...  A  zsidóknak  az  ő  jogaikra  nézve

többféle  és  különböző  és  több  helyen  az

üdvösséggel   ellenkező  kiváltságaik  vannak

és  különben  is  az  uzsoráról  ítélni  veszedelmesnek látszik ...       

Werbőczy István

Zsidó királyok? Aba Sámuel és Salamon?

Részletek Igaly Cs. István Zsidóveszedelem Magyarországon. Bp. 1920. című munkájából. A nagyszerű Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívumán fent van

 Komoróczy egy neofita izraelita volt. ezért nagyon nem volt objektív a polgárosodás kérdésében se.

egy dolog hogy volt a zsidóságnak állítólag szerepe a polgárosodásban, de eléggé kétséges ez is. ha megnézzük a törvénykezést, meg a számarányaikat a városokban.

1834-ben Pesten, Magyarország első pezsgőgyárát, a "Prückler Ignácz Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyára" név alatt a római katolikus alsó-bajorországi származású Prückler Ignác (1809–1876) alapította meg;

1841-ben az első gépgyár, a "Röck István Gépgyára" Kelenföldön, miután a luteránus vallású Röck István (1812–1882) atyja üzemét fejlesztette.

1843-ben az első hintó- és kocsigyár, a pesti „Kölber Testvérek” kocsigyára, amelynek a fejlesztője a római katolikus Kölber Fülöp (1816–1902) vezérigazgató volt. 1859-ben Pesten, az osztrák-magyar monarchia első tésztagyárát, a "Topits József fia Első magyar gőztésztagyárat", a római katolikus morvaországi származású Topits József (1824–1876) hozta létre. Ez a nemzedék, amely felemelkedett vagyonos nagypolgárokra, már Pesten született és város, valamint az ország fejlesztésére törekedtek.

Előmozdítója – mivel modern értelemben vett polgárság Magyarországon nem létezett – a birtokos nemesség és ne­mesi értelmiség volt, amely maga is polgárosodni akart, igyekezett magáévá tenni a polgári értékrendet és életformát.

1848-ban a forradalom elhárította a polgárosodás intézményes és jogi akadályait, lerombolta a hagyományos, ren­di struktúrát, de annak jelentős maradványai, elemei – elsősorban a mentali­tás, a közéleti magatartás szintjén – beépültek a kialakuló polgári szerkezetbe

- és a magyar vezetésű Reformkor is. Persze később jöttek Weiss Manfrédék, meg a németek is.

«ZSIDÓHITŰ  MAGYAROK»  azt  hazudjak  bele  a  magyar  történelembe,   hogy   a   magyar   és   zsidó   minden   időben   «benső jó   viszonyban»   volt   egymással   és a   «zsidólány   szentem, szeretsz-e  engem»  elve  szerint  sűrű  vegyesházasságban  éltek  már a legrégibb időben.

Körmönfont,   ravasz   hazugsággal   azt   is   el   akarják   hitetni velünk   ezek   a   görbeorrú   «úri   tudósok»,   hogy   már   az   őshazában    a felsőbbség  bizonyos  nemét  gyakorolták  a  zsidók  a  magyarok   fölött   és   a   vezérek   korában   megnyilvánuló  politikai   belátás is  a  zsidótanács  eredménye.  Szóval  nem  Álmos,  Árpád  vezérek bölcsessége,   hanem   a   zsidó   csillag   vezetett   bennünket   mostani hazánkba,  a  vérszerződés  pontjait  is  zsidók  diktálták.  Hm,  hm... ejnye !...

       Hogy mennyire  megfért  a  magyar  a  zsidóval  és  hogy  milyen csodamódon  vegyült  a  zsidó  és  magyar  vér,  annak  jellemzésére felsoroljuk   a   zsidóságra   vonatkozó   magyar   törvényhozási   intézkedéseket.  Nem  árt  ezeket  a  törvényeket kissé  átböngészni,  mert belőlük   kiviláglik,   hogy   nálunk   is, csak   az   volt   a   zsidó,   ami   a többi  európai  országokban:  átok...  És  hogy  mennyire  együttérzett, összeforrt  a  zsidóság  velünk,  arról  meg  szóljanak  a  közbefűzött történelmi adatok. Tehát:

       1092. évből Szent László 1. decrétuma, 10. cikkely:

       «Ha  a  zsidó  keresztény  asszonyt  vészen  társul  magához,  vagy

valamely  keresztény  személyt  szolgaságban  tart  az  ő  házánál,  ve-

gyék el tőle és adják vissza annak szabadságát...»

