Néhány gondolat a képviseleti demokráciákról
A meghatározásokat igyekszem hétköznapi nyelven fogalmazni, mert az emberek többsége nem jogász, másrészt az emberek többsége így értelmezi a dolgokat.
Demokrácia alatt a nép hatalmát értjük, egyszerűbben a többség véleménye kell(ene), hogy érvényesüljön. A demokráciát általában kétféleképpen gyakorolják, úgymint a közvetett képviseleti demokrácia illetve a közvetlen pl. népszavazásos demokrácia. Gyakorlatilag a mai világban főleg technikai okokra hivatkozva a közvetett demokrácia terjedt el, amiről a későbbiekben remélem sikeresen tudom bebizonyítani, hogy az nem demokrácia, csak a kisebbség hatalma a többség felett. Itt a kisebbségen a politikai és a gazdasági hatalmat gyakorló politikusokat és pénzembereket értem, akiknek minden eszköz a rendelkezésükre áll a választások számukra kedvező befolyásolásához..
A közvetett demokrácia lényege, hogy a választói csoportok képviselőket választva azokon keresztül gyakorolja hatalmát. Elvileg a választott képviselő felelősséggel tartozik az őt megválasztóknak, illetve a döntéseknél köteles az őt megválasztó választópolgárok által meghatározott álláspontot képviselve szavazni. Csakhogy mivel a mandátuma szabad, azaz a döntéseivel senkinek nem tartozik felelősséggel, ezért csak a tisztességén múlik az, hogyan tesz eleget a fenti követelménynek. Mint tapasztaljuk szinte sehogyan. Akkor még nem is beszéltem a listán szerzett mandátumok esetéről. Ők kinek tartoznak felelősséggel? Nyilván csakis a pártjuknak. A négyévenkénti választás - vagyis csak akkor váltható le - nem tekinthető demokratikusnak, hiszen a mandátumának ideje alatt nagyon sok olyan döntést hoz(hat), amely nem egyezik az őt megválasztók elképzeléseivel, ennyi a választók szempontjából rossz döntés egyetlen „büntetése”, hogy négy év múlva leváltható.
Semmiképpen nincs arányban a választóit ért hátrányokkal. Ennek egyetlen megoldása a valódi felelősségre vonás lehetne, pl. visszahívhatósággal, vagy a választói utasítások betartásának szigorú számom kérhetőségével, az azzal járó következményekkel együtt - elvi megoldásként, technikailag kidolgozandó. A technikai részletek viszonylag könnyen kidolgozhatók. A mindennapi életben, ha valaki ennyi rossz döntést hoz, azt igen rövid időn belül kirúgják az állásából. Nem sok, hanem legfeljebb a második rossz döntése után.
A képviseleti demokrácia olyan mértékben manipulálható, hogy gyakorlatilag a hatalmon lévők ezzel a rendszerrel eltávolíthatatlanok.
A képviseleti demokráciába pusztán számszaki alapon bele van kódolva az, hogy a kisebbség (politikusok, pénzemberek, gazdasági potentátok) véleménye igen könnyen győzelemre vihető.
Az alábbi példával próbálom szemléltetni ennek a módját úgy, hogy feltételezem azt, hogy mindenki betartja a játékszabályokat és senki nem csal, vagy manipulál.
Az egyszerűség érdekében tekintsünk 10 db egyenként 10 fős választói csoportot. Mindegyik csoport az eldöntendő A és B döntések érdekében választ egy képviselőt, aki a képviseleti demokrácia alapvetése értelmében köteles a majdani „országgyűlésben” a saját őt megválasztó csoport többségi véleményét képviselni. Most nézzük, hogy néz ez ki számszakilag:
1. sz. csoport 6 fő A-ra szavaz 4 fő B-re szavaz , a képviselő köteles A szavazatot képviselni
2. sz. csoport 6 fő A-ra szavaz 4 fő B-re szavaz , a képviselő köteles A szavazatot képviselni
3. sz. csoport 6 fő A-ra szavaz 4 fő B-re szavaz , a képviselő köteles A szavazatot képviselni
4. sz. csoport 6 fő A-ra szavaz 4 fő B-re szavaz , a képviselő köteles A szavazatot képviselni
5. sz. csoport 6 fő A-ra szavaz 4 fő B-re szavaz , a képviselő köteles A szavazatot képviselni
6. sz. csoport 6 fő A-ra szavaz 4 fő B-re szavaz , a képviselő köteles A szavazatot képviselni
7. sz. csoport 10 fő B-re szavaz a képviselő köteles B szavazatot képviselni
8. sz. csoport 10 fő B-re szavaz a képviselő köteles B szavazatot képviselni
9. sz. csoport 10 fő B-re szavaz a képviselő köteles B szavazatot képviselni
10. sz. csoport 10 fő B-re szavaz a képviselő köteles B szavazatot képviselni
A képviseleti demokrácia szabályainak értelmében 6 képviselő A-ra szavaz 4 képviselő pedig a B-re, vagyis győz a „többség” 6:4 arányban és kihirdetik az A döntést győztesként.
