Miközben továbbra sem kötelező tananyag néhány olyan, a saját korában irodalmi Nobel-díjra jelölt kiváló író, mint pl. Herczeg Ferenc (Az élet kapuja című regényéért terjesztette fel 1925-ben a korabeli magyar Nobel-díj Bizottság- Császár Elemér, Négyessy László, Horváth János), Tormay Cécile (10 nyelvre lefordított, európa-szerte híres regényéért, a Régi ház-ért, 1936-ban),Wass Albert (felterjesztve Németországból 1949-ben az Adjátok vissza a hegyeimet! című regényéért), vagy Gyóni Géza, aki 1934-ben az Angol Irodalmi társaság nagydíját nyeri el ( halála után 17 évvel), addig aggasztó módon olyanok lesznek tankönyvi anyaggá, akiket csak másodrangú, szerény életművű,bár tehetséges írónak tartott saját koruk is. Ennek a jelenségnek legeklatánsabb példájaként Csáth Géza említhető.
És ez a torzítás, tudatos csonkítás és egyoldalú válogatás nemcsak az egyes írókra, hanem magára a korszak irodalmi életének bemutatására is hatványozottan igaz!
Mert miközben triviális tény, hogy a 20. század első két évtizede jelentős változásokat eredményezett a magyar irodalom fejlődési irányai és irányzatai terén (tudniillik irodalmunk 1920-ra hárompólusúvá vált), aki ma kezébe vesz Magyarországon egy általános, vagy egy középiskolai tankönyvet és annak alapján próbál meg képet alkotni a 20. század első felének irodalmi életéről, meglepő eredményre juthat.
Tankönyveink szinte kivétel nélkül úgy ábrázolják ezt a kort, mintha csupán egy meghatározó irányzat létezett volna irodalmunkban, melyet a Nyugat reprezentált, mintha ez a lap képviselte volna kizárólag az irodalmi progressziót és a körülötte csoportosuló írók, költők művei jelentették volna a korszak egyedül értékes magyar irodalmát
A valóság azonban teljesen más volt. Hiszen míg a Nyugatot fénykorában is alig 900 példányban adták ki, addig a konzervatív-keresztény-nemzeti irányzatú polgári irodalmi hetilap az Új Idők 30 ezer példányban jelent meg.
E mennyiségi összehasonlítás természetesen nem jelent automatikusan minőségit is, de azt feltétlenül megmutatja, hogy a Nyugat csak igen szűk társadalmi körben volt ismert és olvasott lap, az össztársadalmi közgondolkodásra tett hatása összehasonlíthatatlanul szerényebb volt, mint a kor vezető lapjáé, az Új Időké.Takaró Mihály
Takaró Mihály irodalomtörténész Tormay Cécile igazi arca címmel 2009. október 8-án tartott előadást a Vízivárosban (Bp. I., Hunyadi utca 9.) A rendezvényt támogatta a Budavári Önkormányzat is. kötelezővé kéne tenni az iskolai irodalomórákon, pont 45 perc:
„Csak az emberek dűlnek ki, hitük megmarad másokban, és ez a fő.”
"Mi nem az idegen fajjal szemben követeljük a numerus clausust, hanem a saját fajunkkal szemben követeljük a numerus apertust, mert tébolyodott és öngyilkos nemzet az, amely az értelmiséget nem elsősorban a saját fajtájából akarja rekrutálni."
"Egy népnek, amelytől elvették határait, hogy
ne védhesse magát, amelytől elvették fegyvereit,
hogy ne támadhasson - nem marad egyebe, mint az irodalma...
(A szerkesztő,Tormay Cécile szavai a Klebelsberg által létrehozott Napkelet folyóirat megalakításakor)
Tormay Cecile
A bujdosó könyv interneten elolvasható itt és itt.
1918-ban megalakítja a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét a MANSZ-t. A munka rabszolgája magánélete nincs, többnyire csak nők társaságában látják, ez megint lehetőséget kínál az ízléstelen támadásokra.
Kapóra jött az egyre jobban virágzó liberális sajtónak gróf Zichy Rafael válási ügye.
Akkoriban az arisztokratáknál ritka volt a válás, szerelmi ügyeiket, viszonyaikat válás nélkül intézték. Gróf Zichynek jól jött volna, ha a válást felesége hibájából mondták volna ki ezért megpróbálta bizonyítani, hogy Tormay leszbikus és elszerette a feleségét. Ilyen indokkal akkoriban, - megjegyzem ma hasonlóképpen - még a katolikus egyháznál is eredményesen kérelmezhették a házasság érvénytelenítését. A hosszú hónapokig tartó per, ahol a gróf lefizetett tanúi próbálták bizonygatni az írónő szexuális elferdülését, nem hozott sikert a koncepciós vádak kiagyalói számára. A liberálisok legnagyobb bánatára Tormayt nem találták bűnösnek, sőt a hamis tanúzás miatt Zichy grófot elítélték. A többéves huzavona, az állandó támadások viszont nem múlnak el nyomtalanul, egészségi állapota hirtelen rosszabbra fordul, és a Mátraházán betegeskedő írónő 1937 áprilisában 62. évében öröklétre szenderül.
" Zichy Rafael (1877–1944) válása után (után? így írja a wiki, eredeti forrás szerint nem után: 1925-ben Gróf Zichy Rafael válókeresetet nyújtott be neje ellen, és az indoklásban kifejti, hogy Pallavicini Edina és Tormay Cecil szeretők. A bárónő és környezete szerint szervezett bosszúhadjárat áldozatai lettek) 1925-ben megvádolta, hogy Tormay leszbikus kapcsolatot tartott fenn Zichy volt feleségével, Pallavicini Eduardina grófnővel (Pallavicini Ede lányával). A kapcsolatot részletesen tárgyalta a korabeli baloldali sajtó. A botrány kirobbantója ellen végül a két nő rágalmazási pert indított. A bíróság – Horthy Miklós kormányzó személyes közbelépésére[12] – nekik adott igazat, Zichyt másfél év börtönbüntetésre ítélte. Radikálisan jobboldali beállítottsága sajátos ellentmondásban volt leszbikus irányultságú magánéletével.
Tormay életében nem a grófnő volt az egyetlen nő: a háború előtt tizenöt évig fűzte gyengéd viszony egy Francesca Orsay nevű olasz nőhöz; élete utolsó évtizedében gróf Ambrózy-Migazzi Lajosnéval közösen vásárolt villájukban Mátraházán éltek[13]. "
magyar narancs és hetek forrásokkal
Utolsó írka