ez elképesztő, erről még nem is hallottam .

honnan tudod?

"A tó fenekén BÖZÖDÚJFALU nyugszik.
180 házának volt lakói szétszórva
a nagyvilágban ma is siratják. A dik-
tatúra gonosz végrehajtói lerom-
bolták és elárasztatták. Ezzel egy
egyedülálló történelmi-vallási kö-
zösséget szüntettek meg, melyben
különböző nemzetiségű és felekezetű
családok éltek együtt évszázado-
kon át egymát tisztelve és szeret-
ve, példás békességben. Immár a kato-
likus, unitárius, görögkatolikus és
a székely szombatosok fohászai
örökre elnémultak. Legyen e hely a
VALLÁSBÉKE helye és szimbóluma."

Read more: fenykepezes.blog.hu/tags/b%C3%B6z%C3%B6d%C3%BAjfalu#ixzz0q8z9Vwf3

@tesz-vesz: Jártam ott a családommal, többször is. Gyönyörű a szöveg, a javaslat. Csak üdvözölni tudom. Nekem ez nem is jutott szembe, pedig ha valahol "vallási és etnikai" toleranciáról lehet beszélni, az a bözödújfalusi közösség.
Egy igazi közösség volt, ezért kellett pusztulnia! A valódi közösséget és az egymás példás együtt mellett élés valódi bizonyítékait meg a hatalomnak le kell buldózerolniuk, ha meg az költségesebb megsemmisítési mód, akkor vízzel elárasztani, láthatatlanná tenni. De Isten ujja intőleg kimagaslik mégis-mégis, a katolikus templom torony jelképez ezt és mutatja Isten ujját mindenkinek, hogy látva lássanak. Nem az emberé, a pusztításé az utolsó szó. Istené az utolsó szó, és ő a templomát nem engedte elsüllyedni, hogy látva-lássák és csodálják, hogy ez a vízelárasztott torony immár 20 éve ott áll és hírdeti az élni akarást, a megmaradást, minden fizikai törvénnyel dacolva.

Szívből, tiszta hálával köszönöm a "reklámot" . Ez egy fontos látnivaló és nagyon-nagyon fontos üzenet nekünk, a mának.

@Donna (Cara)mba: Szomorú, hogy más magyar falu járt így sajnos, Jósikafalva.
99-ben néhány barátommal megbeszéltük, hogy Bélesi tóhoz elmegyünk merülni megnézzük a víz alatt lévő épületeket, templomot, nagyon sokáig valami agyhártya gyulladásos fertőzés volt a vizekben arrafelé, így nem jött össze, és közben elfelejtődött...
www.welcometoromania.ro/E60_Oradea_Cluj/E60_Oradea_Cluj_Lacul_Fantanele_m.htm
medvegyu.organic.hu/2003_oktober_FeketeTo/01/slides/File0026.html

@miről van itt nagybasz0: Erről meg szégyenszemre én nem tudtam:( Egyetlen napos kirándulást tettünk arra a lepusztult Kalotaszegen (ami nem egy falú, mint az ember gondolná, hanem egy szegelet a Kalota partján). Akkor még lepusztult volt, ez a 90-es évek elején volt. Annyi gyönyörűen faragott kalotaszegi homlakzatot életemben nem látta, és átadva az enyészetnek. Talán azóta változott a helyzet.
Nem győztem fotózni, még egy öreg, nem digitális gépem volt, mert annyi hihetetlenül ősi, eredeti motívumot fedeztem fel a dúsan faragott homlokzatokon. A helyiek nem győztek bámulni, mi a fene fotóznivalóm akad egy lepusztult épületen:(
Akkor mentünk fel a Bélesi tóhoz, de csak egy hamar-látogatásra. Valami lélegzetvisszafojtóan szép táj, tó, csak éppen nem tudtuk, hogy az is magyar romokról tükrözi vissza vize csillogását. Ha még egyszer eljutok oda - csak idő, vállalkozói megmaradás és egészség kérdése csupán - akkor ki nem hagyom ezt a szintén feledhetetlen csodát.
Valakinek könyve kellene már ezeket gyűjteni:
- a vízzel szándékosan elárasztott magyar múltat, a kettévágott falut (szlovák, cseh, szovjet által szétdarabolt falut, a neve most nem jut eszembe), aztán azt a kárpátaljai falut, ahonnan átlátni Erdélybe, Szatmár megyébe, ott, a hármas határ mellett: Körtvélyes (de még utánanézek hátha nem jól maradt meg a falu neve az emlékezetemben, Nagypalád után már nem jelzi semmilyen térkép, és a határ másik oldalán, erdyélyi oldalon Csedre van, az látszik jól oda), ami régen pláne nem szerepelt civil térképeken, mert annyira szigorúan őrzött zugban volt: ott is jártunk, és én odharohantam lebegő, hosszú bordó selyemsál volt a nyakamban, úszott utánam a fátyolszerűség, utánam rohant a beregzsászi pap, akinek ez volt a szülőfaluja, és a férjem, akik mukkani se mertek, mert ugyan már Ukraijna Ukrajna volt, de ott volt a szögesdrót, és nyekkeni nem mertek, hátha valaki járőr meghallja, és lelő, mert megtehette volna. Én csak rohantam (kb. 14-16 évvel ezelőtt volt), hogy belekapaszkodjak a drótkerítésbe, hogy átnézzek hazámba...
Nem történt bajom, a férjem loholt utánam, a pap is, nehogy megfogjam a szögesdrótot, mert azt nem lehet...
Szerencsésen utolértek, és elmondták, mit cselekedtem, és hogy simán lelőhettek volna mindhármunkat. Az én sálamnál jobb célpont aligha képzelhető le: a zöld mezőben, bokrok között úszik a bordó sálam:)))
A Magyarok Ura velem volt. Aztán röstelltem magam, hogy milyen csávába keverem kedves vendéglátónkat, aki meg akarta mutatni, milyen közel van Erdély, szinte csak a kertjük végébe kell menni.
Nem volt gyáva se férfinak, se papnak, de nem hiszem, hogy még egyszer bármely vendégének megmutatta volna ezt a helyet:)