Nézzük azonban csak meg hogyan alakult a valóságban a szavazatok tükrében?!
Tulajdonképpen összesen 36 fő szavazott az A döntésre és 64 fő szavazott a B döntésre, mily érdekes mégis az egyharmad győzött!!!
Pedig semmiféle befolyásolás, semmiféle manipuláció, semmiféle csalás, semmiféle trükk alkalmazása nem történt, mint pl. regisztráció vagy a választó körzetek kialakításának manipulálása, vagy voksvásárlás, médiapropaganda, soha be nem váltott választási ígéretek, vagy „…ne azt nézzék, hogy mit mondtam, hanem, hogy mit teszek!” stb..
Ha mindenféle trükk nélkül is így alakulhat egy választási rendszer az olyan mértékben van kitéve a manipulációknak, hogy azt nem lehet demokráciának nevezni.
A közvetlen demokrácia – népszavazás - viszont olyan technikai nehézségeket jelent, ami a gyakorlatban vagy elviselhetetlenül drága, vagy kivitelezhetetlen országos méretekben. Azonban az önkormányzatok szintjén legalább gyakorolható lenne. Ki kellene dolgozni azt a rendszert, ami meghatározná, hogy a jelenleginél lényegesen több döntésbe hogyan szólhassanak bele a polgárok, legalább helyi szinteken. Csak az lehessen a későbbiekben – közvetett választási eljárásban - országgyűlési képviselő, aki ebben a helyi rendszerben – közvetlen ellenőrzéssel és választással - legalább már két cikluson keresztül bizonyította a tisztességét a választói iránti elkötelezettségét. Hibázása esetén a választók kiírhatnák az újabb választást a képviselő egyidejű visszahívása mellett, és ehhez a választói körzet létszámának az 1/5-e is elegendő legyen. Ha a többség még így is elégedett vele, akkor újra válaszható. Mandátumának első éve után lehessen csak az eljárást kezdeményezni, - bizonyíthasson - illetve a mandátumának ideje alatt legfeljebb egyszer lehessen ezt megtenni. Így is szabad lehetne a mandátuma, de nem kellene 4 évet várni a leváltására, mert az túl hosszú idő.
Természetesen sok minden vitatható az elképzelésekben, lehetnek ettől nagyságrendekkel jobb ötletek, de valahol el kellene kezdeni ezt a választási rendszert át alakítani, mert ez így biztos, hogy nem demokrácia, csak álcája, teljes megcsúfolása.
Sokkal több közvetlen hatalomgyakorlási módot kellene kitalálni és alkalmazni.
Pilotax 2013.01.05. 07:51:41
....
A frakciószabályzatok a frakciók alapszabályai, melyet a képviselőcsoportok saját munkájuk hatékonyabbá tétele érdekében alkotnak. Érdemes leszögezni, hogy a frakciószabályzatok formális jogi alapon semmiképp sem minősülnek jogszabálynak, általánosan kikényszeríthető magatartási szabálynak, mivel a jogszabályok listája zárt, ezt az Alaptörvény T) cikke tartalmazza. Az egyik legerősebb érv a közjogászok részéről, amivel a frakciószabályzatok jogi jellegét cáfolják, az a tény, hogy ezek a mandátum szabadságát sértik, így nem lehetnek az ezt garantáló jogrendszer részei.
Probléma e dokumentumokkal kapcsolatban, hogy a frakciószabályzatok nyilvánosságát – a volt adatvédelmi biztos állásfoglalását semmibe véve – semmilyen jogi norma nem írja elő s e szabályzatok létrehozása sem kötelező. Nem jogi kötőerő, csupán gyakorlati megfontolás készteti a frakciókat arra, hogy munkájuk összehangolására, annak rendjének kialakítására világos s a frakció tagjai számára nyilvános, egyértelmű szabályzatot hozzanak létre. A jelenlegi parlamenti ciklus frakciói közül egyedül a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja tette közzé honlapján frakciójának alapszabályát. Így tehát a széles nyilvánosság is megismerheti azt a szabályzatot, melyen Rogán érvelése szerint Ángyán József pénzbírsága nyugszik. E szabályzatban azonban szó sem esik pénzbírságról, ami felveti annak a gyanúját, hogy a kormánypárti frakció két alapszabállyal rendelkezik: eggyel, ami a nyilvánosságnak, a honlapra készült (természetesen ez tele van politikailag és jogilag kifogástalan rendelkezésekkel) és eggyel, ami viszont a frakció belső viszonyait ténylegesen szabályozza.Az Ángyán levelében említett 4. cikk (1) bekezdés rögzíti Alaptörvényünkben a szabad mandátum elvét. A szabad mandátum az országgyűlési képviselőknek a választóiktól, illetve bármely speciális érdekközösségtől való intézményes függetlenségét garantáló jogelv – írja Szente Zoltán Bevezetés a parlamenti jogba címmel megjelent munkájában. A szabad mandátum elve a 18. században Angliában alakult ki. Megfogalmazója, Edmund Burke híres, 1774-es bristoli beszédében amellett érvelt, hogy az országgyűlési képviselő nem az őt parlamentbe juttató választókat, hanem az egész népet képviseli, valamint, hogy a képviselők utasítása ellentétes az alkotmányosság szellemével.
