Az előző alkalommal azon történészek közül választottam ki egyet, akik úgy gondolják, Ménrót nem lehet Nimród. Györffy Györgyre esett a választásom, ugyanis ő e csoport legnevesebb képviselője, az ő elmélete a legösszetettebb, s mint egy állatorvosi lovon, be lehetett rajt mutatni a történészek jellemző hozzáállását a magyarság történetéhez, eredetéhez.

 Bár a középkorban - meglepő módon, ha valaki Nimródot írt, akkor még Nimródot értettek alatta (a 4.-13. században a nyugat-európai bibliákban is Menrótnak írták Nimródot), a modern ideológiákon nevelkedett kutatók tudják, hogy nem szabad azt érteni, ami le vagyon írva, hanem mögöttes tartalmat kell keresni neki, így Nimródot is megpróbálták átértelmezni mindenné, amivé csak nem szégyellték (Kazár kagán, honfoglalás kori szláv fejedelem, osztják erdei Isten, stb.).

 Legnagyobb csodálkozásomra, az egyik „kedvencem”, Kristó Gyula azon tudósok közé tartozik, akik úgy gondolják, Nimród márpedig Nimród. Természetesen szerinte is csak tévedés történt, de ne szaladjunk a dolgok elébe, tovább után minden kiderül.

 Kristó doktor nem viszi túlzásba az összeesküvés elméletek gyártását. A következő álláspontot fogalmazza meg Magyar Historiográfia I. című művében, idézem:

 „ (…) Magyarországon a 14. sz. közepén a francia hatás domináns volt, s hogy akkoriban nálunk a párizsi szellemi életet minimális késéssel lehetett nyomon követni. A második krónikaszerkesztés teológiailag képzett író redaktora könnyűszerrel rájött arra, hogy fő forrásában, az első szerkesztés előszavában durva hiba van, ugyanis Nemprot nem a Jáfet-, hanem a Kám utodók sorába tartozik. Mivel Nemprot a Noétól megátkozott Kám utóda volt és a szerző a bibliában csupa negatív dolgot olvashatott Nemprotról, ezért a magyarokat megtette a legelőkelőbbnek tartott Noé-fiú, Jáfet leszármazottainak. Ezzel lemosta a magyarságról a kámita eredet szégyenfoltját és a magyarok Don vidéki őshazáját a Jáfet fiak birodalmába sorozta be.”

 Nála egyszerű a képlet, a bumburnyák magyarokhoz francia hatásra a 14. század közepére végre valahára megérkezett a kultúra, és akadt végre egy olyan „teológiailag képzett író redaktor”, aki észrevette a durva hibát, ugyanis Nemprot nem a Jáfet hanem a Kám utódok sorába tartozik, majd korrigálta elődjét és így lemosta a magyarságról a kámita eredet szégyenfoltját.

 Györffy György esetében nagyrészt ellőttem puskaporomat, ezért sokszor visszautalnék majd önmagamra. Ismét pontokba szedném észrevételeimet.

1.      Először is a Bibliában nem olvashatott túl sok rosszat Nimródról, legfeljebb Josephus Flaviusnál. A két forrást nem illik összekeverni Kristó úr, nem mindegy melyikre hivatkozunk, sem most, főleg nem akkor.

2.      Továbbá sosem volt a magyarokon a Kámita eredet szégyenfoltja, ugyanis mindig Jáfettől származtatták magukat, Kámtól sosem. Jáfet leszármazottai közé sorolták be Nimródot, a magyarok ősapját, ennyi a különbség a Bibliához képest.

3.        De mint már az előző részben említettem volt, Krausz Tamás kutatásai a pogány mondakörben arra vezettek, mely szerint létezett olyan nem keresztény hagyomány, amely Nimródot Jáfet leszármazottjának tartotta, könnyen elképzelhető, Kézai (és a magyar hagyomány) innen merített.

4.        Elég durva sértés azt feltételezni egy középkori papról, Magyarország krónikásáról, az ország legműveltebb emberéről, hogy sem a Bibliát, sem saját népének múltját nem ismeri. Az még nem az a kor, amikor iskolákban mossák át a gyermekek agyát, hogy semmit se tudjanak nemzetük kultúrájáról, így engedelmes, globalizált, fogyasztásra programozott alattvalókat állítsanak elő. A királyra nézve is szégyen lenne, ha bármilyen őstörténetet be lehetne adni neki, fogalma sem lenne saját családjának múltjáról. Itt felmerülhet a kérdés, akkor Anonymus és a Képes Krónika miért ír mást? Anonymus esetében valószínűsíthető, hogy ismerte a csodaszarvasos, ménróti hagyományt, csak nem tetszett neki keresztény szemszögből és ezért inkább a nyugaton tanult keresztény egyházatyákra támaszkodva írta meg (elég szűkösen) a magyarság őstörténetét. A Képes krónika esetében pedig már nem az Árpád-korban járunk, új uralkodó család, az Anjouk regnálnak Magyarországon, pont az ő őseik bemutatására készül e krónika. Ekkor azonban már halványulóban van a pogány szellemiség, erős francia hatás érvényesül, így a szerzőnek valóban szemet szúrhatnak az eltérések a Bibliához képest.

5.      A legfurcsább pedig az, hogyha olyan „teológiailag képzett író redaktor” keze munkája a Képes Krónika, akkor alig pár oldallal később miért közöl egy olyan családfát, melyben az előbb általa cáfolt Jáfet → Thana → Nimród leszármazás szerepel?

Úgy gondolom ez az a kulcsmotívum, amelyből kiindulva megfejthetjük az egész rejtélyt. Sorozatom utolsó részében erre teszek kísérletet…

7. rész. 

Alternatív őstörténet