       26. cikkely:

       «Ha  valaki  vasárnap  vagy  más  nagyobb  ünnepen  talál  zsidót

munkában,    tehát      hogy      a  kereszténység    meg    ne  botránkozzék,

valamely       szerszámmal        a   zsidó     dolgozott,      azt   veszítse     el».

       1095. évből Kálmán II. decrétuma,            1. fejezet.

«Kálmán   ...    ily   törvényt   szerzett   az   ő   országában   lakozó

zsidóknak:   hogy   keresztény   cselédet,   akármicsoda   nyelvű   vagy

nemzetű  legyen,  venni  vagy  eladni,  avagy  magánál  szolgaságban

tartani, senki a zsidók közül ne merjen ezentúl.

       1.  És  ha  valamelyik  ezen  végzést  általhágja,  szenvedje  kárát

a nála megtalált keresztény cseléd elvesztésével.»

        2.fejezet.

       «Ha  keresztény  zsidónak,  vagy  zsidó  kereszténynek  két  vagy

három  pénzérő  kölcsönt  akar  adni,  a  kölcsönadó  zálogot  vegyen

a  kölcsönvevőtől  és  keresztény  meg  zsidó  tanuk  legyenek  jelen,

hogy   ha   netalán   eltagadná   egyik,   amit   a   másiktól   kölcsönzött

vala, mégis a zálog és mindkettőjük tanúi bizonyítsák.

        3. fejezet

       «Ha   zsidó   kereszténytől,   avagy   keresztény   zsidótól   vásárol

valamit,   meghihető   keresztény   és  zsidó   tanuk   jelenlétében   vásá-

roljon  és  az  árút  meg  a  tanuk  neveit  írassa  levélbe,  és  a  levelet

mind  az  eladó,  mind  a  vevő  pecsétjével  megerősítvén,  tartsa  meg

magánál,   hogyha   valamikor   ezen   vételből   tolvajsággal   vádoltat-

nék,   a   nála   megismert   lopott   árúnak   urát   adhassa   és   a   feljebb

említett tanukat előállítván, megmenekedjék.

       3.   Hogyha     sem   a megismert  árúnak  urát  nem  adhatja,  sem

pecsétes  levelet  nem  mutat  fel,  ítéltessék  meg  az  ország  szokása

szerint: fizesse meg a lopás birságát tizenkétszer.»

        1222. II.  Endre. Aranybulla. 24. cikkely:

       «Pénzváltó  kamara-ispánok,  sókamarások  és  vámosok  orszá-

gunkbeli nemesek legyenek.

1.      Izmaeliták és zsidók ne lehessenek.»  <Aranybulla szövege itt>

       1233. II.   Endre  a  beregi  erdőben  esküt  tesz,  hogy  hivatalok-

ban zsidót nem tűr és zsidójeleket rendel.

       1257.  IV.  Béla  megszorult  állapotban  bérbeadja  a  zsidóknak

a  közjövedelmeket,  tőlük  pénzt  kölcsönöz  és  ezekért  némi  kivált-

ságokat ad nekik. Behozza a zsidóbíró intézményét, oltalmat ígér.

Azonban   a   zsidókat   vendégnek   kívánja   tekinteni   és   kimondja»

hogy    a   zálogos   birtokokon   a   zsidó   földesúri   jogokat   nem   gya-

korolhat.

       1279.  A    budai    zsinat a  zsidókra  kötelezővé  teszi  bal  mellü-

kön  egy  köralakú  vörösposztó  viselését;  a  zsidóknak  külön  város-

részben kell lakni (ez Budán körül is van kerítve).

       1360. Nagy Lajos száműzi a zsidókat az országból.

Én úgy tudom, csak azért száműzte, mert ez volt a nyugati divat akkoriban, és amúgy ő nem akarta. Csak éppen e korban a franciák és spanyolok is kikergetik őket, innen származik a kútmérgező szó, amit a mai napig használunk.

       1370  körül  beereszti  ugyan  őket,  de  a  zsidóknak  kereszté-

nyekkel szemben fennálló követeléseit érvénytelennek nyilvánítja.

       1436.     Zsigmond    megengedi   a   zsidóknak   a   kereskedést,   de

az ő uralkodása alatt már felmerül a vérvád.