A frakciószabályzatot (ami egyébként szerintem egy illúzió, hiszen betartatására nincs jogi és törvényes eszköz, és csak a kölcsönös bizalom miatt működhet (amíg ez meg van)) mind két fél biankó ígérvényként írja alá, az akkori tudása, információ tudatában, azonban a későbbiekben szembesülhet olyan kéréssel, utasítással, magatartással, aminek nem tud, nem akar eleget tenni, vagy ami neki akkor már nem tetszik.
Amennyiben a frakció szabályzat bárkit is bármire kényszeríthetne, akkor az gyakorlatilag zsarolás lenne, és a szabad akarat kerülne korlátozásra, ami lássuk be törvénytelen (persze ha a maffiáról lenne szó ott nem életbiztosítás ellentmondani).
Az pedig nem érv, hogy a mandátum megszerzése a párt érdeme, és nem személyé, vagy fordítva. Mert ez se pro se kontra nem eldönthető. Függetlenül attól, hogy némely esetben a párt jelöltje lehetne egy herélt majom is, akkor is mandátumot szerezne (de még ez sem biztos, hogy a párt érdeme, pusztán ellenfelének utálata is előidézheti ezt).
Sajnálatos módon a mai pártok (a világon mindenhol) a hatalom megszerzésére specializálódott érdekcsoportok, hogy finoman fogalmazzunk, és ezek tevékenysége egyszerűen korlátozza a demokráciát. Hiszen az eltérő anyagi lehetőségek torzítják a versenyt.
Talán még azt lehetne, ehhez hozzáfűzni, hogy „politikus”-ként (egy népszerűségi versenyt megnyerve) gyakorlatilag szakértelem nélkül kerülhet, és maradhat valaki tartósan olyan pozícióba, amihez sem szakértelme, sem tehetsége sincsen.
Ha ez társul vallásos imádattal, akkor pláne nagy a baj.
Az informatika mai fejletségi szintjén (percenként lehetne SMS-ben népszavazni) a pártrendszer, illetve a pártok útján gyakorolt képviselet egy idejét múlt dolog (csak hát a rendszert is a jól beágyazott pártok tudnák megváltoztatni, ha érdekükben állna).
parlamenti képviselők sem rendelkeznek a törvények, jogszabályok elfogadásához szükséges szakértelemmel (ők csak egy népszerűségi verseny győztesei, de ez nem garantálja a megfelelő kvalitásokat) és ők is előre elkészített tervezeteket szavaznak meg.
A fő probléma, hogy irányított módon, nem szabad akaratukból szavaznak – kvázi felesleges a jelenlétük, hiszen a jelenlegi frakciószabályzat szerint pártonként 1-1 képviselő el tudná végezni a szavazást, ha lenne mód az egyéni szavazati jog átruházására (illetve ezt SMS-ben is meg lehetne tenni).
A törvényjavaslatok előkészítése szakmai feladat, az arról szóló szavazás pedig egy „betanított munka” (a mai rendszerben is). Nem esnék abba a hibába, hogy azt feltételezzem, hogy az egyes minisztériumokban, dolgozok szakmai alapon történő kiválasztása lehetetlen lenne (lássuk be egy politikai párt által delegált - nem a szamárlétrán előrejutott káder- inkább ront, mint javít a hatékonyságon).
a parlamenti képviselők is lehetnek ostobák, ami demagóg, igazságtalan jogszabályok meghozatalához vezet (lásd Depardieu orosz állampolgársága, a magas adó miatt felvette az orosz állampolgárságot, hogy ne magyar példákat citáljak).
bármit meg lehet szavazni, de ha nincs miből teljesíteni, akkor 6 hónapig akár kétszerese is lehet a mostaninak a nyugdíj, de utána 6 hónapig nulla lesz.
Gondolkozzunk a több tulajdonos által működő cégek (pl: Rt.) is így működnek! Szavaznak a vezető által elkészített tervre.
Egyébként a jelenlegi rendszer már rég nem demokratikus, hiszen a választok jogai az urna zárás után megszűnnek, mert a pártok abban a szerepben tetszelegnek, hogy ők mindent jobban tudnak (de akkor nem tartanánk itt).
Utolsó írka