Ha soha nem látjátok, köszönjétek nekem:)))))

Hej, blogmotor, blogmotor:))))

@miről van itt nagybasz0: Erről meg szégyenszemre én nem tudtam:( Egyetlen napos kirándulást tettünk arra a lepusztult Kalotaszegen (ami nem egy falú, mint az ember gondolná, hanem egy szegelet a Kalota partján). Akkor még lepusztult volt, ez a 90-es évek elején volt. Annyi gyönyörűen faragott kalotaszegi homlakzatot életemben nem látta, és átadva az enyészetnek. Talán azóta változott a helyzet.
Nem győztem fotózni, még egy öreg, nem digitális gépem volt, mert annyi hihetetlenül ősi, eredeti motívumot fedeztem fel a dúsan faragott homlokzatokon. A helyiek nem győztek bámulni, mi a fene fotóznivalóm akad egy lepusztult épületen:(
Akkor mentünk fel a Bélesi tóhoz, de csak egy hamar-látogatásra. Valami lélegzetvisszafojtóan szép táj, tó, csak éppen nem tudtuk, hogy az is magyar romokról tükrözi vissza vize csillogását. Ha még egyszer eljutok oda - csak idő, vállalkozói megmaradás és egészség kérdése csupán - akkor ki nem hagyom ezt a szintén feledhetetlen csodát.
Valakinek könyve kellene már ezeket gyűjteni:
- a vízzel szándékosan elárasztott magyar múltat, a kettévágott falut (szlovák, cseh, szovjet által szétdarabolt falut, a neve most nem jut eszembe), aztán azt a kárpátaljai falut, ahonnan átlátni Erdélybe, Szatmár megyébe, ott, a hármas határ mellett: Körtvélyes (de még utánanézek hátha nem jól maradt meg a falu neve az emlékezetemben, Nagypalád után már nem jelzi semmilyen térkép, és a határ másik oldalán, erdyélyi oldalon Csedre van, az látszik jól oda), ami régen pláne nem szerepelt civil térképeken, mert annyira szigorúan őrzött zugban volt: ott is jártunk, és én odharohantam lebegő, hosszú bordó selyemsál volt a nyakamban, úszott utánam a fátyolszerűség, utánam rohant a beregzsászi pap, akinek ez volt a szülőfaluja, és a férjem, akik mukkani se mertek, mert ugyan már Ukraijna Ukrajna volt, de ott volt a szögesdrót, és nyekkeni nem mertek, hátha valaki járőr meghallja, és lelő, mert megtehette volna. Én csak rohantam (kb. 14-16 évvel ezelőtt volt), hogy belekapaszkodjak a drótkerítésbe, hogy átnézzek hazámba...
Nem történt bajom, a férjem loholt utánam, a pap is, nehogy megfogjam a szögesdrótot, mert azt nem lehet...
Szerencsésen utolértek, és elmondták, mit cselekedtem, és hogy simán lelőhettek volna mindhármunkat. Az én sálamnál jobb célpont aligha képzelhető le: a zöld mezőben, bokrok között úszik a bordó sálam:)))
A Magyarok Ura velem volt. Aztán röstelltem magam, hogy milyen csávába keverem kedves vendéglátónkat, aki meg akarta mutatni, milyen közel van Erdély, szinte csak a kertjük végébe kell menni.
Nem volt gyáva se férfinak, se papnak, de nem hiszem, hogy még egyszer bármely vendégének megmutatta volna ezt a helyet:)

Ha soha nem látjátok, köszönjétek nekem:)))))

Eszembe jutott a falu neve: Fertősalmás. A ref. pap nem itt szolgált, hanem Beregszászon, és mi odavittünk adományt. De elvitt szülőfalujába a szüleihez is, hogy kicsit körülnézzünk arrafele.

Ez a falu csak hivatalosan nem létezett, amúgy ezt legalább se el nem árasztották, se el nem dózerolták:) Már ennek is örülni kell:(

@tesz-vesz: Válaszoltam a leveledre!