KáKánBéKa
Lomb Kató (szül. Szilárd Kató, Pécs, 1909. – Budapest, 2003.)
Angol, bolgár, dán, francia, ivrit, japán, kínai, latin, lengyel, német, olasz, orosz, román, spanyol, szlovák, ukrán. Lomb Kató mind a tizenhatot bírja, vagy – ahogy ő fogalmaz – ezek azok a nyelvek, amelyekkel pályája során pénzt keresett.
 |
– Oroszul 1944 körül kezdtem tanulni, ami akkor még életveszélyes volt, hiszen háborúban álltunk a Szovjetunióval. Emlékszem, néhány orosz ívet beköttettem egy német nyelvű könyvbe, és amikor jött valaki, aki ráláthatott volna az olvasnivalómra, akkor a német résznél nyitottam ki, amikor elment, visszalapoztam az oroszhoz. Amikor a szovjet csapatok bejöttek Magyarországra, én már folyékonyan beszéltem oroszul, és ez azután évekig eltartott.
– Hogyan?
– Amikor véget ért az ostrom, feljöttem Budapestre, mert addig vidéken bujkáltam a kétéves gyermekemmel. A rombadőlt házak között mászkálva kerestem valami életet, és észrevettem egy világító ablakot. Bekopogtam az épület kapuján, és kiderült, hogy az a városháza. Egy barátságtalan bácsi nyitott ajtót, és kérdezte, hogy mit akarok. Mondom, tudok oroszul. Erre öt perc alatt felvett tolmácsnak, úgyhogy ezzel indult a tolmácsolási karrierem. 1945 előtt nagyon kevesen tudtak oroszul, ez építette ki a tanulási módszeremet is, hiszen addig titokban kellett tanulni.
... Én jóval a kötelezővé tétele előtt tanultam oroszul, amikor ellenségnek és kémnek számított az, aki tanulta, de mint nyelvész, megszerettem.
...
– Visszakanyarodva a negyvenes évekhez: ott tartottunk, hogy elindult a tolmácskarrierje. Meséljen erről az időszakról! Tolmácsolt politikusoknak is?
– Még Rákosi mellett is, persze nem oroszra, mert ő sokáig élt a Szovjetunióban, és lényegesen jobban tudott, mint én. Angolul, franciául viszont többször fordítottam neki.
– Milyen benyomást tett Önre?
– Barátságtalan ember volt, nem találtuk meg a közös hangot.
– Gondolom, Ön elég jól tájékozott volt, nyilván bizalmas dolgokat is hallott
– Igen, és bár nem kellett esküt tennünk a titoktartásra, természetes volt, hogy bizonyos dolgokról nem beszéltünk, mint ahogy az orvos sem beszél másoknak a betege diagnózisáról.
Zsigmond Kinga, harmonet-es újságíró:
Amikor találkozom vele egy hétfői napon, szerencsétlenségemre azzal próbálom megnyerni, mint idős embert, hogy a HarmoNet témakörei közé a vallás is odatartozik. Nem tudok kérdést föltenni, mert ennek eredményeképpen szigorú vallatásnak vagyok kitéve.
- Ez egy misszió? Az erkölcsösségre való nevelés? Rávezetni az embereket valamelyik vallásra? - kérdezi meglepő keménységgel.
Csak rázom a fejem és megpróbálok óvatosan fogalmazni. A mi szerepünk bemutatni, hogy az emberi kultúra eddig milyen válaszokat adott az élet nagy kérdéseire. -mondom halkan.
De úgy látszik, nem elég egyértelmű, amit mondok. És a csaknem száz éves ember megakad itt, és mindig újra visszatér ehhez a kérdéshez, miközben megpróbálom másfelé terelni a beszélgetést. Utolsó alkalommal, amikor visszatér ehhez a kérdéshez, már békülékenyebb.
- Ha mondjuk, valaki nem hisz Isten létezésében, az még élhet úgy, hogy semmilyen erkölcsi parancsot nem szeg meg... az az Önök szempontjából... nem elítélendő, ugye...?
Lelkesen bólogatok és rázom a fejem egyúttal, szólni nem szólok, mert látom, hogy még nem fejezte be:
- Apám így élt. A példaképem volt. Orvos volt, soha nem fogadott el pénzt a betegeitől. Későn jöttem rá, hogy mennyire tiszta ember. Az utolsó üzenet annyi volt, hogy "becsüld meg magad". ... úgy kapta meg a jutalmát, hogy pont azelőtt halt meg, hogy elvihették volna a haláltáborba, mint anyámat.
Félig támaszkodik, de derűs arccal mondja, hogy bár zsidó születésű, katolikus lánygimnáziumba kellett járnia, ahol az apácák és a lányok kiközösítették. Amikor szóba került az egyetemi jelentkezés elment a bölcsészkarra, de látta, hogy kevés a fiú. Kizárólag azért jelentkezett inkább kémia-fizika szakra, mert ott viszont sokan voltak. De azért le is doktorált.
A második világháború után megérezte, hogy az orosz nyelv jó pénzkereseti forrás lesz. Bement a városházára, jelentkezett tolmácsnak, és közölte, hogy tud oroszul.
"Magánéletéről ritkán esett szó. Származásáról például, ami miatt a nyilas uralom idején végigbujkálta az országot kisfiával. Addig nem bántották, mert férjének, Lomb Frigyes elektromérnöknek volt egy kis villanymotorgyára, amire szüksége volt a hadiiparnak. "
Utolsó írka