       1494. Nagyszombatban zsidóégetés vérvád miatt.

       1520.  A  székesfehérvári  országgyűlés  száműzi  a  zsidókat,  de

a   Zavaros   időkben   ezt   csak   Pozsony   és   még   pár   város   foga-

natosítja.

1529. Bazinban zsidóégetés vérvád folytán.

1540. Nagyszombatból vérvád miatt kiűzetnek.

        1598. Buda ostrománál a törököt segítik a magyarok ellen.

        1578. évből Rudolf I. dekrétuma, 2. cikkely, 3. pont:

       «...  De    a   zsidókat...,   akiknek    házuk     van    (akik    Magyar-

országon  igen  kevesen  vannak),  hogy  minél  előbb  kiköltözzenek:

kétszeres adóra és teherviselésre szorítsák».

1593. évből Rudolf, 4. cikkely:

       «...  a   zsidókat    is  adózásra     kell  szorítani...   és   pedig...   a

zsidók fejenkint 20 dénárt fizessenek».

1595. évből Rudolf, 10. cikkely:

       «...  a   zsidók   személyükre   nézve   minden   hónapban   egyen-

kint 50 dénárt fizessenek».

       1623. Bethlen  Gábor  Erdélyben  gettót  rendel,  zsidójelek  vise-

lésére szorítja őket.

        1625. évből II. Ferdinánd II. decrétuma, 28. cikkely, 3.pont:

       «...  És   erre   a   célra...   vonják   taksafizetés   alá...   régi   szo-

kás  szerint  a  zsidókat  is  (anélkül,  hogy  ezzel  az  országba  bekebe-

leznék)   stb.

1630. évből II. Ferdinánd III. decrétuma, 15. cikkely 2. pont:

       «A  zsidókat  pedig  ágy  a  harmincadok,  mint  a  vámok  ha-

szonbérletétől elmozdítsák.

       Ezt  megerősíti:  III.  Ferdinánd  II.  decrétumának  24.  cikkelye

és 97. cikkelyének 8. pontja 1647-ben:

       «Ez  alkalommal  megújítjuk  az  1630.  évi  15.  cikkelyt,  hogy

ennek   erejénél   fogva   a   zsidókat,   mint   akik   az   ország   jogainak

nem  részesei,  hűtlenek  és  egészen  lelkiismeretlenek  a  vámok  bérlé-

sétől  a  jelen  országgyűlés  befejezése  után  minél  előbb  elmozdítsák

s  hogy  az  ellenkezőleg  cselekvők  legott  a  vám  elvesztésének  bün-

tetésébe essenek».

1649. évből III. Ferdinánd III. decrétuma, 79. cikkely, 1. pont:

       «A  zsidóknak  a  városok  kezelésétől  való  elmozdítására  meg-

nyitják (a Karok és Rendek) az e részben hozott cikkelyeket:

       1.  És  ezenfelül  ezeknek  valóságos  foganatosítása  céljából  ha-

tározzák, hogy minden varmegyében, ahol a vámszedésre éjféle zsidó-

kat  alkalmaztak,  az  illető  varmegyék  alispánai  hivatalvesztés  bün-

tetése  alatt..  a  színhelyre  menjenek  és  teljes  hatalmukban  álljon,

hogy     a falut   vagy   várost,   ahol   a   vámot   ilyen   zsidó   kezeli..  .

egyszerűen  minden  tétovázás  nélkül  elitélni  és  azonnal  elfoglalni

és   (minden   jogorvoslat   kizárásával)   a   legközelebbi   végvidékhez

alkalmazni.

1689.  A  szabad  királyi  városokból  kitiltják  a  zsidókat,  a  bá-

nyavárosoktól csak 7 mértföldre szabad nekik lakniok.

1684-86 A  törökkel  cimboráló  zsidókat  Budavár  visszavétele

után felkoncolják.

 1723. évből HL Károly II. decrétuma, 15. cikkely:

       A  száraz  és  nem  szükséges  vámoknak  eltörléséről  és  a  zsidók

elmozdításáról.

       «2.  Az  ellenszegülők  ellen  pedig,  akik  az  ilyen  eltörlést  s

a  zsidók   elmozdítását   meg     nem   engedik,   az   1560.   évi   12.   tőr-

vénycikkhez képest a királyi fiskus ... perelhessen.»

       «4.  És  ameddig  az  idézett  91-ik       cikkely   tartalma   szerint   a

zsidókat  minden  vámoktól  el  nem  mozdítják,  addig  az  olyan  helyen

senki se tartozzék vámot fizetni.»