a földben, amelyet élőhelyünkként adott nekünk. Miért ne tehette volna? Ismét visszakanyarodnék arra az analógiára, ha Isten a maga hasonlatosságára teremtett minket, talán Istent utánozzuk, amikor magvakat ültetünk, és pontosan tudjuk, mi fejlődik ki belőle. Isten miért ne ültethetett volna magokat, amelyekről tudta, hogy mivé fejlődnek? Neki az idő nem tényező, mire a magokból termő növények lettek, addigra elkészült az ember is. Felfoghatjuk ez az időt egy napnak is. Miért ne? A növények változásai a háziasítás során az évezredes emberi történelem része. Nekünk évezredes, Isten időérzékéről mit sem tudok. A kultúrnövényeink, háziállataink változáson, fejlődésen mentek keresztül az idők folyamán. A genetikailag hasznos tulajdonságok az ember segítségével örökítődtek. Természetesen a környezeti behatások is hozzájárultak a flóra és fauna alakulásához. Vegyük csak az éghajlatváltozásokat. Amennyiben elfogadjuk, hogy az embert Isten áldotta meg értelemmel, ennek az adománynak bizonyára fontos része, hogy az általa teremtett világot a lehető legjobb hatásfokkal legyünk képesek használni. Az isteni teremtés lüktető életet lehelt a világmindenségbe. Szerintem Isten nem azért teremtette a világmindenséget, hogy aztán magára hagyja. Nyilvánvaló, hogy a teremtési aktusba belekalkulálta az idő és a tér hatását teremtményeire. Az értelmet is azért adta nekünk, hogy a világban való boldogulásunk minden egyes nehézsége során ne neki kelljen támogatnia minket. Bizonyos, hogy Isten belekalkulálta művébe teremtményei fejlődésének lehetőségét. Az evolúciót, a genetikai örökítő anyag változásának lehetőségét is Istentől kellett kapnunk. Ez is része a műnek. Az, hogy mi értelmileg odáig fejlődtünk, hogy képesek vagyunk látni a Nagy Mű néhány részletének működését, nem jelenti azt, hogy reménykedhetünk, és egyszer mi is Istenekké válunk. Hiszen nem ismerjük a fejlődés eredetét és célját sem. Addig viszont arra alapozva, hogy a mai szőlő nagyobb szemű és édesebb, mint korábbi vad változata, és bor is finomabb belőle, nem lehet kijelenteni, hogy értjük a szőlő létezésének okát.